Megtörtént a becsekkolás, elfoglaltuk a szobánkat. Aztán kezdődött a szokásos első napi hajsza: aneszteziológusos beszélgetés, fogorvosos fényképezés és mintavétel (a szájpit is elállamosította, pedig azt reméltem, ezt is el tudom sismásolni és a végén megtartani); és mind közül a leghosszabb: a fül-orr-gégészes várakozás. Mert ott általában csak ez történik. Volt valami jelképes hallásvizsgálat, de mint kiderült, az igazi nagy az holnap lesz a műtét során: ugyanis ha már épp altatásban lesz a gyerek, akkor a fejét is bedrótozzák, küldenek bele jeleket, és így ellenőrzik le a hallását. Dobálóztak itt mindenfélével, hogy rossz esetben hallókészüléket kap meg ilyesmi. No engem aztán nem sikerült megijeszteniük, mert ez a gyerek a legapróbb neszre is felébred éjjelente... egész biztosan JÓL HALL... Na de legyen róla papírunk is...
Szerencsére egész nap sütött a Nap, ha ugyan meleg nem is volt. Már tényleg ismerősként jöttünk vissza, tudtuk, mit kell hoznunk és mit kell itt helyben kérnünk. Ami viszont félresikerült, az Apája szállása, ugyanis Mekdonaldszék most nem voltak annyira kedvesek, és nem adtak. Szálloda lesz a vége...
Holnap reggel 7-re kell átmennünk a műtőhöz, de gondolom nem kezdődik el 8 előtt. Majd holnap is jelentkezem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése