2011. augusztus 11., csütörtök

No, ezen is túl vagyunk, vagy ha nem is túl, legalábbis a közepében... A műtéten túl, de sok szenvedésen még innen. Amennyire tudjuk, a műtét jól sikerült, de dokival még nem beszéltünk. Fél 2-kor mehettem be hozzá, 8-tól kb 1-ig tartott megint... A kis szája kívül jól fel van dagadva, kaptunk rá kenőcsöt. Sajnos (vagy lehet, hogy szerencsére? - még kiderül) a gyomorszondát még a műtőben khmm... kihányta konkrétan, nem is tették vissza neki, azt mondták, menni fog az evés cumisüvegből is. Ha ez igaz, ezért sok szenvedésnek vesszük az elejét, kezdve azon, hogy a múltkor is mennyire hiányzott neki a szájon át történő evés, és mennyire hálás volt, mikor az első kortyokat kanállal megkapta; tovább azon, hogy csak a szonda miatt kellett egész végig a karmerevítőt hordania. Most az infúzió és a vérnyomásmérő lóg belőle, de ez a múltkor 2 nap után lekerült, tehát remélhetőleg 2 nap múlva semmi nem fogja akadályozni a mozgásban.
Most még látszik, hogy nincs jól, frissen műtött: be is lázasodott, kapott kúpot, utána gyorsan jobban lett. 
Hamarosan kap majd teát, kiderül, mennyire tud már inni.
Ma még sokat alszik, meglátjuk, éjszaka is fog-e. Én tegnap éjjel alig aludtam, valahogy az új hely mindig ezt hozza ki belőlem. Meg itt aztán vannak éjszaka is zajok, amik a Baba miatt is idegesítőek, hogy mikor fog rájuk felébredni. Ma reggel elég lett volna fél 7-kor kelni, de ő fél 6-ra gondolt (pont előtte egy órával sikerült nekem elaludnom...).
Pár nap múlva már biztosan könnyebb lesz. Csak azt nem tudom itt megszokni, hogy 5 órakor hozzák a vacsit... :)
Megint kikaptunk egy tanonc ápolónőt, aki rajtunk fog vizsgázni holnap. Már februárban is volt egyhez szerencsénk. VIccesek, mert egyrészt borzasztó lelkesek, másrészt borzasztó idegesek: 600x bejönnek, minden részletet kikérdeznek, olyat is, ami teljesen felesleges, és nem életszerű. Úgy értem, nem kell tudnia egy ápolónak, hogy hol tartom a babafürdetőt, úgysem ő fürdeti. Szegény rákszült a szondázásra, most majd más lesz... Van az osztályon két "agy-hőmérő", amit csak a fej mellé tesznek, és az rögtön megmondja az eredményt. No, mára mindkettő elromlott, ápolótanoncunknak fenéken keresztül kellett mérnie... Mondjuk Babot jobban sajnáltam, ha már itt tartunk. Szerencsére mostanra az egyik már jó...
Szóval holnap vizsga :). A múltkorinál én is úgy éreztem, mintha vzsgáznék, ahogy próbáltam a csaj segítségére lenni.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése