- Mielőtt elfelejteném: az imént volt a vizit. Semmi extra, bár szerencsére épp Landau bá jött. Contratubi kenőcsöt elfelejthetjük végre. (eggyel kevesebb esti tennivaló, ahogyan már szájpit se kell majd ragasztani.) Szóval az nagyon jól esett, hogy a főnővér úgy nyilatkozott a dokiknak, hogy ilyen egy "arany gyerek" (gondolom arra értette, hogy nincs sok gond vele és általában jókedélyű).
- Az is ma történt, hogy reggeli ébredés után tisztán kimondta, hogy ANYA. Tutira nekem szólt :)
- Tegnapi vicces dolgai közül az egyik, hogy amíg egyszer vártuk Apát, megkaparintotta a telefonomat, és a füléhez tette, majd büszkén vigyorogva várta a hatást :) (mindig játszunk vele Hálló-hállót :)
- Másik, hogy rájött, tud akarattal köhögni, akkor is, ha nincs rá oka. Mivel ez baromi cuki hang, sokat nevettünk rajta, sajnos ezzel bátorítva ebbéli tevékenységében. Így aztán többször is van, hogy eszébe jut, akkor is, amikor nem kéne, mert azt hizik, tényleg van valami baja...
Egyébként már többszörkilógtunk a kórház területéről, de pssszt! El ne mondjátok senkinek :) Különben is, nem őrzik gárdisták, szóval néha az ember séta közben akaratlanul is kint találja magát... Így meg aztán ajándékot is szereztünk Landaunak meg a nővéreknek. Na jó, meg kicsit várost is néztünk :) Kiderült, hogy sokkal szebb Homburg is, mint amit eddig láttunk belőle: van régi macskaköves része is történelmi piactérrel és dómmal. Fotók később. Most indulunk a Fül-orr-gégészetre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése