Igazán idillikus napunk volt ma, mindenki egészséges, és kipihent, az idő jó, és Apája egész nap itthon volt velünk.

Bogyesz reggel 5.40-ig bírta, 5.42-kor már a szájában tudhatta a cumit, amiből 5.52-re minden elfogyott :D

Aztán aludtunk még kb. 8-ig, ami azért eléggé vállalható időpont.

Összeszedtük magunkat, és a délelőttbe bezsúfoltuk a németországi nagybevásárlást. Még szerencse, hogy sietni kellett, mert így is ott hagytunk egy vagon pénzt, hát még ha lett volna időnk válogatni...!

Aztán délben vágtáztam aquajoggingra, ahol már vagy két hónapja nem volt jelenésem. Ma 4-en voltunk magyarok, mégis úgy történt, hogy egyedül róttam a köröket, így viszont a magam tempója szerint, vagyis eléggé belehúztam!

Délután Apája kint dolgozott a teraszon, Babszi nagyot hűsölt bent szobában, én meg próbáltam haladni a házimunkákkal. Jelentem, minden kimosva, szépen behajtogatva a szekrénybe, már csak a vasalás van hátra ezen a téren.

A bevásárlást eltenni se volt kis munka...

Aztán még belefért egy porszívózás is, nagyon kellett már. Nem tudom, akármilyen kicsi lakásunk lehetne, nekem az mindig legalább 1 óra lenne. (Főleg ma az utálatos porzsákcserével.) De ha alapos akarok lenni, akkor sokáig tart, és kész.

Közben ugye nem volt időm még sétálni is vinni, de a jó időt ki kellett használni. Meg azt a tényt is, hogy ha Mogyesz kikerül a külvilágba, akkor jó darabig el tud nézelődni. Így aztán kitettem a babakocsiba Apája mellé a teraszra, több legyet ütve egy csapással :D

Aztán (vagy előtte?) Babfejbe belediktáltam egy nagy üveg marakujás barackot. (Itt nem lehet sima barackot kapni, csak mind ilyen flinc-flancosat). De a lényeg: kis Drága már az első kanál előtt felragyogott arccal nyitotta nagyra a száját! :) Már tudja, mire való a kanál, és minden falatot lenyelt, nem küldte vissza az orrán :)! Komolyan, pár hete ez annyira elképzelhetetlennek tűnt, most meg 2 nap alatt úgy megtanult enni, hogy csuda! A végén még éhes is maradt! Pedig nagy adag volt.

(Itt jegyezném meg Apai Nagymamának: elfelejtettük megköszönni a micimackós tányérkészletet, amit magunkkal hoztunk, és a püré evéshez már azt használjuk! A mélytányér és a kanál is jó méret ehhez. )

Estére tojásos brokkolit csináltam fokhagymás-joghurtos öntettel. Meg kell mondjam, nagyon jól sikerült! Végre egy zöldséges étel, amitől jól lakik az ember és még finom is!

Jaj, majd' elfelejtem: Babfi mai okossága, hogy a négykézláb állásból letette a popsiját oldalra, és így ücsörgött! Még a végén észre se vesszük, és megtanul ülni! Hihetetlen sebességgel tanul, és főleg: erősödik. A mai összes pelenkázásom nagyon küzdelmes volt. A pelenkázón már minden veszélyben van, pedig vannak ott fültisztító pálcikák, krémek stb.  A gyerek fogja magát, és pelenkázás közben megfordul. Ezzel leginkább akkor van a baj, mikor krémes az egyik kezem, s 1 kézzel kéne visszafordítanom, vagy, ami még rosszabb, épp kakis a gyerek. (Tudom, hogy erről már tegnap is írtam, de komolyan ez kiakaszt :))

No aztán este volt megint nagy hancúr lefekvés előtt. Valahogy imádja azt, mikor kicsomagoljuk, és pucéran őrjönghet a nagy ágyon :D

Ja, és el ne felejtsem: Liának nagyon nagyon köszi a vizi játékokat! Hogy ez eddig nem jutott eszünkbe! Ugyanis fürdés közben teljesen lefoglalták Babot, és így nem volt nagy kipacsázás, Apája egészen száraz maradt a szokástól eltérően!

Üdv Luxembourgból

Vasárnap este visszaértünk szerencsésen. Jól elfáradtunk, de meg kell hagyni, Ádám megint jól viselte az utat. Persze nem vagyunk odáig a dologért, hogy egész nap egy ülésbe zárjuk szegénykét, amikor olyan eleven, és annyit mozog, mint egy polip minden karjával. Ezt az oldalát leginkább pelenkázáskor szokta mutatni, amikor is lassan nem leszek elég egyedül, hogy lefogjam, hogy ne forduljon meg, a kezéből kivegyem a krémet, meg közben cseréljem a pelust, de a lábát is leszorítsam, amivel addig a hasamat rugdosta.

Szóval vasárnap este hazaértünk, gyorsan nekiálltam a fektetésének, de egy pillanatra se lehetett egyedül hagyni, mert annyira meg volt szeppenve az "új hely" miatt. Egyáltalán nem emlékezett a lakásra, mindenre rácsodálkozott, és leginkább félt, ha kimentem a szobából :) Azért szerencsére gyorsan elmúlt ez.

Mialatt otthon voltunk, nagyon sokat tanult. Először is, megtanult előre kúszni, s napról napra egyre tökéletesíti a mozdulatsort. Bár azért még mindig teljesen feltolja a fenekét először, pedig a kúszás ezt nem igényli :) Az előre kúszással a 2. ágyról leesés is megtörtént, de ez sem végződött rosszul (10 mp-es sírás volt összesen). Ugyanis az ágy és egy doboz közé szorult be a kis drágám. Hát ugye az anyja nem gondolta, hogy tud már előre haladni. Neki meg egyáltalán nincs félelem- ill. mélységérzete...

Ezen kívül apai nagyszülőknél megtanulta az integetést és a tapsi-tapsi alapmozdulatát ( a két kéz egymás felé halad, aztán valahogyan találkozik, de ő szélesen vigyorog, hogy megcsinálta a feladatot). Persze felszólításra nem mindig megy a dolog, ugyanis neki önálló akarata van. "Majd ha nem figyeltek, megmutatom :D"

A mozgására visszatérve: szerintem hamarosan fel fog állni, ugyanis ha a kezünkbe tud kapaszkodni, és elég érdes a padló, hasalásból felnyomja magát. Előbb térdelésre, aztán fel is áll. Mindezt anélkül, hogy felhúznánk.

Tehát visszaértünk luxi életünkbe, ahol a hétfő nem az óriási pakolással kezdődött, hanem azzal, hogy Bogyesszal autóba pattantam és irány Homburg. 10-re kellett megérkezni. Ott aztán mintát vettek a szájáról, hogy elkészítsék neki az új műanyag padlást. Igen, jól tippel az, aki azt gondolja, egy ilyen mintavétel egy oktopusz mozgásával vetekedő embergyereknél nem egyszerű mutatvány, de megnyugtatásként leírom, hogy nem fájdalmas a dolog, csak kellemetlen, úgy nagyjából fél percig, amíg az anyag kellőképp meg nem szilárdul a szájában.

Az új padlásért délre kellett visszamennünk, addig nagyot sétáltunk, meg nagyot evett is. Szerencsémre úton aludt, a séta alatt megint elaludt, kicsit izgultam, mi lesz a hazaúton, ha nem ül mellette senki, aki szórakoztassa. De láss csodát, akkor is aludt.

Pedig előtte a kis dokinő betette a szájába a lapkát, ami eléggé furcsa volt neki, hiszen 6 hete már legalább, hogy nem volt ilyesmi a szájában, elszokott tőle. 

No, de a babák gyorsan alkalmazkodnak, a lapka azóta sem volt még kivéve a szájából, nem is engedi...

Gondoltam egyet, és itthon, délután az első etetést már kanállal kezdtem: "ha van szájpadlása, akkor tud pürét is nyelni"- címszóval. Hát ez így is van, csak a türelem fogy el még hamarabb, mint a püré meg az éhség, így a felénél megkönyörültem rajta, és cumisüveges fogyasztásra alkalmassá tettem a főzeléket.

Viszont azóta is töretlen próbálkozunk a kanállal, és talán nem sikertelenül, ma is fél ebédjét így ette meg, illetve az esti barackos joghurt adagját egészen! Ez utóbbinál, még az orrán se folyt ki :D

Ma reggel aztán elsasszéztunk az osanba, Bogyesz kapott egy széldzsekit, nagyon kis trendi. Remélem, hogy itt a tavasz, és már elég lesz ez is. Aztán beszereztünk pár élelmiszert és egy üres boros fadobozt is :) Épp borvásár van az osanban soook sok fadobozzal.... :)

Délután nagyon rám tört a fáradtság, így reméltem, hogy Bab is bealszik, hogy én is pihenhessek :) Így is lett: 2-től fél 6-ig aludt... És mégsem volt baj az esti altatással!

Ádám keresztelője

Sziasztok!

Még élünk és virulunk, csak nem sokat jutok nethez. Tegnap délelőtt beszereztük Bogyesz keresztelői ruháit, nagyon csini lesz. Sok bababoltban jártunk, de minden megvan.

Délután pedig nagy nehezen alvásra bírtuk, s mikor vendégségbe indultunk volna, még mindig durmolt... Azt hittem, sikerül úgy átöltöztetni, hogy nem ébred fel, és a kocsiban alhatott volna tovább, de a utolsó pillanatban mégis magához tért. Nem baj, már nem volt fáradt.

Nórinak és Tominak köszönjük a vendéglátást és az ajándékot, jó volt találkozni, épp úgy, ahogy Maresszal és Zsolttal is, nekik is köszönjük az ajándékot! Örülünk, hogy végre személyesen is megismertük Esztit! :) A túrós süti isteni volt! :)

Amíg e sorokat írom, Babfej ismét az ágyneműtartóban szunyál, szokásához híven nyitott szemmel... Ez a délelőtt sok nyűgösködéssel telt, pedig ma éjjel sokat aludtunk végre.

A rugós hinta megérte a pénzét, nagyon szereti, fáradhatatlanul ugrál benne. :)

Délutáni alvás nagyszülőknél :)

Kedves Olvasóink, ennyi kihagyás után nem csodálkozom, ha kezdetek elpártolni, de meg tudom magyarázni a bizonyítványom: szombat reggel óta hol mi nem voltunk internet közelben, hol az internet nem volt a közelünkben... De ma utánanéztünk a kóborló netnek, és újra a szolgálatunkban áll.

Lássuk csak, mik is történetek:

pénteken voltunk Kerekítő klubban! Csak sajnálni tudom, hogy mifelénk külhonban nincs ilyen: klassz kimozdulási lehetőség mamának, babának egyaránt. Kedves emberekkel találkoztunk, és sok új dalt tanítottak... Bab pedig találkozott hasonló korú babákkal.

Este aztán egy finom vacsorát költöttünk el Hertáéknál, Juci társaságában, még egyszer köszönjük a meghívást és az ajándékokat, nagyon jól éreztük magunkat!

Szombaton, vasárnap meglátogattuk a kiskunmajsai rokonokat, ahol ugyancsak finomabbnál finomabbakat ettünk, s mindenki megcsodálta Bogyeszt :)

Hétfőn egy lazább délelőtt után Gyöngyöst ejtettük útba, ahol a napra pontosan nálam 29 évvel fiatalabb Lukácsot néztük meg. Hihetetlenül pici :) Liáéknak is köszönjük a vendéglátást és az ajándékokat!

Ma délelőtt felcsíptük a hitelesítve lefordított anyakönyvi kivonatot, amivel el szerettük volna kezdeni a magyarországi anyakönyvezést, és az útlevél igénylést Bogyónak. Meg ahogy mi azt elképzeltük... Azt hittük, 3 hét sok, ezalatt dolgok elintézhetők... Talán már belénk ivódott a luxembourgi naivitás, hogy ügyet intézni úgy is lehet, hogy az ember bemegy a hivatalba, tép egy sorszámot, amivel belátható időn belül sorra kerül, majd dolga végeztével távozik, a kész kiállított okmánnyal a kezében... Ezzel szemben koppantunk: először is, kedd délelőtt mért is lenne egy anyakönyvi hivatalban ügyfélfogadás? A szerda délelőtt jóval racionálisabb időpont. Aztán ha beadjuk a kérelmet, az anyakönyvi kivonat hiteles fordításával, akkor a hivatalos 30 napos eljárással kell számolni, de inkább hosszabb idővel. És akkor még nem igényeltünk útlevelet. Még szerencse, hogy nem kell hirtelen repülőre ülnünk, vagy feltétlen Svájcba utaznunk...

De folytassuk a történéseket: délben meglátogattuk a nagyszülőket, finomat ebédeltünk, és Babnak volt lehetősége kipróbálni a rugós hintát. Pont nem voltam szemtanúja, de állítólag gyorsan rájött a csínjára-bínjára, és azt már én is láttam, hogy élvezettel ugrándozott az ajtófélfán :)

Ezek után Zsuzsiékhoz volt meghívásunk, ahol ugyancsak fincsit ettünk, és megcsodáltuk, mekkorát nőtt Kristóf, mióta nem láttuk! Zsuzsinak is köszönjük a vendéglátást!

Ezen kívül kedvezőek a fejlemények Bogyó megkeresztelésének terén. Nem mintha kevésbé bürokratikus lenne ennek a leszervezése is, amin azért eléggé meglepődtem, de úgy néz ki, vasárnap fog megtörténni a dolog.

Ideális tegnapi éjjel után 8-kor kipihenten ébredtünk. Ha minden éjjel így lenne... Este 9-kor könnyű elalvás, majd 3/4 5kor gyors evés, alvás 8-ig. Így este volt időm mással is foglalkozni, de eleget is tudtam aludni. Délelőtt aztán nem tudtunk kávét főzni filter hiányában, így leugrottam a régi jó öreg Francseszkóba kávéért. Hát jól van, nem olcsó, de naaagyon finom, hoztam Apjának is, aki még kicsit feküdt, hogy elűzze a betegség végét. Délre pedig átmentünk apai nagyszülőkhöz finomat ebédelni. Persze Bab valahogy mindig épp alvásban érezik meg oda, hiszen a negyedórás autókázás elringatja, meg amúgy is, a sok délelőtti sírásban elfáradt. Próbáltam volna gépen keresztül az emberekkel kommunikálni, de szegény nagyon elhanyagoltnak érezte magát... Hát pedig meg kell szoknia, hogy más is van a világon.

Szóval kitöltöttük a naptárat, ami a jövő heti találkákat illeti. Persze nincs még minden lefixálva, de körvonalazódik :)

Délután elvoltunk, Babci megint aludt egy nagyot a hasamon. Közben Apája vaterázott neki egy ugrálós-rugós hintát, amiért este el is mentünk. Előtte azonban Szabival találkoztunk az Allééban, ahol még nem jártunk. Hát nem mondom, párszor eltévedtünk benne :) Pedig amúgy tetszik, nem zsúfolt, csak sietni próbáltunk :) Mondjuk az furcsa volt, hogy nem lehet mindenhol babakocsival közlekedni, már ami a függőleges mozgást illeti, van, ahol csak mozgólépcső van.:( Meg az nem tetszett még nekünk, hogy a mélygarázsban csak az autók közlekedésére van kijelölve hely, a gyalogosra nincs, az autók közt kell cikázni, ami pláne babakocsival nem tűnik jó ötletnek...

Szóval Szabival beszélgettünk egy jót egy kávézóban, jó volt találkozni! :)

Este, szigorúan, miután kipróbáltuk az új szerzeményt, a hintát, következett a lefekvési ceremónia. Most követem én is Bogyeszt :)

Kellemesen laza napunk volt, Peti megfázása miatt még nem annyira szerveztünk találkozókat, de ami késik, nem múlik! Amúgy is ma inkább az intézni-valókra koncentráltunk, de tény, hogy csak az OFFI-ig jutottunk az ügyünkkel, ahol az anyakönyvi kivonatot fordítják és hitelesítik. Szóval lesz még mit csinálnunk a jövő héten is.

Útközben a piros lámpánál megtalált minket egy koldus. Nem tagadom, ettől is elszoktunk már, bár az utóbbi időben azért Luxiban is találkozhattunk néhánnyal. Ott esett meg, hogy hárítani akartam a kéregetést, ezért más nyelven szólaltam meg, mint ő (mondjuk ő franciául, én meg talán angolul), gondolván, majd nem érti és tovább áll. Az érdekes akkor az volt, hogy perfekt angolsággal folytatta a kunyizást, így már tényleg ki kellett találnom, mért is nem adok neki, de elgondolkodtam, hogy valaki, aki több nyelven beszél, mért kell, hogy kolduljon. Vissza a mai hajléktalanhoz: hát megint nem abban a nagyon adakozós kedvünkben voltunk, mondtam is a Petinek, hogy idegen nyelven szoktam hárítani a kéregetést, mire a pasi eleve németül szólt hozzánk!!! Tulajdnoképp szerencsétlen megérdemelte volna, hogy adjunk neki, de addigra zöldre váltott a lámpa... Az az elméletem, hogy azoknak adok jó szívvel, akik tényleg fel is mutatnak valami tudást, nem csak úgy ülnek a babérjaikon, pl az utcai zenészeket általában becsülöm. De most ez a pasi is közéjük tartozott, még ha végül pórul is járt velünk...

Amíg mi Apjával odavoltunk, nagyszülők tologatták Babfejet a parkban, ahová a kis Attila és az ő nagyszülei is elkísérték őket, így a boldog nagymamák tologatták egymás mellett a babakocsikat :)

Kár, hogy Bogyesz nem sokat aludt és így nyügi lett hamar... Így aztán mikor meglátogattuk Babfival Anikóékat, ott végül sikerült aludnia. Aztán 6 körül értünk haza, pont egyszerre a többiekkel :)

Ja majd' elfelejtem, közben voltunk a "Brumi Maciban", ahol végre találtunk egy megfelelően masszív pihenőszéket, ami még sokáig jó lesz, akár 15 kilóig is. Az is jó benne, hogy sok állása van, a fekvőtől az egészen derékszögben ülőig, kicsit hintázik, de ki lehet merevíteni is, és egész normális színe van, elég komoly, sötétszürke. De látszik, hogy benne van az anyag, és ráadásul nem került egy vagyonba.

Ami nagyon tuti, hogy vettünk egy kis fröccsöntött műanyagot a babakádba, hogy ne kelljen fogni a gyerkőcöt a kádban, hanem bele tudjon ülni. Mert otthon olyan a kádunk, ami eleve így van kiképezve, de itt a hagyományos van, és ugye elég fárasztó tartani. Így legalább pancsolhat kedvére :) És ez se egy nagy összeg, megéri, hogy ne szakadjon le a hátunk.

Este pancsi közben ki is próbáltuk, s 9-re már aludt is a Bogyoró :)

Kis esti humor (apja találta):
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=N9oxmRT2YWw

Hahó!

Alig jutok géphez, mindig van történés.

Furcsa itthon a sok magyar rendszám, és hogy értem, mit beszélnek az emberek az utcán :)

Ma is például, mikor délelőtt Bogyesszal sétáltunk, először is bementem egy virágüzletbe húsvéti koszorút venni, de egyúttal szert tettem egy kokárdára is, ha már egyszer március 15-én Magyarországon sétálok. Kicsit később jött mögöttem egy család, ahol a gyerekek azon zsörtölődtek, hogy mért kell nekik kokárdát viselniük, senkin nem látnak. Az anyjuk nyugtatta őket, hogy mióta kijöttek az utcára, még emberrel se találkoztak, majd azért is megvizslatott engem és diadalittasan közölte a gyerekeivel, hogy a nénin is van, aki a babakocsit tolja :)

Később meg annak a beszélgetésnek voltam fültanúja, hogy egy építkezési terület mellett haladt el egy apa a 6 év körüli fiával, és nagy komolyan magyarázta neki, hogy hányszor volt már kiírva a módosított átadási határidő. Mire a gyerek megszólal: persze, mert meg akarják hagyni nekünk játszótérnek :D

Na ezután értem a Grund környékére :) Amit ugye a gyerekek sajátjukként védtek :)

Délután pedig vártuk Anikóékat, és ismét találkozott a két kis Tóbiás, Attila és Ádámka. Most még ugyan nem sokat játszanak egymással, de azért ismerkedtek a másikkal, és néha egyikük, aztán a másikuk nyöszörgött kicsit. De nagyon cukik voltak így együtt, lesznek még közös programjaink. Attila is nagyot nőtt, mióta nem láttuk, és már nagyon ügyesen ül! A tapsikolást is elleshetné tőle Bogyesz :)

Később pedig meglátogattuk az apai nagyszülőket, akik ugyancsak nagyon örültek nekünk. Babfi jól el is aludt ott, annyira, hogy az előbb ébresztettem fel, mégiscsak ki kell szedni a kabátból és sapkából, így nem alhat egész éjjel :) De szerencsére kis evés után gyorsan visszaaludt.

Holnap végre nekilátunk a hivatalos teendőknek, van bőven intéznivalónk.

Üdv Magyarorszáról!

Ezért nem jelentkeztem mostanság: péntek: pakolás, szombat: utazás, vasárnap: kipihenés és család. Mindenki nagyon örült, Bogyi megint sok új arcot látott a vasárnapi találkozón :) Egyszer majd eljön a pillanat, amikor megismeri az embereket :)

Közben próbáljuk emészteni a sok finomságot, amiket a Nagyik készítettek.

Ma, míg Apja paplan alatt regenerálódott a megfázásából, addig Bogyesszal és anyai nagymamával sétáltunk sokat a környéken, ami sokat változott, mióta nem itt lakunk...

Közben Babra többen is rácsodálkoztak, hogy milyen szép meg cuki:) Hát mondjuk igazuk van, most is itt cukisokdik :)

Szilvi nagynéni pedig sikeresen kiérkezett kenguruföldre, puszi neki!

Vasárnap Babfi kapott egy utazóágyat, nagyon praktikus találmány, így nem kell közöttünk aludnia, nem fog ő se oda szokni, mi is kényelmesebben alszunk majd. Most még egy olyan szék beszerzésén agyalunk, ami elbírja az ő kis 9 kilós popsiját. A legtöbb ugyanis 9-ig jó, de ő még nem tud ülni, tehát valami megoldás kell.

Bogyi újabban élvezi nagyon a kukucsos, elbújós játékokat, vagy ha hirtelen ránézünk, és nagyon nevetünk, akkor ő is nagyon nevetni kezd, 10 percig abba se hagyja :D

Peti behozta 20 napos lemaradását, és ő is betöltötte a 29-et.

S.k. készítésű torta: csokis-marcipános. Direkt kis átmérőjű, de nem direkt lapos... Ha az ember igyekszik, akkor tuti nem sikerül jól. Azért az íze nem rossz, sikerült nem túlédesíteni. Kimaradt egy csomó csokiszósz!

Bogyi ma is vicces kedvében volt, délelőtt azon rötyögött nagyokat, ha két hangmagasságban mondtam neki az E beűt, így kiadva különös hangokat :) Ezt viszont bármeddig csináltam, mindig kacajt váltott ki. Délutáni alvásunk után meg az tetszett neki, ha eszkimó-puszit adtam az orrára, bár lehet, hogy eközben a hajam is csiklandozta a homlokát, de ezen is sokat nevetgélt :)

Este 8 körül próbáltam verselni, mondókázni neki, de nem a legjobb időt választottam ki, mert kora reggeli ébredése azt eredményezte, hogy korán elfáradt este. Akkor is, ha 3-szor is aludt napközben. Úgyhogy meg se vártuk Apját, hogy hazaérjen a mászásból, hanem irány volt az ágyikó. Viszont ennek lassan 3 órája, s én még mindig itt ülök, szóval épphogy lefekszek, majd kelhetek is fel bizonyára etetni...

Mai fő programunk Homburg volt, két hetes kontroll, plusz az új műtét időpontjának lebeszélése. Nagyon jól halad minden, Landau bácsi szerint egyrészt szerencsések vagyunk az orrforma alakulásában, és a fogléc vérellátásában, amelyek a sikeres operációnak köszönhetők. Kaptunk egy új kenőcsöt is a bajuszporta kenegetésére, amit Babszi rejtélyes módon nem szeret, pedig ez egyáltalán nem fájdalmas vagy kellemetlen...

A következő műtét, ami a szájpadlás zárására irányul, augusztus 11-én fog megtörténni.

Nagyjából ennyi a lényeg. Bogyesz oda és visszaúton is aludt, így meg se próbáltam korán ágyba kergetni, de végülis kidőlt magától is. No jó, egy hatalmas pancsi és némi köleskása megelőzte a felborulását :)

Az osanban pedig otthagytunk babacuccra egy rakat pénzt, de most jó előre el vagyunk látva mindenféle babakajával, cumisüveggel és -fejjel, illetve pelussal is. Apropó, most léptünk kategóriát: 4-es számú pelust ítéltünk neki, mivel a 3-as határait már igencsak felülről súrolta. Mondjuk nem ártana már megmérni, hány kiló is a gyerek...

Elkészült a nagy mű :)

Kezdő dekupázsoló vagyok, így látszik, hogy kicsit ferde és nem is sima, de legalább sk. készült, nem gyári :)

Ha lesz egyszer szobája, már meglesz a táblája...

Délután Babbal aludtunk kicsit, aztán voltak itt magyar szomszédok, közben rendbe tettem kicsit a lakást. Este Bogyesszal nagyot zúztunk Halász Judit számaira, már amik a TeCsőről elérhetőek, de egész sokat találtam! Aztán jött a magyar fodrász csajszi és Apája frizkóját megnyirbálta...

Nagyon vicces volt most este Babfej: elaludt a kezemben szkájpolás közben, így bevittem a szobába, hogy átöltöztetem alvós ruciba, plussz peluscsere is volt. Persze nem akartam, hogy felébredjen, dehát mozgatnom kellett. Így aztán voltak olyan ébredései, amikor elvigyorodott (a szeme csukva) és keze lába egyszerre nagyot rúg-kapál, mint amikor jókedvében csinálja ugyanezt :D A következő másodpercben pedig mintha mi se történt volna, édesen aludt tovább. Ezt megismételte vagy 3x... :) Nagyon jófej volt :D

Aztán mire a kiságyba került, mégis felébredt, így kapott még tejbeköles-pépet (azt hiszem legalábbis, ezt adok neki, a doboza szerint 4 hónapos kortól adható, úgy emlékszem, a Hirse kölest jelent...) Remélem, most bírja majd sokáig. Biztos szépet fog álmodni, ha ilyen jó kedve volt előtte :)

Van abban valami kalandos, ha az ember sípcsont-középtől lefelé érzéstelenítve próbál meg vezetni, még ha csak pár száz méterről van is szó... Anyja végre túlesett a hetek óta tartó lábfájás orvosi ellátásán, s mikor jött érte Babfi és Apája, a gyógyszertár előtt nem lehetett parkolót találni. Így vészmegoldásként az útszéli vészjelzős pár perces parkolást választották, de ahogy Apája elhagyta a terepet, azonnal tovább kellett állni egy makacs kamion miatt. Hát nem mondom, hogy vicces dolog egy hátul üvöltő 7 hónapos gyerekkel és egy bumszli kötéssel a kuplungot nyomó lábon vezetni, s még a 2. vészmegoldásként kigondolt garázsbehajtóba állás sem tartott tovább 2 percnél. 

No de a lényeg, hogy szépen túléltünk mindent, s nem kéne ezt nagyobb dolognak feltüntetni, mint szegény Bab 5 és félórás műtétjét. :)

A jó dolgokról: Szilvi nénje itt töltött 3 napot, tegnap vele jártuk kicsit a várost. Egész sok minden belefért a délutánba, miközben Bogyesz nagyot szunyált. Na de éjszaka ennek is megittuk a levét, sehogy se akarta új szokását követni, miszerint hosszú órákat egyben végigaludni a szülők zaklatása nélkül: azonnali hatállyal kaját követelt, mégpedig kétszer is. :( Szóval a nagy napközbeni alvásoknak ez az ára, evés után még nézelődés a sötétben, vagy ordítás...

De nem lehet haragudni rá, amikor olyan aranyosan mosolyog, mint épp most is :)

Anyai nagyinak üzeni, hogy köszöni szépen a könyvet, jól csörög, sokáig lehet nézegetni.

Most sajnálom csak igazán, hogy ebben a szép időben -bumszli kötés miatt- nem tudunk kimenni sétálni! Luxembourghoz nem szokványos módon már 9 napja folyamatos napsütés van, igaz, nem több, mint 1-5 fok hőmérséklettel...

A szavazásról még nem is írtam: mindenkinek köszi a vélemény-nyílvánítást, Apája nagyon örül a végeredménynek :D. Persze én sem gondolom másként, jól látjátok, hogy rá jobban hasonlít, a szemét kivéve :)

Vannak napok, amikor tele energiával reggeltől estig pörgök, a baba ellátásától kezdve a házimunkákon át belefér a napba a séta, kreatívkodás, főzés-sütés, néha kicsi sport (ez csak, ha Apja hazajön munkaidőben). Más napokon viszont örülök, ha a Babfejet és magunkat ellátom, max. még egy nagyobb célt tűzök ki aznapra, és a többi időben ezeket pihenem ki. Nem tudom, mitől függ, szerintem nem csak a belső elhatározás kérdése, biztos belejátszik az időjárás is, meg az általános egészségügyi állapotom is. (Mindig van valami, nátha, vagy lábfájás stb). Szóval az elmúlt hét kissé ez utóbbi kategóriába esett, ami viszont azt okozza, hogy úgy érzem, nem tettem eleget, nem használtam ki az időt hasznos dolgokra.

Hétvégén viszont fel voltam pörögve, akkor meg a kis család volt leeresztve, kevesebb programot igényeltek, mint én :D Van ez így...

Azért így is volt mit csinálni, a tegnapi arloni bolhapiac igazán csodás volt a maga nemében, de sajnos ezt az ottaniak tudták is, és ennek megfelelően szabták az árakat. Azért így is van szerzemény, amit jó áron sikerült megfogni! :) (Most Apja örül, mert az ő unszolására alkudtam, az amúgy sem drága árból, de a nő rögtön belement!)

Lényeg: minden volt itt, meg annak az ellenkezője is. Aki -ugyanúgy, mint én- a vidéki stílusért van oda, az megtalálja itt a kincseit, viszont a trieri vásárokban olcsóbban lehet üzletet kötni :D

Ezek után én a Magyar család idősebb nőtagjaival balett-előadásra mentem, míg Babfi, Apja, és Szilvi nénje a Magyar család otthon maradt részével múlatta az időt. A magam részéről én jól szórakoztam, bár a végére már hiányzott a kis Tóbiás, aki az elmúlt héten sokat cincálta az idegeimet. Ki érti az anyákat... :D

Teljesen mindegy, hogy Bab napközben sokat alszik, vagy keveset, újabban nem lehet letenni időben este. Ráadásul ez nem jelenti azt, hogy akkor reggel tovább húzná a lóbőrt. Nem jól van ez így, semmit nem lehet nélküle csinálni, egész nap csak az ő kiszolgálásáról szól. Ezért sincsenek mostanság sűrű blogbejegyzések sem, egyszerűen, mire leteszem, megyek én is aludni.

Vendégeskedéseink sora viszont nem maradt abba, sőt, csak tovább nőtt a látogatandó helyek száma. Tegnap itt a házban voltunk egy szomszéd családnál, akik nem magyarok, hanem  osztrák-orosz-izraelita származásúak, két kis lánnyal. Az egyikük csak 4 hónapos! Nagyon kedvesek voltak, ők is vacsorával vártak minket.

De mindamellett, hogy Szilvi nagyNÉNI (:D) ma érkezik hozzánk, ma este Peti munkatársáékhoz vagyunk hiavatalosak, holnap pedig ismét magyar (Magyar) családhoz. Tehát sűrű társasági életet élünk. :)

Megyek is, mindjárt sütök valami sütit, hogy ne üres kézzel menjünk!

Tudom, volt már kacsás hátsó, meg négykézláb állás is bemutatva, de a kettő együtt szerintem cuki nagyon :D

Voltunk ma Auchanban, kicsit nézelődni. Azért össze se hasonlítható az érzés a korábbival, amikor úgy ment oda az ember, hogy messziről nézték, mi baja ennek a gyereknek, most meg mint a többi babakocsis anyuka, mi is egy vagyunk a sok közül. Bár, múlt héten, első osan-körünk alkalmával rögtön belebotlottunk egy nénikébe, aki leszólított minket, de ő is azért, hogy milyen aranyos ez a baba, és éppen a pelenkájával bújócskásat játszott, ez is elbűvölte a nénit. Mondta is, hogy látszik, milyen okos :D De aztán észrevette a forradásokat, és rákérdezett. Mondtam, tegnap jöttünk haza a kórházból.Ja, hogy ez ennyire friss? Hát nagyon szépen megcsinálták! - Pedig ő nem is látta előtte...

Szóval jó azért, hogy nincs az emberben a görcs, hogy megint hányan mit fognak gondolni...

A kellemes érzést még Bab is tetézte ma azzal, hogy végig csöndben, jókedvűen nézelődött, sírni már csak a ház előtt kezdett hazafelé. Ez igazán kibírható mennyiség...

Aludni visznt összesen kétszer félórát aludt, ami szerintem nem sok, most vagy korán be fog aludni, vagy amit jobban remélek, sokat fog aludni egyhuzamban.

Apája elment mászni, így ez hosszú nap lesz....

Talán Ti is nehezen hiszitek el, amit én is, de Babfej betöltötte a 7. hónapját. (Hamarosan leérettségizik, és észre sem veszem!) Ezt ő azzal ünnepelte a maga részéről, hogy a négykézláb állásban ügyeskedik, hihetetlen műveleteket hajt végre, négykézláb állásban ugrál mindkét lábával, majd néha feláll rájuk, majd eldől :D Mindenesetre ha van motiváció (fél méterre fekszik tőle egy plüssrépa, vagy hasonló), akkor nagy erőkkel azon van, hogy megszerezze, és ehhez nem átall ilyen mozdulatokat is megtenni. Van egy olyan érzésem, hogy nála a hátrafelé kúszásból rögvest előre mászás fog következni.

Egyébként pedig pörögnek az események, épp hogy elmentek a vendégeink, máris mi mentünk vendégségbe tegnap este. Egész sok kedves ismerősre teszünk szert itt lassan :) Emesének köszönjük szépen a tegnap estét, nagyon jól éreztük magunkat, finom volt a vacsi, és jó a társasjáték! :)

Babfej szépen a szokásos időben bealudt, csak mikor indultunk haza, volt neki kicsit kellemetlen, hogy piszkáljuk alvás közben. Viszont ezek után negyed 8-ig folyamatosan aludt! Mondjuk mivel  mi későn feküdtünk le, még bírtunk volna aludni, én ki is jöttem Babbal, hogy Apája hadd aludjon még munka előtt.

végre csodaszép napsütéses idő lenne, de most meg ezerrel fúj a szél, nem igazán lehet sokáig kint lenni. Mindegy, a fény máris jót tesz a hangulatomnak :) Meg a növények életkedvének is, ha jól látom, már megjelent néhány rügy!

Sziasztok, sziasztok

Tudom, kicsit kimaradtak most az írások, nem is tudom, mindig volt valami. Leginkább a visszaszokásra fognám, mármint az itthoni életünkbe, ugyanis, ahogy azt korábban is írtam, Babot nagyon megkeverte a kórházi lét, nehéz volt vele. Egyszerűen nem lehetett letenni, mert azonnal visítás következett, rendszertelen lett az alvása, és az esti elalvása is. Mostanra kicsit kezd helyre rázódni, de most meg épp vendégeink vannak, ezért nem jutottam gépközelbe.

Ami a kanalas evést illeti: kár volt örülnöm, hogy majd most milyen jól fog vele enni, továbbra se nagyon hajlandó. Próbáltam folyékonyra csinálni neki a tejpépet, finom banánosat, de nem értette, mért nem folyik a szájába folyamatosan a cucc, mért kell neki kortyonként 2 másodpercet várnia. Másfél órás hisztiken vagyunk túl, nem egyen. Nem tudom, mikor fog rájönni... Vagy mit kéne tennem. Most ráadásul speckó szilikon-kanálból jön a tejcsi folyamatosan, így félő, hogy a cumisüvegről is le fog szokni...

Kamalika! Hogyan kell kanál-imádóvá tenni a gyerkőcöt? :D Azt hiszem, ha valaki, akkor ezt Te tudod! :D

De haladás az, hogy ha felébred éjjel, nem tör ki borzalmas sírásban, haladás, hogy már csak egyszer ébred fel enni, (meg ha nem is alussza át az éjjelt), és hogy reggel alszik 8-ig (fél 8-ig), nem pattan ki a szeme 6-kor. Sőt, ma reggel vagy egy órán át eljátszott minden szó nélkül a járókában egyedül, szóval tényleg kezd végre régi önmaga lenni. Tényleg azt kell mondanom, hogy eléggé kezelhető baba általában, nem sír sokat fölöslegesen - általában. Kivéve egy ilyen kórházi kezelés után...

SM-Zsuzsi! Teljesen igazad volt címke-téren :D Azt hiszem, Ti mondtátok, amikor itt voltatok Kristóffal, mindegy, milyen játékot adunk neki, csak címke legyen rajta... Hát így van ez Babnál is: még egy kiadós hiszti is le tud állni vagy 5 percre, ha új címke kerül az útjába. :) Legyen az játékon, párnán, járóka-matracon vagy ruhán...

Ja, képzeljétek, újabban élvezi a "Kerekecske-dombocska, itt szalad a nyulacska"- játékot :) Először mindig végigmondtam neki az "Ez elment vadászni, stb" játékot, de milyen a szülő, aki rájön, mivel nevetteti meg a gyerekét? A végén már csak a csikizős részt ismételgeti :D De megint ügyesedett Bab, megint bővült a játékok palettája.

Most pedig kapott egy plüss-elefántot, aminek ha meghúzzuk a farkát, az egész elkezd rezegni. Ez is nagyon tetszik neki, főleg, ha az elefántot a hasához szorítjuk, és a rezgést így jól érzi. Nagyokat kacagott ezen is! :)

A másik, amit imád nézegetni, és mindig kéznél van: a kéz :) Bármeddig el tud vele játszani, és sokadszorra sem unja még: nyitogatja, csukogatja az ujjaimat, forgatja a kezemet :) És közben csodálattal nézi :)

Az énekekre is nagyon figyel, sokszor ezzel is el lehet terelni a figyelmét a sírásról. (Persze, ha azért sírt, mert unatkozott, akkor ez triviális :))

A kire hasonlít-szavazásról: nem kell túl komolyan venni, tudjuk, hogy nehéz a babáknál megmondani, de ennek ellenére mindig mindenki megpróbálja :)

Próbáltam olyan képet csinálni, ahol ugyanúgy ráncol, miközben valamire nagyon figyel, ugyanis olyankor teljesen olyan, mint Apája kiskori képén. Próbáltam olyan mozdulatot és mosolyt is elkapni, ahol úgy csinálna, mint én, de 30 képből egyiket se sikerült megvalósítani :) Az is igaz, hogy a kép is csal, én nem is ilyennek látom élőben Babot. Szóval azt is megértem, aki nem csak blöfföl az "egyikre sem" válasszal :D

Ui.: mit szóltok az új tavaszi blogimidzsemhez? :D

Na most mondjátok, kire hasonlítok? :) Szavazás ott fent: ↑

Anyára?

vagy Apára? :)