sütik&séták

Hahó!

Alig jutok géphez, mindig van történés.

Furcsa itthon a sok magyar rendszám, és hogy értem, mit beszélnek az emberek az utcán :)

Ma is például, mikor délelőtt Bogyesszal sétáltunk, először is bementem egy virágüzletbe húsvéti koszorút venni, de egyúttal szert tettem egy kokárdára is, ha már egyszer március 15-én Magyarországon sétálok. Kicsit később jött mögöttem egy család, ahol a gyerekek azon zsörtölődtek, hogy mért kell nekik kokárdát viselniük, senkin nem látnak. Az anyjuk nyugtatta őket, hogy mióta kijöttek az utcára, még emberrel se találkoztak, majd azért is megvizslatott engem és diadalittasan közölte a gyerekeivel, hogy a nénin is van, aki a babakocsit tolja :)

Később meg annak a beszélgetésnek voltam fültanúja, hogy egy építkezési terület mellett haladt el egy apa a 6 év körüli fiával, és nagy komolyan magyarázta neki, hogy hányszor volt már kiírva a módosított átadási határidő. Mire a gyerek megszólal: persze, mert meg akarják hagyni nekünk játszótérnek :D

Na ezután értem a Grund környékére :) Amit ugye a gyerekek sajátjukként védtek :)

Délután pedig vártuk Anikóékat, és ismét találkozott a két kis Tóbiás, Attila és Ádámka. Most még ugyan nem sokat játszanak egymással, de azért ismerkedtek a másikkal, és néha egyikük, aztán a másikuk nyöszörgött kicsit. De nagyon cukik voltak így együtt, lesznek még közös programjaink. Attila is nagyot nőtt, mióta nem láttuk, és már nagyon ügyesen ül! A tapsikolást is elleshetné tőle Bogyesz :)

Később pedig meglátogattuk az apai nagyszülőket, akik ugyancsak nagyon örültek nekünk. Babfi jól el is aludt ott, annyira, hogy az előbb ébresztettem fel, mégiscsak ki kell szedni a kabátból és sapkából, így nem alhat egész éjjel :) De szerencsére kis evés után gyorsan visszaaludt.

Holnap végre nekilátunk a hivatalos teendőknek, van bőven intéznivalónk.