Vannak napok, amikor tele energiával reggeltől estig pörgök, a baba ellátásától kezdve a házimunkákon át belefér a napba a séta, kreatívkodás, főzés-sütés, néha kicsi sport (ez csak, ha Apja hazajön munkaidőben). Más napokon viszont örülök, ha a Babfejet és magunkat ellátom, max. még egy nagyobb célt tűzök ki aznapra, és a többi időben ezeket pihenem ki. Nem tudom, mitől függ, szerintem nem csak a belső elhatározás kérdése, biztos belejátszik az időjárás is, meg az általános egészségügyi állapotom is. (Mindig van valami, nátha, vagy lábfájás stb). Szóval az elmúlt hét kissé ez utóbbi kategóriába esett, ami viszont azt okozza, hogy úgy érzem, nem tettem eleget, nem használtam ki az időt hasznos dolgokra.
Hétvégén viszont fel voltam pörögve, akkor meg a kis család volt leeresztve, kevesebb programot igényeltek, mint én :D Van ez így...
Azért így is volt mit csinálni, a tegnapi arloni bolhapiac igazán csodás volt a maga nemében, de sajnos ezt az ottaniak tudták is, és ennek megfelelően szabták az árakat. Azért így is van szerzemény, amit jó áron sikerült megfogni! :) (Most Apja örül, mert az ő unszolására alkudtam, az amúgy sem drága árból, de a nő rögtön belement!)
Lényeg: minden volt itt, meg annak az ellenkezője is. Aki -ugyanúgy, mint én- a vidéki stílusért van oda, az megtalálja itt a kincseit, viszont a trieri vásárokban olcsóbban lehet üzletet kötni :D
Ezek után én a Magyar család idősebb nőtagjaival balett-előadásra mentem, míg Babfi, Apja, és Szilvi nénje a Magyar család otthon maradt részével múlatta az időt. A magam részéről én jól szórakoztam, bár a végére már hiányzott a kis Tóbiás, aki az elmúlt héten sokat cincálta az idegeimet. Ki érti az anyákat... :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése