Kellemesen laza napunk volt, Peti megfázása miatt még nem annyira szerveztünk találkozókat, de ami késik, nem múlik! Amúgy is ma inkább az intézni-valókra koncentráltunk, de tény, hogy csak az OFFI-ig jutottunk az ügyünkkel, ahol az anyakönyvi kivonatot fordítják és hitelesítik. Szóval lesz még mit csinálnunk a jövő héten is.
Útközben a piros lámpánál megtalált minket egy koldus. Nem tagadom, ettől is elszoktunk már, bár az utóbbi időben azért Luxiban is találkozhattunk néhánnyal. Ott esett meg, hogy hárítani akartam a kéregetést, ezért más nyelven szólaltam meg, mint ő (mondjuk ő franciául, én meg talán angolul), gondolván, majd nem érti és tovább áll. Az érdekes akkor az volt, hogy perfekt angolsággal folytatta a kunyizást, így már tényleg ki kellett találnom, mért is nem adok neki, de elgondolkodtam, hogy valaki, aki több nyelven beszél, mért kell, hogy kolduljon. Vissza a mai hajléktalanhoz: hát megint nem abban a nagyon adakozós kedvünkben voltunk, mondtam is a Petinek, hogy idegen nyelven szoktam hárítani a kéregetést, mire a pasi eleve németül szólt hozzánk!!! Tulajdnoképp szerencsétlen megérdemelte volna, hogy adjunk neki, de addigra zöldre váltott a lámpa... Az az elméletem, hogy azoknak adok jó szívvel, akik tényleg fel is mutatnak valami tudást, nem csak úgy ülnek a babérjaikon, pl az utcai zenészeket általában becsülöm. De most ez a pasi is közéjük tartozott, még ha végül pórul is járt velünk...
Útközben a piros lámpánál megtalált minket egy koldus. Nem tagadom, ettől is elszoktunk már, bár az utóbbi időben azért Luxiban is találkozhattunk néhánnyal. Ott esett meg, hogy hárítani akartam a kéregetést, ezért más nyelven szólaltam meg, mint ő (mondjuk ő franciául, én meg talán angolul), gondolván, majd nem érti és tovább áll. Az érdekes akkor az volt, hogy perfekt angolsággal folytatta a kunyizást, így már tényleg ki kellett találnom, mért is nem adok neki, de elgondolkodtam, hogy valaki, aki több nyelven beszél, mért kell, hogy kolduljon. Vissza a mai hajléktalanhoz: hát megint nem abban a nagyon adakozós kedvünkben voltunk, mondtam is a Petinek, hogy idegen nyelven szoktam hárítani a kéregetést, mire a pasi eleve németül szólt hozzánk!!! Tulajdnoképp szerencsétlen megérdemelte volna, hogy adjunk neki, de addigra zöldre váltott a lámpa... Az az elméletem, hogy azoknak adok jó szívvel, akik tényleg fel is mutatnak valami tudást, nem csak úgy ülnek a babérjaikon, pl az utcai zenészeket általában becsülöm. De most ez a pasi is közéjük tartozott, még ha végül pórul is járt velünk...
Amíg mi Apjával odavoltunk, nagyszülők tologatták Babfejet a parkban, ahová a kis Attila és az ő nagyszülei is elkísérték őket, így a boldog nagymamák tologatták egymás mellett a babakocsikat :)
Kár, hogy Bogyesz nem sokat aludt és így nyügi lett hamar... Így aztán mikor meglátogattuk Babfival Anikóékat, ott végül sikerült aludnia. Aztán 6 körül értünk haza, pont egyszerre a többiekkel :)
Ja majd' elfelejtem, közben voltunk a "Brumi Maciban", ahol végre találtunk egy megfelelően masszív pihenőszéket, ami még sokáig jó lesz, akár 15 kilóig is. Az is jó benne, hogy sok állása van, a fekvőtől az egészen derékszögben ülőig, kicsit hintázik, de ki lehet merevíteni is, és egész normális színe van, elég komoly, sötétszürke. De látszik, hogy benne van az anyag, és ráadásul nem került egy vagyonba.
Ami nagyon tuti, hogy vettünk egy kis fröccsöntött műanyagot a babakádba, hogy ne kelljen fogni a gyerkőcöt a kádban, hanem bele tudjon ülni. Mert otthon olyan a kádunk, ami eleve így van kiképezve, de itt a hagyományos van, és ugye elég fárasztó tartani. Így legalább pancsolhat kedvére :) És ez se egy nagy összeg, megéri, hogy ne szakadjon le a hátunk.
Este pancsi közben ki is próbáltuk, s 9-re már aludt is a Bogyoró :)
Kis esti humor (apja találta):
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=N9oxmRT2YWw
Kis esti humor (apja találta):
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=N9oxmRT2YWw
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése