Vasárnap este visszaértünk szerencsésen. Jól elfáradtunk, de meg kell hagyni, Ádám megint jól viselte az utat. Persze nem vagyunk odáig a dologért, hogy egész nap egy ülésbe zárjuk szegénykét, amikor olyan eleven, és annyit mozog, mint egy polip minden karjával. Ezt az oldalát leginkább pelenkázáskor szokta mutatni, amikor is lassan nem leszek elég egyedül, hogy lefogjam, hogy ne forduljon meg, a kezéből kivegyem a krémet, meg közben cseréljem a pelust, de a lábát is leszorítsam, amivel addig a hasamat rugdosta.
Szóval vasárnap este hazaértünk, gyorsan nekiálltam a fektetésének, de egy pillanatra se lehetett egyedül hagyni, mert annyira meg volt szeppenve az "új hely" miatt. Egyáltalán nem emlékezett a lakásra, mindenre rácsodálkozott, és leginkább félt, ha kimentem a szobából :) Azért szerencsére gyorsan elmúlt ez.
Mialatt otthon voltunk, nagyon sokat tanult. Először is, megtanult előre kúszni, s napról napra egyre tökéletesíti a mozdulatsort. Bár azért még mindig teljesen feltolja a fenekét először, pedig a kúszás ezt nem igényli :) Az előre kúszással a 2. ágyról leesés is megtörtént, de ez sem végződött rosszul (10 mp-es sírás volt összesen). Ugyanis az ágy és egy doboz közé szorult be a kis drágám. Hát ugye az anyja nem gondolta, hogy tud már előre haladni. Neki meg egyáltalán nincs félelem- ill. mélységérzete...
Ezen kívül apai nagyszülőknél megtanulta az integetést és a tapsi-tapsi alapmozdulatát ( a két kéz egymás felé halad, aztán valahogyan találkozik, de ő szélesen vigyorog, hogy megcsinálta a feladatot). Persze felszólításra nem mindig megy a dolog, ugyanis neki önálló akarata van. "Majd ha nem figyeltek, megmutatom :D"
A mozgására visszatérve: szerintem hamarosan fel fog állni, ugyanis ha a kezünkbe tud kapaszkodni, és elég érdes a padló, hasalásból felnyomja magát. Előbb térdelésre, aztán fel is áll. Mindezt anélkül, hogy felhúznánk.
Tehát visszaértünk luxi életünkbe, ahol a hétfő nem az óriási pakolással kezdődött, hanem azzal, hogy Bogyesszal autóba pattantam és irány Homburg. 10-re kellett megérkezni. Ott aztán mintát vettek a szájáról, hogy elkészítsék neki az új műanyag padlást. Igen, jól tippel az, aki azt gondolja, egy ilyen mintavétel egy oktopusz mozgásával vetekedő embergyereknél nem egyszerű mutatvány, de megnyugtatásként leírom, hogy nem fájdalmas a dolog, csak kellemetlen, úgy nagyjából fél percig, amíg az anyag kellőképp meg nem szilárdul a szájában.
Az új padlásért délre kellett visszamennünk, addig nagyot sétáltunk, meg nagyot evett is. Szerencsémre úton aludt, a séta alatt megint elaludt, kicsit izgultam, mi lesz a hazaúton, ha nem ül mellette senki, aki szórakoztassa. De láss csodát, akkor is aludt.
Pedig előtte a kis dokinő betette a szájába a lapkát, ami eléggé furcsa volt neki, hiszen 6 hete már legalább, hogy nem volt ilyesmi a szájában, elszokott tőle.
No, de a babák gyorsan alkalmazkodnak, a lapka azóta sem volt még kivéve a szájából, nem is engedi...
Gondoltam egyet, és itthon, délután az első etetést már kanállal kezdtem: "ha van szájpadlása, akkor tud pürét is nyelni"- címszóval. Hát ez így is van, csak a türelem fogy el még hamarabb, mint a püré meg az éhség, így a felénél megkönyörültem rajta, és cumisüveges fogyasztásra alkalmassá tettem a főzeléket.
Viszont azóta is töretlen próbálkozunk a kanállal, és talán nem sikertelenül, ma is fél ebédjét így ette meg, illetve az esti barackos joghurt adagját egészen! Ez utóbbinál, még az orrán se folyt ki :D
Ma reggel aztán elsasszéztunk az osanba, Bogyesz kapott egy széldzsekit, nagyon kis trendi. Remélem, hogy itt a tavasz, és már elég lesz ez is. Aztán beszereztünk pár élelmiszert és egy üres boros fadobozt is :) Épp borvásár van az osanban soook sok fadobozzal.... :)
Délután nagyon rám tört a fáradtság, így reméltem, hogy Bab is bealszik, hogy én is pihenhessek :) Így is lett: 2-től fél 6-ig aludt... És mégsem volt baj az esti altatással!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése