Gent, hétvégi kirándulás

Péntek:

Genti képek:

Na ki a "menő"? :)  :

 holland tengerparton...

Cicákok találkozása...

Ez a nagy darab szomszéd macska délután egyszer csak idevette magát, ki tudja, milyen szándékkal. Ez biztosan nem magyar macsek, mert a Sicc! felszólításra kényelmesen elhelyezkedett a meleg kövön. Egyfolytában be akarta menni a lakásba is, és nagyon erősen barátkozni akart a babával is... Ezért a Cica neee! felkiáltásra ketten néztek rám értetlenül, mert már Bab is ismeri ez :)

Ez a kép borzasztó idillikus... kár, hogy a valóság nem ilyen volt , hanem tele sikítással, ordítással, nem evéssel...

Azt érdemes megfigyelni, hogy 9 órakor készült, és milyen világos van odakint. Igaz, most 3/4 10 van, és még mindig! Ezt szeretem itt a nyárban.

Tegnap reggel mentünk az elkészült tuti füldugóért. Busszal mentünk, így aztán csomó érdekes emberrel találkoztunk :). A hallásközpontban pl. egy apáca nénivel játszottunk, igaz,ő luxemburgischul beszélt, mi meg németül próbáltunk reagálni, de talán nem mentek félre a válaszok...A titkárnő is így svaccolt hozzánk, de szerencsére ki lehet találni, miről is lehet szó...

Hazafelé a buszon ültek érdekes emberek, akik egyfolytában szórakoztatták egymást, meg láthatóan engem is próbáltak, csak kár, hogy nem értettem egy szót se... Nem is tudom megmondani, hogy francia volt-e vagy luxi a nyelv, amit nem értettem :) Mindenesetre a kisbabák hozzák össze az embereket mindig. A vicces embereknek is volt egy vicces kisbabája :) Akivel persze rögtön felvettük a szemkontaktust :)

Később aztán aqua-fitre mentem, az is jó élmény volt, Judittal beszélgettünk, aztán egy néni is leszólított. Valahogy ilyen kommunikatív kisugárzásom lehetett, hogy mindenki közeledni próbált :D

Húú, Babbal egyre nehezebb lépést tartani. 1 m alatt lévő dolgok már nincsenek biztonságban. Most is épp egy mappára talált rá, amit már ki tud húzni a helyéről, mint ahogy a konyhaszekrényeket is kinyitja, vagy a bébiételes dobozt kipakolja, s az imént is leszakított egy kiragasztott térképet. Csodálkozom, hogy még nem érti a nyomatékosan, hangosan elmondott "nem szabad"-ot, ilyenkor mindig szélesen elmosolyodik, mint aki tudja, hogy rossz fát tett a tűzre, de azért a bazsalygással majd helyrehoz mindent... Aztán folytatja...

Ma autóval szaladtunk el Junglinsterbe, leginkább élelmiszert vettünk, meg néhány boltot megnéztünk. Hát a Hela parkolójában majdnem elütöttek minket... Pedig jól láthatóak voltunk, toltam a babakocsit, de a süket csaj azért csak ránk tolatott. Ilyenkor persze nem tudok annál értelmesebbet kinyögni, mint hogy Helllóóóó! és értetlenül széttárni a kezemet, hogy mit képzel, nem lát a szemétől? (na ezt nem tudom ilyenkor gyorsan megfogalmazni, meg aztán fennáll a veszélye, hogy amilyen nyelven elmondanám, meg se értené...) De nagyon mérges voltam, az biztos :)

Na ezt is látni kéne: áll a kisszékében, és arról pakolja le a könyveket a polcról... Ilyenkor van persze a kamera lemerülve...

Az a péntek 13 nagyon megviccelt, minthogy később visszakerült (ki tudja honnan?) a szerdai bejegyzésem... Az informatikában doktorit szerzett férjem a megmondhatója, hogy tényleg nem volt ott egy fél napig, nem csak én nem találtam. Na mindegy.

A hétvégénk elég hétköznaposan telt, mivel a fent említett férj mindkét nap dolgozott. Amúgy sem volt jó idő, nem is baj, nem fájt a szívünk, hogy épp valami jó kis kiránduláson kéne lennünk.

Szombaton vendégünk volt, Petra és 3 éves kislánya személyében, velük voltunk játszótér-felfedezőben a környéken.

Vasárnap Apáját hazacsábította a palacsinta, ezen kívül Babbal pihentünk. Este ismerősökkel találkoztunk. Ezen kívül félóránként felváltva zuhogott, vagy sütött a nap 100 ágra, egyszer még jég is volt.

Mogyesz a héten nagyon rákapott, hogy felmásszon rám, sose lehet eldönteni, épp tényleg van-e valami baja, vagy csak rászokott már. De mindig talál ürügyet, ha kicsit is odavágja valamihez a buksiját, már nagy hisztit rendezve közeledik, hogy vegyem fel és vigasztaljam meg... De azért egyre ügyesebb, egyre stabilabban áll. Épp emiatt már a konyhaszekrény mellett szinte nem is kell kapaszkodnia, esetleg 1 kézzel támaszkodik, s a másikkal kinyitja a szekrényajtót, ahol a szelektált szemetet gyűjtjük, s sorba vágja földhöz a kiürült bébiételes üvegeket... Először annyira meglepődtem, hogy már erre képes, hogy vagy 3-at földhöz vágott, mire a 4. eltörésénél feleszméltem, hogy talán most hagyjuk abba.

De szombaton sikerült magára rántania egy fél kancsó málnaszörpöt is. Na ettől aztán maga is jól megijedt, én meg attól, hogy vajon a fal is rózsaszín lett-e. Az nem, csak a padlót kellett sokáig súrolni, hogy ne ragadjon, meg a gyereket átöltöztetni. És a kancsó se tört el!

Most magam is meglepődtem, hogy hétfőn írtam utoljára, annyira gyorsan telnek a napok. Pedig nem szándékozom ilyen ritkán jelentkezni.

(Fél órával később: csak most konstatáltam, hogy nem igaz, hogy hétfőn jelentkeztem volna utoljára, hiszen volt egy szerdai bejegyzésem, ha még emlékeztek a teraszról és Bab etetőszékéről, sőt, Törpi még megjegyzést is fűzött hozzá, amit köszönök szépen, nos ez a bejegyzés különös módon szőrén szálán eltűnt, törlődött a listáról. Vagy valaki feltörte a blogomat és játszik, vagy ami még inkább elképzelhető, Bogyópajtás kezelésbe vette a laptopot, és össze-vissza ütögetései egyszer csak értelmet nyertek a gép számára. Még arra is válaszolnia kellett, hogy "biztosan abban, hogy törli ezt a bejegyzést?"... na mind1, a mai végére beszúrom a két szerdai képet. A szerdaiban csak annyi volt, hogy eladtuk a hintát, és kaptunk egy etetőszéket.)

A hét fő eseménye a homburgi látogatásunk volt, ahová szerencsére Apája is elkísért minket. A fogorvosnál volt jelenésünk első sorban, s mint ahogy utoljára írtam, a fülészhez is be akartunk nézni - időpont nélkül, felkészülve a legrosszabbra, életünk leghosszabb várakozására.

A fogorvosnál az volt, hogy a szájpadlás elülső részét lefaragta a néni, hogy legyen helye a kibújó fogaknak: ugyanis már a 2. is látszik fent. Azt mondta, bárhogy is nőjenek, a tejfogakat még nem kell szabályozni, csak a maradandóakat, amint azok majd megjelennek. Nagy valószínűséggel szükség lesz rá.

Aztán délre jutottunk oda, hogy bejelentkezzünk a fül-orr-gégésznél. Kiderült, hogy 11-ig vesznek fel új beteget ambuláns konzultációra. Áááá... Első válaszként azt kaptuk, ma már biztos nem fogadnak minket. Ekkor jött a könyörgés, hoy de uram, messziről jöttünk ám, kisbabával... Hát jó, megkérdezi. Nagy sokára tért vissza, de pozitív válasszal: ok, bevesznek még mára, de végtelen hosszú várakozás elé nézünk, mert a sor végén vagyunk, hiszen kevés az orvos, sok a beteg, stb... Ekkor már nagyon éhesek voltunk, úgyhogy megkérdeztük: annyira hosszú az a várakozás, hogy elmehetünk ebédelni? Húha, még mit nem, ki tudja mikor szabadul fel egy doki. Na jó: jelentkezzünk ki, aztán ha visszajöttünk, jelentkezzünk be. Szép nyugodtan megebédeltünk a szülészet büféjében, tisztába tettük a gyereket, újságot is akartam venni, de nem sikerült. Majd úgy másfél óra múlva visszamentünk, becsekkoltunk, hogy újra itt vagyunk, (közben Babesz elaludt), addig Apája elkezdte intézni a levelezését, én meg leültem a Hosszú Várakozásomat megkezdve. Apája végzett úgy 5 perc múlva, s utánunk jött. Abban a pillanatban hívtak be :)

Sajnos nem volt igazam: meg kell kövessem magamat: van fülgyulladása a gyereknek, s ez az orvos is az antibiotikum kúrát javasolta. A magunk védelmében elmondom, azért nem gyanakodtunk, hogy a sok folyadék nem normális, mert azt mondták, a csövecske beültetése éppen a folyadék távozását szolgálja... Valaki szólhatott volna, hogy de ha tényleg van is, akkor az nem normális! A jó legalább az a dologban, hogy Mogyesznak nincsenek fájdalmai emiatt. 

Itthon aztán tényleg kiváltottuk a gyógyszereket, amiket mind másképp kell adagolni, s más időtartamig.... Mondanom se kell, az orrspraytől frászt kap, de már a fülcsepptől is, pedig az tényleg nem fáj. Még szerencse, hogy a gyógyszerekről nem tud, így azokat issza... A jóhír az, ha végre kikeveredünk a fülgyusziból, akkor az új füldugóval tényleg szabad lesz mennük uszodába.

Na persze, ez se olyan egyszerű: hiába van legalább 3 babaúszás kurzus, mind betelt, legközelebb szeptembertől indítanak, amire július 7-én 8 órakor kell jelentkezni... Hát hogyne!

Ezzel szemben (nem adom fel) azt találtam ki, hogy nem fosztom meg a vízi örömöktől, a kismedencébe én is el tudom vinni, és pancsolok majd ott vele. Persze szigorúan, miután rendbe jött a füle.

Mai uszodai élményem az volt, hogy aqua fiten arra lettem figyelmes gyakorlat közben, hogy a korábban nyakig érő víz hirtelen már csak a derekamig ér, pedig nem eresztették le a vizet :) Már az első alkalommal feltűnt a medence padlója, ugyanis elég kényelmetlen: fémből van, perforációkkal, amik kicsit irritálják a talpamat. Na ma kiderült, hogy ez egy dupla fenék, amit fel lehet emelni, s a lyukakon átfolyik a víz. Mekkora ötlet! Szabályozható vízmélység...

A szerdai képek:

Hadd büszkélkedjek el a teraszunkkal, amit tegnap felvirágoztam :) (Apja bánatára...) Pedig szeretnék újra levendulát is. :)

Még szerencse, hogy hétfőn sikerült eladnunk a hintát, amit már nem használtunk, mert ma megkaptuk az etetőszéket Krisztiéktől. Hú, én már nagyon vártam, az etetések elég kínosan zajlottak akár a kis székében, akár a babakocsiban: nehéz volt a gyerekhez férni, cserébe minden huzat babakajás lett... :( Most viszont oda tudom vinni a konyhába, és látja, mit csinálok. Korábban ez is hiányzott már. Jó ez az ikeás etetőszék, mert ebbe is bele lehet kötni. Ahol hétvégén étteremben ettünk, egy dizájnos fa etetőszéket adtak: az első percben felállt benne!!! Ennek nincs lábtartója, úgyhogy nem lesz könnyű dolga vele...

Az a gyanúnk, Bogyesz tényleg elkaphatta a hétvégi gyors betegségemet, remélem nála is gyors lefolyású lesz. De két napja eléggé bújós (mármint nem tud más tevékenységet a rajtam való lógáson kívül elképzelni ), és az orrfolyása sincs rendben. de láza továbbra sincs. Most próbálok neki sok vitamint adni.

Újabban valamiért esténként csak nem megy könnyen az elalvás, ilyenkor kihozzuk hozzánk a nappaliba, és a kis székébe ültetjük (vagyis inkább félfekvő pozícióban van), s itt aztán nagy nehezen bevágja a szunyát (mint pl épp ebben a  percben, végre...) Na valaki ezt mondja meg, miért csinálja??

Napok óta elfelejtettem írni, hogy már 3 fogáról tudunk! Két alsó 1-es, és egy felső!

Nagyon cuki, mostanában az a kedvenc szavajárása, hogy "Ollá-ollá-olá-olá" Bár Apája szerint Allahot emlegeti :D

Ja, és a másik új szokása, hogy a fejét rázza, mintha mindig nemet mondana mindenre. Persze (még) nem tudja a jelentését, meg a nemet, de szoktak adódni vicces szituációk. Pl. egyik nap (gondolom valami olyan történés után, hogy szétdobálta a kaját, vagy hasonló), felsóhajtottam, hogy nem egyszerű az élet... Erre elkezdi rázni a fejét.... Hát nem...

Meg aztán sokszor van, hogy valami eldöntendő kérdésről beszélgetünk, s elkezdni rázni a fejét: mindig olyan, mintha értené :)

Talán azt már érti, hogy "hami". Nagy haspók, az biztos. Felismeri az előkét, a kanalat, a bébiételes üveget, a cumisüveget természetesen már régóta, s olyankor felragyog az arca :) Sőt, ha korábban csendben is volt, nyöszörgésbe kezd... Hogy olyankor már minek? Amikor látja, hogy hozom neki?

Holnap irány Homburg, bepróbálkozunk ott is a fül-orr-gégészeten. Abból kiindulva, hogy voltunk már ott spontán, meg időponttal is, és mindenképp 3 óra (!) sorbanállást kellett végigvárni, úgy döntöttünk, mindegy, hogy megyünk oda. Csak ki kell várni... :(

Hosszú nap végén vagyunk. Délelőtt Babfival jártunk a fül- orr- gégésznél. Áááá, nem tudom miért, nem bízok benne. A pasi alig vizsgálta meg (értsd 1-1 másodpercig bekukkantott mindkét fülébe azzal a kis kúp alakú eszközével), és arra a megállapításra jutott, hogy fülgyulladása van. Szerintem meg nincs. Rögtön fel is írt rá 1 heti antibiotikum-kúrát. Szerintem meg nézze meg másik orvos is. Igen, folyadék van a fülében. Azt vezeti ki a csövecske. Nem állítom, hogy nem lehet semmi baja a gyereknek, hiszen pont a hétvégén én is beteg voltam, elkaphatta, de talán azt észrevenném, ha tényleg beteg volna. Egész nap jó kedvű, nem aluszékony, nem sír, eszik rendesen, nem lázas stb. A fülét nem fájlalja... Az orra néha folyik. Ja, azt is előírta, hogy 1 hónapig napi kétszer spricceljünk sós vizet az orrába... Szegény gyerek.... Remélem, erre se lesz szükség.

Ja, a másik: kérdeztem a dokit, hogy neki mi a személyes véleménye arról a speciális füldugóról, amit épp most csináltatok Babnak: tényleg alkalmas-e uszodai használatra. Erre az volt a válasz, hogy csak sampon és tengervíz nem mehet a fülébe... Mi van??? Szerinte sima víz mehet? Mert szerintem nem! Ugyanis a csövecske nem csak kifelé vezeti a folyadékot, hanem befelé is... Az az érzésem, nem volt képben az eljárással.

Na mind1, túltettem magamat ezen a dokin, de sajnos a másik kórház illetékes titkársága meg nem veszi fel a telefont, hogy ott is időpontot kérhessek egy másik orvosnál.

A doki után útba ejtettem egy klassz kajáldát, ami pont a kórház mellett van. A neve Exki, és fairtrade szellemben a bio, reform és vega kajákra van kihegyezve a kínálata.  Ennek ellenére azért finom :D Meg jó drága is, úgyhogy nem itt fogok naponta ebédelni...

Itthon aztán megetettem Bogyót és jött is Viki, hogy mehessek úszni. Na ez a mai elég felejtős volt: rengeteg iskolás csoport teljesen elfoglalta a medencét, az egy kis sáv, ahova összeszorultunk mi, halandó úszók, teljesen telítve volt, s a végén még ide is ugráltak a gyerekek... Ráadásul iszonyat volt a hangzavar, ebben jobban kifáradtam, mint az úszásban... Na de az utána jövő kellemes érzés miatt megéri :) Majd megtanulom, hogy ilyenkor nem jövök...

Itthon aztán Babot kellett elaltatni, nagyon szeretem, hogy végre jó idő van, csak kimegyünk a babakocsival, fordulok vele kettőt a lakás előtt, s már alszik is.

Volt Mackónak egy hintája, ("halász-díj" márkájú), az az igazság, nekünk nem vált be, se pici babaként, se azóta. Úgyhogy fogtuk magunkat, és szombaton meghirdettük. Ma jöttek érte! :) Reméljük, nekik beválik. Lehet, hogy gyereke válogatja, tényleg nem a minőségével volt a gond.

Ezután még megejtettünk egy konzi bevásárlást, de a végére Maci már nagyon kifáradt.

Most megyek én is...

A héten elmaradt tuti képek:

Az új interaktív csilli-villi járást segítő eszköz. Beszél, zenél, villog, nyomkodható, stb. Mondjuk németül próbálja a gyereket tapsoltatni, számokra és formákra tanítani, de  mindegy :)

Valamelyik nap kapott egy szandált is, tépőzárast... Ez az alternatív módja a hordásnak.

(ez szerintem az eddig készült legviccesebb kép róla :D)

S ezek már a mai kirándulásunk alkalmával készültek:

Nézd már, mi a fene... ragad a kezemhez, és különben is: fura íze van...

(megevett egy százszorszépet!... vagyis... pár perc múlva kiköpte a sötét szájban időközben összecsukódott virágot. Én már keresztet vetettem rá, de csak előkerült :D Mint ahogy nem sokkal később egy nagy darab papír is, ami egy névjegykártya sarkáról hiányzott. Lehet, ma éheztettük a gyereket?) 

Ez egy Európa-emlékmű, amely Lux. északi részén, a hármashatárnál található (Németo. és Belgiummal közös). Kis idillikus hely, patakkal (határfolyóval, bocsánat), tehenekkel és piknikező helyekkel.

Találkozások

Tegnap annyi mindent írtam, hogy néhány érdekes és fontos részlet kimaradt.

Általánosságban elmondható, hogy bármerre jár az ember babával, a baba mindig jó társalgási alapot szolgáltat. Mármint: nagyon sokan leszólítanak, vagy csak a Bogyesznak gagyognak, de akkor már illik valamit az anyjához is szólni. Ezzel is csak akkor van baj, ha azt franciául próbálja meg az illető, ami azért itt elég gyakori. Minthogy sok esetben bolti eladóról van szó, esély sincs rá, hogy más nyelven is megszólaljon. Hacsak nem luxemburgischul "svaccol"...

Na lényeg, nem tudom, mennyire emlékeztek, még a műtét előtt, mikor először voltam a luxi hobbiboltban, egy kedves eladónéni nagyon ránk kattant, nagyon érdeklődött Babfej és az ő szája iránt, sokat beszélgetett velünk, s mondta, hogy drukkol nekünk. Nos, a szerdai sétánk során ismét betértem a Bastelkistébe, s persze ismét belebotlottunk a nénibe, aki azonnal felismert minket. Annyira jó találkozás volt ez! Teljesen oda volt meg vissza a csodálkozástól, hogy mennyire szép lett, mennyire megváltozott, és nagyon örült a sikeres műtétnek. (Ő is :)) Látszott, hogy mennyire meghatotta a dolog.

Az volt a vicces, hogy jó pár perccel később egy másik ottani eladó is odajött hozzánk, pedig ő nem hallhatta az előző beszélgetést: sőt nem is tűnt fel neki a műtéti heg, ő inkább arról áradozott, Bab mennyire szép kisfiú, mennyire látszik rajta, hogy fiú, és milyen okos a tekintete :) Mintha mindent értene. (Mindezt németül, tehát egész biztos, hogy nem értette :D) 

Ám a tegnap esti találkozásunk még furcsább volt. Ez pedig a "kektüszben" történt, ahol aznap már sokadszor, és nem utoljára egy néni elkezdett Babhoz beszélni. Már fel se tűnt, csak amikor hozzám is szólt,  hogy látja, milyen jól sikerült a műtét, s rögtön el is mesélte, hogy az ő fiának is ajak- és szájpad hasadéka volt, rögtön a férjével mutattak is képet a most 18 éves srácról, illetve a 3 hónapos "állapotáról". Neki 1 oldali volt, de érdekes, hogy ők is Homburgba jártak vele kezdettől fogva (luxembourgi létükre nem bízván az itteni orvosi ellátásban -haha...), s ki csinálta a sebészeti beavatkozást 18 éve? Prof. dr Landau! Ki volt a fogszabályzásért felelős doki? Prof. dr. Lisson. Mint nekünk :) A srácnak 6 évig volt fogszabályzója, most vették le neki. Szülei szerint teljesen tisztán beszél, mindenféle orrhangzás nélkül, igaz, jártak vele logopédushoz. Egyedül a hallásával van némi baj, nem nagy, de nem is egészséges. Reméljük, ez nálunk nem fog bekövetkezni. A néni nagyon lelkes volt, mesélte, hogy a fia mindig, kicsiként is nagyon jókedélyű, boldog gyerek volt, s mindenáron Babhoz hasonlította, aki tényleg minden idegenre mosolyog.

S most jön a csavar. A nő kérdezte, volt-e ilyen eset a családunkban, mondtam nem, s vissza is kérdeztem, hogy az övékében? Nem tudja, ugyanis a srácot adoptálták!!!!!

Akkor itt most hagynék egy kis hatásszünetet.....

Erre a nemes cselekedetre azóta se tudok mit mondani. Azt mondta, annak idején Landauval hosszú telefonbeszélgetés alatt elmagyaráztatta, hogyan lehet ezt kezelni, s onnantól kezdve nem hezitált...

Érdekes, hogy műtét előtt is volt egy ilyen ominózus találkozásunk egy másik családdal, meg most is.

Mióta úszni járok, olyan gyorsasággal telnek el a napok, hogy észre se veszem, és már péntek van. Utoljára meg kedden írtam ide... Ez is az úszás miatt van: nap végére olyan mértékben kifáradok, hogy bekapcsolni sincs erőm a gépet. 

De az úszáson kívül is bonyolítjuk az életünket, a szerdai napom azzal telt, hogy kibogozzam a jövő hétfői programokat: 3 különböző dolgot sikerült egy napra szervezni. Először is, jövő hétfőre volt időpontunk Homburgban egy ellenőrzésre. Másodszor hétfőn, mikor belelkesültem az aqua-fitre, meggondolatlanul vettem jegyet 9.-ére is, pedig éreztem, hogy van akkor valami. Csak kedd hajnalban, mikor nem aludtam, jöttem rá, hogy a kettőt egymásra szerveztem, s azt ötlöttem ki, hogy a Homburgot elrakatom más napra. Szerda reggel viszont felhívtam a fül-orr-gégészt, hogy foglaljak időpontot, mire közölte a titkárnő, szerencsém van, épp hétfőn megüresedett egy hely. Na mondom klafa, hogy ez is hétfőn van, először nem is kértem, de akkor legközelebb július 8-ra adott volna, úgyhogy Apája ráhatására mégis elkértük a hétfőit. Egy ideig reménykedtem, hogy az aqua-fit és a F-O-G-doki megfér egymás mellett, de nem, kb ütik egymást. Szóval: Homburgot eltoltam csütörtökre, majd az aqua-fitet 1 héttel későbbre. Ez is érdekes, ugyanis a hétfői kurzus bejelentkezős alapon megy, olyannyira hogy előre meg is kell venni a jegyet. Na most ezt én vagy nem is kaptam meg, vagy azon nyomban elvesztettem, de 1-2 napig azon izgultam, egyáltalán jegy (pontosítok:blokk) nélkül hogy megyek be. De ez is kisimult: szerencsére vezetnek nyilávtartást a jelentkezőkről, és arról is, hogy befizették már. További szerencsére minden szó nélkül át lehetett tolni a köv. alkalomra. Na bírtátok követni? :D

Ezen kívül szerdán volt egy körünk Nyuszkóval a füldugósnál is. Próbáltam előtte neten rákeresni a cégre, de francia tudás nélkül nem egyszerű, a helyet viszont nagyjából tudtam, hová kell menni. Nem is bonyolult tőlünk eljutni oda, átszállás nélkül odavisz a közeli busz. Azonnal értették, hogy mit akarok, s péntekre adtak időpontot a fül mintalevételére...

Kellemes sétával össze is kötöttem a dolgot, ha már egyszer a városban vagyok.

Csütörtök is sok szempontból jó nap volt. Délelőtt Macesszal elugrottam osanba pénzt felvenni, mert szerdán szóltak a szervízből, hogy kész a kocsink. Végre. Úgyhogy Apája ment is érte délután Trierbe. Előtte azonban volt itt Dóri, a helyi magyar fodrász, s mindkettőnkön alakított egy sort. Apája rövid lett, nekem meg frufrum lett. (Ez a babahajak eltakarása véget kellett, átmeneti állapotnak szánom.) Délután még mentem úszni, bár most nem volt annyira jó: a nagymedencébe, az úszók közé beeresztettek egy csapat iskolást játszani. Akik persze ugráltak, fröcsköltek és mindenkire keresztbe úsztak... Mikor elmentek, addigra meg tök sokan lettünk. Ettől függetlenül szeretem az úszást, meg az utána lévő kellemesen fáradt érzést. Este Apája is ment mászni, mialatt én 5 db articsókával küzdöttem. Ezt szántam vacsinak, mivel most nem olyan vészesen drága. De tényleg küzdelmes, azóta is fekete a kezem, mint aki egész nap földmunkát végzett, s tényleg csak nagyon kicsi része ehető. A netről néztem recepteket, de végül megint sajátot kreáltam. Szerintem alapjába véve nem is lett volna rossz a receptem, csak mivel nem volt még dolgom az említett növénnyel, bizonytalanul rajtahagytam nem ehető részeket is, és a  sok kemény rész elvette az élvezetet.

Ma pedig péntek volt, úgy volt, délelőtt megyek úszni, jött is a Viki. De változott a módosítás, mivel reggelre elég jó kis torok-és fejfájással ébredtem, így inkább dokihoz mentem, hogy még az elején állítsuk meg a bajt. A szomszéd házban van háziorvos, de most voltam ott először, kicsit macerás volt megtalálni hozzá a bejáratot, utána viszont nagyon kellemes csalódás volt. Angolul beszélt, viszont olyan érthetően, hogy nem volt a megértésével problémám, és elég körültekintően vizsgált meg. (Ezt csak azért emelném ki, mert a korábbi háziorvosunkról, akik Gonderangeban volt, ez nem mondható el... 4-5 hónapos terhesen voltam nála hasonló tünetekkel, és olyan gyógyszereket írt fel, amiket terhese nem szedhetnek, pedig mondtam is neki...) Szóval a mai azért is jó, mert nem várt hozzá senki, közel van, és tök normális. Utána még elszaladtam kiváltani a gyogyókat, s furcsa módon volt parkolóhely a gyógyszertár előtt, s ott sem volt sor, pedig ez nem jellemző.

Délután 1-re már Babot vittem a fülészhez. Meg kell mondjam, nagyon ügyesen viselte, hogy a trutyit benyomják a fülébe. Várni kellett, hogy kicsit megszikkadjon, majd kivették. Ez a hely is szimpatikus volt, elég profinak tűnt a felszerelésük, és normális volt a kiszolgálás. Majd meglátjuk, milyen áron... :) Jövő hétre talán kész lesz a dugasz, aztán irány az uszoda!

Megint sétáltunk egyet, s aztán jöttünk haza. Este még Apájával elmentünk a Cactusba, mert a katalógusukból kinézte, hogy majdnem féláron van a pelenka. Így aztán kb 1 évi pelenkafogyasztást lefedtünk ma. Ezen kívül Mackó kapott egy járássegítő taligát is, aminek az eleje színes, zenél, gombos stb. Kellett már neki készségfejlesztő játék, mert a plüssállatkákkal már nem nagyon tud mit kezdeni. Ezt mondjuk meg is értem...

No kb ennyi történt, mióta nem találkoztunk :)

Megyek, és kipihenem a vírusaimat, remélem más nem kapja el...

(Bogyó ma 7-től van fent, 2x félóra alvással, s csak fél 11-kor aludt el!!! Nekem ennyi alvás nem elég, ő hogy csinálja?)

Vasárnapi projektünk volt, hogy letettük a kiságyat. Már éppen ideje volt, ugyanis nagyon jól megtanult a rácsok mellett felállni, s találtam úgy rá, hogy a pelenkázón matat (csak a kezével, átmászni még nem tud). Pedig azonnal ott voltam, amint kicsi gyanú is ébredt bennem, hogy felébredt, s valamiben sántikálhat...

Kérdés, vajon a masnik meddig lesznek ott? De vonatkozik ez a fejvédő masnijaira is... Most még nem kibogozza, csak megízleli. Mint mindent... Nála az a szeretetnyilvánítás is, ha végre felveszem, hogy megnyalogatja a vállamat :D Vagy ott van például a kacsa:  :D :D :D

..."csőröznek"...

"fürcsi előtt lebirkózom Apát!" :D

(meg egy kicsit le is nyálazta, de mi ez ahhoz képest, ami vizet aztán fürdés közben ránk fröcskölt...)

A haja meg azért kis pánkos, mert épp előtte koszmótlanítottam neki. Jaj már az is nagyon ráfért! Egy ideje ugyanis elveszett a 2. fésűje is, így szegénykémet nem tudtam fésülni... De itt az osanban olyan bénákat árulnak, hogy rendes fésülésre nem alkalmasak. Ma vettem neki egy felnőtt fésűt. Szóval nálunk valaki eszi a fésűket...

Ma is sokat szaladtam: délelőtt a szomszéd babóra is vigyáztam, kettős műszak volt. Délután meg uszoda, jött Viki. Este meg Apás osankör. Megyek is kidőlni...

u.i: ez az utsó kép úgy néz ki, mintha masszírozná Apája hátát :D

Míg a vasárnapunk csupa lazulással telt, a hétfőnk annál inkább nyüzsisebb volt.

Bár a délelőttje még ennek is lassú volt, mert sok munkám ellenére hagytam, hogy Bogyesz a hasamon szunnyantsa a délelőtti adagját, s így nem jutottam dolgom végére, de olyan jó volt ez így! :)

Délben viszont gyors etetés után áttoltam a szomszédba, ahol vállalták a mai felvigyázást, én meg elvágtattam drótparipámon a kokba valamelyik akva-tornára. (Sose tudom, vagy aqua-fit, vagy aqua-gym van ilyenkor, az biztos, hogy nem a jogging, mert arra szerdán járok.) Ezt most a kipróbálás kedvéért iktattam be. Nagyon lelkes vagyok azóta is! Már csak azért is, mert ugyanaz a tanár-csajszi tartja, mint a szerdait, és ő nagyon barátságos, szimpatikus. Aztán kiderült, hogy abban a medencében, ahol ezt tartják, épp előtte babaúszás van, úgyhogy ott öltöztettek vagy 10 babát :) Jaj nagyon kedvet kaptam hozzá, hogy Ádámkát is elhozzam, mert ugye imádja a vizet. Csakhogy ennek még van némi akadálya, sőt az is lehet, hogy nem lehet. Ugyanis a műtétileg dobhártyájába applikált csövecskét nem érheti víz, fürdéskor sem. A héten lesz a projektem, hogy speciális víztűrő füldugót szerezzek be neki, de kérdés, hogy ez mennyire marad bent neki? Mennyire alkalmas ez uszodára, vagy épp csak a gyors kádas fürdésre jó... Meg aztán megyünk úgyis a fül-orr gégész dokihoz is, majd ő is mond rá valamit.

Na de vissza a mai vizi tornához: nagyon kellemesen elfáradtam a végére. A vicc az volt, hogy a mai alkalmat éppen videóra is rögzítették :D Lehet, fent leszek a Coque weboldalán :D Na jó, voltunk vagy 30-an, de a tömegben ott leszek :D

Ezután vágtattam haza, s egy gyors ebédet követően szaladtunk Babért a szomszédba. Mármint Apájával, ugyanis mára volt időpontunk Dr. Hermandnál, Bogyó szülészdokijánál. Mondjuk végül nem nála született :) De meg akartuk neki mutatni, hogy sikerült a műtét.

Itt pedig az volt a vicc, hogy épp ma 9 hónapos a Nyuszkó, úgyhogy ma megmutattuk neki, hogy hol jött világra, már amennyire ez őt érdekelte :D

Érdekes, hogy a nőgyógyászati vizsgálatokat leszámítva mennyire kellemesnek tűnt most ez a hely. Hát igen, az idő megszépíti az emlékeket. Mondjuk akkor sem voltak rossz tapasztalataim a hellyel, csak akkor nagyon fájtam :) Ma én is kávéztam a kávézójában, ahol a szülés hete alatt minden reggel Apája és Nénje reggelizett :)

Lassan haladok ezzel a bejegyzéssel, mert Bab folyamatosan zaklatja a laptopot. A játékai nem érdeklik... Meg amúgy is, mindenhol fel kell állni...

Szóval hazaértünk, s Apája kicsit kint dolgozott a teraszon, s kicsit mi is levegőztünk ott. Csak sajnos a fű még hideg volt, pont árnyékos is, a kő meg ugyan meleg, de elég érdes. Mondjuk ez Macit nem érdekelte, ő jött-ment, rátalált a locsolókannára, a kis ásóra, amire a múltkor a helában tettem szert, a levenduláimat tépkette (mondjuk azoknak már úgyis mindegy, kiszáradtak...), bebújt a pilleszárító alá, felállt az asztal alatt. Ja, és a kerti kerámia-madarunk csőrén kapaszkodva is megpróbált felállni, csak azt nem engedtem...

Aztán végre elaludt a kocsijában, s ekkor tudtam a sok házimunkámat gyorsított tempóban elvégezni. A vasalást kivéve...

S most vagyunk itt, amikor Apája falra mászik épp Nideranvenben, én meg itthon, mert Bab már megint polcot pakol... 

Ezt a bejegyzést Juditnak és Hertának ajánlom :) (ha még olvasnak...)

Elismerem, hogy hétközbeni történésekről hétköznapokon ritkultak az írásaim: senkit nem akarok untatni a mindig ugyanúgy zajló napokról. De végre eljött a hétvége, amikor Apája is velünk van egész nap, és érdekesebb dolgokkal is tudunk foglalkozni. 

Mint pl. ma: elmentünk a  Duck Race-re. 10 év óta minden év áprilisában megrendezik a kacsaúsztató versenyt a Petreuse nevű patakocskán, ami az egyik azon patakok közül, amik átszelik a várost. (Értsd: kb 100 m-es mélységű vájatban.) Szóval a lényeg, hogy 10.000 darab műanyag, normál esetben fürdőkádban úszkáló kacsát beömlesztenek a patakba, és több, egyre szűkülő körben megversenyeztetik őket. A nevezési díj kacsánként 5 E, igen, jól számolod, a végén 50.000 E-t zsebelnek be! (Mi nem neveztünk, csak nézők voltunk.) A fődíj pedig nem kisebb értékű dolog, mint egy autó.... (mondjuk nem egy Aston Martin :D)

Mindezt pedig nagy népünnepély köríti sörsátrakkal, ugrálóvárakkal, és valahogy úgy alakult, hogy ilyenkor szoktunk mini golfozni és kisvasutazni is, pedig az mindig ott van :).  (Vagyis a kisvasutat tavaly nem próbáltuk ki, lévén, hogy Bab még a hasamban volt, nem lett volna sok értelme, de idén már arra is beneveztünk!)

Golfban megint Apája nyert, ahogy tavaly is, bár akkor viccesebb volt, hogy négyen játszottunk :). A pályák most is nehezek voltak. De azért leírom: egyik pályán, ahol Apájának 10.-jére sem sikerült betalálnia a lyukba, nekem elsőre beszaladt.. Hahaha :D Aztán mégse én nyertem...

Sajnos az idő nem volt a legjobb: többször is rájött a zuhé, bár valahogy mindig megúsztuk, mint a kacsák a Petreuse-t...

Hazafelé úton még egyet kerültünk a felső belvárosban is (addig a Grundon volt ugyanis), beültünk A Levesezőbe, és ott megetettük Babfejet is. Mondjuk épp nem volt valami türelmes kedvében, egyfolytában sikításokkal zavarta a többi levesezőt.

Utána viszont a főtéren, a Place de Arms-on nagyon kellemes térzenébe botlottunk: latinos dallamokat játszott egy zenekar egy lakókocsiból kialakított színpadon. A kocsi belseje kellemes szobabelsőnek volt kialakítva tapétával és egyéb antik bútorokkal :). Mekkora ötlet!

Elméletileg lehetett volna ott táncolni is a zenére, kár, hogy nem volt igazi nyári esti meleg, a tánctér is kicsit csúszott.

Most mondja valaki, hogy Luxiban csak unatkozni lehet!

A kacsák beömlesztése a Petreuse-be.

Révbe értek

Talán jövőre még jobban élvezi.

Mi voltunk a "krumplifejű palacsinták" :D

Apa koncentrál. Bár ott már nyert ügye van...

...amit gondosan fel is jegyez! Addig Bab élvezi a jó időt.

Ők a latin zenekar. Kár, hogy a hangulatot nem lehet itt átadni...

Nem lenne fair, ha a korábban említett idegesítő szokások mellé fel nem vonultatnánk néhány pozitív tulajdonságot is. Mert bár mindenhova jut a püréből, amikor eszik, de legalább eszik, jó étvággyal. Fürdetéskor nem rendez hisztit, hanem szereti a vizet; este általában könnyű elaltatni; továbbra sem fél az idegenektől szerencsére; bármennyire is sír, ha kivisszük sétálni, abbahagyja; mindig jókedvű és érdeklődő, stb. Ja, és szépen elalszik, mielőtt kezdődne a Royal Wedding, teljesen át is alussza, hogy az anyja végig tudja nézni zavartalanul  :).

Hát szép pár, meg kell hagyni, bár Willi erősen kopaszodik :D. Meg aztán megpróbálták leutánozni a tökéletes esküvőt (úgy értem a mienket :D), de nem sikerült nekik :D. Persze őket köti a sok protokoll... Ja, nagyon vicces: hogy hívták a hintót, amivel visszamentek a palotába már házasként? Landau... mint a sebészdokinkat.

A héten voltunk gyerekorvosnál, nem is írtam. Csak általános kontroll, semmi extra, szerencsére most még szuri sem volt. Sőt, kb. én meséltem többet a baba életéről a dokinak, mint amennyi infot ő mondott volna nekem. Adott egy fül-orr-gégész orvos nevet, írt fel D vitamint, és lemérte, hogy abban a pillanatban épp 9,17 kg és 72 cm Bogyesz. 

Újabb témaváltás: egy újabb kisebb dühkitörésem: :D. Azon már túl vagyok, hogy nők, akik szülnek, szülés után nem maradnak akkora bálnák, mint én. (A mázlisták.) De azt hogy csinálják, hogy az Auchanban úgy tologatják a babakocsit, mint akik egy divatlapból léptek ki: makulátlan, csinos, divatos rucikban, 15 cm-s sarkú cipőben... Sehol egy kisebb hányásfolt, sárgarépapüré de még csak nyálfolt se! A hajukat nem cincálta szét egyetlen kis kezecske sem... Újabban ezen nem tudok napirendre térni.

Mikor jön vissza a jó idő? Elpakoltam a téli ruhákat, előszedtem a nyárikat (már amik rám jönnek), Bab is kapott írtó édes rövid gatyókat, napozókat. Erre megint hideg lett.

Ma délután együtt aludtunk Bogyesszal egy órácskát, nyitott ablak mellett. Épp, hogy elaludtunk, akkora vihar kerekedett, hogy csuda! Arra riadtam fel, hogy egy iszonyú nagyot dörgött az ég, hát két percig 100-zal vert a szívem, és közben persze izgultam, vajon Bab mennyire fog sírni ijedtében.... Hát semennyire! Komolyan, ágyút lehetne dörgetni a füle mellett! Ez mondjuk nem mindig van így, csak most alhatott nagyon mélyen. Éjjel 4-től 5-ig nem ez volt a helyzet, akkor kifejezetten éber volt, és azt gondolta, eljött a játszásidő. Nagyon nehezen lehetett visszaaltatni...

Mi lehet a dobozban???

Álljon itt egy bejegyzés a Babák ama idegesítő szokásaikról, amelyekre az elején mindig várunk, majd mikor bemutatják, rácsodálkozunk, a végén meg már szidjuk érte, s várunk a pillanatra, mikor megérti majd, mit miért nem szabad. Mert tuti, ez lesz az első, amit megért: Azt nem szabad!

Ott van például a kanalas evés. Jaj de vártuk! Végre elfogadta a kanálon az ételt, és hogy örültünk! "Nézd, kanállal eszik! Jaj de édes, ahogy kikeni magát". Innen indulva jön a moderáltabb etetési mondat: "cicám, nyissad a szád végre, jön a hami. Jaj, ne köpd már ki megint", majd pedig eljutunk a "ha még egyszer kivered a kezemből a kanalat/tányért, biztos, hogy nem kapsz többet" idegesebb mondatokig. Persze ilyenkor azt hiszi, a hangsúlyváltás a beszédemben is az ő szórakoztatását szolgálja, amit a szavak ismerete nélkül nagy mosollyal jutalmaz. Erre meg már nem lehet dühösen reagálni... :)

Aztán ott volt a kúszás-mászás. Mondjuk ez még a jobbik fajta szokás. Ugyanis nem gyors tevékenység, és nem is önveszélyes, már amennyiben nem az ágyról bucskázik épp a fejére. (Ilyen is előfordul.) A "jaj nézd, már elmászott 1 métert" mondattól itt is el lehet jutni a jellegzetes szülői hangsúllyal elmondott mondatokig: "Cicám, ne csúszkálj a konyhakövön, mert felfázol" és társaiig. De, mint mondtam, itt a fejreesés ijedtségén kívül nem sok a bosszúság, mert viszonylag alacsonyan mozog a gyerek, csak a konnektorokat és hosszabbítókat kell gyerekbiztosítani. A saját magasságában lévő cipőket érdekes módon nem fedezte fel, bár a papucsokat mindig is szerette.

Most viszont, hogy rájött a felállás művészetére, kitárult előtte a világ. Előttem meg elsötétült... Ugyanis bárhol, bármibe (értsd mozgó tárgyakba, mint pl. hintába) kapaszkodva pillanatokon belül feláll, főleg, ha van motiváció: laptop-zsinór, Apa telefonja, HVG-i, vagy egyéb megcsócsálható eszköz. Tehát elkezdődött a rendbontás, az állandó kupleráj, s mindez mellett az is, hogy egy pillanatra se lehet magára hagyni, mert olyan vageszok vagyunk, ha már állunk, nem is fogódzkodunk, s jön a hanyattesés. 72 cm pusz kb 20 cm karmagasságból kéne mindent elpakolni - az eleve kicsi lakásban. Mert ugye ki tudja, mikor találja meg a bronz Eiffel-tornyot, aminek a teteje hegyes, a videót, aminek gombjai vannak, vagy bármit, amivel magában kárt tehet, vagy el lehet rontani. Nem direkt, pusztán jó szándékból, empirikus célzattal... Anya meg pakoljon.

2011 Húsvét: BUGA-Koblenz

Pénteki nap: csináltam Tiramisut, cukor nélkül! Nagyon finom lett! (Most sztíviát használtam)

Továbbá ami Babot illeti, az első fogát kb. ezen a napon észleltük, bár valószínű, már ott volt 1-2 napja. Bal alsó 1-esről van szó. Azóta előszeretettel csattogtatja össze a műanyag szájpival... Fura... :D

Szombat: megettük a tiramisut, összepakoltunk, és irány Koblenz, ami az idei évi BUGA helyszíne. (Bundesgartenschau) Sok a tulipános kert, de Keukenhoffal azért nem ér fel. De nem is erről szól, hanem mindenről, ami a kerttel kapcsolatos. Mindezt összekötik a város nevezetességeinek bemutatásával.

Az építészek is alkothattak kedvükre:

Babfi meg élvezte a jóidőt, meg a szép füvet. Sokat mászkált, a végén meg a felállás lett a mániája. (Persze fogódzó mellett, nem magában.)

A városban folyik össze a Rajna és a Mosel. A Buga egyes területei a torkolatban, az óvárosi részben vannak, míg mások a Rajna túloldalán, a hegytetőn, a fellegvárban. A kettőt libegő köti össze, amelyet legkésőbb 2014-ig el kell bontania a városnak, ugyanis már korábban a világörökség része voltak, amelyet nem "szennyezhet" be egy felvonó látványa :D

A két folyó összefolyásánál egy óriási emlékmű áll a német nemzet tiszteletére, ezért is hívják Deutsches Ecke-nek. Tény, hogy a világháborúban Koblenzet nagyon nem kímélték, nem sok ház maradt meg.

Mint mondtam minden érdekességet felvonultattak, ami a kerttel kapcsolatos... :)

Természetesen a játszóterek sem maradhatnak el egy ilyen rendezvényről, hát még a hinták. Van olyan rész, ami kimondottan vizi játszótér gyerekeknek. És vannak öreg fák ágaira szerelt hinták, hintaágyak de mindig foglaltak :(

Viszont sok helyütt vannak különböző ötletes, dizájnos pihenőszékek, napozók, babzsákfotelek.

Beltéri virágkiállítás... mint Kecelen :) (Bogyesz meg alszik... sok napsütés és látnivaló kiszívta az erejét :D)

Ez meg itt egy sparhelt felvirágozva. A háttérben meg egy öntöttvas kályha. De volt rossz régi fiókos asztal, öreg bicikli is virágos kiállítási tárgy. Nekem tetszettek :D

Ezen kívül hajókáztunk, ettünk sült krumplit meg kenyérlángost, volt fúvós zenekari koncert, meg mindenféle húsvéti programok.

Luxembourgi olvasóimnak ajánlom a programot, Koblenz nincs 2 órányi útra. Mi két napos belépőt vettünk (vasárnap-hétfő) (ebben van az ingyen hajókázás), de nem lehetetlen 1 nap alatt se bejárni. 

Húsvéton kívül ma ünnepeltük a kétéves fennállásunkat is, mint házasok :)

Beszéljenek ma helyettem a képek... :)

a kertünkben

Tegnapi és mai sétáinkon készült fényképek:

Ez már nem babatalp, hanem gyereké... :(

Csak, hogy tudjátok: alvás közben így kell tartani a kezeteket :D

Láttatok már ennyi margarétát egy helyen??? Teljesen fehér ez egész mező az iskolaépület előtt...

A tavaszban az is nagyon jó, hogy az emberek kijönnek a lakásukból, és lehet velük társadalmi életet élni. Lehet spontán összefutni ismerősökkel a játszótéren, vagy átkiabálni a szomszédba, vagy a kertbe behívni a kutyát sétáltató szomszédot, stb. Persze az is nagyon jó, hogy az embernek kedve van sokat sétálni, mert jó az idő, és keveset kell öltözködni. Ez utóbbi eléggé fontos szempont... Télen minden sétánkat legalább félórás procedúra előzte meg.

Ja, a mai is volt ennyi :D. Ugyanis, ha megfigyeltétek, tegnap készítettem egy mezítlábas képet Bogyeszről. Na ennyire jó idő még nincs, de ha az Ebadta Kölyke minden zokniját nagy örömködve 1 másodperc alatt tépi le, akkor egy idő után nem is rakom vissza. Főleg ha jól megcsócsálta, akkor értelme se lenne... Na ma kitaláltam, hogy cipővel hidaljuk át a kérdést. Csakhogy jó néhányat már kinőtt, a tépőzárastól ugyanolyan sebességgel szabadult meg, mint a zokniktól, maradt a fűzős változat. Meg ahogy én azt elképzeltem... Amint megkötöttem az egyiket, s a másikkal babráltam, úgy lett meghúzva a cipőfűző, s kioldva az első. (Jééé, madzag!) Így ment ez addig, míg ki nem találtam a duplacsomó intézményét...

Na ezért tartott ma sokáig az elindulás. (Azért a duplacsomó se képez nagy akadályt, ha cipőlerángatásról van szó, csak késlelteti a dolgot.)

Délelőtt úgy aludt el Babesz a kocsijában, hogy ébredésekor már a szomszédban volt. Nagy megelégedésünkre egyáltalán nem sírt, nem ijedt meg, hanem játszott, evett, s nagyon örült nekem, mikor (aquajogging után) érte mentem. De a múlt héten is azt tapasztaltuk, hogy nem volt ideges, amíg helyettem a bébiszitter (a továbbiakban Viki) vigyázott rá. Legyen tele a poci, legyen felfedeznivaló a környéken, s minden rendben.

Mászás egyre jobban megy (most a gyerekről beszélek, nem az Apjáról, bár lehet, hogy ő ugyanezt érzi a falon). Kis kezek közeledő placcsanását lehet hallani sokszor :D

Ma Bab hivatalosan négykézláb mászott.

Először is: köszöntök minden kedves újonnan érkezett Olvasómat :) Ismeretlenül is.... Mondjuk ez a műfaj elég érdekes, korábban kb. tudtam, kik olvasnak, mostanra kicsit széleskörűbbé vált a tábor (azért nem azt mondom, hogy óriási lenne, nem is ez a cél) Pl. felkerültem ismeretlen ember bloglistájára, ahonnan lehet, hogy még több ismeretlen ember talál meg, bár el tudom azt képzelni, hogy ők nem követik sokáig szerény kis életünket, ha már úgysem tudják, mi fán termünk. Próbálok nem változtatni a stíluson, mondjuk nem is tudnék, csak lámpalázban írok még két bejegyzést, aztán majd visszaáll a lelki nyugalmam :) 

Na ennyi kitérő után dióhéjban lássuk, mi is történt, mióta nem találkoztunk. (Már csak azért röviden, mert fél 12 lett valahogyan... Alvásidő.)

A hétvége alkalmas volt arra, amit elterveztem: a "kertet" szintre hozni. Történt ugyanis, hogy a fű megnőtt. Van ilyen, nem is ez a baj, már nagyon vártam a kertészeket (bármily sznobul is hangzik ez :D) Végre jöttek is, 3 napig kisollóval szálanként tettek rendbe minden bokrot és fűszálat, kivéve a mi placcunkon! (Vagyis a bokrokat igen, de az égig érő fűűűű... "az a szép zöld gyep"...., na az kimaradt). A szomszédtól tudtuk meg, hogy igen, ezért külön fizetett az előző tulaj. Azt mindjárt gondoltuk, hogy nem ingyé lesz rövid, de minthogy tavaly legalább 3x levágták minden szó nélkül, egyértelmű volt a következtetés: a közös költség ezt is fedi. Ezek szerint nem... Lehet, hogy a tavalyi évre ki volt fizetve? Lényeg, hogy várt ránk egy zsebkendőnyi területen a fű rövidítése. Nem lenne nagy különlegesség, ha itt Kirchbergben, az EU-s intézmények, reprezentatív banképületek tövében egy birka legelészne, látott már ilyet a világ, na de az bogyózik is meg aztán azt is nyírni kell nyírni kell... Akkor már ugyanott vagyunk, ahol elindultunk. Maradt a B variáció: elkérni a szomszéd fűnyíróját.

Ezen kívül teraszunk ékessége volt, mióta csak ideköltöztünk, egy szép kiszáradt tuja. Végre elszántam magam, és kihúztam a két szerencsétlen rózsafa közül, meg aztán már az egészet ki is gyomtalanítottam. Itt kérdezném meg: hányan ismerik azt a szót, hogy PARÉ? A gyom szinonimája Kiskunmajsán :) Tehát a kő virágládában keletkezett egy űr, amit ma a Helában egy kisebb gömbtuja vagy buxus vagy mifene vásárlásával már félig orvosoltam is. Ugyanis megvéve már megvan, de elültetve még nincs.

Na már látom, hogy ez a dióhéj legalább egy kókuszdióé, mert ez ugyan már nem rövidke írás...

Mégis a tegnapi nap fő eseménye nem a kertészkedés volt, hanem kirándulásunk a berdorfi sziklákhoz a Mercury29Lion fedőnevű családdal :) Amíg a fiúk másztak, mi kerestük őket az erdőben, gyermekeinket magunkra aggatva :D A Schaffer utód az erdei séta közben be is vágta a szunyát.

Hétfői napunkon pedig sikerült végig pörögni. Kiadós porszívózást követően (na jó, meg ebéd, meg ebédeltetés, stb) ellátogattunk a Helába (megjegyzés: a junglinsteribe), ahol a fenti buxust egyéb hasznos dolgok mellett beszereztük Babesszal. Ráadásul ezt nem a saját kocsinkkal tettük, hanem egy kölcsön példánnyal, amivel a délután hátralévő részében ismét elmentünk Saarburgba Apájával a sajátunkért, immáron el is hoztuk onnan.

Ezek után egy akkora bevásárlást rendeztünk, hogy na! Ugyanis megint egy nagyon klafa boltra találtunk, eddig is Kauflandba jártunk a németeknél, de most egy igazán nagyot sikerült kifognunk! :) Asszem megvan, ezután hova járunk bevásárolni... :)

Este szokásos menetrend, csak 1 órás késésben. Na ezért van most késő.

Mielőtt befejezném, sértődötten elmondom, hogy Babfej az Anyjának még mindig nem mutatta meg a kanapé melletti felállás művészetét...  :(