Mi lehet a dobozban???
Álljon itt egy bejegyzés a Babák ama idegesítő szokásaikról, amelyekre az elején mindig várunk, majd mikor bemutatják, rácsodálkozunk, a végén meg már szidjuk érte, s várunk a pillanatra, mikor megérti majd, mit miért nem szabad. Mert tuti, ez lesz az első, amit megért: Azt nem szabad!
Ott van például a kanalas evés. Jaj de vártuk! Végre elfogadta a kanálon az ételt, és hogy örültünk! "Nézd, kanállal eszik! Jaj de édes, ahogy kikeni magát". Innen indulva jön a moderáltabb etetési mondat: "cicám, nyissad a szád végre, jön a hami. Jaj, ne köpd már ki megint", majd pedig eljutunk a "ha még egyszer kivered a kezemből a kanalat/tányért, biztos, hogy nem kapsz többet" idegesebb mondatokig. Persze ilyenkor azt hiszi, a hangsúlyváltás a beszédemben is az ő szórakoztatását szolgálja, amit a szavak ismerete nélkül nagy mosollyal jutalmaz. Erre meg már nem lehet dühösen reagálni... :)
Aztán ott volt a kúszás-mászás. Mondjuk ez még a jobbik fajta szokás. Ugyanis nem gyors tevékenység, és nem is önveszélyes, már amennyiben nem az ágyról bucskázik épp a fejére. (Ilyen is előfordul.) A "jaj nézd, már elmászott 1 métert" mondattól itt is el lehet jutni a jellegzetes szülői hangsúllyal elmondott mondatokig: "Cicám, ne csúszkálj a konyhakövön, mert felfázol" és társaiig. De, mint mondtam, itt a fejreesés ijedtségén kívül nem sok a bosszúság, mert viszonylag alacsonyan mozog a gyerek, csak a konnektorokat és hosszabbítókat kell gyerekbiztosítani. A saját magasságában lévő cipőket érdekes módon nem fedezte fel, bár a papucsokat mindig is szerette.
Most viszont, hogy rájött a felállás művészetére, kitárult előtte a világ. Előttem meg elsötétült... Ugyanis bárhol, bármibe (értsd mozgó tárgyakba, mint pl. hintába) kapaszkodva pillanatokon belül feláll, főleg, ha van motiváció: laptop-zsinór, Apa telefonja, HVG-i, vagy egyéb megcsócsálható eszköz. Tehát elkezdődött a rendbontás, az állandó kupleráj, s mindez mellett az is, hogy egy pillanatra se lehet magára hagyni, mert olyan vageszok vagyunk, ha már állunk, nem is fogódzkodunk, s jön a hanyattesés. 72 cm pusz kb 20 cm karmagasságból kéne mindent elpakolni - az eleve kicsi lakásban. Mert ugye ki tudja, mikor találja meg a bronz Eiffel-tornyot, aminek a teteje hegyes, a videót, aminek gombjai vannak, vagy bármit, amivel magában kárt tehet, vagy el lehet rontani. Nem direkt, pusztán jó szándékból, empirikus célzattal... Anya meg pakoljon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése