2011. április 20., szerda

Tegnapi és mai sétáinkon készült fényképek:


Ez már nem babatalp, hanem gyereké... :(



Csak, hogy tudjátok: alvás közben így kell tartani a kezeteket :D



Láttatok már ennyi margarétát egy helyen??? Teljesen fehér ez egész mező az iskolaépület előtt...

A tavaszban az is nagyon jó, hogy az emberek kijönnek a lakásukból, és lehet velük társadalmi életet élni. Lehet spontán összefutni ismerősökkel a játszótéren, vagy átkiabálni a szomszédba, vagy a kertbe behívni a kutyát sétáltató szomszédot, stb. Persze az is nagyon jó, hogy az embernek kedve van sokat sétálni, mert jó az idő, és keveset kell öltözködni. Ez utóbbi eléggé fontos szempont... Télen minden sétánkat legalább félórás procedúra előzte meg.

Ja, a mai is volt ennyi :D. Ugyanis, ha megfigyeltétek, tegnap készítettem egy mezítlábas képet Bogyeszről. Na ennyire jó idő még nincs, de ha az Ebadta Kölyke minden zokniját nagy örömködve 1 másodperc alatt tépi le, akkor egy idő után nem is rakom vissza. Főleg ha jól megcsócsálta, akkor értelme se lenne... Na ma kitaláltam, hogy cipővel hidaljuk át a kérdést. Csakhogy jó néhányat már kinőtt, a tépőzárastól ugyanolyan sebességgel szabadult meg, mint a zokniktól, maradt a fűzős változat. Meg ahogy én azt elképzeltem... Amint megkötöttem az egyiket, s a másikkal babráltam, úgy lett meghúzva a cipőfűző, s kioldva az első. (Jééé, madzag!) Így ment ez addig, míg ki nem találtam a duplacsomó intézményét...
Na ezért tartott ma sokáig az elindulás. (Azért a duplacsomó se képez nagy akadályt, ha cipőlerángatásról van szó, csak késlelteti a dolgot.)

Délelőtt úgy aludt el Babesz a kocsijában, hogy ébredésekor már a szomszédban volt. Nagy megelégedésünkre egyáltalán nem sírt, nem ijedt meg, hanem játszott, evett, s nagyon örült nekem, mikor (aquajogging után) érte mentem. De a múlt héten is azt tapasztaltuk, hogy nem volt ideges, amíg helyettem a bébiszitter (a továbbiakban Viki) vigyázott rá. Legyen tele a poci, legyen felfedeznivaló a környéken, s minden rendben.

Mászás egyre jobban megy (most a gyerekről beszélek, nem az Apjáról, bár lehet, hogy ő ugyanezt érzi a falon). Kis kezek közeledő placcsanását lehet hallani sokszor :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése