Találkozások

Tegnap annyi mindent írtam, hogy néhány érdekes és fontos részlet kimaradt.

Általánosságban elmondható, hogy bármerre jár az ember babával, a baba mindig jó társalgási alapot szolgáltat. Mármint: nagyon sokan leszólítanak, vagy csak a Bogyesznak gagyognak, de akkor már illik valamit az anyjához is szólni. Ezzel is csak akkor van baj, ha azt franciául próbálja meg az illető, ami azért itt elég gyakori. Minthogy sok esetben bolti eladóról van szó, esély sincs rá, hogy más nyelven is megszólaljon. Hacsak nem luxemburgischul "svaccol"...

Na lényeg, nem tudom, mennyire emlékeztek, még a műtét előtt, mikor először voltam a luxi hobbiboltban, egy kedves eladónéni nagyon ránk kattant, nagyon érdeklődött Babfej és az ő szája iránt, sokat beszélgetett velünk, s mondta, hogy drukkol nekünk. Nos, a szerdai sétánk során ismét betértem a Bastelkistébe, s persze ismét belebotlottunk a nénibe, aki azonnal felismert minket. Annyira jó találkozás volt ez! Teljesen oda volt meg vissza a csodálkozástól, hogy mennyire szép lett, mennyire megváltozott, és nagyon örült a sikeres műtétnek. (Ő is :)) Látszott, hogy mennyire meghatotta a dolog.

Az volt a vicces, hogy jó pár perccel később egy másik ottani eladó is odajött hozzánk, pedig ő nem hallhatta az előző beszélgetést: sőt nem is tűnt fel neki a műtéti heg, ő inkább arról áradozott, Bab mennyire szép kisfiú, mennyire látszik rajta, hogy fiú, és milyen okos a tekintete :) Mintha mindent értene. (Mindezt németül, tehát egész biztos, hogy nem értette :D) 

Ám a tegnap esti találkozásunk még furcsább volt. Ez pedig a "kektüszben" történt, ahol aznap már sokadszor, és nem utoljára egy néni elkezdett Babhoz beszélni. Már fel se tűnt, csak amikor hozzám is szólt,  hogy látja, milyen jól sikerült a műtét, s rögtön el is mesélte, hogy az ő fiának is ajak- és szájpad hasadéka volt, rögtön a férjével mutattak is képet a most 18 éves srácról, illetve a 3 hónapos "állapotáról". Neki 1 oldali volt, de érdekes, hogy ők is Homburgba jártak vele kezdettől fogva (luxembourgi létükre nem bízván az itteni orvosi ellátásban -haha...), s ki csinálta a sebészeti beavatkozást 18 éve? Prof. dr Landau! Ki volt a fogszabályzásért felelős doki? Prof. dr. Lisson. Mint nekünk :) A srácnak 6 évig volt fogszabályzója, most vették le neki. Szülei szerint teljesen tisztán beszél, mindenféle orrhangzás nélkül, igaz, jártak vele logopédushoz. Egyedül a hallásával van némi baj, nem nagy, de nem is egészséges. Reméljük, ez nálunk nem fog bekövetkezni. A néni nagyon lelkes volt, mesélte, hogy a fia mindig, kicsiként is nagyon jókedélyű, boldog gyerek volt, s mindenáron Babhoz hasonlította, aki tényleg minden idegenre mosolyog.

S most jön a csavar. A nő kérdezte, volt-e ilyen eset a családunkban, mondtam nem, s vissza is kérdeztem, hogy az övékében? Nem tudja, ugyanis a srácot adoptálták!!!!!

Akkor itt most hagynék egy kis hatásszünetet.....

Erre a nemes cselekedetre azóta se tudok mit mondani. Azt mondta, annak idején Landauval hosszú telefonbeszélgetés alatt elmagyaráztatta, hogyan lehet ezt kezelni, s onnantól kezdve nem hezitált...

Érdekes, hogy műtét előtt is volt egy ilyen ominózus találkozásunk egy másik családdal, meg most is.