Bár a délelőttje még ennek is lassú volt, mert sok munkám ellenére hagytam, hogy Bogyesz a hasamon szunnyantsa a délelőtti adagját, s így nem jutottam dolgom végére, de olyan jó volt ez így! :)
Délben viszont gyors etetés után áttoltam a szomszédba, ahol vállalták a mai felvigyázást, én meg elvágtattam drótparipámon a kokba valamelyik akva-tornára. (Sose tudom, vagy aqua-fit, vagy aqua-gym van ilyenkor, az biztos, hogy nem a jogging, mert arra szerdán járok.) Ezt most a kipróbálás kedvéért iktattam be. Nagyon lelkes vagyok azóta is! Már csak azért is, mert ugyanaz a tanár-csajszi tartja, mint a szerdait, és ő nagyon barátságos, szimpatikus. Aztán kiderült, hogy abban a medencében, ahol ezt tartják, épp előtte babaúszás van, úgyhogy ott öltöztettek vagy 10 babát :) Jaj nagyon kedvet kaptam hozzá, hogy Ádámkát is elhozzam, mert ugye imádja a vizet. Csakhogy ennek még van némi akadálya, sőt az is lehet, hogy nem lehet. Ugyanis a műtétileg dobhártyájába applikált csövecskét nem érheti víz, fürdéskor sem. A héten lesz a projektem, hogy speciális víztűrő füldugót szerezzek be neki, de kérdés, hogy ez mennyire marad bent neki? Mennyire alkalmas ez uszodára, vagy épp csak a gyors kádas fürdésre jó... Meg aztán megyünk úgyis a fül-orr gégész dokihoz is, majd ő is mond rá valamit.
Na de vissza a mai vizi tornához: nagyon kellemesen elfáradtam a végére. A vicc az volt, hogy a mai alkalmat éppen videóra is rögzítették :D Lehet, fent leszek a Coque weboldalán :D Na jó, voltunk vagy 30-an, de a tömegben ott leszek :D
Ezután vágtattam haza, s egy gyors ebédet követően szaladtunk Babért a szomszédba. Mármint Apájával, ugyanis mára volt időpontunk Dr. Hermandnál, Bogyó szülészdokijánál. Mondjuk végül nem nála született :) De meg akartuk neki mutatni, hogy sikerült a műtét.
Itt pedig az volt a vicc, hogy épp ma 9 hónapos a Nyuszkó, úgyhogy ma megmutattuk neki, hogy hol jött világra, már amennyire ez őt érdekelte :D
Érdekes, hogy a nőgyógyászati vizsgálatokat leszámítva mennyire kellemesnek tűnt most ez a hely. Hát igen, az idő megszépíti az emlékeket. Mondjuk akkor sem voltak rossz tapasztalataim a hellyel, csak akkor nagyon fájtam :) Ma én is kávéztam a kávézójában, ahol a szülés hete alatt minden reggel Apája és Nénje reggelizett :)
Lassan haladok ezzel a bejegyzéssel, mert Bab folyamatosan zaklatja a laptopot. A játékai nem érdeklik... Meg amúgy is, mindenhol fel kell állni...
Szóval hazaértünk, s Apája kicsit kint dolgozott a teraszon, s kicsit mi is levegőztünk ott. Csak sajnos a fű még hideg volt, pont árnyékos is, a kő meg ugyan meleg, de elég érdes. Mondjuk ez Macit nem érdekelte, ő jött-ment, rátalált a locsolókannára, a kis ásóra, amire a múltkor a helában tettem szert, a levenduláimat tépkette (mondjuk azoknak már úgyis mindegy, kiszáradtak...), bebújt a pilleszárító alá, felállt az asztal alatt. Ja, és a kerti kerámia-madarunk csőrén kapaszkodva is megpróbált felállni, csak azt nem engedtem...
Aztán végre elaludt a kocsijában, s ekkor tudtam a sok házimunkámat gyorsított tempóban elvégezni. A vasalást kivéve...
S most vagyunk itt, amikor Apája falra mászik épp Nideranvenben, én meg itthon, mert Bab már megint polcot pakol...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése