sütik&séták

Hertának :)

dekupázs-tojások - 1.

dekupázs-tojások - 2.

Ha azt írtam szerdán, hogy minden milyen jó volt, akkor a csütörtök eléggé az ellenkezőjére sikerült. Bébiboy egész nap összesen fél órát (!) aludt! Teljesen kész voltam tőle. Egyedül annyi értelemeset tudtam csinálni, hogy jöttek Rékáék, és velük elmentünk sétálni a Coque mögötti játszótérre. Csak mikor este fél 8-kor kidőlt, foghattam hozzá házimunkákhoz. Akkor meg Apája ment el mászni, úgyhogy tényleg olyanokat igyekeztem megcsinálni, amit napközben kellett volna.

Pénteken  kicsit javult a helyzet, délelőtti osan-körben is szunyált kicsit (Rékának szereztünk szülinapi ajándékot), aztán délutáni szunyóka alatt végre befejeztem a vasalást, és a tojásokat is.

Vicces, hogy mióta visszajöttünk, még több magyar szót hallok mindenfelé. Csütörtökön este pl egy falka magyar kisfiú rajcsúrozott a házunk körül, legaláb 5-6-an voltak. Jó pár magyar családról tudok a környéken, de azok közül csak 1-nél tudok ilyen idős gyereket, de ezek szerint vagyunk még többen is magyarok a telepen.

Aztán tegnap az osanban az egyik sorban nem tudtam a babakocsival átmenni, mert középen hagytak egy kosarat. Mikor mégis megpróbáltam, mondja a nő: bocsánat. Mondom, nem történt semmi :D Asszem ők jobban meglepődtek :D

Bogyessszal gyűrjük a kanalas etetést. Rájöttem, hogy nem kéne azonnal a "lecsóba csapni", hogy stílszerű legyek... :) Hiába 8 hónapos, az elején kell kezdeni a püré-adagolást: a 4 hónaposoknak valótól, ami még elég folyós, nem darabos. De hogy minden egyes etetés után ő is és a környéke is hogy néz ki! Áldom azt az embert, aki kitalálta a műanyag előkét, amit evés után csak el kell löttyinteni... A széken pedig alá is és fölé is pelenka kerül, különben megnézhetném a székét... Mindig bele akarja törölni a száját.

Tegnap este vendégségben voltunk, ahol nagyon sok kisgyerek volt, hát volt hangzavar :D Mi jól elvoltunk, jókat beszélgettünk, finomakat ettünk, és még Bab is jól viselkedett (hála a hosszú délutáni alvásnak). Csak egyszer az történt, hogy egy 4-5 éves kisfiú odament hosszá, és egy színezővel rácsapott a fejére. Bab nem sírt, csak csodálkozva felnézett, aztán érdeklődött a színező után :D Ez vicces volt, de aztán felébredt bennem az anyatigris, hogy mégis, mi késztet egy 4-5 éves gyereket, hogy odamenjen egy kisbabához, és ráverjen??? Jó, a szülei próbálták hárítani, nem is haragszom, csak ledöbbentem... Főleg, mert még nincs beforrva a fejének a lágy része teljesen. Aztán mondhatják erre, hogy első gyerek, még túlságosan vigyázzuk, meg hogy majd az oviban durvábbak is jönnek. De az később lesz, és különben azt se tartom túl normálisnak..