Ritkás jelentkezéseinknek tényleg nem az az oka, hogy abbamaradna a blog, csak most élvezzük a nagyszülői jelenlétet, és egyszerűen szalad az idő. Laptop-közelbe már csak késő este jutok, akkor is fáradtan...

DE.

Voltunk magyar babaklubban és Little Gymben is. Mindkettő sikeres volt megint és mindkettő hozott új ismeretségeket is. Amit viszont le kell szögezni: Bab számára édes mindegy, ki mit énekel, vagy mutatványzik: ha van néhány kisautó (magyar bbk) vagy tornaszer (LG) a közelben... Onnantól kezdve őt nem lehet megállítani, lekötni, leültetni, együtt énekeltetni-tapsoltatni, feladatot követni. Ha mégis megpróbálnám, kitör a hiszti! Mert egy majdnem 15 hónapos már magát hasra-vetve követeli az igazát nagy hangon. Olyan nagyon, hogy inkább mindenki arra biztat, jaj hagyjam, hadd csinálja amit akar, nem kötelező semmi se. Ja, csak azért egyszer nem ártana elkezdeni hallgatni Anya szavára... Vagyis el kéne kezdeni megnevelődni... Na de, hogy a jó oldalt is lásssuk: azért fél füllel odahallgatott az éneklésre, és ma egész sok gyakorlatot sikerült végigvinni LG-en is. Volt egy olyan rész, amikor egy óriási színes kör alakú leplet hoztak be, mint egy kiterített ejtőernyő. Azt körbeültük, és egyszerre megemeltük, bekukucskáltunk alá, aztán megint fölé. Aztán a következő emelésnél gyorsan ráültünk, hogy bent maradjon a levegő alatta, és hogy a gyerekek rámászhassanak. Bab volt sajnos a legbátrabb: nagy sebességgel bevetette magát a közepébe (mellesleg tényleg nagyon aranyos mozdulat volt), de sajnos az ernyő nem volt olyan puha, mint egy párna, így a kemény földön landolt, no meg az orrocskáján :( Sajnos ki úgy beütötte, hogy vérzett is neki, de szerencsére nem dagadt fel, kaptunk rá jeget is meg árnika krémet is. Pár perc múlva már ő is játszott, bár nem olyan felhőtlenül, mint korábban...

Azért ennek ellenére talán nem volt számára olyan rossz élmény, megint sokat jött-ment a teremben, és a gyerekekkel is barátkozott. Tényleg jó volt látni, hogy nagyon finoman közeledett a többi babához, egyáltalán nem jut eszébe kicsit se ráütni a másik gyerekre, ami egy ilyen kisgyereknél még fel se róható. Ő ugyanis megsimogatta az egyik kis társa buksiját! A többi Anyuka is elismeréssel nevetett ezen :). Remélem, ez később is így marad. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem védi meg magát, ha arról van szó, hogy valaki kiveszi a játékot a kezéből, akkor azért utánamegy, és visszaszerzi. De akkor sem durván.

Azért a rúddal még ma sem kötöttünk barátságot, ami körül át kéne fordulni, persze teljes mértékben megtámasztjuk ilyenkor őket, nem kell megijedni. De valahogy ez a gyakorlat nem lett a szíve csücske. Pedig a bukfenc (megtámasztott) már alakul, és itthon is van rúd két fal között, amin 1-2 másodpercig meg tudja tartani magát, tehát ismeri.

A labdák és a buborékok viszont ma is lenyűgözték, ahogyan Anyai Nagymamát meg Babfej játéka a Little Gymben :)

Álmos őszi kedd van...

ennek ellenére én szeretem az őszt, de az is igaz, hogy csak azóta, mióta nem kell iskolába járnom. Előtte az ősz összekapcsolódott az iskola fogalmával. Pedig hát a műegyetem parkja is szép ősszel, meg a Batthyányi Gimi udvara, meg az előtte levő park is szép, csak akkor kevésbé értékeltük...

Szóval Luxembourg ugye nem a napfényességéről ismert, de azért nagy előnye, hogy gyönyörű a táj, meg a természet amerre csak vetődik benne az ember, így aztán egy esős időben is rá lehet csodálkozni a fák sokszínűségére. Meg olyan jók ezek a hideg-évszak hangulatok: a sütőtök süti, a gőzölgő tea/forralt bor, ködös táj, sárga, sőt vérvörös falevelek... Krizantém, mustivás és társai. Már előre várom az adventi időszakot, amikor minden városkában karácsonyi vásár lesz, azok olyan szépek! Még akkor is, ha nem olyan minőségi kézműves dolgokat árulnak, mint a Vörösmarty téren.

Egyébként ez a 3. őszünk itt kint, ez is egész furcsa, hogy már ennyi idő eltelt!

Ennyi érzelgés után pedig következzen néhány kép, amelyek majdnem elmaradtak már:

Talált egy szappant. Egy idő után -gondolom- megunta és szokása szerint hátradobta. Csak aztán a délutáni alvásnál elfelejtettem, hogy ott van. Még szerencse, hogy hason alszik MINDIG.

Az őszi érzelgéshez kapcsolódó kép: (ekkor még jó idő volt)

Ez pedig itt 1 perces: felmászik és megpihen...

Hétvége: vásárok, találkozások, fesztiválok, jóság. Bővebben is kifejtem majd, csak most alvás. Mert éjjelente másfél órákig gagyarászás és sikoltozás van, nem szundi :(
Jóhír: megvan Bab karácsonyi ajándéka!!!! Hiperszuper cukiság - töredék áron!!!! De pszt! Nehogy megtudja :D
Holnap meg csomó program egymás hegyén-hátán, meg nagyszülői megérkezés.
Apropó: Apája is itthon van már a messzi Újvilágból, épp a csütörtöki Little Gym alatt érkezett haza. Örülés. Bódottá... :)
Bocsi az összezedetlen mai bejegyzésért, csak gondoltam jelentkezek - mégha fáradtan is :) Jó éjt!!!

Little Gym újra

Csütörtök, tehát "Kicsi Torna" napja volt ma. Merthogy eldöntöttük, Mackóval csatlakozunk a "Madárka" csoporthoz, ugyanis jót tesz neki a társaság, a mozgás. Márpedig le se lehet lőni, amikor belép abba a terembe: elvileg csoportos foglalkozáson kellene részt venni, követni a feladatokat, de ő azonnal célba veszi a tornaszereket, és máris ügyeskedik rajtuk.

Korábban érkeztünk, részben épp az adminisztrációs ügyek elvégzése miatt. Volt ott egy kislány is a csoportunkból, épp akkora-forma, mint Ádi: már ő is járt. No innentől aztán örök barátság és szerelem sarjadt a két ifjonc között, mindenhova együtt mentek, néha megfogták egymás kezét, s megmutatták egymásnak az újonnan felfedezett játékokat. S folytatódott ez a teremben is, rögtön a megszökéssel, és a tornaszerek együttes felfedezésével. Mondjuk ahogy megjött a többi gyerkőc, azért háttérbe szorult a kislány, s Bab nagy örömmel járt-kelt a többi kis mászó között. (Amíg újra meg nem szökött).

Ma is kedvencek voltak a labdák, a buborékok, tetszett neki a kézre erősíthető csörgő, a pálcák, akikkel a ritmust ütöttük, nagyokat sikított, amikor együtt kellett futni anyával, viszont ha fejen átfordulós gyakorlat (pl bukfenc, korláton átpördülés - persze szülői segítséggel és megtámasztással) következett, akkor aztán jött a hiszti meg a nemakarom. Úgy látszik, ez az a pont, amit fejleszteni kell a mozgásában.

A francia énekeket persze még mindig nem tudom neki reprezentálni, így jobb híján én is csak ülök, és tapsolok a ritmusra... Gondolom neki épp annyira lenne új a magyar is.

Már alig várom a következőt!

Addig is viszont úgy néz ki szerveződik egy magyar babaklub is, inkább az éneklésre kihegyezve, mint a mozgásra. Ezt is kipróbáljuk majd, bár nem tudom, mennyire lehet majd lefoglalni ezzel... Azért a többi gyerkőc társasága biztos jót tesz majd. Ezt is várom már!

A tegnap emlegetett képek őszi lakásdekorációkról és vásárfiákról...

Borostyán ablakdísz:

ezeket a terméseket meg faleveleket gyűjtöttük:

Na jó, ez már eléggé előre szaladt... :)

Maci vásárfiája :) (Szilvi nénje szerint "uggboots"-nak hívják ausztrál körökben)

Téli Maci

Maci Macija :) Szerintem cuki

Anyája babája :D Mindig is akartam ilyen svéd-dizájn babát :)

Majd' elfelejtem: hétfői Vidéki Élet cikk újra az én billentyűzetemből a TÖK-ről! :) (ismertek: nagy kedvencem)

A luxembourgi ősz híresen szép. (Ellentétben a nyárral...) Ez azt jelenti, hogy amint kisüt a Nap, mindenfelé gyönyörű színes táj fogad bennünket; azt is jelenti, hogy az őszi szezon fesztiváljaiból minden hétvégére jut, akár több is. Bár csütörtök óta csak kettesben vagyunk Mackóval, Apáját a munka más országokba irányította, azért egy ilyen gyönyörű, napsütéses hétvégét mégsem lehet a négy fal között tölteni, nincs igazam? (Ha már sok hasznot Szilvi nénjének se tudtam hajtani, leszámítva, hogy a költöztető-festő csapatnak vittem némi elemózsiát.)

Szóval, volt ezen a hétvégén sok jó dolog, s már azt se tudom, melyik mikor történt. Az biztos, hogy csináltam néhány őszi lakásdekorációt, majd talán arról is lesz egy külön bejegyzés. A hosszú, 7 kilométeres sétánk alkalmával sok ágat-termést összegyűjtöttünk Bogyesszal, amiket később mindet felhasználtam.

Ezen kívül a hétvégén volt jó pár használt gyerekruha+játék vásár is, így egy ilyenre is ellátogattunk. Kapott is Babfi néhány jó kis göncöt, szeretem ezeket a vásárokat. A gyerekruhákat úgysem hordják sokáig, szóval elég jó állapotban adják őket tovább, errefelé még akár nagy nevű márkákkal is találkozik az ember. Meg aztán Babó is kapott egy kis mozdonyt ééééés: egy villás-targoncát, minthogy az építőanyag-áruházakban általában az említett szerkezet köti le legjobban. Bár abban nem vagyok biztos, hogy kicsinyített másában felfedezte, hogy ugyanaz lenne... De nagyon ügyes, jó minőségű kis játék..

Aztán voltunk Krisztiéknél lángosozni, ahol Babfi jól elvegyült a Magyar-gyerekek között. A lángos olyan jó volt, hogy kedvet is kaptam a sütéséhez, ezt vittem vasárnap a költöző-brigádnak ebédre. :)

Vasárnap délután pedig elruccantam Mogyesszal kettesben Schengenbe. Merthogy "Hunneg-Fest" volt. Amiről persze nekem se volt fogalmam, hogy mit is ünneplünk, de azt írták az újságok, hogy nemzetközi, meg hogy sokan lesznek, stb. Ilyen szép időben pláne! Útközben Bab nagyot aludt, így nem is a leggyorsabb, autópályás úton mentem, hogy minél többet alhasson (nagyon nyűgös volt már előtte...). Így legalább én is tudtam gyönyörködni a kis falvakban, meg a tájban. Egyszer csak egy nagy csomó oldtimer TRAKTOR jött szembe!!! Nagyon vicces felvonulás volt, és hihetetlen szép állapotban voltak a traktorok. Apája biztos értékelte volna.... :)

Schengenben aztán nem is találtam parkolóhelyet, így átmentem Németországba leparkolni :) Schengen ugye hármashatáron fekszik, a Mosel választja el a németektől, délre pedig már Franciaország kezdődik. Ma is gyönyörű volt ez a hely, nem hiába a blog első bejegyzései is erről szólnak.

Egy hatalmas vásár fogadott minket, tele régiségárusokkal (tulképp. bolhapiac: Anyukám, majdnem vettem Nektek egy telefonasztalkát :) - de nem tudtam volna elhozni), illetve népi, hagyományos, kézi készítésű termékeket is árultak. Így esett, hogy Maci kapott egy nagyon meleg, gyapjú-mamuszkát télire (tényleg igazi gyapjúból, előttem készítették a fonalat!!!). Illetve két kis kézi készítésű babával is gazdagabbak lettünk, a fénykép majd egy másik bejegyzés tárgya lesz :)

De ami a hangulatot biztosította, az a fúvószene, a fel-alá sétáló, "Négy évszaknak" öltözött gólyalábasok, meg persze a Feiderweissen, vagyis az újbor, ami jóformán még must. A Mosel partjain nagy szőlő-ültetvények vannak, ezért is olyan szép a táj. Mondjuk a boruk nem különösebben híres messze földön, de a helyiek szeretik :). 

No és az is kiderült, mi is az a "Hunneg", amit ünneplünk: nem, nem méz, ahogy én azt kigondoltam, hanem kakas! Volt is egy kis kiállítási pavilon, ahol bemutattak vagy 10-15 féle különböző kakast. De más nem szólt róla, nem volt kakaspörkölt, ahogy az mondjuk egy magyar falusi kakasünnepen előfordult volna...

Most pedig lássuk a képeket:

Ha belegondolok, ahonnan ez a kép készült, épp a "Senkiföldje"... Szóval a híres Schengen így néz ki: (részben)

Ez a gólyalábas Tavasz jól ránk ijesztett (legalábbis Babra), mikor leguggolt hozzá:
(mondanom sem kell, Vivaldi Négy évszakjára táncoltak, nagyon impozáns volt)

A helyi kisebbség, a portugálok felvonulása:

Hm... ha közelebb jönnétek, jól faron billentenélek titeket....

Oldtimerből nincs hiány...

Schengeni Babfi: (most Róla jönnek a képek töményen)

 kicsit megpiszkálom....

Óóóóó!!!

Ősz...

Itt épp véletlen a profi fotós mellett álltam. Egy nagyon nem profi kamerával...  :(
A kis ember odalent, ő szolgáltatta a zenét: egy szekeret tolt, amin a nagy erősítők voltak falevelek mögé rejtve

Mesterségek ünnepe..

Ennyi mára :)

őszi séta (babakocsival):

Őszi képeket loptam....

(... egy olyan blogról, amit amúgy is ajánlanék Mindenkinek követésre, nagyon sok érdekességet találni rajta, friss-ropogós új rajongója vagyok :) Szóval remélem nem haragszik meg az írója, ha néhány képet, amelyeket ő is kölcsönvett innen és innen, most megmutatok Nektek - és elspájzolom magamnak!!!)

Van ezekben a fehér tökökben valami elegáns:

 Személyes kedvencem:

 Én is ilyet akarok!!!:

 meg ilyet :D

 meg ilyet :D

 Ez a képe pedig annyira idilli: látszik a leheletük!!!

Little Gym

Mindenek előtt: köszönöm a kedves bátorító szavakat, mindjárt jobban érzem magam :). Valójában nem ismertséget és elismerséget akartam én szerezni (ezért nem is posztolunk fészbúkra, igaz? :)), hanem csak az lenne a kezdeményezésem, hogy néha jó lenne, ha kis párbeszédek is ki tudnának alakulni, mert ugye ezzel a blogírással nagyon egyoldalú a "beszélgetés". Szóval akinek mondanivalója van, ne fogja vissza magát, annak meg különösen fogok örülni, ha legalább egy monogramot odabiggyeszt a végére, ha nem is akarja mindenki előtt felvállalni magát, én elszórakoznék rajta egy napig, hogy kitaláljam, ki írt... Név nélkül kicsit nehezebb, de mondjuk így is szokta furdalni az oldalamat :) Na jó, mindegy örülök az Anonimeknek is, csak sokan vannak :)

Amiről viszont a cím szól, az a ma délelőtti foglalkozás volt, amelyet Babbal meglátogattunk. Mivel itt nincs sajnos Kerekítő meg Ringató, mást kellett keresni, hiszen Bogyesz nagyon nyitna már más gyerekek felé, másrészről meg nagyon eljött a mindenre felmászós korszaka. Na, ezt itt a Little Gym termében kiélvezheti: telis tele van kellemes méretű színes szivacselemekkel, amelyek csak úgy hívogatják az efféle 14 hónaposokat! S emellett még foglalkozást is tartanának nekik, amennyiben ez őket a szivacsnál is jobban lekötné: hol zenére, hol énekszóra, hol állathangokra kellene kis tornagyakorlatokat végezni a szülő segítségével. De persze semmi sem kötelező.

Úgy érzékeltem, a szemeszter már szeptember elején elindult, de még most is csatlakozhattunk. Ez a csütörtök délelőtt 11 óra épp alkalmasnak bizonyult számunkra is, így adódott, hogy belecsöppentünk ebbe a kis társaságba: nagyjából 15 gyerkőc közé mind a 15 anyukával. (Na jó, volt egy apuka is.) Maci nagyon élvezte, bár ő már nagyobbacskának számított azzal, hogy tud menni (nem egész másfél hete ugye :D),  rajta kívül csak 1-2 babóca járt. Egyrészt nagyon mosolygott a többiekre, másrészt sokszor meglógott és a tornaszerekre mászkált fel. A labdák és a buborékfújás voltak a kedvencei. Az oktató néni többször is elcsente, hogy vele mutassa be a gyakorlatot. De bizony nagyon a szeme előtt kellett lennem, nehogy megijedjen, még tart ugye ez a szeparációs időszak...

Szóval összességében nagyon jó volt, az is, hogy volt még hely, mert pl a babaúszásra semmi esélyünk sincs, legalábbis a Coque-ban, de úgy hallottam, más uszikban se sok. Szóval ahhoz képest jók vagyunk.

Ja, és az a furcsa, hogy az óra franciául és angolul van. Franciául ugye se én se Bab nem gagyeválunk, angolul esetleg én kicsit, szóval elő kell szednem minden tudományomat... Ha talán német-angol lenne, kicsit könnyítene nekem, mondjuk Macinak édesmindegy. Apája örülhet, hogy hall egy kis angol szót a gyerek.

A folytatást majd meglátjuk... (nem occsóóó)

Megjelent ma (hétfőn) a legújabb cikkem a Vidéki Életen a gesztenye témakörében! Vegyétek, vigyétek! :)

Mai napi (kivéve az elsőt) művészi fotóink következnek:

Találd meg a puzzle helyét! (vagy magát a puzzle-t...)

Szóval a mai nap elég lassan indult be, egyrészt lassan találtuk ki, hogy mit akarunk csinálni, aztán lassan indultunk el, lassan értünk oda, és nem tudtuk megtalálni, csak hosszas keresés után. Mindez "Falkenstein vára" volt (igen, szerintem is erősen hajaz Frankentstein várára, de ez nem az. Báááár...). No szóval, Apája kinézte a térképen, hogy csodás kis idillikus elgörbülő folyócska mellett egy dombocska tetején áll ez a váracska, amit meg kéne nézni. Csakhogy autóút egyáltalán nem, gyalog is csak nagyon elhanyagolt vezetett oda, legalábbis, amit az elején találtunk. Aztán már éhesek is voltunk, be akartunk ülni egy Gasthausba, de ott meg étellel nem szolgáltak ki minket, csak inni lehetett, így forrócsokiztunk. Végül mégis felkerekedtünk, s egy ösvényen elindultunk várkeresőbe...

Útközben ilyeneket láttunk: (ja ez még autós utazás közben) Na de akkor is: tudtátok, hogy 2011-ben hogyan terelik a marhákat???

A nap képe: (Apája által):
(az a drót zavaró a képen, annál megnyugtatóbb élőben...)

Szóval a gyalogúton készült művészi fotók:

Lám, megpillantjuk a várat (amely mellesleg el van zárva a külvilágtól kapuval, szögesdróttal, várárokkal, stb. De mi bemásztunk :D - igen, magánbirtoksértés, vagy mi, de csak néhány fotót csináltunk...)

Innentől már megint a mindenki tulajdona erdőben vagyunk...

A végére pedig Babfi így húzta a lóbőrt: (tényleg a végén csak, úgyhogy hamarosan a kocsinál voltunk ismét)

ui.: EMBEREK! Reakciókat várok! Ha már senki nem ír hozzászólást, aki ír, az név nélkül, akkor legalább gombot nyomogassatok! Csak hogy érezzem, hogy van értelme.... Értem én, hogy nem mindig van mit mondani, de mostanában nem kényeztettetek el... Vagy uncsi? Mert akkor inkább abbahagyom, vagy írok naplót...

A hétköznapok telnek, szóval nincs sok történés, így csak a szokásos gyerekkép-adaggal jelentkezem.

Keleti kényelem...

Mi mindenre nem jó egy doboz...

Ez pediglen kérem az új gyereksarok, amely a kisasztallal ma teljesedett ki. (illetve nem, még egy rendes gyerekszőnyeg lesz az i-re a pont. A "gyönyörű" ceruzás polcot néhány napja szereztem, a cél az volt, hogy minél olcsóbban tegyünk szert ezekre a kisbútorokra és minél színesebbek legyenek, hogy egy gyerek számára tetszetősek legyenek. Meglehetősen retro-dizájn lett... :) Főleg, ha a játékokkal együtt szemléljük.

Kicsit alacsonyan van a pad, ezért rá kellett kötnöm azt az épp elfekvőben levő plédet, hogy jól felérje Bogyó az asztalt. És igen: felmászik rá, és leesik róla... Majdcsak megtanulja egyszer, hogy nem kéne...

Az asztallal együtt érkezett lakásunkba egy markoló és egy repülőgép is, minthogy drága FIUNK-ba kódolva van az efféle gépek iránti vonzalom. Amikor velük játszik, berreg is hozzá.... bőséges nyálfröcsköléssel...

Bár szökőévente egyszer kapcsolunk be mesét, ma este épp egy ilyen alkalom volt (a korábban favorizált Shaun, a bárányt néztük Apájával, mert az aaaannnyira cuki), és Bab is megbabonázva állt és nézte 5 percig. De nincs még minden veszvee, 5 perc után átnyergelt a repülőgépre, meg a többi játékra, szóval messze vagyunk még a függőségtől.

MZ/X, MZ/X Jelentkezz!

Szóval élünk és virulunk, csak nem mindig jut idő blogot írni.

Viszont, ha már most van, akkor Szilvi nagynénje jóvoltából azonnal egy kisvideóval lepem meg a nagyközönséget, mely azt hivatott igazolni, hogy Bab hivatalosan is JÁR!!! (sőt, a videón láthatónál is jobban, és egyre nagyobb örömét leli a gyakorlásában. Ha elesik, feláll, és tényleg direkt változtat irányt.)

Másik közérdekű információ, hogy Apája is vette a fáradságot, és frissítette képes blogunkat, így a Kedves Érdeklődők újfent bepillantást nyerhetnek elmúlt pár hónapunkba, mármint annyival többet, amit itt a blogon esetleg nem láttak. Oldalt megtaláljátok a linket.

Ezen kívül el kell mondani, hogy Bab szótára 2 azaz kettő szóra bővült (első szó a NEM volt, pontosabban NEN, és még az értelmét is tudja hozzá). A múltkori ANYA illetve MAMA természetesen csak a véletlen műve volt, mivel azóta se produkálta újra. Passzív szókincse valószínűleg már kicsit nagyobb, megért már ezt-azt, pl tapsi-tapsi-ra összeveri a tenyerét, simi-simi-re megsimogatja a buksiját (esetleg az enyémet, vagy Apájáét), érti a Gyere ide! felszólítást, talán a hami-t is. Na de az a bizonyos 2. kimondott szó a Vau-vau. Érti ezt minden kutyára (nagy kutya-rajongó...), de azóta már cicára és kitömött jegesmedvére is kiterjesztette a jelentést. Na jó, néha vao-vao, vagy va..-va-.., minél többször mondja el egymás után, annál inkább elkopnak az utolsó bötük.

Szóval a kutyák iránti rajongása már többször is megnyílvánult, ha újabb példányt fújt utunkba a szél. Ilyenkor megbabonázva áll és nézi, sőt, nem riad vissza a simi-simitől sem, legalábbis, ha nem túl nagy az a négylábú. Ma azonban egy játékboltban előbb egy hinta-jegesmedvét találtunk (igen, khm... ízlések és...), Baba rögtön rázndített a vau-vau-val. Aztán ráültettem a hátára és jól meghintáztattam :) Kicsivel később ugyanebben a játékboltban egy életnagyságú farkaskutya is eladósorba került, (nem is tudom, kitömöttnek, vagy inkább plüssnek szokás mondani, egyik se volt....), Bab tisztes távolban megállva mutatott felé: "vao-vao"... Hogy teszteljem bátorságát, meginvitáltam Babot egy simi-simire, de működött az ösztönös félsz, és sehogy se akarózott neki a nála is magasabb kitömött ebhez közelebbi viszonyba kerülni. Hát nem is erőltettem, eléggé érthető a távolságtartása, főleg, hogy én nem emlékszem, hogy valaha annyira elcsábított volna egyetlen kutyus is, mint őt az eddig látott kisebbek, és élet-telibbek...

Szombaton úgy esett, hogy Apájának jelenése volt Brüsszelben, így aztán fogtuk a "gyerekeket" :), és mindannyian elkísértük őt. (Értsd: Babfej, Szilvi nénje, Lilla nénje és Anyája). Bár már nem először jártunk ott, ismét nagy lelkesedéssel vetettük bele magunkat az izgalmas város felfedezésébe. Nagyon más, mint Luxembourg, általában pozitív értelemben, néha azonban negatívan "sokszínűbb", az élet minden területén... 

A királyi palota környékén kezdtük a látogatást, onnan indultunk aztán a Fő tér irányába. Ezért az utunk elvezett a szecessziós sítlusban építő Victor Horta egyik leghíresebb háza, az Old England zeneműbolt és hangszerkiállítás mellett. Brüsszel amúgy is "hemzseg" az Art Nouveau gyönyörű példányaitól...

Kicsit lejjebb aztán ez a kilátás tárul az ember szeme elé: (hozzátenném, babakocsisok eléggé háátrányba szorulnak itt a lépcső tetején...)

Bár tudjuk, a Manöken Piss-t nem lehet kihagyni, haladók számára a pisilő kislány is kötelező:

Belgium híres a csokijáról, de mi azért egy francia cukorkaárus lánc boltjába tértünk be, mert egyszerűn becsábítja az embert a hamisítatlan "békebeli" hangulat... (Anyája nem tudott itthagyni egy ilyen szép pléh-dobozt, bár üresen vette meg...)

Babfi a nyalókák mellett: (kapott is egyet aztán ajándékba, de csak csomagoláson keresztül engedtem nyalogatni neki :)

A főtérről készült ugyan jobb kép is, de meg akartam örökíteni, hogy Bab is itt járt:

Brüsszel sokszínű hangulatáért sokféle muzsikus felel:

És akkor jöjjön a híres Manöken Piss, jelenleg baseball-ruhába öltöztetve:

Sétánk útvonalába került néhány rénszarvas is, melyek lába között épp egy Babnyi átjáró nyílik:

Délután találkoztunk Apájával, és egy kagylózás erejéig még visszatértünk a belvárosba. Ám a pincéreknek sikerült olyan lassan kiszolgálni minket, hogy még az öreg este is Brüsszelben talált ránk.

Bár Bab sokat pörgött egész nap, még az estét is élvezte. És hiába feküdt későn, vasárnap reggel már korán kukorékolt!!!

Jaj majd' elfelejtem: egy lakberendezési bolt kirakatában láttuk meg a legmonumentálisabb nappaliba való állólámpát. Le is volt árazva 800 E-ra! Megéri, nem?

Ha esetleg zavaró lenne a ló fejéből kiálló rúdról szóródó fényforrás, úgy az ernyő igazán meghitté varázsolja majd a szoba légkörét, és a lófej megvilágítását.... Igazán okos gondolat!