Szombaton úgy esett, hogy Apájának jelenése volt Brüsszelben, így aztán fogtuk a "gyerekeket" :), és mindannyian elkísértük őt. (Értsd: Babfej, Szilvi nénje, Lilla nénje és Anyája). Bár már nem először jártunk ott, ismét nagy lelkesedéssel vetettük bele magunkat az izgalmas város felfedezésébe. Nagyon más, mint Luxembourg, általában pozitív értelemben, néha azonban negatívan "sokszínűbb", az élet minden területén...
A királyi palota környékén kezdtük a látogatást, onnan indultunk aztán a Fő tér irányába. Ezért az utunk elvezett a szecessziós sítlusban építő Victor Horta egyik leghíresebb háza, az Old England zeneműbolt és hangszerkiállítás mellett. Brüsszel amúgy is "hemzseg" az Art Nouveau gyönyörű példányaitól...
Kicsit lejjebb aztán ez a kilátás tárul az ember szeme elé: (hozzátenném, babakocsisok eléggé háátrányba szorulnak itt a lépcső tetején...)
Bár tudjuk, a Manöken Piss-t nem lehet kihagyni, haladók számára a pisilő kislány is kötelező:
Belgium híres a csokijáról, de mi azért egy francia cukorkaárus lánc boltjába tértünk be, mert egyszerűn becsábítja az embert a hamisítatlan "békebeli" hangulat... (Anyája nem tudott itthagyni egy ilyen szép pléh-dobozt, bár üresen vette meg...)
Babfi a nyalókák mellett: (kapott is egyet aztán ajándékba, de csak csomagoláson keresztül engedtem nyalogatni neki :)
A főtérről készült ugyan jobb kép is, de meg akartam örökíteni, hogy Bab is itt járt:
Brüsszel sokszínű hangulatáért sokféle muzsikus felel:
És akkor jöjjön a híres Manöken Piss, jelenleg baseball-ruhába öltöztetve:
Sétánk útvonalába került néhány rénszarvas is, melyek lába között épp egy Babnyi átjáró nyílik:
Délután találkoztunk Apájával, és egy kagylózás erejéig még visszatértünk a belvárosba. Ám a pincéreknek sikerült olyan lassan kiszolgálni minket, hogy még az öreg este is Brüsszelben talált ránk.
Bár Bab sokat pörgött egész nap, még az estét is élvezte. És hiába feküdt későn, vasárnap reggel már korán kukorékolt!!!
Jaj majd' elfelejtem: egy lakberendezési bolt kirakatában láttuk meg a legmonumentálisabb nappaliba való állólámpát. Le is volt árazva 800 E-ra! Megéri, nem?
Ha esetleg zavaró lenne a ló fejéből kiálló rúdról szóródó fényforrás, úgy az ernyő igazán meghitté varázsolja majd a szoba légkörét, és a lófej megvilágítását.... Igazán okos gondolat!
Nagyon jók a képek - Brüsszelben ilyet is lehet?
VálaszTörlés(Amikor én voltam, többnyire esős volt az idő...)
A hangszermúzeum viszont fantasztikus volt - az eső elől ide vonultunk be. A legemlékezetesebb és egyben legmegkapóbb pillanat pedig az volt, amikor a cimbalom mellett állva egy távoli hangszóróból meghallottam egy magyar népdal édes-bús hangjait - egy idősebb bácsi énekelte, ha jól emlékszem -, ha legközelebb arra jártok, menjetek be.
Ádám változatlanul cukorfalat. :)
Nem így a fekete ló az utolsó képen. Elég szürreális élmény. Pláne egy lakásban... Azért biztos lesz egyszer gazdája, mert ahogy nemrég olvastam egy cikkben: mindig mindent el lehet adni (persze ott ki is fejtették a témát). Hmm...
Várom a következő élménybeszámolót!
Szabina