Ritkás jelentkezéseinknek tényleg nem az az oka, hogy abbamaradna a blog, csak most élvezzük a nagyszülői jelenlétet, és egyszerűen szalad az idő. Laptop-közelbe már csak késő este jutok, akkor is fáradtan...
DE.
Voltunk magyar babaklubban és Little Gymben is. Mindkettő sikeres volt megint és mindkettő hozott új ismeretségeket is. Amit viszont le kell szögezni: Bab számára édes mindegy, ki mit énekel, vagy mutatványzik: ha van néhány kisautó (magyar bbk) vagy tornaszer (LG) a közelben... Onnantól kezdve őt nem lehet megállítani, lekötni, leültetni, együtt énekeltetni-tapsoltatni, feladatot követni. Ha mégis megpróbálnám, kitör a hiszti! Mert egy majdnem 15 hónapos már magát hasra-vetve követeli az igazát nagy hangon. Olyan nagyon, hogy inkább mindenki arra biztat, jaj hagyjam, hadd csinálja amit akar, nem kötelező semmi se. Ja, csak azért egyszer nem ártana elkezdeni hallgatni Anya szavára... Vagyis el kéne kezdeni megnevelődni... Na de, hogy a jó oldalt is lásssuk: azért fél füllel odahallgatott az éneklésre, és ma egész sok gyakorlatot sikerült végigvinni LG-en is. Volt egy olyan rész, amikor egy óriási színes kör alakú leplet hoztak be, mint egy kiterített ejtőernyő. Azt körbeültük, és egyszerre megemeltük, bekukucskáltunk alá, aztán megint fölé. Aztán a következő emelésnél gyorsan ráültünk, hogy bent maradjon a levegő alatta, és hogy a gyerekek rámászhassanak. Bab volt sajnos a legbátrabb: nagy sebességgel bevetette magát a közepébe (mellesleg tényleg nagyon aranyos mozdulat volt), de sajnos az ernyő nem volt olyan puha, mint egy párna, így a kemény földön landolt, no meg az orrocskáján :( Sajnos ki úgy beütötte, hogy vérzett is neki, de szerencsére nem dagadt fel, kaptunk rá jeget is meg árnika krémet is. Pár perc múlva már ő is játszott, bár nem olyan felhőtlenül, mint korábban...
Azért ennek ellenére talán nem volt számára olyan rossz élmény, megint sokat jött-ment a teremben, és a gyerekekkel is barátkozott. Tényleg jó volt látni, hogy nagyon finoman közeledett a többi babához, egyáltalán nem jut eszébe kicsit se ráütni a másik gyerekre, ami egy ilyen kisgyereknél még fel se róható. Ő ugyanis megsimogatta az egyik kis társa buksiját! A többi Anyuka is elismeréssel nevetett ezen :). Remélem, ez később is így marad. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem védi meg magát, ha arról van szó, hogy valaki kiveszi a játékot a kezéből, akkor azért utánamegy, és visszaszerzi. De akkor sem durván.
Azért a rúddal még ma sem kötöttünk barátságot, ami körül át kéne fordulni, persze teljes mértékben megtámasztjuk ilyenkor őket, nem kell megijedni. De valahogy ez a gyakorlat nem lett a szíve csücske. Pedig a bukfenc (megtámasztott) már alakul, és itthon is van rúd két fal között, amin 1-2 másodpercig meg tudja tartani magát, tehát ismeri.
A labdák és a buborékok viszont ma is lenyűgözték, ahogyan Anyai Nagymamát meg Babfej játéka a Little Gymben :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése