Csütörtök, tehát "Kicsi Torna" napja volt ma. Merthogy eldöntöttük, Mackóval csatlakozunk a "Madárka" csoporthoz, ugyanis jót tesz neki a társaság, a mozgás. Márpedig le se lehet lőni, amikor belép abba a terembe: elvileg csoportos foglalkozáson kellene részt venni, követni a feladatokat, de ő azonnal célba veszi a tornaszereket, és máris ügyeskedik rajtuk.
Korábban érkeztünk, részben épp az adminisztrációs ügyek elvégzése miatt. Volt ott egy kislány is a csoportunkból, épp akkora-forma, mint Ádi: már ő is járt. No innentől aztán örök barátság és szerelem sarjadt a két ifjonc között, mindenhova együtt mentek, néha megfogták egymás kezét, s megmutatták egymásnak az újonnan felfedezett játékokat. S folytatódott ez a teremben is, rögtön a megszökéssel, és a tornaszerek együttes felfedezésével. Mondjuk ahogy megjött a többi gyerkőc, azért háttérbe szorult a kislány, s Bab nagy örömmel járt-kelt a többi kis mászó között. (Amíg újra meg nem szökött).
Ma is kedvencek voltak a labdák, a buborékok, tetszett neki a kézre erősíthető csörgő, a pálcák, akikkel a ritmust ütöttük, nagyokat sikított, amikor együtt kellett futni anyával, viszont ha fejen átfordulós gyakorlat (pl bukfenc, korláton átpördülés - persze szülői segítséggel és megtámasztással) következett, akkor aztán jött a hiszti meg a nemakarom. Úgy látszik, ez az a pont, amit fejleszteni kell a mozgásában.
A francia énekeket persze még mindig nem tudom neki reprezentálni, így jobb híján én is csak ülök, és tapsolok a ritmusra... Gondolom neki épp annyira lenne új a magyar is.
Már alig várom a következőt!
Addig is viszont úgy néz ki szerveződik egy magyar babaklub is, inkább az éneklésre kihegyezve, mint a mozgásra. Ezt is kipróbáljuk majd, bár nem tudom, mennyire lehet majd lefoglalni ezzel... Azért a többi gyerkőc társasága biztos jót tesz majd. Ezt is várom már!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése