Vasárnap, hó

És most elég! Ne tovább!

Második bejegyzés, második Mikulás

Kedves meghívást kaptunk egy baráti családtól, akikhez ma úgyszintén megérkezett a Télapó. Maci már rutinos volt, egy pillanatig se hezitált, hanem odaállt az Apó orra alá, amíg az próbálta osztani a többi gyereket ajándékot :)

Képek:

Kíváncsi

Vidám

Komoly

Boldog

Elgondolkodó
(egyébként meg rembranti angyalka. Há' nem? De! :))

1. Karácsonyi vásár a Konstitúciós téren

Nekünk is idén ez volt az első karácsonyi vásárunk, ahová így szombat délelőtt kilátogattunk. Ez azért volt jó időpont, mert hétvége ellenére sincsenek még sokan.

A belső főteret már kinőtte a korábbi évek tapasztalatai alapján a vásár, így most befogták ezt a turisták által kedvelt kilátó/parkolót is, ahonnan az ember 50 m mélyre tekinthet le a városon keresztül húzódó völgybe.

Most nem is írok többet (késő is van már és a képek amúgy is magukért beszélnek.)

Igen, lefényképeztem a kukát is :) Tetszett...

Ójás.Kejék.

Futááááás! (háttérben a Kűrtös. Nem, én tudom, hogy az Kürtős, de ők nem...)

Téli/karácsonyi dekorációk 1.

Kezdjük olyasmivel, ami teljes egészében hand-made, Sz. barátnőm kezeit dicséri. Ezúton is még egyszer köszönöm ezeket az ajándékokat, nagy becsben tartom őket, főleg, mert látszik, hogy nem kevés idő- és energiaráfordítással jártak!

Hamar megtalálták a helyüket a kis lakásunkban, azon belül is a hálószobában:

Tehát kaptunk egy Tildás angyalkát, ami mindig is tetszett nekem:

illetve egy karácsonyi mintájú keresztszemes hímzést:

(Ui: a kis hintaló még nem találta meg a helyét, mert némi utólagos javításon esett át szegény, de az jól sikerült :) )

Good News

Péntek. Az 5. nap a bölcsiben, azaz a beszoktatás vége. Maci ma először maradt ott délután 3 óráig, vagyis az általunk választott teljes időig. A héten szép lassan értünk el idáig, első nap 1 órát volt ott, második nap két és felet, szerdán és csütörtökön már délután 1-ig maradtak a srácok. Ma pedig már alvásidőben is. Tegyük hozzá, a másik két kis finnt ma is hazavitték ebéd után, s egész decemberben csak Ádám lesz egyedül 3-ig. Ha az merülne fel Bennetek, hogy ezt mért hagyjuk, akkor elmondom. Egyrészt, mert nem akarjuk arra tanítani, hogy elég kibírnia 1 óráig evés nélkül, akkor úgyis hazavisszük, és otthon kap enni. Akkor sosem fog elkezdeni enni. Másrészt, a szüleinek, vagyis nekünk van némi intézni- és tanulnivalónk, amihez idő kell. Egyébként meg: hányan büszkélkedhetnek ennyire privát bölcsivel? :D

No de, hogy visszatérjek a címben foglaltakra: Maci ma délben először evett. De. Most már megbizonyosodhatunk afelől, hogy nem az új helyzettel van a baja, hanem az étel textúrájával. Vagyis, hogy nem leves. Ma viszont véletlen (s nagy szerencsénkre) leves is volt. Mert azért izgultunk, hogy fogja kibírni reggel 8-tól délután 3-ig egy falat nélkül. Már tegnap ugyan sikerült az elérni, hogy pohárból vizet igyon, ami ugyancsak jópont volt, de ez a levesezés főleg elindította a kőlavinát a bölcsis nénik szívéről.

Aztán, eljött az alvásidő. Tekintve, hogy a héten minden nap korábban keltünk, mint a megszokott, viszont Ádám nem volt hajlandó időben elaludni, azért igencsak összegyűlhetett már a fáradtság benne. Így aztán 20 percen belül álomba szenderült, bár sajnos nem sok időre, csak további 20 percre. De már ez is valami.

Egyébiránt pedig meg van dicsérve mindenféle finom-motorikus-, meg koncentráló képessége, meg megfigyelő készsége, meg kézügyessége, meg stb. :) Ma pl hópelyhet készítettek: összehajtogatott papírlapból formákat kivágva. Nem tudom, hogy mennyit segítettek neki, de nagyon jó lett. (Még nem kaptuk meg, talán valami céljuk lesz még vele, így nem tudom megmutatni.)

Szóval eddig minden jól halad, de ne kiabáljuk el...

Találkoztunk a Mikulással

Nem biztos, hogy idén az utolsóval, de biztos, hogy az elsővel :) Vagy inkább úgy fogalmaznék, nem utoljára, de először :) Mégpedig a Réeducation Précose (remélem, így kell írni helyesen) szervezésében. Ehhez a szervezethez járunk evési tanácsadásra. Hát és ez az: mi "csak" ilyesfajta összefüggésben ismerjük őket, de sokan mások sokkal nagyobb problémákkal keresik fel őket. Mindenféle hátránnyal született gyerekek járnak hozzájuk: fizikai és mentális betegségekkel egyaránt. Szinte ugyanaz az érzés kapott el minket, mint anno a kórházban, az operációk alkalmával: a mi problémánk sokszor eltörpül a másoké mellett. Számomra az is meglepő volt, hogy manapság ennyi szűrővizsgálat ellenére is ilyen nagy számban születnek pl. Down-kóros gyerekek.

No de vissza a témához. Az esemény 3 órára volt meghirdetve, ám a Mikulás csak 4 órára volt hivatalos. Addig ugyanis a gyerekek elkészíthették ajándékaikat a puttonyos számára: kifestőzhettek, vághattak, ragaszthattak, stb. (Na jó, ezeket a feladatokat gyakran és szívesen vették át a szülők is :)) Sokan vittünk házi készítésű sütiket, amiket aztán becsületkassza mellett mindenki fogyaszthatott.

Rengeteg gyerkőc volt jelen, így aztán a Miki bácsinak sok dolga akadt. Hosszú lista várta a jó gyerekek neveivel :) Hozta a ronda segítőjét, a Krampuszt is, aki virgács helyett kalács-emberkét osztott. (Gondolom ez helyi szokás :))

Ádám,a bátor

jó, odaülök, ha nagyon muszáj

Örülünk az új kincseknek

Elintegettük őket, mikor elmentek

Elkezdtük a bölcsit!

A tegnapi nap is eljött :) Ádám első napja a bölcsiben! Mégpedig nem is akármilyen! Igazi nagyfiús kezdés volt ez sírás és nyavalygás mentes.

A Caterpillar Haven ("Hernyó-menedék") egy vadiúj épületben indult el Ádámmal egy napon :) (K. Zsuzsi, majdnem a szomszédotokban! :)). Egyelőre 3 kis Hernyó jár oda, de már sokkal több név jelzi, hogy januártól többen is fognak csatlakozni. De ez a családias légkör legalább segíti a gyerkőcöket az új életszakasz megismerésében és megszokásában. Mindhárom fiú, és ha jól sejtjük, a másik kettő finn származású. Ez az Angol csoport :) (Bár szerintem ebben a bölcsiben még nincs is francia.) A 300 négyzetméteres területre mondjuk még férnének gyerkőcök, és azt hiszem, nem a 3 gyerek-3 nevelő arányszámot célozták meg, ami jelenleg fennáll :).  Bár kétség kívül nagyon exkluzív érzés, hogy kvázi saját óvónénink van :) (Egy kis ideig.) Szerencsére mindhárman szimpatikusak, kedvesek, és nem úgy néznek ki, mint akik először látnának gyereket :) Eléggé gyakorlatiasnak tűnnek. Az is pozitív, hogy az angoljuk teljesen OK, (főleg az anyanyelvi csajnak :P), szóval semmi kifogásom az ellen, hogy tőlük tanuljon angolul a gyerek.

Ádám első nap 1 órát maradt ott a beszoktatási rendnek megfelelően.Már ebbe az egy órába is belefért egy pelenkacsere, egy kis tízórai (nem, Maci nem evett, de legalább nézte a többieket.) Állítólag gyurmáztak is, de persze a fiunknak ez nem a kedvenc elfoglaltsága még most se. De azért azt a visszajelzést kaptuk, hogy nagyon precíz gyerek, végigviszi a játékokat, a végén visszaviszi a helyükre, és jól tud koncentrálni.

Ma már két és fél órát töltött el nélkülünk. Amikor megérkeztünk, még jó ideig elmélyülten kirakózott a bölcsis nénivel, és amikor észrevett, akkor sem volt semmi sírás, csak tudomásul vette, hogy megjöttünk. A másik bölcsis nénivel is nagy spanok már, számomra egészen hihetetlen, hogy ennyire gyorsan megbarátkozott velük (kb még én se találkoztam mindegyikükkel.). És akkor itt jön be az a fura érzés, hogy olyan dolgok történnek a gyerekemmel, amiknek már nem vagyunk részesei (és amíg nem beszél, addig még csak el se tudja mesélni.) Ma már volt alkotás is: egy hóembert készítettek. Papírból kivágta a néni a formát, ez volt a sablon, s egy másik papírra kellett egy szivaccsal és fehér festék segítségével felvinni az ábrát. Ezután előre kivágott kalapot, orrot és sálat ragasztottak neki. (Igen, ők használták a ragasztót, miután ott megmutatták nekik.) A kész műveket ki is ragasztották a falra, ami miatt persze dagadt a mellünk a büszkeségtől :) (Tényleg nagyon szép volt Ádámé! :))

Holnap már délután 1-ig maradnak, ami azt jelenti, lesz ebéd is. Meglátjuk, hogy alakul majd ez nálunk...

Ajánló. Kettő is

Ritkán csinálok ilyet, de most ajánlani fogok. Rögtön kettőt is.

Az egyik egy papírbolt lesz, ahova ma teljesen véletlenül estem be - Pesten. Természetesen a kirakatban találtam valamit, ami megfogott (de most nem árulhatok el róla többet, mert ajándék lesz. A szóban forgó üzlet a "Ceruza meg a papír" nevet viseli, és miután ezt megtudtam, felsejlett valamelyik blogolvasmányom, hogy ezt már más is reklámozta. Nekem a legjobban a saját honlapjukon talált mondat írja le a kínálatot:

"Ha unalmas, évtizedek óta megszokott tucatterméket keresel, akkor azt az összes többi papírboltban megtalálod!"

Szerintem nem lehet onnan üres kézzel távozni, mert ha azt nem kapnál, amit kerestél, akkor is találsz mást, ami KELL. Na jó: tegyük hozzá, nem osztják ingyé a szép borítású füzeteket, ötletes vintage mintás noteszeket, klassz falimatricákat és a különleges falinaptárakat - csak, hogy néhány dolgot kiemeljek. Tehát a különlegességeknek megvan az áruk, ami azonban mindenképp a pozitív irányba billenti a mérleget, az a kedves kiszolgálás. Babakocsival érkeztem, de rögtön segítettek az ajtónál, és azonnal mutatták, hogy úgy alakították ki a berendezést, hogy könnyen körbejárható legyen akár babakocsival is. Az eladó nem tukmálta rám magát, ami kis üzleteknél eléggé gyakori hiba: azért nem mersz/akarsz körbenézni, mert utálod, hogy az eladó téged néz, vagy ami rosszabb, mindenáron a kezedbe ad olyan termékeket, amikhez végképp közöd nincs. Na itt erről szó sincs :) Éééés: mint "kismamát", a kasszánál előre akartak venni. Ilyet utoljára terhes koromban a luxi auchanban tapasztaltam. Mióta Ádám megszületett, még nem, pedig már nem kisbaba!
Ezek csak a személyes tapasztalatok, sokkal érdekesebb viszont a kínálatuk, amelynek egy részét  a honlapjukon is megnézhettek.

Más bloggerek itt játékra szoktak invitálni, amelyben egy az említett bolt által felkínált portékát lehet megnyerni. Na, itt még nem tartunk :)

Helyette viszont ajánlanék valami mást, ami nem ennyire helyhez kötött (bár, khm, a fenti üzletnek is van webshopja, ha valakinek mégsem áll módjában BP-t felkeresni.)

Szóval a mai moziélményünk pedig az Életrevalók címet viselte magyarul (Intouchables ángliusul). Egy jó kis összefoglalót olvashattok ezen a blogon. Igazság szerint ezen a héten nem sok értelmes filmet vetítenek (a 007-es engem mozi szintem nem hoz lázba, majd jó lesz az még a tvből is egy év múlva. Vagy több.) Persze nagyon romi-csöpi filmek mindig vannak, na azt se kerestünk. Ez viszont eléggé normális téma, egy Párizsban élő rokkant férfi és egy gettósabb környékről származó feketebőrű barátságát járja körbe. Ahogyan azt várjuk, a kissé megkeseredett, lebénult, viszont dúsgazdag embert felvidítja a mindenféle ápolói végzettségtől mentes (viszont annál inkább priuszosabb) fickó hozzáállása a világ dolgaihoz. Természetesen a nagy világnézeti és szociális különbségek érdekes helyzetkomikumokat szülnek, és épp itt a lényeg: a film nem lesz mélabús, a néző nem dől kardjába, hanem szinte végig neveti az egészet. Kicsit az Esőember és a Bakancslista filmek jutnak eszünkbe, az előbbi a főszereplők hasonlóságáért, az utóbbi a humoráért és hangulatáért. Szóval, ha egy esős délután nem tudtok mit csinálni, akkor mindenképp ajánlom! :) A Vörösmartyban játsszák eredeti nyelven, feliratozva.

Új ízkombináció

Arra gondoltam, már régen osztottam itt észt meg receptet. Nem is, az igazi ok, amiért most le fogom ide írni a tegnapi vacsoránkat, az, hogy később magam is visszaolvashassam. :)

Szerintem az a nagyszerű benne (khm, tekintsetek el most a nagyképűségemtől), hogy egész egyszerű alapanyagokat, ízeket köt össze. Na jó, nem saját ötlet, az ihletet ez a recept adta, de messze nem használtam fel az itt leírt összetevőket. Két hete tényleg véletlenül nílusi sügért vettünk, ekkor találtam a receptet, de tegnap egy másik noname halra is adaptáltam, ugyanazt a hatást elérve.

Szóval. Végy halat. Ez amolyan filézett fajta halszelet legyen most. Eddig megvolnánk. Amit még venned kéne, az kókusztej. Na most nem tudom, kinél veri ez ki a biztosítékot az "egyszerű" alapanyag terén, ugyanis fogalmam sincs, jelenleg Magyarországon ez mennyire elérhető, és ha igen, milyen árban. Nálunk ez eléggé egyszerű, és tekintve sokrétű felhasználhatóságát, exotikus ízét és egészségességét, kezd mindennapi alapanyaggá válni. De: tartom valószínűnek, hogy enélkül is el lehet érni az érdekes hatást.

Egy kis tálban keverjünk össze lisztet, sót és FAHÉJAT! Ebbe tessék bele hempergetni a halszeleteket, majd pedig vajban kisütni. Esetleg csepegtethetünk rá kis citromlevet (csak ne vigyük túlzásba, mert akkor már savanyú lesz az eredmény.) A kókusztejet én itt a sütés közben csepegtettem a szeletekre, kicsit ugyan ez is megsült, de nagyon finom lett!

Köretként tegnap cukkínit karikáztam fel, és ugyanilyen módon (lisztes keverékben megforgatás után) sütöttem ki.

Utóirat: kifelejtettem, hogy a lisztes keverékbe tettem egy kis őrölt pirospaprikát is!

Hétvége, amelyik jól sikerült

Ez alatt azt értem, hogy együtt a kis család, (többnyire) nem vagyunk betegek,  és olyan programok közül tudunk válogatni, hogy mindenkinek legyen kedvére való, ugyanakkor az egészre visszagondolva is minden egyben van, mert általában is jól elvoltunk.

Azért (és ezt utólag írtam hozzá a bevezetőhöz) voltak vicces élmények is, amelyek akkor nem tűntek annak. 

Kezdődött a péntekkel, ami az én napom volt: Luxembourgban most rendezték meg először az Expo Creativ-ot, vagyis egy vásárt kiállítást, ahová mindenféle hobbiboltokat hívtak meg, legtöbbjét Németországból. Ez azzal a reménnyel kecsegtetett, hogy a kiállítási kedvezmények mellett amúgy is olcsóbban lehet a dolgokhoz hozzájutni, mint a megszokott luxi boltokban. Ez be is teljesült. Meg persze az is, hogy sok klassz újdonsággal találkozhat ilyenkor az ember lánya, és természetesen az is, hogy a fő téma a karácsony volt. Ne is mondjam: két nehéz szatyorral megpakolva értem haza, csodás stencilező gépekkel, karácsonyi nyomdákkal, és papírtömbökkel, és egyéb hasznosságokkal :) Egész délutánomat azzal töltöttem, hogy a kreatív cuccaimat rendszereztem, hiszen már nagyon megérdemelték :)

A "kevésbé" vicces része a napnak a délutáni Maci volt, aki valami különös oknál fogva egyfolytában minket bosszantott. Általában jó gyerek, szófogadó, de péntek délután kibújt ebből a szerepből. Furcsa, hogy így vasárnap estére már halványodik az emlék, és csak az maradt meg élesen, mikor 5 percen belül kétszer öltöztettük át. Az elsőnél leöntötte magát vízzel, amit úgy bosszult meg, hogy a maradékot meg ellöttyintette a háta mögé. Szerencsére nem ért semmi fontosat a dolog, de őt át kellett öltöztetni. Ahogy kijött a szobából, megtalálta a kanapé mellett Apája kávéját, amiről úgy gondolta, feltétlen jobb helye lenne a kanapé szivacsában, s rá is öntötte (plusz szinten a saját nadrágjára is.) Apája laptopjától 5 cm-re. Igen, kanapéhuzat-mosás következett. (Ez nálunk mostanában elég gyakori. Éljenek az ikeás lehúzható huzatok!)

A szombati nap Apájáé volt. Délután rendezték meg ugyanis a mászóversenyt abban a klubban, ahová ő jár. Mondjuk a versenyt nem ő, hanem a barátja, Zoli nyerte, akinek ezúton is gratulálunk! :) De az élmény azért megvolt :)

Mi eközben megnéztünk egy vásárt (még mindig tart a szezon, juhéé), ez kifejezetten játékokról szólt, Maci örömére. (Meg is tanulta a szót: Vásár. Játék) Miután beszereztünk 1-2 nagyon fontos :) dolgot, a játszóház felé irányultunk. Itt anyája is kipróbálta azt az új fejlesztésű kisautót, amit két kézzel hajt az ember előre, lábát feltéve. Ha jól emlékszem, a magyar neve Bob Car. (Csak mert itt nem ez.)

Ma pedig délelőtt a Vörös Kereszt Bazárjában voltunk. Előre bocsátom, hogy nem vásároltunk semmit: van olyan vásár is, ahová csak bámészkodni megy az ember. Ez kifejezetten ilyen volt, mégpedig számunkra a fő látványosság a főhercegné volt személyesen. Már kint feltűnt az autója, amin a rendszám helyén csak egy korona szerepelt. Mivel épp előttünk ment be a sofőrje, úgy gondoltuk, követjük őt a zsúfolt csarnokban, akkor nagyobb eséllyel találjuk meg :) Így is lett. (Fénykép: Apája mobilján még.)

A délutánt már képekben mesélem el mindjárt, ez pedig Mackóról szólt. Mármint gyerek-programoztunk egy kis belga faluban, Martelange mellett egy kis tanyán:

Kis tálban kaptunk pattogatott kukoricát, és ezzel mehettünk állatnézőbe(etetőbe)

A gyerekek abszolút kedvence a kismalac volt:

Mi felnőttek pedig drukkoltunk a kecskének, hogy ugorjon egy nagyot :) (A tető alatta határozottan arra utal, hogy rajta szoktak landolni az öngyilkos hajlamú törpe kecskék

Maci el is kezdte a farmerkodást:

Később egy kis sétakocsikázásra mentünk ezzel a kocsival: (szegény ló kipárolgása eléggé magas volt)

Bár itt nem ez tükröződik Maci arcán, igenis nagyon élvezte a kocsikázást :)

Mondom én... :)

...éééés, számomra a nap meglepetése az volt, hogy Maci rá mert ülni egy kis pónilóra. Mit rá mert! Mintha a nyeregbe teremtették volna! Ült, mint a cövek, bár felvette ezt a komoly ábrázatot, s le se vette, míg le nem szállt a lóról. :)

2-3 kört mentek ezen az akadálypályán:

...ahol többek közt lovas-pólózni is tanultak :)

A végén pedig Ádámnak adták a kantárszárat (?), s ő vezette körbe ugyanazon az útvonalon a pacit, amely alig magasabb nála :)

Azért, hogy kerek legyen a hétvége, este még csináltunk hülyeségeket, pl, anya hátán is jó lovagolni, és onnan jól fejre esni (hát én nem tettem a hátamra nyerget, amiben kapaszkodni lehet, no.)

Plusz, fürdetés előtt anyája jól eláztatta a fürdőszobát (ugyanis úgy ne engedjetek a gyerekkádba vizet, hogy az nincs bedugaszolva.) Na mindegy, hamarosan ezeken csak nevetünk majd, mint ahogy Maci is csak nevetett a fejreesés után... (Lehet, megijedt, hogy ki fog kapni?)

Gyors dekoráció

Tudom, még messze van karácsony, és attól, hogy a boltok nyomatják (már egy hónapja) az ennek megfelelő dekort és díszeket, nem kéne bedőlni nekik stb. De azért olyan jó :)

Egyébként azt a felfedezést tettem, hogy legalábbis itt Luxembourgban valamelyest megbocsátható ez a korai készülődés. Itt ugyanis, mint kiderült, a Mikulás hozza Az Ajándékot a gyerekeknek, karácsonyra nem kapnak semmit. (BTW: ez nem hülyeség: így megmarad a karácsony lényege!)

Tény, hogy itt más október végén kézhez kapjuk a helyi játékkereskedések vaskos prospektusait. (Általában gyorsan a kukában végzik nálunk, tekintve, hogy játékaink nagy részét second hand vásárokban szerezzük be kincskeresés játékkal, és tekintve, hogy ezek a prospektusok ontják magukból a műanyag fröccsöntött ipari hulladékot. Nagyon ritka, és nagyon jó minőségű kell legyen, hogy ilyen játék nálunk landoljon. (Ne aggódjon senki, a second hand vásárok általában hozzák az általunk elvárt színvonalat :))

De nagyon messze elkalandoztam, valójában a mai kis dekorációmat akartam csak közölni :) Ez 5 darab ikeás kép (korábban azt hittem, képeslap, de ma láttam, hogy talán mégis simán képnek szánták.) Még kb. nyáron tettem rájuk szert, összesen 0,5 E-ért. Biztos valami régi, kifutó széria :)

Aztán itt jön be a képbe új barátom, a "washi tape", magyar nevén dekortapasz. Vagyis egy visszaszedhető ragasztószalag, mindenféle klafa mintával. Itt természetesen a piros motívumok játszottak, abból is végül csak a pöttyöset használtam.

Ez egyébként a bejárati ajtónk melletti falra került gyerekmagasságban :)

Bölcsi-kérdés

"Kezdődik! Kezdőőőődik! Apa KEZDŐŐŐDIK! "

Szóval, nálunk is beérett a bölcsi gondolata. Nem is tagadom, egészen pontosan nálam. Valószínűleg Maci már néhány hónappal ezelőtt is vette volna az akadályt, csak én nem tudtam elképzelni, hogy is lesz ez az evés-dolog intézményes keretek között. Aztán úgy két hete beérett a gondolat, és azonnal a tettek mezejére is léptem: feltérképeztem a környékbeli bölcsiket.

Néhány dolog elég gyorsan világossá vált.

Nevezetesen, hogy jobban tettem volna, ha augusztusban érlelem be a gondolatot, mert valószínűleg nagyobb lett volna a választék. (Szeptemberben sok helyet töltöttek be a szabadságukról visszatérő szülők gyermekei.)

Másrészről egyértelművé vált, hogy nem vagyunk jogosultak se a helyi, luxembourgi "Spillschoulra", se az EU dolgozók gyerekeinek fenntartott bölcsire. (Ez utóbbira rá lehet vágni, hogy hát még szép, de mivel pl jó pénzért az egyetemi dolgozók gyereki is járhatnak ide, akár még esélyesek is lettünk volna.)

Mi marad? Hát a magánbölcsi ugyancsak "jó pénzért". Ebből azért van sok, de errefelé fel nem róható módon 80-90%-ban francia (esetleg portugál!) nyelvűek. Még ha beszélnek is esetleg a szülővel ángliusul, a gyerekhez már csak franciául fognak. Ez neki ugyan nem hátrány, csak az anyjának, aki viszont nem fogja tudni dekódolni dedét a francia tudás hiányában. De perszehogy eleve olyan bölcsi jött szembe, ahol még hozzám is csak ezen a nyelven szólnának, így meg még az alap dolgokról se tudnánk értekezni, nemhogy a speciális kívánalmainkról (Pürésítés, orrszívózás.)

Egyik napomat rászántam, hogy személyesen keressem fel az internetről kinézett környékbeli crécheket, (csak, hogy kicsit mégis asszimilálódjunk :)), szóval arra számítottam, hogy élőben gyorsabban jutunk előre, mint emailen vagy telefonon. Azonban nem egy hely volt, ahol az ajtóban lepattantam: be se engedtek, a kaputelefon válaszolt, hogy inkább írjak emailt, vagy telefonáljak. Haha. Rosszul esett, de a nagy biztonság javára írtam a történeket. (Nem tudom, sok itt a gyerekrablás, vagy mi??)

Felhívtuk őket, ahol elmondták: töltsem le a kérdőívet a honlapjukról, nyomtassam ki, töltsem ki, szkenneljem be, majd küldjem el nekik arra az emailcímre, ami ott a telefonban diktáltak be: nem volt ugyanis a honlapjukon! EMBER! Én csak azt szerettem volna megkérdezni, van-e hely???

Megcsináltuk. Két nap múlva jött a válasz, hogy köszönik a jelentkezésünket, felvettek a várólistára de hely, na az nincs. Köszi. Nem akartam se jelentkezni, se várólistát. Csak érdeklődni. Franciák....

NoDE. Azért lett egy klafa hely. Az árát egyelőre ne is kérdezzétek, mi se akarjuk tudomásul venni, még szerencse, hogy létezik a check-service, ami támogatást nyújt minden itt élő 12 év alattinak.

A HELY a Butterfly Valley Crech, ami mondjuk nem gyalogtávra, de nagyon közeli autótávra esik tőlünk. (Jó idő esetén a gyalog is belefér.) A vezetőnő elmondott mindent, amire én akartam kérni őket, vagyis, hogy  az ételt pürésíteni kéne. Mint mondta, a 100%-ig organikus ételt eszik a legkisebbek is, és ők azok, akik a pürésítést végzik, így a 7-8 hónaposoknál bevett szokást fogják Ádámnál is alkalmazni: kis lépésekben előrehaladva hagyják egyre darabosabbra az ételt. Emellett fontos a "csordaszellem", vagyis a többiek húzóereje. Egyedül az orrszívást felejtettem el megkérdezni :) De szerintem nem lesz baj. Az egész bölcsi épületestől, személyzetestől nagyon szimpatikus volt. Kb 3/4 órát beszélgettem a vezetővel, amíg Macinak eszébe se jutottam... Persze, épp Halloween-partiztak a kicsik.

Csak december elsején kezdhetünk, mert jelenleg nincs hely, de akkor nyílik a másik bölcsijük néhány házzal arrébb. Azt pedig jövő héten nézzük meg egy nyílt nap keretében. (Aztán lehet, hogy a régi épületbe is visszakérhetjük magunkat.)

A check serviceről csak annyit, hogy ma akartam elintézni. Előre készültem a netről, nehogy valamit itthon hagyjak: persze, hogy nem tudtam teljesíteni... Nem igényeltünk egy papírt, ami elengedhetetlenül fontos lett volna hozzá... Mindegy, jövő hét.

Viszont, mikor a parkolóházban fizetni akartam a jegyért, összesen 1 Euró volt nálam (hát ilyen is van no, épp előtte vettem kenyeret a többi aprómból, papírpénzzel tegnap fizettem, csak kártya volt nálam.. Szerintetek elfogadta a gép? NEM.) Szóval teljes kétségbeesés: 20 Cent hiányzik.  A két parkolóautomata mellett még egy hajléktalan volt a sorban. A mellettem lévő automatához jött két férfi, gondoltam kérek tőlük 20 Centet. Ezt abban a pillanatban sikerült kimondanom, mikor ők a visszajárójukat a hajléktalan poharába ejtették, majd megvonták a vállukat.

Néztük egymást egy darabig, aztán odajött, és felajánlotta az összes pénzét! Persze nem kellett mind, a legkisebbje 50 Centes volt, azonnal megígértem neki, hogy a visszajárót visszaadom.

Nagyon kellemetlenül éreztem magam. Soha nem gondoltam volna, hogy Luxembourg belvárosában egy koldustól fogok koldulni.... Az biztos, ha megyek intézni a check-servicet, busásan megjutalmazom :) Vagy lehet, hogy a kenyeret kellett volna nekiadnom? :)

Hintaló

Jó néhány hónappal ezelőtt egy bolhapiacon lőttük ezt a kicsi hintalovat. Szegényke csorba volt, mivel nem volt neki farka. De azért így is tetszett, nem csak nekem, Macinak is. De tiszteletben is tartja, hogy ez dísz. A múlt héten jött az ihlet, miből tudnék neki lófarkat varázsolni, s ekkor Macinak is megjött az ihlet a "közös" hintalovazáshoz. Letette maga mellé, beLÓdította a kicsit is, meg a nagyot is is. (Ez utóbbit a nagyszülőktől kaptuk.)

Tudom, kissé elüt a farok színe a többi résztől, Apája szerint le kéne fújni szürke festékkel. Most egyelőre annak is örülök, hogy ilyen :)

Még egy idevágó képet találtam: valaki egy trendi gyerekszobát mutatott be a MI HINTALOVUNKKAL! :)

(Nem tudom ki gyártotta ezt, talán régen az Ikea? De már máshol is láttam. Először terveztem, hogy lefestem fehérre, aztán meggondoltam magamat. Egyébként jó minőségű, mert jól hintázik, és tetszik, hogy nem esik le róla a gyerek. Meg az is, hogy csak stilizált, és nincs jobban kidolgozva.)

A nap híre

Maci épp az imént evett meg egyedül egy legalább 5x5 cm-s kekszet! Úgy, hogy harapta, rágta, nyelte.

Egyszerűen csak lestünk ki Apájával a fejünkből, hogy ezt meg most hogy?
Egy hang nélkül megette. Nem volt öklendezés/sírás, hogy darabka van a szájába.

Közben persze szóródott a szőnyegre is. Mikor elfogyott a kezéből, onnan ette tovább :)
Persze kikandikált az orrán, de cseppet se zavarta. Amikor meg mondtuk, hogy por(r)szívjuk ki, jött és közreműködött.

Kicsit elérzékenyültünk mindketten :)
Legalább akkora dolog ez nekünk, mint mikor feláll/elindul egy gyerek. NAGY.