Ez alatt azt értem, hogy együtt a kis család, (többnyire) nem vagyunk betegek, és olyan programok közül tudunk válogatni, hogy mindenkinek legyen kedvére való, ugyanakkor az egészre visszagondolva is minden egyben van, mert általában is jól elvoltunk.
Azért (és ezt utólag írtam hozzá a bevezetőhöz) voltak vicces élmények is, amelyek akkor nem tűntek annak.
Kezdődött a péntekkel, ami az én napom volt: Luxembourgban most rendezték meg először az Expo Creativ-ot, vagyis egy vásárt kiállítást, ahová mindenféle hobbiboltokat hívtak meg, legtöbbjét Németországból. Ez azzal a reménnyel kecsegtetett, hogy a kiállítási kedvezmények mellett amúgy is olcsóbban lehet a dolgokhoz hozzájutni, mint a megszokott luxi boltokban. Ez be is teljesült. Meg persze az is, hogy sok klassz újdonsággal találkozhat ilyenkor az ember lánya, és természetesen az is, hogy a fő téma a karácsony volt. Ne is mondjam: két nehéz szatyorral megpakolva értem haza, csodás stencilező gépekkel, karácsonyi nyomdákkal, és papírtömbökkel, és egyéb hasznosságokkal :) Egész délutánomat azzal töltöttem, hogy a kreatív cuccaimat rendszereztem, hiszen már nagyon megérdemelték :)
A "kevésbé" vicces része a napnak a délutáni Maci volt, aki valami különös oknál fogva egyfolytában minket bosszantott. Általában jó gyerek, szófogadó, de péntek délután kibújt ebből a szerepből. Furcsa, hogy így vasárnap estére már halványodik az emlék, és csak az maradt meg élesen, mikor 5 percen belül kétszer öltöztettük át. Az elsőnél leöntötte magát vízzel, amit úgy bosszult meg, hogy a maradékot meg ellöttyintette a háta mögé. Szerencsére nem ért semmi fontosat a dolog, de őt át kellett öltöztetni. Ahogy kijött a szobából, megtalálta a kanapé mellett Apája kávéját, amiről úgy gondolta, feltétlen jobb helye lenne a kanapé szivacsában, s rá is öntötte (plusz szinten a saját nadrágjára is.) Apája laptopjától 5 cm-re. Igen, kanapéhuzat-mosás következett. (Ez nálunk mostanában elég gyakori. Éljenek az ikeás lehúzható huzatok!)
A szombati nap Apájáé volt. Délután rendezték meg ugyanis a mászóversenyt abban a klubban, ahová ő jár. Mondjuk a versenyt nem ő, hanem a barátja, Zoli nyerte, akinek ezúton is gratulálunk! :) De az élmény azért megvolt :)
Mi eközben megnéztünk egy vásárt (még mindig tart a szezon, juhéé), ez kifejezetten játékokról szólt, Maci örömére. (Meg is tanulta a szót: Vásár. Játék) Miután beszereztünk 1-2 nagyon fontos :) dolgot, a játszóház felé irányultunk. Itt anyája is kipróbálta azt az új fejlesztésű kisautót, amit két kézzel hajt az ember előre, lábát feltéve. Ha jól emlékszem, a magyar neve Bob Car. (Csak mert itt nem ez.)
Ma pedig délelőtt a Vörös Kereszt Bazárjában voltunk. Előre bocsátom, hogy nem vásároltunk semmit: van olyan vásár is, ahová csak bámészkodni megy az ember. Ez kifejezetten ilyen volt, mégpedig számunkra a fő látványosság a főhercegné volt személyesen. Már kint feltűnt az autója, amin a rendszám helyén csak egy korona szerepelt. Mivel épp előttünk ment be a sofőrje, úgy gondoltuk, követjük őt a zsúfolt csarnokban, akkor nagyobb eséllyel találjuk meg :) Így is lett. (Fénykép: Apája mobilján még.)
A délutánt már képekben mesélem el mindjárt, ez pedig Mackóról szólt. Mármint gyerek-programoztunk egy kis belga faluban, Martelange mellett egy kis tanyán:
Kis tálban kaptunk pattogatott kukoricát, és ezzel mehettünk állatnézőbe(etetőbe)
A gyerekek abszolút kedvence a kismalac volt:
Mi felnőttek pedig drukkoltunk a kecskének, hogy ugorjon egy nagyot :) (A tető alatta határozottan arra utal, hogy rajta szoktak landolni az öngyilkos hajlamú törpe kecskék
Maci el is kezdte a farmerkodást:
Később egy kis sétakocsikázásra mentünk ezzel a kocsival: (szegény ló kipárolgása eléggé magas volt)
Bár itt nem ez tükröződik Maci arcán, igenis nagyon élvezte a kocsikázást :)
Mondom én... :)
...éééés, számomra a nap meglepetése az volt, hogy Maci rá mert ülni egy kis pónilóra. Mit rá mert! Mintha a nyeregbe teremtették volna! Ült, mint a cövek, bár felvette ezt a komoly ábrázatot, s le se vette, míg le nem szállt a lóról. :)
2-3 kört mentek ezen az akadálypályán:
...ahol többek közt lovas-pólózni is tanultak :)
A végén pedig Ádámnak adták a kantárszárat (?), s ő vezette körbe ugyanazon az útvonalon a pacit, amely alig magasabb nála :)
Azért, hogy kerek legyen a hétvége, este még csináltunk hülyeségeket, pl, anya hátán is jó lovagolni, és onnan jól fejre esni (hát én nem tettem a hátamra nyerget, amiben kapaszkodni lehet, no.)
Plusz, fürdetés előtt anyája jól eláztatta a fürdőszobát (ugyanis úgy ne engedjetek a gyerekkádba vizet, hogy az nincs bedugaszolva.) Na mindegy, hamarosan ezeken csak nevetünk majd, mint ahogy Maci is csak nevetett a fejreesés után... (Lehet, megijedt, hogy ki fog kapni?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése