Péntek. Az 5. nap a bölcsiben, azaz a beszoktatás vége. Maci ma először maradt ott délután 3 óráig, vagyis az általunk választott teljes időig. A héten szép lassan értünk el idáig, első nap 1 órát volt ott, második nap két és felet, szerdán és csütörtökön már délután 1-ig maradtak a srácok. Ma pedig már alvásidőben is. Tegyük hozzá, a másik két kis finnt ma is hazavitték ebéd után, s egész decemberben csak Ádám lesz egyedül 3-ig. Ha az merülne fel Bennetek, hogy ezt mért hagyjuk, akkor elmondom. Egyrészt, mert nem akarjuk arra tanítani, hogy elég kibírnia 1 óráig evés nélkül, akkor úgyis hazavisszük, és otthon kap enni. Akkor sosem fog elkezdeni enni. Másrészt, a szüleinek, vagyis nekünk van némi intézni- és tanulnivalónk, amihez idő kell. Egyébként meg: hányan büszkélkedhetnek ennyire privát bölcsivel? :D
No de, hogy visszatérjek a címben foglaltakra: Maci ma délben először evett. De. Most már megbizonyosodhatunk afelől, hogy nem az új helyzettel van a baja, hanem az étel textúrájával. Vagyis, hogy nem leves. Ma viszont véletlen (s nagy szerencsénkre) leves is volt. Mert azért izgultunk, hogy fogja kibírni reggel 8-tól délután 3-ig egy falat nélkül. Már tegnap ugyan sikerült az elérni, hogy pohárból vizet igyon, ami ugyancsak jópont volt, de ez a levesezés főleg elindította a kőlavinát a bölcsis nénik szívéről.
Aztán, eljött az alvásidő. Tekintve, hogy a héten minden nap korábban keltünk, mint a megszokott, viszont Ádám nem volt hajlandó időben elaludni, azért igencsak összegyűlhetett már a fáradtság benne. Így aztán 20 percen belül álomba szenderült, bár sajnos nem sok időre, csak további 20 percre. De már ez is valami.
Egyébiránt pedig meg van dicsérve mindenféle finom-motorikus-, meg koncentráló képessége, meg megfigyelő készsége, meg kézügyessége, meg stb. :) Ma pl hópelyhet készítettek: összehajtogatott papírlapból formákat kivágva. Nem tudom, hogy mennyit segítettek neki, de nagyon jó lett. (Még nem kaptuk meg, talán valami céljuk lesz még vele, így nem tudom megmutatni.)
Szóval eddig minden jól halad, de ne kiabáljuk el...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése