Ajánló. Kettő is

Ritkán csinálok ilyet, de most ajánlani fogok. Rögtön kettőt is.

Az egyik egy papírbolt lesz, ahova ma teljesen véletlenül estem be - Pesten. Természetesen a kirakatban találtam valamit, ami megfogott (de most nem árulhatok el róla többet, mert ajándék lesz. A szóban forgó üzlet a "Ceruza meg a papír" nevet viseli, és miután ezt megtudtam, felsejlett valamelyik blogolvasmányom, hogy ezt már más is reklámozta. Nekem a legjobban a saját honlapjukon talált mondat írja le a kínálatot:

"Ha unalmas, évtizedek óta megszokott tucatterméket keresel, akkor azt az összes többi papírboltban megtalálod!"

Szerintem nem lehet onnan üres kézzel távozni, mert ha azt nem kapnál, amit kerestél, akkor is találsz mást, ami KELL. Na jó: tegyük hozzá, nem osztják ingyé a szép borítású füzeteket, ötletes vintage mintás noteszeket, klassz falimatricákat és a különleges falinaptárakat - csak, hogy néhány dolgot kiemeljek. Tehát a különlegességeknek megvan az áruk, ami azonban mindenképp a pozitív irányba billenti a mérleget, az a kedves kiszolgálás. Babakocsival érkeztem, de rögtön segítettek az ajtónál, és azonnal mutatták, hogy úgy alakították ki a berendezést, hogy könnyen körbejárható legyen akár babakocsival is. Az eladó nem tukmálta rám magát, ami kis üzleteknél eléggé gyakori hiba: azért nem mersz/akarsz körbenézni, mert utálod, hogy az eladó téged néz, vagy ami rosszabb, mindenáron a kezedbe ad olyan termékeket, amikhez végképp közöd nincs. Na itt erről szó sincs :) Éééés: mint "kismamát", a kasszánál előre akartak venni. Ilyet utoljára terhes koromban a luxi auchanban tapasztaltam. Mióta Ádám megszületett, még nem, pedig már nem kisbaba!
Ezek csak a személyes tapasztalatok, sokkal érdekesebb viszont a kínálatuk, amelynek egy részét  a honlapjukon is megnézhettek.

Más bloggerek itt játékra szoktak invitálni, amelyben egy az említett bolt által felkínált portékát lehet megnyerni. Na, itt még nem tartunk :)

Helyette viszont ajánlanék valami mást, ami nem ennyire helyhez kötött (bár, khm, a fenti üzletnek is van webshopja, ha valakinek mégsem áll módjában BP-t felkeresni.)

Szóval a mai moziélményünk pedig az Életrevalók címet viselte magyarul (Intouchables ángliusul). Egy jó kis összefoglalót olvashattok ezen a blogon. Igazság szerint ezen a héten nem sok értelmes filmet vetítenek (a 007-es engem mozi szintem nem hoz lázba, majd jó lesz az még a tvből is egy év múlva. Vagy több.) Persze nagyon romi-csöpi filmek mindig vannak, na azt se kerestünk. Ez viszont eléggé normális téma, egy Párizsban élő rokkant férfi és egy gettósabb környékről származó feketebőrű barátságát járja körbe. Ahogyan azt várjuk, a kissé megkeseredett, lebénult, viszont dúsgazdag embert felvidítja a mindenféle ápolói végzettségtől mentes (viszont annál inkább priuszosabb) fickó hozzáállása a világ dolgaihoz. Természetesen a nagy világnézeti és szociális különbségek érdekes helyzetkomikumokat szülnek, és épp itt a lényeg: a film nem lesz mélabús, a néző nem dől kardjába, hanem szinte végig neveti az egészet. Kicsit az Esőember és a Bakancslista filmek jutnak eszünkbe, az előbbi a főszereplők hasonlóságáért, az utóbbi a humoráért és hangulatáért. Szóval, ha egy esős délután nem tudtok mit csinálni, akkor mindenképp ajánlom! :) A Vörösmartyban játsszák eredeti nyelven, feliratozva.