Ma végigjártuk gyalog Grenoble-t. Már azért megérte eljönni ide, mert jó idő van. Ez persze azt is jelenti, hogy nincsenek megfelelő ruháink, mert hidegre számítottam.

Az a jó a kirándulásban babával, hogy sok új hatás éri, amit éjszaka nem győz feldolgozni, ezért sokat alszik :))) Na, inkább ezért érte meg eljönni! Tőlünk viszont sok kreativitást kíván meg a dolog: ne zavarjunk senkit, és a babának is kellemes legyen.

• Reggel fürdetni kellett a Babot. (már tegnap este kellett volna, de olyan jól aludt.) Mi más lenne erre alkalmas, mint a fürdőszobai kagyló. Kicsit lett csak vizes a környéke, de ezen kívül nagyon hatékonyak voltunk.
• Napközben az etetéseket kávézókban lehet intézni (a saját étkezésünkkel együtt). Általában nagyon kedvesek és megértőek velünk az emberek. Persze az étterem, az más tészta. Ott szeretik, ha csendben van az ember (gyereke.)
• A pelenkázás nehezebb dolog egy városban, ha nincs nálunk az autó. Ma egy fedett passzázs félreeső részében oldottuk meg a babakocsiban, így nem volt hideg a babának, és aki arra járt, csak mosolygott. Igaz, erre a mélykocsi jobb volt, mit a hordozó, de ma épp előtte vettünk egy párnát, amivel kiegyenesítettük a baba fekhelyét ideiglenesen. Természetesen mindig azzal kezdődik a dolog, hogy egy vízhatlan nejlont terítünk alá a balesetek elkerülése végett... :) 

Amennyiben rendben van a baba, elég nyugodt, nézelődik, vagy kis sírás után elalszik. Teljes mértékben lehet mellette várost nézni, kirándulni.El is fáradtunk ma, sokat sétáltunk. Grenoble nem túl nagy város, gyalog elérhető távolságra vannak a fő látványosságok, a Notre Dame, a belváros, vagy a Hotel de Ville előtti park. Kedves kis boltok, kávézók, pékségek vannak itt. A város hangulata egész mediterrános, pedig a nagy hegyek miatt alpesi házakra számítottam. A közlekedés is délies, reggel rögtön azzal kezdtük az utunkat, hogy két autó összement előttünk. A parkolást is ebben a szellemben intézik.... Rengeteg az autó.  

Ősz Grenoble-ban: 

Megérkeztünk Grenobleba. Viszonylag későn, csak délután 2-kor indultunk el a 700 km-es útra, ehhez képest egész normális időben megérkeztünk, 10 órára. Csak kétszer kellett kicsit hosszabb időre megállnunk etetni, és pelust cserélni. Egész sokat aludt Bab az úton, csak akkor esett kétségbe, amikor szokásos ébrenléti idejében (mondjuk 6-tól 8-ig) vak sötétben kellett utaznia. De szerencsére nem tartott sokáig a visítása, és újra álomba merült. Igazából most azon aggódom, hogy felborult az alvásrendje, és éjjel nem fog aludni, mert már kialudta magát...

Nem mondom, hogy kevés cuccal érkeztünk volna... Mire mindent végiggondolva elpakoltunk, lett vagy 5 csomag, plusz babakocsi, plusz bőrönd. Egy dolgot hagytunk otthon, azt is direkt: a cumisüveg-fertőtlenítőt, mivel nem gondoltuk, hogy olyan tuti kis szállodába jövünk, ahol lesz mikró a szobában. Az volt a terv, hogy gázfőzőn vizet forralunk és lábasban kifőzzük. Erre mondjuk nem lesz szükség, mert főzőlap is, és vízforraló is van. Csak hát több vele a macera...

Viszont a tuti szállodai szoba előnye, hogy elég nagy, és sok az asztalfelület, így külön pelenkázót tudtunk kialakítani. Persze babaágyat itt is olyat adtak volna, ami az 1 éveseknek lehet jó, de nekem földig kellett volna hajolnom, ha ki-/be akarom tenni a Babót. Egyik nap egy bababoltban láttunk olyan bébi-utazóágyat, ami piciknek jó: magasan fekszik benne a baba. Ezek szerint valaki már megtalálta ezt a piaci rést. Persze borsos áron kínálták... Végülis közöttünk fog feküdni, egy óriáspeluson. Remélem, Apa nem fekszik rá éjjel :))

Összességében könnyebbnek érzem vele most az utazást, mint amikor 6 hetesen Strasbourgba mentünk vele. Igaz,akkor egy nagyon kicsi szobában voltunk, és a baba is sokkal kiszámíthatatlanabb volt. De, hogy közhelyes legyek: nyugtával dícsérd a napot! Remélem, a sok cuccból itt sem felejtünk semmit....

Fárasztó egy napunk volt. Először is mindent hátrahagyva rohantam tápszert venni a gyógyszertárba, mert későn vettük észre, hogy fogyóban van. Örültem, hogy az éjszakára elég volt. Aztán bementem az osanba élelemért, meg kicsit nézelődni. Szokásos história: mire a kasszához jutottam, a baba már üvöltött, az 5. sorból is minket néztek. De nincs 5 kezem, amíg pakolok és fizetek, nem tudom felvenni a babát. Nem értem, mért kell minden alkalommal ezt játszani... Persze fizetésnél jöttem rá, hogy baba-fültisztító pálcikát nem vettem, de akkor már hogy menjek vissza? Nagy szerencsére találkoztam egy kedves ismerőssel, aki vigyázott Babra, amíg visszarohantam.

Itthon se volt jobb a helyzet, eléggé nyűgösködött egész nap, nem jutottam egyről a kettőre. Pedig ma sokat kellett pakolnom is: holnap indulunk pár napra Közép-Franciaországba. Amúgy is át kellett már rendeznem a szekrényt, mert még tele volt terhes ruhákkal. Szóval nagy felfordulást csináltam két sírás között.

El kell mondjam, tegnap este lazacot sütöttem fóliában, ma pedig garnélarákot ettünk a salátához. Ki kell használni a hely nyújtotta kulináris élvezeteket :) Különben most kagylószezon van (az -emberes hónapok azok), ha visszajöttünk, lehet, hogy főzök egy jó kis kagylólevest.

Bab ma 3 hónapos, vagy úgy is mondhatnánk, tegnap volt 13 hetes. Egyértelműen 68-as (osan-számozás szerint 67-es) ruhákat hord, még mindig 3-as Pampers pelust. Jut eszembe: van a Pampersnek Aktiv-Fit változata, ha jól láttam, duplán gumírozott, ugyanakkor vékonyabb. 

Szóval tulajdonképpen könnyebb az életünk, mint egy hónapja, már nincs gyomorgörcsöm egyfolytában amiatt, hogy nehogy sírjon a baba, vagy nehogy valami baja essen. Az is jó, hogy egyre több reakciót látok az arcán. Viszont még nem nyúl a dolgokért, és nem forog. Azt hittem, ekkora már fog. De megfogadtam, hogy nem siettetem ezeket a dolgokat, mert úgyis eljönnek, utána meg azon fogok nosztalgiázni, hogy milyen jó is volt, amikor még nem kérdezte minden percben, hogy MIEZ? és nem futott egyszerre 100 felé, hanem ott maradt, ahova leraktam. :) Persze ha ez is eljön, majd ennek is fogok örülni. De rájöttem, hogy az emberben van egy ilyen várakozás, hogy: " de jó lesz, ha már ezt vagy azt tudja...!"(ha már leérettségizik, stb.) Most is jó, ahhoz képest, amikor még csak 2 napos volt és 3 óránként evett, és nem tudott a külvilágról, és akkor is jó volt ahhoz képest, amikor még meg se született. Szóval szép lassan úgyis eljön minden. Vagy gyorsan.

• Visszatérve: most 6,45 kg. Alkalmanként kb. 150  ml-t eszik. Éjjel az első evésig akár 5-6 órát is alszik, utána sűrűbben felébred. Könnyebben büfizik, mint korábban, de ha bealszik az evésbe, akkor biztos nem. Talán kevésbé hasfájós, mint korábban.
• Megtanult nagyobb cumisüvegfejből enni.
• A csipogós játékra felfigyel, akár sírás közben is.
• Ha meg van támasztva a háta, hasizomból felül egy kis segítséggel. Szeret üldögélni, még ha nem is hagyom neki sokáig a gerince miatt.
• Az emberekre mosolyog, idegenektől nem fél.
• Követ a szemével a lakásban, messziről is észrevesz, és akár nevet is. Ez azért jó, mert egy ideig tudok mellette házimunkát végezni, elég ha lát. Egy ideig a játékai is lekötik, beszél hozzájuk.
• Kedvenc szavai az Áóóó, Háóó, Haha, Haaa, és ezek változatai.
• Kifejezetten élvezi a fürdést. Ma pl. akkorákat ugrott, meg csapkodott, majd' kiugrott a kádból. Mindketten csupa vizek lettünk, ahogy a kád környéke is úszik... De nagyon aranyos volt. Abba se akarta hagyni.

No, megyek pakolni. Kíváncsi leszek, mit sikerül itthon hagynunk. Elvileg szép időnk lesz Grenoble-ban, 16-19 fokot jósolnak. Szerencsére még itt se érkezett meg a szürke novemberi időjárás, így tegnap is tudtunk nagyot sétálni a parkban.

Technikai megjegyzés: a hozzászóláshoz nem kell regisztrálni, ill. nem kell foglalkozni a lap alján lévő "feliratkozás hozzászóláshoz" című gombbal, az nem tudom,miért van ott, nem tudom eltüntetni....

Nem vettem egész tököt. Már csak túl nagyok és túl hosszúkásak voltak a boltban, abból nem nézett volna ki jól a morci Halloween-arc, és ennyire sok tökkel még én se tudtam volna mit kezdeni. De vettem tököt darabban, és elkezdtem előkeresni a kedvenc töklevesem receptjét, itt a blogban. Kiderült, hogy ettől az élménytől eddig megfosztottalak Titeket! :) Pedig már tavaly is odáig voltam érte.

Tehát, ma Tabasco-s sütőtökkrémlevest főztem ebédre, második félének pedig: RÁJÁT sütöttem! Ez utóbbira próbáltam a neten receptet keresni, de nem igazán jött szembe semmi, mindig csak ilyeneket találtam: "és ha kész a mártás, öntsük RÁJA..." Úgyhogy nagyon egyszerűen oldottam meg: megmostam, kettévágtam (ehhez nem ártott volna ismerni a ráják anatómiáját, hogy hol is érdemes vágni....), befűszereztem halas fűszerkeverékel, lisztes panír, és olajban kisütöttem. Hihetetlen finom lett! Nagyon ízletes, és meglepően sok húsa van, a csontozata pedig inkább porc, mert könnyen elrágható. De nem muszáj megenni, könnyen leválik róla a húsa, mindkét oldalról. Nem is került sokba.

Először is a jőjjenek a képek:

Rája:

Tabasco-s sütőtökkrém-leves:

Előtte:

Utána:

1 kg tisztított sütőtök (küzdelmes, de megéri)

1 fej hagyma

1 ek. olívaolaj

1 tk. cukor

1 kk. pirospaprika (törött)

5 dl alapleves (nálam ez sima kockaleves)

0,5 dl főzőtejszín (nem volt itthon, tej lett helyette)

só, Tabasco

A megmosott, meghámozott tök magját eltávolítjuk, majd kb. 2 cm-es kockákra vágjuk. A hagymát megpucoljuk, apróra vágjuk. A megforrósított olajon a hagymát és a cukrot gyakran kevergetve kb. 10 percig dinszteljük, amíg szép barna lesz.

Tűzről levéve keverjük hozzá a pirospaprikát, majd tűzre visszatéve adjuk hozzá a kockára vágott tököt. Rövid pirítás után öntsük föl az alaplevessel, és fedő alatt pároljuk puhára. (Kb. 20 perc.) A levest ezután botmixerrel pürésítjük, ízlás szerint sózzuk és tejszínnel gazdagítjuk.

Tálalás előtt csepegtessünk a kiadagolt levesbe Tabascot, szórjuk meg a tetejét reszelt sajttal, tortillachipssel.

Nekem épp egyik se volt, amúgy is kétszersülttel szoktam megszórni. A Tabascot én tálalás előtt beleteszem, de azért nem túlzom el :).

Baba téliesítve :)

Szeretünk Trierbe járni, mert nagyon szép város, és minden jóval olcsóbb, mint itt Luxembourgban, hiszen az már Németország. Viszont csak 30 km-re van tőlünk, tehát könnyen elérhető. De valami felsőbb hatalom újabban nem akarja, hogy mi ott nyugodt perceket töltsünk. Pár hete írtam, hogy nagy nyugiban sétálgattunk, vásárolgattunk Trierben, amikor is sorra került volna a baba etetése. Már amennyiben a tápszert elvittük volna. Vagy amennyiben az a fajta tápszer kapható lenne ott. Viszonylag kevés nyöszörgéssel úsztuk meg akkor a dolgot, egy kis vízzel elvolt hazáig.

Ma -ahogy tegnap írtam- ugyancsak ebbe a városba készültünk lábzsákot venni. Nagyon-nagyon figyeltem, hogy mindent eltegyek, s ne csak a babának, hanem saját holminkból se hagyjunk itthon semmit. Még az is eszembe jutott, hogy van a bababolttól egy 10 eurós beváltható kártyánk, ezt eltegyem. Persze felesleges volt, mivel egy hónapja lejárt az érvényessége. Lényeg, hogy próbáltam nagyon figyelni. Kihordtunk minden cuccot az utcára, bekötöttük a gyereket az autósülésbe, vettünk elő magunknak kávét az útra, eltettem a kulcsot a táskámba, stb., stb.

Trierben jó ideig vásárolgattunk a bababoltban, majd indultunk a belvárosba a szokásos sétánkra. Adnám a babára a sapkáját, hova is tettem? A pelenkázótáskába. Hol is a pelenkázótáska? Nem te tetted el? Én kérdeztem, hogy beraktad-e a táskát a kocsiba. Persze, beraktam a sajátomat, azt hittem te pakolod be a csomagtartót.........

A járdán hagytuk. Megint volt rohanás haza... (A cumisüveg is a táskában volt.)

Két fontos jellegzetessége van Luxembourgnak: ritkábban lopnak, mint más országban, de gyakrabban esik az eső.

Senki egy ujjal nem nyúlt a táskához az út szélén, de "bőrig" ázott.... Sajnáltam volna azért a táskát, meg az új sapit...

Már csak nevetek magunkon... :))))

. 

Viszont: megvan az új lábzsák, ami autósüléshez is használható, akciós áron vettük, és mindent tud, amit tudnia kell: belül meleg polár, kívül vízlepergetős anyag, a fej körül összehúzható, és a biztonsági övek belehúzhatóak. Teljes mértékben fel vagyunk készülve a télre, főleg, mert kaptunk autósülésre húzható esővédő fóliát is. Mindent kitalálnak szerencsére, csak legyen a szülő, aki megveszi a gyerekének. Az meg mindig van :). További hasznos szerzemények: cumitartó műanyag doboz és fejpárna elbóbiskoláshoz a babának. Ez tényleg fontos, mindig elferdült a kis nyaka.

Ma nagyon nemzetközi volt az étkezésem: francia péksüti reggelire, német kávéval, ebédre kuszkuszt főztem, vacsira pedig sushit vettünk, és olasz bort ittunk. :) Babnak nem volt ilyen változatos :) Nestlé Nan reggelire, ebédre, vacsira, meg amikor eszébe jut, hogy éhes. Ez az a tápszer, ami se Németországban, se otthon nem kapható. Viszont itt legalább nem kell felíratni. 

Tegnapi nap pakolászással telt, ma több lustasággal. Viszont most bent voltunk a városban sétálni. Kicsit jó volt már kimozdulni, és nem csak itt a környéken sétálni. Babnak is hiányzott a séta, mivel délután nem akar nagyon aludni hosszabban, tegnap is csak 10-20 perceket aludt, ma is, amíg a macskaköveken nem rázódott a babakocsiban. Ébredés után is aranyos volt: egyáltalán nem sírt, hanem nagy szemekkel nézelődött a sapija alól :). Ki kellett használni a szép időt, elvileg holnaptól esősebb idő lesz.

Babó nagyon mosolygós, a nap minden percében jó kedélyű, ha nem éhes, vagy álmos éppen. Amivel biztosan meg lehet mosolyogtatni, ha az ember letörli a tejtől az állát, vagyis megsimogatja. :)

Szegénykémnek koszmósodik a fejbőre. Tudom, olajjal kell kenegetni és lemosni. De ha az ember rákeres a neten, gyökeresen ellentétesek a vélemények erről a témáról is, hogy érdemes-e vele foglalkozni, vagy elmúlik magától; akkor tesz-e az ember kárt, ha leszedi, vagy akkor, ha rajtahagyja. Én a leszedés híve vagyok... Persze ekkora haj mellett azt hiszem ez elkerülhetetlen volt.

Hamarosan be kell szereznünk egy lábzsákot, mivel sajnos ezt nem adtak a babakocsihoz. Nem is gondoltam volna, de tényleg lehet külön is kapni, mindenféle árfekvésben. Sőt, olyat is lehet kapni, ami kimondottan autósüléshez is jó, mert az övek számára perforálták a zsák hátoldalát. Persze mindenképp olyat kell vennünk, ami kívül vízlepergetős.

Tegnapi nap újdonsága az volt, hogy ha beleültettem a pihenőszékébe, és rákapcsoltam a játékhidat, egész sokáig eljátszott vele, sokat beszélt hozzá, és vigyorgott rá. Szokásos beszéde az Áóóóó és a Háóóóó! De más kapcsolatban is mondogatja a magánhangzókat. Mindenesetre nagyon tetszett neki a játék, ha mozgott (márpedig egyfolytában úton van keze-lába), olyankor összekoccantak a játékok, amiket nagy örömmel nézett, sőt talán mintha már nyúlna is néha az irányukba. A játszószőnyeg játékai még nem arattak ekkora sikert, de ami ott feltűnt, hogy a csipogó répára felfigyel még sírás közben is. :) 

A mai napon az aqua-jogging után olyannyira fel voltam pörögve, hogy képesnek érzetem magamat arra, hogy Babbal autós kirándulást tegyünk. Nem sokat teketóriáztam a készülődéssel, csak bevágtam egy adag tejet a retikülömbe (:)), ha nagy lenne a sírás, legyen mivel a tüzet oltani. Eredetileg úgy gondoltam, nem sokat leszünk kültéren, mivel a Casa-shopot céloztam meg. (Néhányan már ismeritek :). Ez az egyik kedvenc boltom: mindenféle klassz lakberendezési tárgyak vannak, meg dekorációs, meg néhány táska, játék, ajándékötletek stb. Olyasmi, mint a Buttlers, ha azt ismeritek, de talán még jobb. Persze nem szabad ide betérni, mert biztos, hogy nem jön ki az ember üres kézzel. Most például aranyos ötujjas bábos fürdőkesztyűt találtam Babnak, ami a mellékelt ábra szerint sikeres darabnak bizonyult. Továbbá: korábban a pelenkázószekrényen körbe volt vezetve éjjeli-fény gyanánt egy színes gömbös égősor, ami szép lassan felmondta a szolgálatot. Pedig Bab mindig is szívesen nézegette, addig se unatkozott pelenkázás közben. Egy ideje kerestük a megoldást, hogy is lehetne helyettesíteni: venni egy sima karácsonyfa égősort, és a gömböket ráhúzni? De akkor már olyat lenne érdemes, ami LED-es, hogy sokáig bírja. Lényeg, hogy kerülgettük a problémát, de nem tettünk semmit. Egészen máig, amikor is a Casa-ban megtaláltam a nekünk való megoldást: hangulatvilágításként árulják, LED-es, kicsi gömbök egy füzéren, ráadásul változtatják a színüket! Fel is szereltük az előbb, és nem maradt el a kívánt hatás! 

Ne is mondjam, sok mindent tudtam volna még venni ebben a jó  kis boltban...

Természetesen autós-baki nélkül nem tudok vezetni :).Pedig ma még le se fulladtam! Először is, a parkolóban megszólaltattam a riasztót. A boltból rohant ki egy pasi, már kiáltottam volna neki, hogy csak én voltam, mire kiderült, hogy nem emiatt fut :) Aztán itthon nem igazán sikerült a beállás a mélygarázsban a két oszlop közé. Ha tolatva álltam volna be, biztosan nem lett volna baj, de persze én orral akartam, hogy ki tudjam szedni a babakocsit... Jó pár ide-oda tologatás után az autó oldala kb. 2 cm-re került a betonoszloptól, mindezt 45 fokos szögben, az autó fele még az úton állt és kilátástalannak ítéltem meg a helyzetet. Most mondhatjátok, hogy női vezető... (de olvasóim között eleve nem sok férfi akad, tehát lécci: szolidaritás!)  Szóval Peti szerint se könnyű oda beállni, mivel szűk a hely a ráfordulásnál... Végülis telefonáltam neki, hogy jobb lenne, ha hazajönne... :) Addig is, elfért mögöttem aki el akart....

Ja: hogy ne mondjátok, hogy én csak boltba megyek sétálni a gyerekkel: voltunk kint is végül, mégpedig Gonderangeban, az előző lakhelyünkön, ahol találkoztunk az ottani szomszédasszonyunkkal, és a kislányával, és velük sétáltunk egy kicsit. Nagyon szép ott is az ősz, még szebb, mint erre. Hihetetlen színei vannak az erdőknek! Ott messze el lehet látni a dombokra is. Végre kicsit aludt Bab is. Nem tudom, néha nagyon sokat alszik egy nap, néha meg alig valamit. Tegnap pl. úgy ébresztettük fel este, hogy egyen már, aztán simán vissza is aludt éjjelre. Már azt hittem, baja van, de szerencsére nem. Ma viszont nem sokat aludt, bár nyűgösködött, láttam rajta, hogy küzd az ébrenléttel. De most végre húzza a lóbőrt. :) Remélem sokáig bírja az éjjel :)

Ma megint nagyon szép sétálós időnk volt, úgyhogy amint el bírtam készülni (értsd kb. délben) el is indultunk, hogy friss levegőt szívjunk: az osanban :))).  Na jó, az tény, hogy ott minden van, csak friss levegő nincs. Viszont Bab kapott egy sapkát, mert bár volt neki két meleg sapkája: az egyik kicsi, a másikban elveszik, szóval szükség volt egyre. Végre legalább egyet én is választhattam neki. Anyja kapott pulcsit, meleget, Apja cipőfűzőt :). Ha egyszer ez kellett neki... :)))

No de aztán tényleg sétáltunk a napsütésben megint. Mivel eléggé a város szélén lakunk irodaházas negyedben, úgy kell vadászni az otthonos lakórészeket, ahol szívesebben sétál az ember, mint a steril üvegkockák között, de szerencsére nemrégiben felfedeztem egy sorházas lakótelepet a közelben, ami igazán hangulatos. Ne is mondjam, hogy ez meg az RTL szomszédságában fekszik! Szóval mindig szívesen járok errefelé, mert a lakók kb egymással versenyeznek, kinek csinosabb az előkertje. Persze mindig az évszaknak megfelelően öltöztetik. Most például madárijesztők, papírsárkányok, napraforgók és tökdíszek a menők. Meg minden, ami szalmából készült, vagy narancssárga. Meg persze mindenütt virágzanak a (valószínűleg osanban leárazva vett) Krizantémok. Nekem is volt egy a nyáron, de a gyermekágyi időszak alatt kiveszett szegény. Teljesen csontszáraz lett, menthetetlen. Pedig hányan mondták, hogy még kihajt jövőre is! Ez biztos nem... Egyébként azon gondolkozok, hogy kéne egy tök. Tudjátok, az a helovínes :). Tudom, nem egy magyar szokás, de nem is otthon vagyunk. És ha ismeritek a blog elejét, akkor tudjátok, hogy szeretjük a tököt megenni is. Csak ki kell vájni. No, ha megvalósítom a vicsorgó tököt, ígérem, lefotózom! (ha nem, akkor felteszek másik képet :))

Ja és ha már a környékbeli sétáknál tartunk: azt hiszem, már nem titok, hogy az Auchantól 5 percre lakunk. Így akármerre, AKÁRMERRE! járok, mindenfelé eltolt bevásárlókocsikba botlok. De nem ám 1-1 darabba! Az említett sorházas telepen az egyik parkolóban úgy sorakoznak a kocsik, mint a boltban, úgy 10-20 db. De aztán nem kell sokáig menni, hogy újabb darabba ütközzön az ember. Szóval Luxemburg ide, steril utcák oda, itt is látni furákat!!!

Ma van a másfél éves házassági évfordulónk. Ezt a csokrot kaptam Bab Apukájától, ezen kívül egy üveg pezsgővel ünneplünk :). Emlékeztek, milyen klassz napunk is volt másfél éve? ;-)

(Ja, és részlet a lakásból: balra az előszoba, jobbra a konyha :)

Mai napi második sétánk az osanba vezetett, és ez a játszószőnyeg lett a vásárfia. Azért kellett, mert Bab egyszerűen nem hajlandó feküdni, mindig csak ültetve van, vagy kézben akar lenni. Így sosem fog megfordulni. Egyelőre nem nagyon értékelte még az új játékát, mert a pocak sokkal fontosabb. Egyébként ügyes kis szőnyeg, mindenféle csörgő-zörgő dolog lóg róla, és jó színes is, nem úgy, mint a Hello Kitty-s alternatívája... :) Jó, persze, hogy az nem játszott, hiszen nem kislány, de ha az lenne, akkor se játszana egy csupa rózsaszín szőnyeg...

A másik vásárfia egy ún. "dudu" lett, mert mostanában szeret úgy elaludni, ha morzsolgathat, esetleg rágcsálhat valamit. Csak előbb ki kell mosnom.

Mai első sétánk alkalmával készültek a képek. Élőben még szebb volt... Az is igaz, hogy nem a legjobb fényképezőnket vittem magammal, mert sajnálnám, ha baja esne :). Bab Apukájának minden nap ezen az ösvényen kell munkába mennie. Mondjuk esőben is...Szóval nagyon szép a luxembourgi ősz.

Azt hiszem, még mindig tombolnak bennem a hormonok: a tegnapi napom valahogy nagyon fura volt: vagy nagyon feldühödtem valamire hirtelen, vagy meghatódva potyogtak a könnyeim... Bár szerintem a dühben igazam volt: mért van az, ha a mosógépszerelő azt mondja, 2 után jön, akkor jó, ha 4-re ideér?? És persze emiatt már délben sem indul el az ember otthonról, hiszen mindjárt 2, és jönnek a mosógépszerelők! Ergo: egész délután ülhetsz otthon a gyünyürű szikrázó napsütéses időben, hogy 4 órakor betoppanjon az ürge kb. 2 percre, és megállapítsa a bajt. Merthogy azt se mondhatnám, hogy megcsinálta!! Az egy másik egésznapos program lesz...

A másik szituban is természetsen :) nekem volt igazam: állok a sorban a h&m-ben a kasszánál, babakocsival. Kicsit srégen álltam, de eléggé érthetően kijelöltem a sort, csakhát a babakocsi tolókar felőli oldalán állok, tehát kb másfél méterre az előttem fizetőtől. Erre mit csinál egy középkorú nő? Átverekszi magát a babakocsin, és lepakol a pultra. Mondom, jó, biztos fárasztó neki tartani a cuccát... De mikor következnék, az eladó (aki ugyancsak látta, hogy én voltam ott hamarabb), elkezdi beütni a nyanya ruháit. Most komolyan.... kissé idegesen németül elkezdtem nekik mondani, hgy nem látják, hogy gyerekkel vagyok, aki fél percen belül üvölteni fog? És hogy mellesleg én voltam itt előbb? Kár, hogy szerintem egyikük se értette, az eladó legalábbis biztos nem, mert az francián kívül mást nem beszél....

Ezen kívül elolvastam egy levelet az egyik iszapkárosultról, és jól elbőgtem magam, aztán a Meklódék egy kicsit sem romantikus jeleneténél is éreztem, hogy könny tolul a szemembe. Nem értem, az OK, hogy a szülés utáni első héten van ez a  bébi-blues, és bármire el tudja sírni magát az ember lánya, na de 12 héttel a szülés után???

Babánál kísérletezős korszakhoz érkeztünk: új cumisüvegekre van szükség. Van már itthon kb 4 különböző, de szerencsére egyiket se akarja használni. Viszont a Tigex márkájúhoz találtam az osanban több különböző fejet. Mármint csak ezt a gumi-részt. (Tehát mostmár legalább 8 különböző formájú, anyagú cumi található itthon.) Mondom szuper: csak a foglalatban kell cserélgetni a cumit. Azt ugye tudjuk, hogy az eltérő márkák nem kompatibilisek egymással? A tegnapi nagy felfedezésem az, hogy valóban, a csavarós rész nem megy rá másik üvegre. De a gumi cserélhető! Sőt: a saját márkájú foglalatában minden résen folyt a tej kifelé, egyszerűen használhatatlan lett. Viszont ha másik (bármelyik!) cumisüvegfejbe illesztettem az új gumikat, tökéletesen passzoltak, egy csepp se ment mellé... Nesze neked Tigex gyártó! Úgy néz ki, hogy az egyik beválni látszik, ha eléggé szorgalmas a baba. Éjjel nem volt az, ekkor úgy döntöttem: ha lustaságból nem eszik, akkor nem is éhes, ha bealszik, akkor így járt. Majd pótolja nappal. Különben tegnap utánaszámoltam: kb 100 ml-rel kevesebbet eszik, mint a szabály szerinti 15%. De ha egyszer így is hízik, akkor talán nincs is szükség többre. Tényleg csak az éjjeli adagot kell szétosztani nappalra.

Elképesztő. Bab kinőtte a 62-es ruháit! Az előbb rá akartam adni egy 62-es plüss rugdalózót, ami valljuk be, még nem is volt rajta, és kicsi volt... (Azt is tegyük hozzá, hogy ruhatárának nem éppen a legszebb darabja lett volna, de legalább plüss volt, és meleg.) No, mondom, tegyünk egy próbát! Egyetlen darab 68-as rugdalózóját ráadtam, és láss csodát! Mindenhol passzol rá... Az a rugdalózó, ami 2 hete, amikor megkaptuk a "Te jó Ég! ekkora is lesz még ez a gyerek?!" címet viselte...

Voltunk ma a doktor néninél: megvolt Bab első védőoltása. Pontosabban első kettő. Bab Apukája szerint (én ugyanis nem mertem odanézni) a szúráshoz képest 3 másodperc késéssel jött az éles sírás: mivel még nem találkozott ezzel a fájdalommal, fel kellett előbb dolgoznia az információt.... Ezen kívül nagyon ügyes volt, nem sokat sírt. A doktor néni mérőrúdja szerint viszont csak 61 cm... Nem értem én ezeket a ruhaszámozásokat. Fejkörfogata 41 cm, súlya éppen most 6095 g volt. Megkaptuk a választ arra a kérdésre, hogyan lehetne elérni a gyerkőcnél, hogy tovább aludjon éjjel: többet kell ennie nappal. Persze ez elég triviálisan hangzik így, akár ki is találhattam volna magamtól, a gond csak az, hogy nem eszik többet... Csak nem tömhetem meg??? Na mindegy, azért majd próbálom növelni az adagot, de eddig se éheztettem...

Tegnap írtam, hogy hasizomból képes magát megemelni kicsit. Persze nem teljesen vízszintes pozícióból, hanem ha pl. egy párnával alá van támasztva. Ma is elkezdte ezt a műveletet, és akkor kipróbáltam: az ujjamat fogva felhúzta magát derékszögbe, azaz ülő helyzetbe, és mint egy kismackó ott ücsörgött tök stabilan, és nagy szemekkel nézelődött. Látszott, hogy élvezi, és ahányszor visszafektettem, annyiszor kezdte újra a dolgot. (Az ujjammal nem kellett sokat segíteni, magát tolta fel!)

Találtam egy weboldalt, ami elég kimerítően taglalja a babák viselkedését, és lelki fejlődését, így aztán arra a kérdésre is megkaptam a választ, hogy a babák valóban nem éreznek félelmet nagyjából 3 hónapos korukig. Utána viszont megijednek  pl. hirtelen zajokra. Mondjuk azt én is észrevettem, hogy már nem kapcsolhatom be a porszívót miközben alszik... Ennek az is oka lehet, hogy gyakran van használatban az orrszívóval összekapcsolva... Szerencsére azért még megvan az a képessége, ha épp tisztítom is az orrát, amit nem szeret, rögvest utána mosolyog rám, nem sértődik meg :)...

A mosolygásról jut eszembe a ma hajnali etetés: egyrészt nem evett túl sokat, másrészt valamiért nagyon felélénkült, és visszaalvásról szó sem lehetett. Azért csak otthagytam, bízván abban, hogy elunja magát, és rájön, hogy milyen álmos is, de nem így történt. Felkeltem hát, hogy a hasamra fektessem, hátha attól lenyugszik, de mikor meglátott, hangos örömujjongásban tört ki. Ez ugyan írtó édes volt tőle, de nem díjaztam, hogy hajnalban kell ezt csinálnia, és még az Apukáját is felébreszti vele.

Voltam ma is akva-dzsoggingon: megint nagyon jó volt, pedig nem könnyűek a gyakorlatok. Jó lenne többször járni egy héten, de sajnos ebédszünetben csak egyszer van.

Tegnapi sétánk alkalmával pedig kiváltottuk a D-vitamin cseppet a Vigantol helyett. Ebből napi 6 cseppet kell adni, a korábbi 1 helyett: legalább nincs az a félsz az emberben, ha véletlen 2 szalad le, hogy te jó ég, túladagoltam...  Lényeg tehát, hogy van alternatívája a Vigantolnak, itt egész egyszerűen D-Cure a neve. Még jó, hogy eszembe jutott a többi felírt gyógyszert is kiváltani, mert köztük van a lázcsillapító kúp is, amire ma az oltás után akár szükségünk is lehet. (Remélem, nem lesz... vagy meg kell tanulnom kúpot beadni...)

Nem is tudom, mi lesz a mai sétánkkal: épp veri az ördög a feleségét. Tegnap is eső után mentünk sétálni, nagyon giccses időben: kis lila felhők úsztak az égen, a fák lombjai babakaki-sárgák.... 

Ez a bejegyzésem pedig kezd vetekedni hosszúságában a Bűn és bűnhődéssel, úgyhogy hagyok máskorra is... :)

Tegnap este ismét ügyes volt Bab: hagyta, hogy a szülei 2 órára elmenjenek otthonról táncolni! Nem volt hiszti, hanem jól viselte, hogy más vigyáz rá. Nem tudom, hogy ez változni fog-e idővel, de most tényleg mindenkivel barátságos, nem fél az idegenektől. Ezalatt mi jót táncoltunk, új figurákat tanultunk, ééés: szigorúan nem cseréltünk párt. Köszi, mi tudunk jól együtt táncolni, segítünk egymásnak tanulni, a rapid-randi korszakon meg már túl vagyunk... :)

Bab új mutatványai:

• hasizomból megemeli a felső testét úgy kb 15-30 fokos szögben! Szerintem ez eléggé elképesztő egy 11 hetes gyerektől. Nem sokára felül?? :)
• Ma végre észrevette a babát a tükörben, és még rá is mosolygott. Korábban mindig elsiklott fölötte, és csak engem vett észre, s mivel engem gyakrabban lát, mint a babát, kaptam is a széles vigyort. Pedig biztos más a tükörképem, mint a valóságban...
• és a legjobb: a tegnap esti fürdés fordulópont volt: elkezdte élvezni a vizet! Mint írtam, korábban sem majrézott tőle, ha sírt, olyankor más baj állt a háttérben. Tegnap nagyokat csapkodott kezével-lábával, közben az arcát figyeltük, hogy csak azért csapkod-e, mert meg van ijedve, vagy azért, mert boldog. Egyértelműen ez utóbbi volt az igaz, le is kameráztuk. Így aztán kicsit hosszabbak lesznek várhatóan a fürdések, nem csak a kötelező mosdás lesz a program. :) Nagyon édes volt!
• Továbbá: tegnap este fél 11 körül aludt el, és legközelebb fél 5-kor kért enni! Nagyon remélem, hogy ezt rendszeresíteni fogja. Ehhez persze az kellett, hogy sokat egyen este, és megfigyeltem, ha hason altatom, tovább bírja. Vajon miért? S akik korábban fektetik, és tovább nem kel fel a baba, azok ezt hogy érték el? (mármint 3 hónapos korban...)
• Azt vettem még észre, ha valami baja van, de épp csendben tűr, és fölé hajolok, előbb rám mosolyog, majd a mosolyból azonnal sírás lesz... Már tudja, hogy nálam el lehet érni dolgokat....:) 

Nohát: nem sokára sétát terveztem Babbal, de szakad az eső....

Mai kérdésem: mért van az, ha az ember megvágja az ujját, hirtelen mindenhez arra az ujjra lesz szüksége? :)

A szombat bénázással, a vasárnap nálam lustasággal jött. Szerintem front volt. Még szerencse, hogy Babra nem hatott, vagy ha igen, pozitívan: sokat aludt. Tény, hogy nagyon hideg lett!! Brr... Ezek szerint meleg frontnál én kipihent, Mókus meg aktív lesz?

Egyébként egyre aranyosabb: mostanában nagyon hálás, ha foglalkoznak vele, gönyörűen mosolyog, és keze-lába jár. Ma még a 32 fogas mosolyú nénire is visszavigyorgott a plakáton... Ja, és szörnyen erős: kitapinthatóak a hasizmai!!

Kérdések: (nem feltétlen költőiek, lehet interaktívabb is a móka)

• Miért van az, hogy a világos padlón mindig sötét a kosz, a sötét szőnyegen meg világos? Vagy lehet, hogy mindig van mindenhol mindkettőből, de csak az elütőt látjuk? Ezek szerint csak a kosz felét érzékeljük? :)
• Mitől lesz a babakaki mustársárga, ha hófehér tejet ivott? Mért nem hívjuk ezt a színt inkább babakakisárgának? (Mellesleg tényleg jó festékanyag :)... ki se mosható...)
• Mért van az, ha a vállamon van a pelus, akkor is a ruhámon(/ágyneműn, v egyéb környezeten) landol a bukás?

Az imént azon kaptam egyszülött gyermekünket, hogy a szülei esküvői fényképével kokettál :). Nyílván látta rajta mosolygó Apát és mosolygó Anyát. Mondjuk hízelgő, ha engem felismert, mert nem kis mértékben változtam meg azóta. Csak azt nem értem, hogy ezalatt ott ültem tőle 1 m-re a kanapén. Ilyenkor elhiszi, hogy anyából több is van, vagy teljesen kizárja az egyiket? Igaz, még a tökör előtt se jött zavarba, ahol megduplázódott Anyák és Babák száma.

Ha már újfent filozofikus kérdéseknél járunk: minden éjjel elcsodálkozok, hogy Bab nem fél a sötétben. Sőt, jól lát, és ha kellőképp ébren van, és észreveszi az arcomat, még mosolyog is. Aztán persze rájöttem, hogy eddigi létezése során jóformán többet volt sötétben, mint fényben, és ő még elhiszi a kis ártatlan, hogy a világ jó. Nem rontották el holmi krimik, vagy legalább a híradó. Pedig szeret tvt nézni: színes, mozog, és emberek laknak benne :) (Pl. Meklódék :))) De szoktam is rá figyelni, hogy ijesztőt még véletlenül se lásson. Sajnos vannak napközben is késő esti filmelőzetesek... 

Hogy visszatérjek gyakorlatiasabb dolgokra, ma bebizonyította, hogy Apát is úgy szereti, mint Anyát: reggeli etetés közben neki is telerakta a pelust, de úgy, hogy a java a hálózsákban landolt :)) Volt nemulass... :)

Tegnap esti szórakozásom az volt, hogy néhány bejegyzésemet lefordíttattam google.translate-tal angolra. Amellett, hogy nagyon vicces, amikor egy-egy saját szavamat nem tud hova tenni, vagy nem érti, mit keres a Bab vagy  Maci szó egy mondatban, ahol látszólag semmi értelme; szóval amellett egész jól fordít, mondhatni szlengesen. Ja, néha az alanyt nem jól érti, és rossz személyes névmást használ, de legalább következetesen :). Így, hogy én írtam a szöveget, még rá is jöttem, mi akar lenni. :)

Bab ma sokáig nézegette a cumisüveget, amit elé tartottam, illetve a jobb kezét, amivel az üveg felé kalimpált. (Nagyon várom már, hogy észrevegye a kezét :)) Szerintem ez akkor is kezdeti stádiuma volt a kéz+eszköz közti kapcsolat felfedezésére. Amikor figyel, valahogy másképp néz, kitartóbban, csendesebben veszi a levegőt, és persze kicsit ráncol :) Mért is ne, apja fia :) Ja: szerintem a jobbkéz most csak véletlen volt, ebből még nem vonok le olyan következtetést, hogy akkor jobbkezes is lesz. Csak a bal nem volt szem előtt :) Különben lassan a cumisüveget is felismerhetné már, hiszen napjában többször abból kapja a táplálékot.

Egész sokáig el tud lenni egymaga is, ha épp nincs semmi baja, és van látnivaló a közelben. De eljön a pillanat, amikor megunja, és ennek hangot is ad. 

Pedig ma sok szabadidőre volt szükségem, mert kitakarítottam az egész lakást. Persze voltak benne szünetek, amikor etetni meg altatni kellett, de nagyjából sikerült! (Sőt, még mindig alszik, gondolkozom is a további teendőkön. Pl. egy halom vasalnivaló vár még rám.) 

Kicsit aggódok, amikor nekiállok takarítani, mert ezeknek a vegyszereknek elég erős a szaguk, még én is fejfájást kaptam tőlük, remélem Babnak nem lett semmi baja. Próbáltam szellőztetni közben, de elég hideg van már, hosszan nem lehet nyitva az ablak. A másik meg, amiatt aggódok, hogy a kezem ilyenkor nem túl steril. Húzok én gumikesztyűt, de olyan hosszan tart levetni, hogy amikor hirtelen kell a babával valamit csinálnom, rég késő, mire levarázsolom magamról....

A takarítás miatt a mai sétánk eddig elmaradt. Még mindig mehetnénk, de ennyi tornázás után kinek van kedve? :)

Jut eszembe: pelenkázós kutya-kép: áttettem ugye a másik oldalra, hogy most a cicát nézze. Azóta az lett a szokása, hogy a túloldalra nézelődik, tehát megint a kutyust bámulja, ma is megörült neki.

Mérges vagyok. Ezt a bejegyzést már megírtam egyszer. Nem elszállt egy pillanat alatt? Azt hittem, menti néha a rendszer, ahogy az email-íráskor is ment. Na mind1. Valahogy így szólt:

Maci tágra nyílt szemekkel és mosolygó arccal nézelődik, és hangosan ezeket kiabálja: "Áóó.....   Háó!!" Ha rámnéz, vagy a kockás párnára, még jobban elvigyorodik, és rúg is egyet hozzá. Egyébként észrevettem, hogy két új dologra figyelmes újabban: a pelenkázó feletti hősugárzóra (gondolom a kellemes meleg fény miatt), és reggelente a redőnyön keresztül beszűrődő fénypontokra. EZeket sokáig tudja nézegetni...

Hű de fáradt vagyok! Voltam aqua-joggingon.  Aki esetleg nem ismerné: ez az a vicces kutyaúszás-szerű mozgás, ami amilyen furán néz ki, olyan fárasztó is. Főleg, ha még különbözőképp variálják is... Legalább 1 km-t megtettem így! Az úszásnál jóval fárasztóbb! Főleg, hogy az uszodába biciklivel mentem: az út egész a Coque-ig lejt, ami azt jelenti, hazafelé tekerni kell! Jobb lenne fordítva... De jól feldobódtam, ehhez a szikrázó napsütés is segített. Mondjuk meleg az nincs már.

Ezután rögtön el is indultunk sétálni. Először szokásos osan kör. Kivételesen olyan ruci-boltokat is beiktathattam, amiket máskor nem tudok Maci sírása miatt. Na mondjuk most is eltört a mécses, mikor egy kisfiú elkezdte rángatni a babakocsinkat... De azért még gyorsan bevásároltam harapnivalót is. Mire kijöttünk, újra lenyugodott, olyannyira, hogy el is aludt, így ebben a jó időben tettünk még néhány kört itt a környéken. Van itt egy park is, ahol a napokban voltak a kertészek. Szerintem vicces, hogy a sétány mellett mindkét oldalt még egy 1,20 m-es sávban elfújják a faleveleket, és csak utána kezdődik a dzsumbuj... Nehogymár az erdő terjeszkedjen. Egyébként a napokban láttam itt egy mókust. Egész sokáig hagyta magát nézni, nagyon kecses állat. Kár, hogy Bab még kicsi ehhez, hiába mutogatnám neki :)

Tegnap este pedig felfedeztünk egy szép kisvárost, Saarburgot. Sajnos naplemente után érkeztünk, így hideg volt, Maci meg nyűgös, de mindenképp érdemes lesz még oda visszamenni: van folyója, vára, sikátorai, macskakövei, hangulatos éttermei, vizimalma... És remélem, akkor még a fényképezőgépünket sem hagyjuk itthon...

Megvolt a mai napi második átöltözésünk.

(és szerintem még nincs vége: a kisnadrág, ami ráadtam, nem tetszik nekem, túl szorosnak tűnik a hasánál.) 

Na de kezdjük az elején! (Azt hiszem ez nem egyedüli eset lesz.)

A délelőtti vidám etetés közben megérkezett a trotty. Gondoltam, csak befejezem már az etetést, de a terjengő szag az elviselhető szint alá süllyedt, és ekkor mégiscsak rászántam magamat a pelenkacserére. Nos, jól tettem: a kaki alul folyt volna ki, ha a rugdalózó lábfeje engedi. Szerencsére nem engedte, de a gyerek sarkáig "olyan" lett, és hiába töröltem le az egyik lábát, addig összekente a másikat, és ez ment egy ideig. Látszott, hogy a tegnap este elmaradt fürdést most nem úszom meg, csakhát egyedül fürdetni.... mintha puszta kézzel akarnál polipot fogni. No, de ne szaladjunk előre: a gyerek ül a kakiban, de mivel evés után nem volt böfi, hát jött aminek jönnie kell... A tej gejzírként csapott ki az arcára, de szerencsére odabent irritálta az orrát is, ezért jött a tüsszentés, nehogy én kimaradjak a jóból... 

A fürdetés szerencsére símán ment,, mármint ő jól tűrte a bénázásomat, nem sírt, nem csuklott. 

Ekkor még a lepisilés-trükk elmaradt, de az imént azt vettem észre, hogy vizes a gyerek alfele, és az utolsó hosszúujjú bodynk is odalett... (szoktam mosni, de ebből kevés van a méretében, mert nem győzök rá elég nagyot venni...)

Ezt az öltözést már nem viselte olyan jól: fiúból van, vagy mi... :) 

Kíváncsi vagyok, mit tartogat még mára....

Hahó!

Bogyó hősiesen állta, hogy másfél-két órát nem a szüleivel töltött, sőt, kivételesen hiszti-mentes esténk volt, evés után be is aludt. Mondjuk így a mai fürdés elmaradt, de ugye, mint tudjuk: "alvó gyereket nem ébresztünk fel". :)

Ezalatt az idő alatt mi táncórát vettünk, pontosabban swinget tanultunk. Nem is ment olyan rosszul :P (mint egyeseknek... na jó, némi korábbi tudás segített nekünk). Csak ezt az állandó partner-cserét nem komáltuk. Hihetetlenül sok szingli ember jött el! Szerencsére kb. azonos nemi arányban, ami azért igencsak meglepő. Egészen elfáradtunk ettől a kis mozgástól. Persze nem csoda, azután, hogy szülés óta nem nagyon mozogtam, a sétákat leszámítva. Ráadásul kibírtam, hogy nem aggodalmaskodtam végig az órát, hogy vajon mi lehet Bogyesszal. Már megvan a következő alkalom, amikor megyek leadni a "terhes-kilókat": szerdán délben (Apa ebédszünetében) aqua-joggingra megyek! Erre is kíváncsi leszek, olyan viccesen néznek ki az usziban azok a nénik, akik ezzel az úszógumi-cuccal kutyaúsznak :) Állítólag nagyon hasznos a has-far-combizmoknak. No de erről majd később számolok be.

Legújabb kedvenc pózunk: szopipárnára hasalva lehet nézelődni és aludni, meg mászni felfelé.

Bab vicces étkezési szokásai

Éjjel általában arra ébredek, hogy nagy csattogások közepette eszi az öklét. Ezt olyannyira szereti művelni (és meg van róla győződve, hogy ez célravezető), hogy képtelenség a keze helyére bevarázsolni a cumisüveget.

Reggelente hasonló az ébredés, de idővel evés közben kinyitja a szemét és realizálja, hogy világos van, tehát lehet nézelődni. Ilyenkor megpillantja az őt etető személyt, és széles vigyorral ajándékozza meg, ami persze nem a legjobb szájtartás evés közben. Így aztán ma lassan haladtunk a reggelivel: 2 korty tej, 1 széles mosoly.

Ebédkor általában nagy nyögések között eszünk: beindul az emésztés, és nagyon valószínű, hogy evés után a pelenkacsere a program.

Este egyáltalán nem vicces: a nyűgösködéstől nem bír enni. Ma -életében először- bébiszitter fog rá vigyázni (mégiscsak 10 hetes nagyfiú már!). Kíváncsi leszek, mit produkál majd. Lehet, hogy többé nem vállalja a Pótmami.... Persze nem hosszú időről van szó, de akkor is... 

Vasárnap este

Nagyon szép idő volt ma, kirándulásra való. El is mentünk a közeli "Csodálatos Parkba" ismerősökkel. Persze ezt nagyobb gyerkőcöknek találták ki: vadaspark, mini vidámpark és sok-sok játszótéri elem, a mese-kunyhókról nem is beszélve. Gyerekeknek nagy élmény lehet. Bogyó kevésbé élt ezekkel a lehetőségekkel, inkább nyöszörgött, majd végre elaludt a kocsijában. Tegnap váltottunk mózesről autós hordozóra, és jó döntésnek bizonyult: ebből vígan tud nézelődni, és nem akar mindenképp kimászni a kocsiból, ugyanakkor el is tud benne aludni. A kocsi is könnyebb lett sokal. Hátránya, hogy nem olyan védett széllel szmben, nincs takarója, csak amit én terítek rá. Remélem, az esővédő fólia jó lesz rá. Az is jó volt, hogy a nap végén elaludt, és nem kellett kivenni az üléséből, hanem abban tudtuk betenni az autóba. Bár kicsit még körülményesnek látom a beövezését, de majdcsak belejövök. Szóval sok napfény ért bennünket ma is, ami ebben az országban nagy szó. Bár tavaly is szép volt itt az ősz. 

Van még egy új felfedezésünk. Bab új szokása, hogy esténként benyűgösödik, és nem tudjuk elhallgattatni. Akarna enni, vagy aludni, de a hisztitől nem tud. Van egy hintánk a bizonyos "Halász-díj" (értitek...) gyártótól, csak eddig a Bab túl kicsi volt bele. Most elértük a megfelelő méretet, viszont mindig is furcsán gyorsnak találtuk a lengését. (Automatikus, egy batár nagy elem hajtja.) Szóval a nagy hiszti közepette beleültettük a hintába, és akkora csend támadt, mintha csak erre várt volna :) Illetve inkább nagy volt a meglepődés, utána meg már elfelejtette, miért is sírt valójában. De olyannyira, hogy 5 perc múlva már aludt benne! Ezt mondjuk nem tudom, hogy csinálta, én nem tudnék így aludni. Bár, ha azt veszem, hogy most épp a szopipárnára hasalva aludt el... Ha fáradt, tulajdonképpen bármilyen pózban elalszik :) Már csak azt nem tudom, mivel fogjuk elhallgattatni, ha kinövi a hintát...

Jaaaaj... az imént olvastam egy ilyen fórumkezdeményezést: "Úgy érzem, nem szeret az 5 hetes kisfiam, mit tegyek?" hahahaha, nem normális.

Na, de nem is erről akartam írni, hanem egy filozofikus kérdésről.

Szóval: a 2 hónapos baba képes arra, hogy az ember szemébe nézzen. De vajon miért? Egyáltlalán, miért nézünk mások szemébe? Ha az öreg közhelyre hallgatunk, akkor a szem a lélek tükre. Az biztos, hogy érzelmeket fejezünk ki vele, de ezt a 2 hónapos gyerek honnan tudja? Vagy lehet hogy csak azért néz a szemünkbe, mert az a leginkább mozgó alkatrész az arcunkon? :)

Biztos vannnak ilyen belekódolt üzenetek a génjeinkben, mert valamiért elkezd mosolyogni is az ember már ilyen pici korban. Bizonyára azért, hogy szimpátiát keltsen az őt tápláló és gondozó személyekben, nem? Bár a kockás párnától nem sokat várhat... :)

Hú, hát ez a délelőtti elalvás nem ment könnyen. 

Szegénykém fáradt nagyon, látszik is rajta, meg a sírás is erőtlen, de hiába teszem le a kiságyba, azért csak folytatja. Már elszedtem a környékéről minden érdekes, színes dolgot, hogy ha kinyitja a szmét, akkor se kezdje el nézni őket, mert 1 perc múlva úgyis csak sírásban törne ki: persze, mert tök fáradt. Nem is tudom,más napokon mintha könnyebben  ment volna ez, ma itt szenvedüdnk, és az ebédet se tudom tőle csinálni. Néha úgy tesz, mintha éhes lenne, akkor a szájába nyomom a cumisüveget, kortyol 2-t, aztán bealszik. Mondom jó: akkor most leteszem, ha végre elaludt. Hát nem felébredt újra? Aztán jön a kérdés: hagyjam sírni? Egyszer hátha belelalszik... Most csak nyöszörgéssel hagytam ott, az is abbamaradt, de azért még mindig mocorog. Pedig tudom, ha egyszer végre sikerülne, akkor hosszú, mély álom következne.

Pedig ebben a jó időben ki kéne még mozdulni is...

Sziasztok!

Újra jelentkezek ezen a fórumon, hogy megosszam Veletek, hogy is élünk Borsóval :) Igyekszek majd sűrűbben írni.

Bele is vágok. Ma hossszan sétáltunk délután, élveztük a napsütést, és a meleget. Komolyan, jobb idő van, mint augusztusban. Bár akkor ez engem nem tört le, kisebb gondom is nagyobb volt az időjárásnál, most viszont örülök, hogy nem kell még a szobában gubbasztani. Úgyis kell a D-vitamin, miután egyik kedves ismerősöm felfedezése nyomán dobhattuk ki a Vigantolt a kukába... Persze a gyógyszertárban kiderült, hogy vényköteles, nem lehet csak úgy venni, de van is receptem rá, csak azt meg szerencsére itthonhagytam. Na tudtok még követni? Addig is marad a napocska...

Bogyó épp nagyon vicces: folyamatosan mosolyog a zöld csíkos párnára. Ezt már ismeri. Az ismerős, gyakran látott dolgoknak megörül. Ilyen a pelenkázón a kutyás kép, ami ma cselesen kicseréltem a macskásra. Ezt eddig nem vette észre, mert a másik oldalon volt, és arrafelé valahogy sose fordítja a fejét. Szóval kíváncsi leszek a reakciójára, amikor realizálja, hogy kutyus elmacskásodott.

Pár szó a 2 hónapos Babról.

• Tegnap 5900 g-ot nyomott, nagyon gyorsan szedi fel a súlyát. (kezdeti súly: 3880g, a kórházból 3530 g-mal hoztuk ki)
• A 62-es ruhák pont jók rá, de mostanában nem mértem, hány cm lehet. (kezdeti hossz: 50 cm-nek mérték. 9 hét alatt 12 cm???) Mondjuk tényleg látványosan hosszabb lett.
• Egyre figyelmesebb a világra, az arcokra (és mint mondtam az ismerős dolgokra) mosolyog, a zenés forgókát hosszan nézegeti.
• A szeme még kék, a haja sűrű, barna. Nem kopik.
• 3-as Pampers pelust hord.
• Sokféle arckifejezése, mimikája és homlokráncolása van, bár annyira még nem tudatosan használja őket. Sokszor vág ijedt arcot :), pl fürdéskor mindig.
• A fürdéssel nincs különösebb baja, ha teli a poci, és elég meleg van. De még nem pancsol.
• Séták során egyre éberebb, szeret(ne) nézelődni, de idegesíti, hogy a mélykocsiból nem lát ki.
• Az idegesítésről jut eszembe: utál csuklani, pedig napi szinten gyakorolja.
• Az éjjelt megkülönbözteti a nappaltól, de enni felkel, 2-3 -szor is, de gyorsan visszaalszik. Megtanult gyorsan enni, de mivel belealszik az evésbe, nem megy le túl sok. Várom a napot, amikor végre átalusszuk az éjszakát!!

Egyelőre ennyi. Most kézbe kell vennem ezt az etetés-dolgot, mert nem csinál semmit, csak szopikázik.

Paradicsomkrém-leves

Sziasztok! Tudom, már nagyon rég nem írtam, de az a helyzet, hogy uborkaszezon van. Vagy még az se... Szóval a tél miatt kevéssé lehetett kimozdulni, de sütit sem sütöttem a "vonalak" miatt. De uborka helyett a mai menü a paradicsomkrém-leves. Ez onnan jött, hogy egyrészt, én nem rajongok a hagyományos magyar édes paradicsom-levesért, de az olaszos sós-savanykásért igen; másrészt, a múlt héten, Amszterdam egyik legnagyobb élménye egy krémes, fincsi paradicsomleves volt. (Igazatok van, Amszterdamról írhattam volna egy bejegyzést, de addig is, akit érdekel, látogassa meg a képes blogunkat, ott már fent vannak a képek.) Tehát megpróbáltam leutánozni, hogy is készülhetett ez a mennyei leves. Na jó, lehet, hogy túlzok, hiszen ott éhesek voltunk, és kint hideg volt, a pubban pedig meleg, és gőzölgött a leves... Nem állítom, hogy maradéktalanul sikerült, de leírom a mai kísérletezésemet. Akinek van esetleg ötlete, mivel lehet még pikánsabb, krémesebb, az írjon! A pikánsat nem a csípősségre értettem, bár nyílván lesznek olyanok itt a házban, akiknek első dolguk lesz egy jó adag tabascot belenyomni...  Kitaláltátok, ki az? :)

Szóval a végeredmény így nézett ki:

Nem állítom, hogy 10 perc alatt elkészül, mert mindenféle trükköt bevetettem, de nem lett rossz, szóval megéri.

2 sárga- és egy fehérrépát megpároltam előre. Amikor kész lett, géppel pépesítettem. Eközben 1 fej hagymát felaprítva megdinsztelek egy kis olajon, ami lehet olivaolaj is. Mivel nekem volt itthon házi paradicsomlevem, így könnyű dolgom volt, azzal öntöttem fel. Tettem bele 1 húsleveskockát, két kis paradicsompürét, 1 gerezd kinyomott fokhagymát és a pürésített zöldségeket. Jól elkeverem, ízlés szerint sózom, borsozom. Mivel így még elég fanyar volt, mégis tettem bele egy kis cukrot, de nem vittem túlzásba... Illetve főzőtejszínnel is el lehet ütni az élét, kb. 1 dl-t adtam hozzá.

Mindezt kevergetés mellett összefőzöm kb 5-10 percig. A végén botmixerrel még egyszer jól átkevertem, s így még pürésebb lett az állaga.

Reszelt sajttal tálalva nagyon finom! Persze csomó mindent ki lehetne még hozzá találni, mivel lenne még érdemes tálalni, akinek nem elég a krémleves önmagában, pl. kis fokhagymás-pirítós darabkák, vagy belefőzött krumpligombóc. (Korábban próbáltam, és nagyon passzolt!)

A múltkor hasonló módon főztem sütőtöklevest. Egyszer majd azt is leírom, hogy hogy kell, na azt 100 %-ig tudom ajánlani!! (Mivel nem saját kísérletezés, hanem bevált recept, hehe.) Viszont azt vettem észre, hogy mikor másnap ettem a maradékot, valahogy még sokkal finombb volt, jobban összeértek az ízek! Sajnáltam, hogy már nem sok maradt belőle. Abban reménykedem, valahogy így fogok még járni a paradicsomkrém-levessel is :))

MUDAM

Rég nem mutattam Nektek helyi épületet, így itt az idő. Mégpedig, a helyi kortárs művészetek múzeuma lesz a mai alanyunk.

Az épület Luxembourg városán belül a Kirchberg fennsíkon található, ahol az Európai Parlament, és hozzátartozó épületei, a korábban bemutatott Coque sportcsarnok, a későbbiekben bemutatásra kerülő Filharmónia, illetve sok banki és egyetemi épület veszi körül. Olyannyira, hogy én tegnapig azt se tudtam, hogy van.

A hely különlegessége,  hogy egy régi várromra épült, olyan, mintha annak a bemutatását szolgálná, holott éppen nem: mint mondtam, a kortárs művészetek bemutatását szánták neki. Vagyis, ezek szerint mindkettőt. Itt lehet mindenféle filozófiai tanulmányt kitalálni, hogy milyen jól megfér egymás mellett a régi és az új, sőt, egymás hatását erősítik, a modern is csak a régiből él, stb. A MUDAM honlapján hosszú fejtegetést lehet erről olvasni franciául, vagy angolul... :) Mégpedig hozzáértőktől :) Sőt, arról is, hogy magának az épületnek ebben milyen szerepe van, vagy kellene, hogy legyen.

Egy-két adat: a múzeum tervezésére a kínai-amerikai Pei-t kérték fel, 1997-ben. Valamiért, talán  a 20. század nagy találmányaként számon tartott óriási de filigrán üvegfelületek kitüntetett szerepét hangsúlyozza, miközben az épület egyszerű geometriai formákból épül fel. Alaprajzilag a központi eleme egy nyílhegy-szerűen beékelődő nagy tér, amit a piramis vetületeként is lehet értelmezni, ezzel visszautalva a Louvre udvarán álló piramisokra; egyúttal a múltbéli építészet dicsőítése is, ahogyan azt a korábbiakban írtam, ez itt előírásszerű volt. (Mindezt nem én találtam ki, olvastam :) Érdekes továbbá, hogy Pei-re hatással volt a Bauhaus, azon belül is Gropius és Breuer Marcell munkái! Ennek ellenére én nem sok Bauhaust találtam az épületben, hacsak nem számítjuk a letisztult formákat. Egyébként nagyon szép és visszahúzódó kőburkolata van belül. Annyi bizonyos, hogy jó fénykép-alany :) (Tekintve, hogy ottjártunkkor épp átépítés miatt nem volt semmilyen megnézhető kiállítás, legalább az épületfotózásért megérte odamenni.) Íme a képek:

Boldog új évet!

Remélem, sok sütés-főzéssel és sétával telt Mindenkinek a szünet! :)

Új évi első bejegyzésem az egyik kedvenc sütim lesz. Sajnos ezt most kép nélkül kell, hogy prezentáljam, ugyanis abból adódóan, hogy túl finom a süti, sose éri meg a fényképezést... De talán ebből is látszik, hogy megéri a fáradozást :) Egyébként pont azért kedvenc, mert nagyon alapvetők a hozzávalók, és nagyon gyorsan kész is van. Ez egy kuglóf-recept, amit néhány éve találtunk mi is valahol az interneten Tesóval, azóta általában karácsony környékén szoktam megsütni. Nem tudom, miért, mert nem csak karácsonyi a hangulata.

Tehát, ami kell hozzá: valamilyen kuglóf-forma. Nekem van egy nagy cserép-formám, azt általában félig tölti meg, illetve most utoljára egy tortaformához tartozó kuglóf-formában sütöttem meg. Ez utóbbiban is kicsi lett, de ebben még lapos is. Szóval lehet, hogy növelni kéne a tészta mennyiségét, de, hogy hű maradjak a recepthez, most az eredeti mennyiségekkel írom le. Aztán ki-ki növelheti az arány megtartásával.

Hozzávalók:

• 30 dkg liszt
• 12 dkg cukor
• 10 dkg margarin
• 2-3 db tojás
• 2,5 dl tej
• 1 cs. sütőpor
• 1 cs. vaníliás cukor
• fél citrom reszelt héja
• tetszés szerint mazsola, amit előre beáztatunk!

Gyakorlatilag mindent összezutyulunk. Mondjuk én úgy szoktam, hogy a por állagúakat előre összekeverem, majd adogatom hozzá a nedvesebb hozzávalókat, míg a végén síma nem lesz. Ja, és a mazsolát csak a végén rakom bele. De az áztatás tényleg fontos, mert attól lesz finom, lédús. Egyébként a két legfontosabb elem, ami az ízért felel, a citromhéj és a vanília.

Közben előmelegítem a sütőt, illetve kivajazom a formát. Most jön még egy trükk: a kivajazott formát meghintem zsemlemorzsával. Ne kérdezzétek, ez mire jó, egy cukrász biztos megmondaná, én nem tudom. Mindenesetre azt szeretem legjobban a sütiben, hogy a külseje szinte ropogós lesz, a belseje meg omlós.

A sütésről nem szólt a recept, úgyhogy saját tapasztalat alapján: kb. 180 fokon sütöttem olyan fél órát, légkeverésessel. A gázsütőben pedig 4-5 között, ott is kb fél órát. (Ez két külön sütés :)))

Ígérem, ha legközelebb megsütöm, teszek fel képet is! :) Vagy küldjetek TI! :)

Sziasztok!

Utoljára jelentkezik a KKÉKK Baselből!

A múltkor még kimaradt egy Vitra-épület, pedig eléggé lényeges. Frank O. Gehry volt az elkövető :) Egész pontosan a székmúzeum épületét tervezte ő, dekonstruktív stílusban. De ez nem szorul nagyon magyarázatra, ha megnézitek a képeket... Hát igen, önmagában is szoborszerű az épület. Illik is Vitra formabontó ülőkéihez... Jut eszembe, azóta már több helyen találkoztam Vitra-fotelekkel, szóval csak ki kellett nyitnom a szememet. Biztos otthon is lehet velük találkozni egy-egy különösebb lakberendezési boltban. Ez kb. olyan extravagáns, mint az Alessi-féle teáskannák (tudjátok, amiket építészekkel terveztetett.) Speciel én egy boltban láttam mindkét tervező munkáit, ezért kapcsoltam most össze őket. De vissza Gehryre: itt "csak" vakolt síkokkal játszik, meg a fémlemezes tetővel, de azért mégis érződik, hogy ez Gehry... Az a fura ezekben a dekonstruktivista házakban, hogy mégis érzed (főleg bent), hogy mindennek megvan a helye. Nem furcsább, mint egy "normális" ház, vagy ha mégis, akkor jó értelemben. De ez csak az én véleményem.

Most pedig távolodjuk el Baseltől, és keressünk fel egy jól ismert templomot Ronchamp-de-Haut-ben. Tudom, merőben stílusváltás az előzőhöz képest, de egy kirándulás arról szól, hogy minél többfélét lásson az ember, nem igaz? Ha az ember nem egy építésszel közelíti meg ezt a helyet, nem árt sokat mesélni róla, miért is érdemes ekkora kitérőt tenni az úton, hogy ezt igenis látni kell! El kell mondani például, hogy ez még akkor épült, amikor a vasbeton nagyon friss dolognak számított, épp ezért nem olyan evidens, hogy bármit meg lehet építeni. El kell mondani, hogy azért nagy szám, mert a templomépítészet nagyot szakít a korábbi stílusokkal, ahol minden szimmetrikus, minden kerek, minden arany, s ezzel szemben észre kell venni, hogy különleges formákkal is fel lehet hívni az emberek figyelmét, kis zegzugos ablakokkal is otthonossá lehet tenni egy templomot. Jó, aki szakszerű vezetést kíván, az olvasson el könyveket Corburől. Sok van, mint tudjuk :)

És jöjjön az elmaradhatatlan kép:

Tudjátok, mi van a toronyban? Belülről egy vakolt felület, az alján van egy oltár, vagy inkább prédikációra alkalmas hely, a tetején a túloldalon meg van nyitva, így a fény végigcsúszik a vakolaton egészen le a prédikáló emberig. Sejtelmes. Sajnos a fényképen nem jön át ezért is nem rakom ide, de azért érdekes ötlet.

Ez a prédikáló szék pedig a szabadban van. Mint látjátok, látszóbetonnal játszott a szerző...

És az ékes bizonyíték, hogy itt jártam. :) Meg, hogy nem volt szép idő. :( Viszont, amit még érdemes tudni a helyről, hogy nem akárhova építették, egy kis hegy tetejére, az erdőbe, messze a falutól, ahonnan nagyon szép (lehet) a kilátás (amikor szép az idő és nem ködös, mint nekünk).

Hát ennyit Corburől, és Baselről.

Jövőre jelentkezek! Addig is mindenkinek Békés Karácsonyt,Vidám Szilvesztert és Boldog Új Évet kívánok!! :)

KKÉKK3.

Sziasztok!

Jelentkezek a Kis Kortárs Építészeti Körkép Baselban 3. felvonásával, ahol a sokkal letisztultabb (persze, mert minimalista) Tadao Ando épületét láthatjátok, melyet ugyancsak a korábban említett Vitra számára épített, illetve Renzo Piano múzeumát, ami viszont már teljesen különböző téma a korábbiaktól, semmi köze Vitrához és a bútorokhoz. De ő is eléggé letisztult, nyugodt formákkal dolgozik, meg kell hagyni...

Tadao Ando megbízása az volt Vitrától, hogy építsen neki egy konferencia-központot. Ekkor rá jellemző módon bevetette japán filozófiáját, és úgy gondolkozott, hogy a természetbe, a fák közé kihelyezett épületet csak úgy lehessen megközelíteni, hogy egy hosszabb, kanyargós sétányon kell végigmennie az embernek: mielőtt a konferenciára menne, séta közben újból átgondolhassa mondanivalóit, gondolatait.

A másik érdekessége az épületnek, hogy T.A. az épület szerkesztésekor egy bizpnyos modulméretet vett alapul, mégpedig a japán fekvőhelyek 90x180 cm-es méretét, és megpróbálta az egész házat ezen arány segítségével felépíteni. Szerinte ugyanis ez az arány harmóniát sugároz és békét. Így aztán a betonblokkok, a belsőépítészetben a faburkolati táblák és még az üvegosztás is ezt a méretet követi. Más anyagot nem is nagyon használt. (Jó persze fémet még igen, az üveg tartószerkezetéhez.)

Renzo Piano múzeuma, a Fondation Beyeler is egy Bázel-közeli német kisvárosban, Riehen-ben található. Az épület különlegessége, hogy teljesen aláveti magát a kiállító funkciónak: úgy van minden részletében megkomponálva, hogy aki bent elmélázik egy képen, az a legjobb fényviszonyokat kapja. Állandóan ellenőrzés alatt tartott mozgó redőny-rendszer, illetve a közvetlenül a függönyfal előtti medence visszatükröződése mind-mind a különleges fényélményt hivatottak előteremteni. Sőt, a medence fölötti üvegtető is a fényt szórja. Összességében hangulatos, nyugodt hely.