Hú, hát ez a délelőtti elalvás nem ment könnyen.
Szegénykém fáradt nagyon, látszik is rajta, meg a sírás is erőtlen, de hiába teszem le a kiságyba, azért csak folytatja. Már elszedtem a környékéről minden érdekes, színes dolgot, hogy ha kinyitja a szmét, akkor se kezdje el nézni őket, mert 1 perc múlva úgyis csak sírásban törne ki: persze, mert tök fáradt. Nem is tudom,más napokon mintha könnyebben ment volna ez, ma itt szenvedüdnk, és az ebédet se tudom tőle csinálni. Néha úgy tesz, mintha éhes lenne, akkor a szájába nyomom a cumisüveget, kortyol 2-t, aztán bealszik. Mondom jó: akkor most leteszem, ha végre elaludt. Hát nem felébredt újra? Aztán jön a kérdés: hagyjam sírni? Egyszer hátha belelalszik... Most csak nyöszörgéssel hagytam ott, az is abbamaradt, de azért még mindig mocorog. Pedig tudom, ha egyszer végre sikerülne, akkor hosszú, mély álom következne.
Pedig ebben a jó időben ki kéne még mozdulni is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése