Szombat

Szombaton azt találtuk ki, hogy teszünk egy kirándulást a Mosel egy északibb szakaszán. Ez a terület még nagyon sok felfedezni valót tartogat számunkra, nagyon mesés falvak és városok épültek a partjaira. Egy néhányat fentebbről szemléltünk meg (magaslatról lenéztünk az egyik kanyarulatra a sok közül), néhányon átautókáztunk és tettünk egy kis sétát, a végállomás pedig az erden-i Federweissen-Fest volt. (must-ünnep)

De nézzük szép sorban.

Tehát a Mosel egy fentebbi szakaszán járunk, ha jól emlékszem, nagyjából Piesport felett. Errefelé magasabb "hegyek" veszik közre a folyót, mint nálunk, de ennek ellenére sem mondanak le a szőlő termesztésről. Irdatlan meredek lejtőkre is felvezetik. 

Ez a jófiús arca :)

ilyen, ha belezoomolunk :)

Ez pedig az egyik falu, ahol kicsit sétáltunk is. Ha minden igaz, Lieserben járunk.

A kastély épp felújítás alatt áll, szálloda lesz belőle.

Ezek után megérkeztünk a hangulatos Erdenbe, ahol ez a rezesbanda fogadott minket :) Kitaláljátok, milyen nemzetiségűek? Hát persze, hogy hollandok :)

A falu már magában is nagyon szép lehet, de a fesztivál utcáját most füzérekkel és lámpásokkal díszítették fel.

Az őszi színek már magukban is elég díszítést szolgálnak. Ez itt kérem a bicikli-parkoló?

Nem készült túl sok kép, sajnos az idő nem támogatta a fesztiválozókat. De azért ezeket a Spießeket érdemes megkukkolni! Színhús az egész.

A német újraegyesülés, avagy egy marék lepke

Amióta Németországban lakunk, azóta érnek néha meglepetések az ünnepek terén. Nyilván ez csak az első évben lesz így, utána majdcsak megtanuljuk. Az ovi kiadott egy papírt, mikor lesznek zárva, s ez alapján én szépen be is írtam a naptáramba a most pénteket, mondjuk utána se néztem, miért van ez. Aztán úgy kedd tájékában ért a hideg zuhany, hogy persze, hogy kivették maguknak a pénteket, hiszen csütörtök ünnepnap. Szóval klafa 4 napos hosszú hétvége, én meg találhatom ki, mit is csináljunk. Már épp lezongoráztam a fejemben, hogy akkor Macival karöltve miket fogunk szépen elintézni a városban, mire leesett csütörtök reggel, hogy akkor nincs is nyitva semmi! Még a fű se nő! Tehát legjobb, ha országhatáron kívül próbáljuk elszórakoztatni magunkat (micsoda véletlen szerencse, már-már Serendipity, hogy 500 m-re másik ország kezdődik :)

Aztán valahogy beugrott ez a lepkeház, ami légvonalban kb 2,5 km-re van tőlünk már Luxembourgban, de most, hogy még mindig nincs grevenmacheri híd, így kb 20 perc autóút. Szóval már jó párszor elmentünk mellette, meg tudtuk is, hogy létezik, csak sosem jött rá alkalom. No de most!

Épp nem rég kapott új fogadóépületet, szóval nem mehet túl rosszul a lepke-biznisz :) (van neki jó kis múzeum-shopja meg kávézója is)

De lássuk inkább a lepkuszokat. Ez a kis hamis itt például megpróbált elrejtőzni. Mondjuk az én fényképezőm elől könnyű volt, ugyanis viszonylag nagy hőmérséklet-különbséget de még nagyobb páratartalmat nehezen viselte az elején, csak kis idő elteltével tudtam valamirevaló képeket készíteni. Közben meg dőlt rólam a víz.

Aztán átment egyet csemegézni. de nincs kizárva, hogy ez nem is ő, hanem a barátnéja.

Ne feledkezzünk meg a floráról sem :) Valahogy az én orchideáim nem így néznek ki. Na jó, 8-ból épp kettő virágzik, 2-ről azt se tudom, milyen színű lesz,(meglepi), a többi meg... Hát jó, nem egy lepkeházat tartunk otthon.

Másik kis hamis. (meg kis képtorzulás)

Ilyen cuki kismadarak futkostak a lábunk alatt. Nem tudom a nevüket, nem tukán, az biztos :) Nem tudom, van-e szárnyuk, repülni egyet se láttam, mind csak futott. Valaki? Ötlet?

Ez a szegény megtépázott egyed egyszer csak rászállt a lábamra. A kékek nagyon közvetlenek voltak, nem féltek, és halált megvető bátorsággal röpültek neki az embereknek. Ádám alig győzte kapkodni a fejét :) Egy bácsinak az ingzsebén utazott egy másik kék vagy 5 percig. Olyan volt, mint egy kitüntetés :)

Ezzel az átlátszóval meggyűlt a bajom. Alig akarta bevenni fókuszba a gépem.

Tádáám... szerintem ő a legszebb (és nem mellesleg vagy 10 cm átmérőjű)

Hüllők közül őt sikerült lencsevégre kapni. Nem az az elszaladós fajta. Állítólag volt még leguán is vagy mi, no vele -tudtom szerint- nem találkoztunk.

Vajon ez húsevő virág? Gondolom akkor nem tartanák itt a lepkék között...

itt már baromira élveztem, hogy tudok fényképezni :)

na jó, abbahagyom :) 

Ősz a lakásban

Következik az elmaradhatatlan őszi dekoráció :). A hagyománnyá vált élénk színű sütőtökökkel, idén először bordó díszkukoricával, lámpással és koszorúval. Ez utóbbit a Kifli és levendula ihlette, bár, fogalmam sincs, hogy nem csináltam ilyet korábban, annyira adja magát: koszorú az őszi termésekből: gesztenyéből, dióból, mogyoróból, makkból, csipkebogyóból. Ahogy a K&L bloggere írta: terápiás üzemmódban kell elkészíteni.

Sétálni pedig jó ideig csak szatyorral és kis vödörrel mentünk, hogy alapanyagot gyűjtsünk, de sajnos csak olyan gesztenyefákat találtunk Macival, amelyet a többi gyerek már rég kifosztott. Amikor persze elfelejtettem bármit is magunkkal vinni, megtaláltam a Fát, így a kis táskámat jól teletömtük Ádám segítségével. De pont elég lett, amit gyűjtöttünk. :)

Először is az asztalon henyélő tálnyi gyümölcs: 

(szerintem nagyon klassz a hasonlóság a formákban, s emellett Tök jól kiegészítik egymást a színek)

Aztán a lakás bejárati ajtaja így fogad minket mostanság:
(valahogy hiányzik nekem még ide egy kis kosár, abban rendezettebbek lennének az őszi javak)

Végül pedig a fent említett ajtókoszorú, a ház bejáratán. Mivel magasan volt a kampó, kellett egy szék. Aztán Ádám feltalálta magát.

Tekintsetek el az üvegezéstől, ez egy általunk nem befolyásolható tény.

Jótanács: ha hungarocell alapra kezditek el, akkor előtte tekerjétek be valami természetesnek látszó anyaggal, különben annyit fogtok vele szenvedni, mint én: a gesztenyék közti lyukakat _el_kell_tüntetni, vagy kivilágít a fehérség...

Gyerexáj 4.

(evés előtt)
-Ádám, gyere kezet mosni!
- Nem kell! Lapáttal homokoztam!


Áll a kisszékében, kezében a majom plüss.
- Ne féljél! Ugrunk!


Mai sétánk során egy közelben induló keresztút első állomása előtt haladtunk el.
- Néézcsak! Boszor!
- Boszor?
- Igen. (Ez furcsa: amikor szerint jól ismétlem meg azt, amit mondott, akkor tényleg azt akarta mondani. De vajon mit? Vagyis, ha rosszul ismétlem meg, akkor nem is azt a szót akarja mondani.)
Később, este aztán itthon repkedtek a szoborkányok....


Másik eset, amikor nem találtam el a szót, amit mondani akart, s néhány próbálkozás után feladtam, s csak hümmögtem, mert nem akartam kihozni a sodrából:
- Nem ühüm, hanem igen!
(Pedig nem szoktuk ezt mondani neki...)


- Ádám, jó a víz? (fürdőkádban.)
- Háát, nem annyira. (őszinte...)

Luxembourgi falvak 4.: Machtum

Nagyon érdekes megfigyelni, ahogy járom sorra a falvakat, milyen más mindegyiknek a hangulata. A héten voltam pl. Stadtbredimus nevű faluban, ugyancsak Luxembourgban, Mosel partján fekszik. Az a helyzet, hogy nem lesz róla poszt, mert nem jött be ez a hely. Semmi köze nincs a korábbi szépségekhez, mert még Wormeldange-nál is forgalmasabb és lepukkantabb. Olyan furcsán szétesett a többi társához képest. Úgyhogy ugrunk is a következő áldozatra, a Nittellel épp szemben fekvő Machtum-ra. No, ő megint hozta a szintet: bár folyómenti útja forgalmas, ráadásul építik is, belül nyugis főteret és kellemes utcácskákat találunk, melyek mind szőlőhegyek felé viszik az arra sétáló népet. A falu éppen abban a Mosel-kanyarulatban terül el, amelyről egyszer korábban már írtam.

Ezt a fotót meg persze Nittel határából készítettem egyszer, egy másik bejegyzéshez, amelyet még nem mutattam meg :) Egy házikó kilátását akartam vele demonstrálni, de most inkább Machtumot mutatom meg vele távolról: (ja és még tavasz volt.)

Most viszont térben és időben visszatérünk machtumi látogatásunkhoz, és itt kezdjük a sétát. Hivatalosan is ajtó-gyűjtő lettem, s bár már korábbi bejegyzésekben csomót megmutattam, lehet, egyszer szentelek nekik külön egy bejegyzést.

(A kis sárga bokor mögött pedig egy second-hand gyerekcucc kereskedésre bukkantam!)

Az "előkertek" témakör győztese:

2. helyezett: :) (Dísztökökkel a vakablakban és rózsaszín hortenzia bokorral!!!)

Egy modern házikó támfala:

Ha akarod, ha nem, előbb utóbb kisétálsz a szőlők közé. Ott lehet kóstolni is :) Érik már a rizling, érik. (A német házigazdáink kikérték maguknak: a folyó túloldalán nem Elbling terem, hanem Rizling. Nem ugyanaz! - aha.)

A fókusz épp az országhatárra esik :) (folyó közepe)

Valahogy a kertek alatt visszajutunk a faluba. Szeretik errefelé az eldugott kis kerteket, a közöttük vezető fél méter széles ösvénykéket. Elég nyugis az biztos. Aztán a végén ez a szolid kis udvarház fogad. Azért jók ezek az ösvények, mert sose tudhatod, hol lyukadsz ki :) Általában olyan helyen, amely nem látszik az utcáról, hogy ott bárki  bemehet. (A kertek általában le vannak választva kerítéssel, szóval tisztán látszik, ki meddig mehet.)

A kőkeret bárhol feldobja a homlokzatot. Hát még egy öntöttvas harang :)

Ádám megkaparintotta a fényképezőt, és csinált néhány jó képet a templomról, meg a környező autók vonóhorgairól, azokat most inkább nem tenném közzé :)

Gyerexáj 3.

A mai überelte nálam az összes eddigit, úgyhogy most meg is osztom Veletek.

- Ádám, aludtál ma az oviban?
- Igen, csak megvártam, amíg Annabé' elalszik.
- Miért vártad meg?
- Mert addig simogattam.
- (Heeee???) Hol simogattad?
- Hát itt a hátát.
- Egymás mellett volt az ágyatok?
- Igen.
- És Annabel aranyos?
- Igen. Annabé.

Hát nem is tudom mit mondjak. De lehet, rövid úton kiderítem, melyik kislány az Annabé :)

Maci mondásai avagy gyerexáj 2.

Lehet, így leírva nem annyira viccesek, mint élőben, képzeljétek hozzá a komoly arckifejezést és a cuki hanglejtést. 

Egyik reggel, mikor vendég aludt nálunk, de már mindenki felébredt, Maci megkérdezte:
- Johen kicsukta a szemét?

Hétvégén, reggeli közben:
- Anya, megyünk óvodába?
- Nem, hétvége van.
- Bezárta a "Bolani"? (=Melanie, ahogy ő érti...)

Ugyanezen reggeli után:
- Anya, gyere menjünk játszani!
- Mindjárt de még nem ittam meg a kávémat.
- Óó... Azt el ne felejtsük!....

Reggel, ovi előtt megáll a szobája ajtajában:
- Sziasztok vonatok. Majd... majd jövök. 7 órakor.
(ezt akkor tanulhatta, amikor mondtuk neki, hogy 7 órakor lesz vacsora, egyébként 5-kor jön haza.)

Tegnap kérdeztem tőle, mikor mentem érte az oviba:
- Ádám, ettél ebédet?
- Szerintem... ettem.
(és mások szerint?)

(amúgy az is vicces, amikor egy hároméves megpróbálja ezeket a szavakat használni: "például", "általában", "valószínűleg")

Az egyik óvónéni leírta nekem, milyen verseket mondanak el ebéd előtt, és hogy Ádám megtanulja, mondogattam neki. Erre ő így nyugtázta:
- Igen Anya. Ilyeneket mondunk ebéd mögött.


... ha eszembe jut a többi mondása, folytatom :)

Luxembourgi falvak 3.: Wormeldange

Pont Ahn és Ehnen között található mai posztunk főszereplője, német nevén Wormeldingen, luxi nevén Wormer :) Hasonlóan szép adottságokkal rendelkezik, mint az említett másik két falu, mégis, azt a megállapítást tehetjük: csorbult a bája. Ennek két okban lelem magyarázatát. Az egyik, már megbocsássatok, de az, hogy nagyon nagy részben portugálok által lakott. Korábban nem is tűnt fel annyira, de ha teszünk ott egy sétát, eléggé egyértelművé válik... A házak sajnos nem hirdetnek nagy gazdagságot azzal, hogy igényesen fel lennének újítva, olyan délies, mediterrános az egész. Igaz, ehhez az is hozzájárul, hogy a domboldalról a folyó felé lecsorgó utcácskák sikátorosak és girbe-gurbák. A másik ok, amely kevésbé vonzóvá alakítja a helyet, a jelenleg erős átmenő forgalom. Ugyanis ez a falu büszkélkedhet egy híddal, amely összeköti Németországot Luxembourggal. S mivel a tőle kb 8 km-re fekvő grevenmacher-i híd épp felújítás alatt áll, kénytelen minden környékbeli ingázó ezt igénybe venni. Ennek persze hamarosan vége lesz, amikor - remélhetőleg október folyamán - átadják újra a másik hidat. A helyi lakosság már biztos ugyanúgy várja, mint mi, akikhez az új híd sokkal közelebb lesz, s megkönnyíti majd a mi közlekedésünket is. De azt hiszem, az itteni benzinkút és egyéb szolgáltatók szívük szerint inkább eltolnák még ezt a pillanatot.

Persze itt is rengeteg szép részletet meg lehet figyelni, ezek alapján nem is fogjátok érteni, miről beszéltem a bevezetőben :)

Itt most előtörhet ajtó+koszorú-imádatom :)

Ez az ajtószín!!!! Csudálatos!!! (nekem)

A templom előtti térről is leláthatunk a folyóra.

Ez a vadszőlővel befuttatott ház egy művészlak, ahol néha még kiállításokkal is találkozhatunk. A rózsaszín ház is hozzá tartozik. (vadszőlő ősszel: gyönyörű színek! még hozok majd ilyen képeket.)

Van itt még egy-két villa, amely mellett nem mehetünk el szó nélkül :) Az udvarából és a földszinti teraszról a folyóra van kilátás.

Kicsit szecessziós hangulata van, nem?

Főbejárat:

Toronyszoba:

(Egyébként, ahogy ezt a házikót fotóztam, épp tanújává váltam egy balesetnek. Ugyanis ez az utca szörnyen keskeny, de mégis kétirányú. A legszűkebb ponthoz érve egy teherautó megijedt, mikor látta a szembejövő autót, és gondolkodás nélkül rükvercbe tette, így szépen legyalulva a mögötte álló BMW motorháztetejét. Pedig én integettem, hogy neeeeee! Mondtam is vagy 3xszor Macinak, hogy neki fog menni - neki fog menni - neki fog menni. Ebből arra következtetek, hogy nem olyan gyorsan történt (nem csak én láttam lassított felvételként az egészet), tehát a BMW-s is vehette volna a lapot, hogy tolatni kell. )

Közeli szőlődombok támfalai:

Wormeldingen felett is magasodik egy kis káplona. Ezt egyébként egy játszótérről fényképeztem, azt hittem, megtaláltam Lux. legszebb játszóterét, de mégis megharagudtam rá: olyan játékok vannak rajta, amire egy 3 éves még nem tud felmászni!

Menjünk inkább tovább, kedves részleteket megfigyelni:

Élénk, de ízléses falszín + rengeteg növény + kőkeretek = kellemes, romantikus megjelenés

Ez a piros falszín + sötétkék spaletta nagyon ütős, a szürke luxi hétköznapokban kellenek is az ilyenek! A felfuttatott szőlőtől még barátságosabb a benyomás. Kovácsoltvas székek és asztalka: fokozzák a mediterrán hangulatot.

Kár, hogy az a tábla elrontja a romantikáját ennek a bejáratnak:

Most épp a házasságkötő terem előtt járunk. Nagyon ügyesen ide is telepítettek egy játszóterecskét, de ezek a növények se semmik! Megadják az esküvők alaphangulatát, nem?

Tehát ez a kicsi játszó a városka közepén sokkal barátságosabb, mint a dombtetőn lévő. Ádám itt nagyot hancúrozott egy portugál hiperaktív kissráccal :)