Pont Ahn és Ehnen között található mai posztunk főszereplője, német nevén Wormeldingen, luxi nevén Wormer :) Hasonlóan szép adottságokkal rendelkezik, mint az említett másik két falu, mégis, azt a megállapítást tehetjük: csorbult a bája. Ennek két okban lelem magyarázatát. Az egyik, már megbocsássatok, de az, hogy nagyon nagy részben portugálok által lakott. Korábban nem is tűnt fel annyira, de ha teszünk ott egy sétát, eléggé egyértelművé válik... A házak sajnos nem hirdetnek nagy gazdagságot azzal, hogy igényesen fel lennének újítva, olyan délies, mediterrános az egész. Igaz, ehhez az is hozzájárul, hogy a domboldalról a folyó felé lecsorgó utcácskák sikátorosak és girbe-gurbák. A másik ok, amely kevésbé vonzóvá alakítja a helyet, a jelenleg erős átmenő forgalom. Ugyanis ez a falu büszkélkedhet egy híddal, amely összeköti Németországot Luxembourggal. S mivel a tőle kb 8 km-re fekvő grevenmacher-i híd épp felújítás alatt áll, kénytelen minden környékbeli ingázó ezt igénybe venni. Ennek persze hamarosan vége lesz, amikor - remélhetőleg október folyamán - átadják újra a másik hidat. A helyi lakosság már biztos ugyanúgy várja, mint mi, akikhez az új híd sokkal közelebb lesz, s megkönnyíti majd a mi közlekedésünket is. De azt hiszem, az itteni benzinkút és egyéb szolgáltatók szívük szerint inkább eltolnák még ezt a pillanatot.
Persze itt is rengeteg szép részletet meg lehet figyelni, ezek alapján nem is fogjátok érteni, miről beszéltem a bevezetőben :)
Itt most előtörhet ajtó+koszorú-imádatom :)
Ez az ajtószín!!!! Csudálatos!!! (nekem)
A templom előtti térről is leláthatunk a folyóra.
Ez a vadszőlővel befuttatott ház egy művészlak, ahol néha még kiállításokkal is találkozhatunk. A rózsaszín ház is hozzá tartozik. (vadszőlő ősszel: gyönyörű színek! még hozok majd ilyen képeket.)
Van itt még egy-két villa, amely mellett nem mehetünk el szó nélkül :) Az udvarából és a földszinti teraszról a folyóra van kilátás.
Kicsit szecessziós hangulata van, nem?
Főbejárat:
Toronyszoba:
(Egyébként, ahogy ezt a házikót fotóztam, épp tanújává váltam egy balesetnek. Ugyanis ez az utca szörnyen keskeny, de mégis kétirányú. A legszűkebb ponthoz érve egy teherautó megijedt, mikor látta a szembejövő autót, és gondolkodás nélkül rükvercbe tette, így szépen legyalulva a mögötte álló BMW motorháztetejét. Pedig én integettem, hogy neeeeee! Mondtam is vagy 3xszor Macinak, hogy neki fog menni - neki fog menni - neki fog menni. Ebből arra következtetek, hogy nem olyan gyorsan történt (nem csak én láttam lassított felvételként az egészet), tehát a BMW-s is vehette volna a lapot, hogy tolatni kell. )
Közeli szőlődombok támfalai:
Wormeldingen felett is magasodik egy kis káplona. Ezt egyébként egy játszótérről fényképeztem, azt hittem, megtaláltam Lux. legszebb játszóterét, de mégis megharagudtam rá: olyan játékok vannak rajta, amire egy 3 éves még nem tud felmászni!
Menjünk inkább tovább, kedves részleteket megfigyelni:
Élénk, de ízléses falszín + rengeteg növény + kőkeretek = kellemes, romantikus megjelenés
Ez a piros falszín + sötétkék spaletta nagyon ütős, a szürke luxi hétköznapokban kellenek is az ilyenek! A felfuttatott szőlőtől még barátságosabb a benyomás. Kovácsoltvas székek és asztalka: fokozzák a mediterrán hangulatot.
Kár, hogy az a tábla elrontja a romantikáját ennek a bejáratnak:
Most épp a házasságkötő terem előtt járunk. Nagyon ügyesen ide is telepítettek egy játszóterecskét, de ezek a növények se semmik! Megadják az esküvők alaphangulatát, nem?
Tehát ez a kicsi játszó a városka közepén sokkal barátságosabb, mint a dombtetőn lévő. Ádám itt nagyot hancúrozott egy portugál
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése