Nagyon érdekes megfigyelni, ahogy járom sorra a falvakat, milyen más mindegyiknek a hangulata. A héten voltam pl. Stadtbredimus nevű faluban, ugyancsak Luxembourgban, Mosel partján fekszik. Az a helyzet, hogy nem lesz róla poszt, mert nem jött be ez a hely. Semmi köze nincs a korábbi szépségekhez, mert még Wormeldange-nál is forgalmasabb és lepukkantabb. Olyan furcsán szétesett a többi társához képest. Úgyhogy ugrunk is a következő áldozatra, a Nittellel épp szemben fekvő Machtum-ra. No, ő megint hozta a szintet: bár folyómenti útja forgalmas, ráadásul építik is, belül nyugis főteret és kellemes utcácskákat találunk, melyek mind szőlőhegyek felé viszik az arra sétáló népet. A falu éppen abban a Mosel-kanyarulatban terül el, amelyről egyszer korábban már írtam.
Ezt a fotót meg persze Nittel határából készítettem egyszer, egy másik bejegyzéshez, amelyet még nem mutattam meg :) Egy házikó kilátását akartam vele demonstrálni, de most inkább Machtumot mutatom meg vele távolról: (ja és még tavasz volt.)
Most viszont térben és időben visszatérünk machtumi látogatásunkhoz, és itt kezdjük a sétát. Hivatalosan is ajtó-gyűjtő lettem, s bár már korábbi bejegyzésekben csomót megmutattam, lehet, egyszer szentelek nekik külön egy bejegyzést.
(A kis sárga bokor mögött pedig egy second-hand gyerekcucc kereskedésre bukkantam!)
Az "előkertek" témakör győztese:
2. helyezett: :) (Dísztökökkel a vakablakban és rózsaszín hortenzia bokorral!!!)
Egy modern házikó támfala:
Ha akarod, ha nem, előbb utóbb kisétálsz a szőlők közé. Ott lehet kóstolni is :) Érik már a rizling, érik. (A német házigazdáink kikérték maguknak: a folyó túloldalán nem Elbling terem, hanem Rizling. Nem ugyanaz! - aha.)
A fókusz épp az országhatárra esik :) (folyó közepe)
Valahogy a kertek alatt visszajutunk a faluba. Szeretik errefelé az eldugott kis kerteket, a közöttük vezető fél méter széles ösvénykéket. Elég nyugis az biztos. Aztán a végén ez a szolid kis udvarház fogad. Azért jók ezek az ösvények, mert sose tudhatod, hol lyukadsz ki :) Általában olyan helyen, amely nem látszik az utcáról, hogy ott bárki bemehet. (A kertek általában le vannak választva kerítéssel, szóval tisztán látszik, ki meddig mehet.)
A kőkeret bárhol feldobja a homlokzatot. Hát még egy öntöttvas harang :)
Ádám megkaparintotta a fényképezőt, és csinált néhány jó képet a templomról, meg a környező autók vonóhorgairól, azokat most inkább nem tenném közzé :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése