4 hónap

Babzsák ma tölti be a 4. hónapját. Lássuk, hogy is állunk:

• 7,3 kg
• kb 66-68 cm, de body-méretben mindig előrébb járunk, onnan már a 71-74-eseket hordjuk.
• napi 7-szer eszik, alkalmanként kb 150-180 ml-eket. Sajnos éjszaka is kelünk még, kétszer is, de legalább visszaalszik.
• Még mindig a tápszer a favorit, bár naponta kóstoltatok vele valamilyen pürét, de csak az arcokat vágja rá, fanyalog a legfinomabbra is.
• Felismeri a cumisüveget, a fejével elindul felé, ha éhes. Azt is egyértelműen jelzi, ha nem kér többet.
• Nagyon beszédes, azt hiszem, már minden magánhangzó előjött valamilyen formában, bár újabban a száj kinyitása nélküli beszédét tökéletesítgeti. Általában valamihez, vagy valakihez beszél, lehet vele felelgetni.
• Szoktunk mondókázni, sokáig figyel a versekre.
• Van délelőtti alvás, és vagy egy nagyobb délutáni, vagy több kisebb. Ennek ellenére estére mindig elfárad. Míg reggel mindenre és mindenkire vigyorog, este nagyon nyűgös. Ez nem jelenti azt, hogy azonnal el is aludna.
• Mozgásfejlődés téren nem vagyunk a topon, az oldalra fordulásig jutottunk. De egyre erősebb, élvezi a hason fekvést, amíg el nem fárad. A kisszékébe újabban be kell csatozni, mert nagyon ficánkol már.
• Kezével sem egyértelműen nyúl a dolgok után, de ha véletlen valamit megkaparint, azt nézegeti, azt is, hogy a keze tartja, azt is, hogy a keze a karjában folytatódik és a vállában végződik :)
• Néha a lába is feltűnik neki. Arra is rájött már, ha rugdossa a játékhidat, akkor mozognak a játékok.
• A cumira nincs rászokva, néha az elalvást megkönnyíti.
• 1-2 alkalommal már jöhetett a foga, mert sok volt a nyála és mindent a szájába tömött. De még nem állandó jelenség.

Az biztos, hogy sokkal könnyebb vele, mint az elején: ha valami baja van, egy ideig el lehet terelni a figyelmét, pl ha nem tudok neki azonnal enni adni.

A bevásárlást még mindig utálja, ezért kezdem már én is... Csak sajnos nekünk is ennünk kell, tehát nem kihagyható a dolog.

Tegnap délelőtti sétánk kb dél körül kezdődött, és úgy másfél órásra sikerült. Szerencsére Mackó végigaludta az egészet, pontosabban úgy a felénél felérzett kicsit, de vissza is aludt. Csípős hideg volt, mivel egy idő után felhő sem volt az égen, de jó volt a szikrázó napsütésben és hóban sétálni. Mivel néha kicsit fújt a szél,  ami a fákról is verte le a havat, így ráhúztam a babakocsira az esővédő fóliát, ezáltal tényleg nyugalma lett Babnak. Ugyanis még mindig van ez a szokása, ha is szellő éri az arcát, fulladozást játszik. Nem tudom, biztos belemegy a levegő az orrába, ami megijeszti. Mindenesetre a délelőtti alvása legalább hosszúra nyúlt, és a jó levegőn is volt. Ma sajnos épp délben kell mennem az uszodába, később pedig az osan nem kifejezetten jó levegőjét kell szívjuk.

Meg kéne már mérnem Bab fejkörméretét. Nem értem, már 3 ruhadarabot is ki kellett szanálnom, ami azért nem jött rá, mert kicsi volt a nyakuk Bab fejéhez képest. Ezek szerint az átlagosnál nagyobb lenne a feje? Biztos a sok ész... :)

Haj-ügyek

Ma két mérföldkövet is ugrottunk Bab haját illetően:

• Egyik, hogy megoldottam a koszmó-problémát. Csak azért írom le, hátha valaki szenved még ezzel. Ha már nem használ az olajozás, a fésű, a fogkefe, a speckó babasampon, vagy a citromleves olaj: nincs más hátra, mint a 70 %-os alkohol! Lehet, hogy durván hangzik, de nem kell megijedni: kicsit locsoltam a fogkefére, azzal rámentem a kérdéses területre. Nem mondom, hogy nem csíphette úgy 1 másodpercig. De a korpa (ami nem mindennapi volt már sajnos) gyönyörűen jött le. Olyannyira nem zavarta, amit csinálok a fején, hogy ezalatt szépen el is aludt a kezemben. Persze az alkoholozás után fésülgetni kellett, hogy lejöjjön a rondaság. Most viszont újra szép babás a fejbőre.
• Másik dolog, hogy megvolt az első hajvágás. Persze kérdezhetitek, hol vágtuk le, ha egyszer kihullott, de csak a fejtetőn hullott ki, hátul hosszú volt. Mondjuk nekem tetszett így is, sajnáltam is nagyon, mert ez volt az első civilizációs tevékenység szegény gyereken. Na jó, nem, ha azt vesszük, hogy kapott már szurikat, vagy hogy tápszert eszik :) De a haja akkor sem olyan már, mint születésekor. Most olyan kis kompakt feje lett, látszik a formája :) Meg a nyaka sem fülled be. Olyan kisfiús lett.

Egyébként kellemes napunk volt, hagyott aludni is, meg a dolgomat is tudtam mellette intézni, sok mindent megcsináltam, amit már régóta akartam. Este pedig vezényszóra elaludt. Kompenzálta a tegnapit... Remélem, éjjel is jó kisfiú lesz.

Nem is mondtam, kb 5 cm hó van, egész nap esett. Nagyon szépen néz ki a környék. Viccesek ezek a luxiak: a járdát járda szélességű kistraktorral takarítják meg a hótól... 

Bab is mondogatja: Hóóó! Hóóóó... Örül neki :) Mégiscsak az első hó az életében :)

    

Na most egy kétórás altatás után sikerült végre leülnöm ide. Valószínűleg a hasát bántotta valami.

De ma is jól viselkedett: szerencsére lehet vele kirándulni, jókat alszik a levegőn, és be lehet vele ülni enni is, nem néz mindenki minket a sírás miatt. Persze ehhez az kell, hogy ő is megkapja ami neki jár: tele legyen a pocak, és üres legyen a pelus.

Szóval mai uticélunk Bernkastel-Kues volt, 90 km-re tőlünk, Németországban. Már megnyitottak az Adventi-vásárok mindenfelé. Tulajdonképpen megjöttem én már a német karácsonyi vásárokból: a Vörösmarty-téri mögött igencsak elbújhatnak kínálat szempontjából. Inkább a fogyasztásra vannak kihegyezve: jó kis Glühwein, meg Weihnachts-Punsch, hozzá Waffel, Crépes, vagy Wurst. 

Másik nagy szerencséjük: hogy mesés maga a környezet, a német óvárosok a kis fachwerkes házaikkal eleve gyönyörű karácsonyi hangulatot árasztanak, főleg ha fel is díszítik őket, az utcákat meg kivilágítják. A fölső jobboldali képen látszik, hogy itt is (mint otthon a Gerbaud-cukrászda ablakait) Adventi naptárrá változtatták az egyik házat. Ők ugyan azt hiszik, hogy ezzel egyediek, de mi tudjuk, hogy nem :). De felhívnám a figyelmet a fölső baloldali képre is! A házikó, -amely a kiírás szerint 1406-ból származik,- alja kb. másfél méter széles, erre ül föl nem épp szimmetrikusan a konzolos emelet! Kis mézeskalács-házikó. Ha jól emlékszem valami Weinstube működik benne. Mert, hozzá kell tenni, egy jelentős bortermelő vidék közepén vagyunk épp. Vettünk is kóstolónak itteni bort, "Auslese" minőségűt, állítólag ez itt a legjobb: kézzel válogatják a szőlőszemeket préselés előtt.

A főtéren fúvószenekar játszott mindenféle karácsonyi nótákat, az egyik utcában meg tangóharmonikás bácsik énekeltek, ez is nagyon tetszett. Tudják ezek a németek, hogy kell élni! 

Tulajdonképpen jókor mentünk: érdemes korábban kimenni ezekbe a vásárokba, nem megvárni az estét, a hangulatos kivilágítás miatt: ilyenkorra rengetegen lesznek, lépni sem lehet. (Meg parkolóhelyet találni sem.)

Másik megállapításom, hogy a németek egészen közvetlenek is tudnak lenni. Gondolom a kis Glühwein hozzásegít, de amúgy is: kb 10 percenként nézett be valaki a babakocsiba. Az étteremben is megismerkedtünk egy házaspárral, akiknek ugyancsak jó volt a beszélőkéjük :)

Hogy teljes legyen az Adventi-vásáros kép: desszertnek karamellizált mandulát vettünk.

Mindennek ellenére még nehezen hisszük el, hogy megjött a tél, vagy hogy mindjárt karácsony. Egész hirtelen lett mindez. De lehet, hogy csak bele vagyunk feledkezve a babázásba, és nem vesszük észre az idő múlását. Én pl. sose tudom, hányadika van. Ma se :)

Sok mindent csináltunk ma. Reggel kaptuk magunkat, és kimentünk egy közeli erdőbe sétálni. Amúgy is tervbe volt véve, de ez az első megmaradt hó csak fokozta a kedvünket. Persze nem kell nagy hóra gondolni, csak olyan hangulatkeltőre. Most végre le is fényképeztem a Kismackót. Nem kell megijedni, hogy nem tartja semmi a fejét (a képen épp így tűnik), ha ébren van, szépen tartja magának, ha alszik,  leteszi, meg ki lehet stabilizálni egy kapucniszerű cuccal, ami most épp lóg. Egyébként Kismackó nagyon ügyes volt: ahogy kitettük a lábunkat az erdőbe, el is aludt, végigaludta a kb. két órás sétánkat, sőt még itthon is aludt. Most volt először 0 fok alatt. Szépen kipirult az arca.

Aztán hazajöttünk, és nekiugrottam ebédet csinálni, amíg Peti elment a biciklit megszereltetni. Mikróban főtt csirkeszárny volt kuszkusz körettel. Szerintem elég jól sikerült. :) Sütöttem mellé mirelit-rétest is, meg volt forró tea, almás-fügés. Egész téli hangulatú ebéd volt :). Bár közben megérkezett a fodrász is, ez alkalommal csak a Petit szabadította meg a hajától, én most növesztésbe kezdtem...

Aztán a jól megérdemelt szombat délutáni alvás következett, közöttünk Babóval. Így ő is mindig jobbat alszik :).

Végül pedig volt egy osan-körünk, de csak gyors, hatékony. Persze hogy a cetlit itthon felejtettem, hogy mit kéne venni. De azért sikerült.

Bab elég jól bírta a mai napot, csak este lett kicsit nyűgös, de a fürdés felvidította, aztán be is vágta a szunyát (egy kis tejcsi ellenében).

Holnapra is valami kirándulást tervezünk, bár egy kis porszívózásnak is itt lenne az ideje már.

Tegnap ajándékcsomagot kaptunk az egyetemtől (= Apa munkahelye). Egy szép zöld törölközőt, amibe Ádám neve van hímezve, ékezettel(!) és egy báránykás dudu. Meg gratuláltak is. Jófejek.

Vicces ez a R. Réka-torna... Vannak néha mondásai. Pl. álló helyzetben: "akkor páros térd!" Hát megnézném előbb, hogy azt hogy csinálja... (mellesleg a térdhúzásnál páros karmozdulatot akar). De ami még jobb: "hátul van a fenék!" Mért?? Neki előre szokott csúszni?? :)

Ma nagyon szép idő volt: vagy esett a hó, vagy sütött a nap, vagy mindkettő. El is határoztam, hogy nem várom meg, amíg délután felkel Bab, hogy sétálni menjünk, mert olyankorra már mindig besötétedik. Úgyhogy próbáltam mindent gyorsan elintézni, de így is 2 óra lett, mire el bírtunk indulni. Viszont épp nagyon szakadt a hó, ezért beltéri programot választottam: autóval Hela. Ez egy barkácsáruház, ami ilyenkor karácsonyi vásárt is nyit. Így is volt, már megnyitott, volt sok néznivaló :). Szerencsére Babó sem nyivákolt, hanem szépen nézelődött. Pedig az alvásidejében mentünk. Végül a virág-részlegnél el is aludt. Igazi férfi... unja a növényeket. Én viszont annál inkább örültem, ugyanis potom pénzért lehetett gyönyörű Mikulás-virágot meg Orchideát venni. Szerintetek vettem? :) Hát jó, pótolni kellett a kiszáradtat és a kirohadtat. Mellesleg az Orchideám, a régi még él. Meg aztán befigyelt pár kisebb karácsonyfa-dísz is :). És kinéztem, hogy itt lehet venni cserepes karácsonyfát nem is drágán. Pont ezt akartam. Na jó, karácsonyfa-dísz vásárlással leállok most már, mert van már az Ikeából,  néhány a Casaból, az Osanból, meg néhány a Helából. Várom már a karácsonyt, szép lesz a fánk, meg a díszítés :). Nem a fényes díszeket kedvelem, inkább az egyszerű anyagokból különlegeseket. Kicsit skandináv jellegű lesz, mivel a díszek nagy része mégiscsak ikeás. Az is pozitív volt, hogy egy nagyon kedves kasszásnéninél fizettünk, kifejezetten emberséges volt, megcsodálta Babot, és mondott pár jó szót. Lehet, hogy azért esik jól, mert keveset vagyok emberek között? :)

Ma nagyon vicces kedvében van Bab. Reggel is akkor kakilt, mikor Apa épp kibontotta. Meg is voltam nyugodva, hogy akkor mára el van intézve, de az imént csak érzem én, hogy itt csomag van. Kibontom, valóban. De kicsit ott kellett hagynom, mert a nedves törlőkendő kicsit sem volt nedves, be kellett vizeznem. Mire visszaérek, mindenhol pisi áll, a földön, a pelenkázón a gyerek alatt, még a zoknija is pisis volt...

Apropó: zokni. Nőttük zokniméretet, de talán kettőt is. Nem is baj, de azt nem értem, mért van az, hogy lány zokniból kétszer akkor a választék, mint fiúból? Ezáltal persze méretből is több van, ugyanannyi lányra a többféléből kevesebb fogy.

   

Kell valami új taktika. Korábban sok mindent meg tudtam csinálni, amíg Bab aludt. De most egyre kevesebbet alszik, vagy néha én is alszom vele délután, és kevés idő marad a dolgok elvégzésére. Igen, lehet nekem nem kéne délután is lefeküdni, ez lesz a megoldás, meg a kávé :). Mindenesetre éberebben is alszik: eddig minden gond nélkül le tudtam vágni a körmét, miközben aludt, de most folyton fölébredt. Még csak 1 kéznél tartok. Jut eszembe aktuális költői kérdésem: honnan jön ez a sok szösz a baba ujjai közé? Ahogy kiszedem, újratermelődik :)

Hivatalosan is belenőtt viszont az Ergo-Baby hordozójába, úgyhogy tegnap este is abban vittük az Auchanba. Meg az új mackójelmezében  :) Ez ilyen kis kezes-lábas, hasonló a korábbihoz, csak melegebb. Majd csinálok róla fotót! Még füle, farka is van :) és szőrös. Ahogy beletettük a hordozóba, tényleg olyan volt, mintha az Editéktől kapott óriás játékmackót vinnénk sétálni :)

A hideget viszont továbbra sem szereti. Ahogy kivisszük a lakásból, minden baja lesz, vagy ahogy egy kis szellő éri. Nem jó ez így. Persze, látszik, hogy nyári gyerek :). 

JÓ ÉG! Most, hogy kinézek, ESIK A HÓÓÓ!!! Épp írni akartam, hogy tegnap estére már elmentek a felhők, így abban reménykedtem, hogy ma szikrázó napsütésre ébredünk, és sétával fogom indítani a napot. Na, azt már eddig is tudtam, hogy ugyanolyan felhős, mint eddig, így Réka-tornával indítottam inkább a napot. Bab néha biztatott, néha rötyögött rajtam...

Egyébként váltottunk magánhangzót. Újabban mindent a Hőő-vel fejez ki. Az is vicces volt, hogy meséltem Petinek, hogy hajnalban Bab elkezdett mindenfélét dumálni, én meg izgultam, hogy fel fogja őt ébreszteni, és ahogy utánoztam a hangjait, azonnal felkapta a fejét. Mintha értené, hogy ez most az ő nyelvén volt :)

Tegnap már nagyon próbálkozott fordulni, de általában az oldaláig jut, aztán a keze miatt megakad. De ha segítek neki (épp csak egy kicsit kell), és továbbfordul, azt nagyon élvezi, és egész sokáig tartja magát hason, meg nézelődik a játékai felé. Kipróbáltam vele a pléden-gurítós módszert is, csak hogy érezze, milyen is fordulni.

Mexikói kukoricaleves

Másik kedvenc levesünk. Azért is jó, mert a hozzávalói nem különlegesek, de maga a leves az lesz. Meg azért is jó, mert gyorsan kész van, és nagyon finom.

Hozzávalók:

1 fej vöröshagyma

kis olaj, amin megpirítjuk

1 db kaliforniai paprika

1 kukoricakonzerv levével együtt

2 dl tejszín

1 ek. liszt (étkezési keményítő helyett)

kb 2 dl víz (lehet kevesebb vagy több is, ízlés szerint)

fűszerek: só, bors, ki lehet próbálni kis fokhagymával, kis chillivel

én tettem bele fél leveskockát is

Tehát a felaprított hagymát olajon megpirítjuk. A felkockázott paprikát is hosszátesszük, kicsit azt is fonnyasztjuk. Jön a liszt, ami miatt rögtön jön a víz is, mert odaégne. Itt szúrtam közbe a fél leveskockát, hogy elolvadjon. Beletesszük a kukoricakonzervet a levével együtt, majd felforraljuk. A végén beleöntjük a tejszínt is. Néha tejjel helyettesítem, de olyankor nem túl krémes. Kb. ennyi. Közben ne felejtsük el a fűszerezést sem!

Újabban a filmeket is más szemmel nézzük. Szülő szemmel. Tegnap például egy olyan filmet láttunk, ahol elrabolnak egy 17 éves lányt, és az apja indul a megkeresésére. (Másfél óra küzdelem után meg is találja.) Ekkor Bab már aludt, pedig nagy kedvem támadt megölelgetni. Mondanom se kell, az éjjel 2 órás etetésnél már a nagy szeretetáradat helyett inkább kötelességtudatot meg fáradtságot éreztem...

Egyébként nem való nekem az ilyen akciódús meg izgalmas film így elalvás előtt: először is nem bírtam elaludni, úgy fel voltam pörögve, aztán meg egész éjjel üldözőset álmodtam...

Ja, és hálát adtam, hogy fiunk van :) Igaz, a másodikat még mindig lánynak szeretném :)

Két helyről örököljük a fiúcska ruhákat. Még az elején kiválogattam méret szerint. A ma reggeli etetés nyoma jól meglátszott Bab pólóján, így elkezdtem keresgélni, mit is adjak rá. Ekkor jöttem rá, hogy elővehetem a következő adag ruhát, mert teljesen beléjük nőtt. Úgyhogy lesz most sok új ruhája. :) Így aztán a Rékás tornám után első dolgom volt berakni a mosógépet. Amúgy is ki kellett már mosni a fejvédőjét: csupa haj az a sarok, ahová mindig bújni szokott... Igen, a hajzata kezd a szerzetesekére hasonlítani: felül kopaszdik, oldalt alul van sok haja. :)

Próbálom játszani/fogni tanítani, és a kezébe adom a csörgőt. De a keze még túl rövid, a csörgő még túl nagy, így közel kerül az arcához, és kénytelen bandzsítani rá :)
Felfedeztünk egy új tulajdonságát: ha jó kedvében van, az álla megbirizgálását mindig kis göcögések követik :)). Nagyon jópofa!
Ebben a Hóc hóc katonás könyvben egész sok ismert versike van. Egy csomót megénekelt belőle Halász Judit is.

Utánaolvastam a hozzátáplálásnak, de jól emlékeztem: mindenhol azt írják, féléves kortól ajánlott. Tehát még korán vagyunk. Ennek ellenére tegnap is megkóstoltattam vele egy -szerintem- fincsi gyümölcspürét. Hát a ruhájától kezdve a párnáig mindenhova jutott abból a pici kanálnyi adagból. Ismét nem díjazta, egész megijedt tőle...

Valahogy megfordult a hétvége sorrendje: tegnap lazítottunk, ma volt a szorgalmas nap. Mosás, vasalás, takarítás, főzés. Sütöttem csirkecombokat ebédre, vacsira pedig a kedvenc sütőtök-levesünk volt.

Közben a babát tanítanunk kell arra, hogy kicsit játsszon el magában is, mert kezd a nyakunkra nőni. Persze kicsit lelkifurdalásom is van ilyenkor, hogy lehet, hogy foglalkozni kéne vele. De próbálom ezt a részt sem hanyagolni, szóval kell, hogy néha ellegyen magában is, mert nem érek rá minden pillanatban mellette lenni.

A mai napközbeni alvások nagyon nehézkesek voltak, sok nyűgösködéssel indultak. Nem is tudom ki kérdezte: ha egyszer álmos, miért sír? mért nem alszik? hát igen... a délutáninál jó példát mutattam neki én is :).

Most meg sikerült épp a játszószőnyegen elaludni. Ma is az oldalra fordulást gyakorolta. Illetve a kiságyban ma is előadta a 90 fokban elfordulást. Egyszer csak kicsi lábak kalimpáltak ki az ágyrácsok között. Mert persze nem a fejvédővel ellátott részre fektettem.

Most jut eszembe, hogy ma még a hozzátáplálásról is akartam olvasni. Az jutott eszembe, hogy a sütőtököt nagyon ajánlják a babáknak, és tulajdonképp szerencsés helyzetben vagyunk, mert ebben az időben a csapból is sütőtök folyik. Egész sokáig lehet kapni. Úgyhogy azt hiszem ez lesz az egyik legfontosabb étel, amivel traktálni fogom a gyerkőcöt.

Nehezen érjük utol magunkat, mióta visszaértünk. Mármint alvásban, a kipakolás, mosás már megvolt. Talán kicsit hajtós volt ez a múlt hétvége. Ezért sem jutottam gyakran gépközelbe: 10 órakor minden nap kidőltem, közvetlen azután, hogy a babát letettem aludni, és a körülötte lévő teendőket elvégeztem. (Pl fertőtlenítés, stb.)

De igazából Bab volt az, aki ma megdöntötte alvási rekordját. Komolyan, már kezdtem aggódni, hogy talán beteg, de lenyugtattak, hogy csak növésben van. A délelőtti alvása fél 2-ig tartott, a délutáni is rendkívül hosszú volt, de este vagy másfél órával korábban kidőlt a szokásosnál. Remélem, azért éjjel se fog kukorékolni.

Forogni még nem forog, ha a saját tengelye körül értjük a forgást, de ma a játszószőnyegén 90 fokban elfordult. :) Már ezt is sikernek könyvelem el, hiszen azért fordult arra, mert azt találta érdekesnek. Néha oldalára fordul, ebből már nem sok hiányzik a teljeshez.

Ma nagyon édes volt: (abban a kis időben, amikor ébren volt), hosszan, elmélyülten nézegette a kezét, néha kinyitotta az ujjait is, aztán ha elmozdult az arca előtt, akkor követte a szemével, majd visszahozta képbe. Annyira aranyos volt, hogy felvettem videóra is. Magától még nem nyúl a dolgokért, de tegnap véletlen az egyik kezéből a csörgő átkerült a másikba. De olyan is volt, hogy ült a székében, kezében a csörgővel. Pillanatra nem néztem oda, következő kép: a gyerek boldogan ül a székben, feje tetején a csörgővel. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy a csörgőt a fejen tároljuk.... :)))

Volt már olyan is, hogy nyűgösködés közben cumit raktam a szájába, amit mohón evett, de tulajdonképp neki az ujjai is megteszik (egyszerre 3 is befér), így megmarkolta a cumit, (hiszen nagyon fontos, hogy valamit szorongassunk), majd a cumi helyére bevándoroltak az ujjak...

A mondókás könyv tapasztalatairól:

Jótanács: fiúgyermeknek pelenkázás közben ne szavaljuk a következőt:

Csipp csepp

Egy csepp

Öt csepp meg tíz

Olvad a jégcsap

Csepereg a víz.

Sejthetitek, mi lett a vége...

De amin igazán kiakadtam, az a következő versike:

Éni péni jupinéni

Efer gefer GUMINÉNI

Iszlipó, iszlipó

Te vagy a fogó! 

Nem is tudom... maradnék az ecc-peccnél...

Jól sikerült a meglepetés. :)

Azért nem jelentkeztem ilyen sokáig, mert haza villám-látogattunk, anélkül, hogy bejelentettük volna. Persze, mivel nem volt sok időnk, így csak a szűkebb rokonságot tudtuk meglátogatni. Az egy héttel korábbi grenoble-i út volt a főpróba. Mivel Bab azt jól bírta, így neki mertünk vágni a hosszabb útnak is. Tulajdonképpen nem okozott különösebb gondot, nem terveztünk előre semmit: amikor úgy éreztük, vagy a baba úgy érzete, megálltunk, ennek ellenére nem tartott sokkal hosszabban az út. Viszonylag sokat aludt az úton, leginkább akkor nem tudott magával mit kezdeni, amikor sötétedett, ő meg még ébren lett volna. Egyébként az autópálya menti benzinkutas pihenőhelyeken nagyon kulturált körülmények között lehet pelust cserélni: a szivacsos pelenkázóra egy tekercsről lehet mindig tiszta papírt a baba alá teríteni, s volt olyan, ahol akár pelust és nedves törlőkendőt is mellékeltek volna. Általában a mozgássérült wc-vel van egy térben, de ettől függetlenül bizalomgerjesztő. Így legalább anya is ingyen pisilhet :). Sajnos, erre csak visszafelé jöttünk rá, odafelé még megpróbáltuk az autóban ügyeskedve a peluscserét. Vagy inkább bénázgatva...

Szóval Bab 3 hónapos korára eljutott Kiskunmajsára, Császártöltésre és Pestre is.

Mire visszaértünk vele, már 7000 km volt a babában... Most egy ideig ilyen messzire nem megyünk. Épp elég a homburgi látogatások sora is.

Ez utóbbi helyen voltunk ma is ellenőrzés végett. Kezdünk rutinos látogatók lenni. Szerencsére az oda- és visszautat is végigalussza általában.

Bab azóta is beszédes, élvezi a hangját. Sőt, néha már úgy érzem, kétoldali kommunikációt lehet vele folytatni: felelgetni lehet vele. Sőt, a háó-ból újabban barokkos körmondat alakult: háó-ó, vagy háó-á formájában.

Otthon beszereztem két mondókáskönyvet is, ezután sokat fogunk verselni. Eddig Csokonai: A Reményhez c. versét mondtam neki előszeretettel, mert azt olyan jól lehet skandálni. Egyébként most szembesültem a gyerekkönyv árakkal: elképesztő! Néhány színes lapból álló könyv 1000 Ft?! Vagy annál is több??? Mert a hülye szülő mindenre bepalizható? Hát nem! Tény, hogy van nagy választék, ezt díjazom. Ezek után viszont az is biztos, hogy nagy a minőségbeli különbség, ami egyáltalán nem áll egyenes arányban az árral.

Otthon beszereztem még egy sampont is koszmó ellen. Majd meglátjuk, mi lesz a hatása.

Útközben Bab találkozott két kis babatársával is, de sajnos még nem sok érdeklődést mutattak egymás iránt :) Talán a legközelebbi alkalommal...

Kell nekem etetés közben gépezni: kilöki a kezemből a cumisüveget, és a cumi részből csak úgy röpül a tej a laptopra...

Az előbb sokáig beszélgettem Babbal. Elmondta, hogy Áóóó, Hóóó, mire én hasonlóképp reagáltam, ezért folytatta, hogy ÓóóÓóó, meg hogy Háááá. Ezt ismételgettük, csak a bizonyosság kedvéért.

Másik felfedezésem ma, hogy Bab alapból barátságos lény. Persze, eddig is tudtuk, hogy sokat mosolyog, főleg, ha mosolyognak rá. A mai kísérlet az volt, hogy a tükörben nézte magát, és a tükörben lévő babára is elmosolyodott. Ezt azért tartom fontosnak, mert ugye neki kellett itt kezdeményezni, hiszen arra nem várhattunk, hogy a tükör-baba előbb mosolyogja el magát...

Hogy mért ilyen koszos mindig ennek a szegény gyereknek a keze?? :) Persze mert ha éhes, a szájába veszi, és a tejcsis nyálas kezére minden ráragad utána... :) Aztán veszi be újra. Erre Peti csak legyint: "annyi kosz kell neki!"
Rájöttem, márcsak azért is nagyon fontos, hogy rövid legyen a körme, mert miközben a keze a szájában jár, észrevétlen ott is megkarmolja magát. De nem győzöm vágni a körmét....

Ma voltunk vele Homburgban, ahol a doktor néni azzal ijesztgetett minket, hogy figyeljük meg, egy hónap múlva elkezd kinőni a foga az alsó ínyén.... :) 

Különben ma nem volt nagy élmény ez a homburgi látogatás: érkezésünk után 1 órával fogadtak minket, pedig ez nem jellemző rájuk. Ezért nem is tettem tisztába, nem is etettem meg, gondolván, úgyis hamar kint leszünk. Hát nem... Ezn kívül nem találtam parkolóhelyet, így egy erdő széli úton álltam be két ott parkoló autó közé... Ők sem látták a táblát, hogy megállni tilos... 15 E. Hazafelé esett az eső, és már majdnem itthon voltunk, az utolsó 10 km lett volna hátra, de ekkor beálltunk a dugó végére.

Óriási szerencsém, hogy Bab végigaludta oda is és vissza is az utat, és ott sem nagyon türelmetlenkedett a várakozás alatt, egyedül az a fránya csuklás zavarta. Na legalább ezen is túl vagyunk, jövő héten mehetünk vissza ellenőrzésre.

Nagyon vicces, itt a házban van egy nem túl üdvös házasság. Egyik reggel is a veszekedésükre ébredtem, de az előbb is erre értem haza. Általában ordenáré módon üvöltenek (nem tudom, milyen nyelven), a nő fapapucsa csattog a padlón, a végén pedig nagy ajtócsapkodással az egyik fél elhagyja a terepet. Sajna még nem sikerült kilesnem, kik azok. De az egész ház őket hallgatja ilyenkor. Féltem, hogy valami durvább vége lesz, pl pofon csattanás, vagy ilyesmi, de ez nem hallatszott le idáig... Én nem hallgatózok, ők a hangosak... :))))

Tegnap azon gondolkoztam, mit tudnak rosszat álmodni a babák? Mert amikor felsírt szegényke, nem volt éhes, csak meg kellett nyugtatni, és már aludt is tovább. Lehet, hogy még mindig a születés traumája miatt? Vagy szimplán csak volt egy kis hascsikarása?

Én kis kertet kerteltem...

Ha már beszéltünk a benti növényekről, akkor pár kép a kinti világról... :) Rengeteg madárka is szokott itt az előkertben járni, de még nem sikerült lefényképeznem, pedig már próbálkozok egy ideje :) Jó lenne nekik télre egy madáretető...

Átlagos napot zártunk, de voltak jó részek benne. Sajnos szinte egész nap esett, meg szürke idő volt, pedig tudtam, hogy mennünk kell sétálni, nem csak Bab miatt, hanem mert a tegnapi vásárlásból kimaradt pár dolog. Ez van, ha sír a gyerek közben. Meg az is belejátszik, hogy ez az osan feleslegesen nagy, nem lehet végigjárni egy sima bevásárlásnál, és kifelejtek sok dolgot. De most ezt dobta a gép. Meg azt, hogy Bab utálja. DE: ma alvással indítottuk a délutánt, és csak utána mentünk sétálni a gyógyszertárba (tápszer... sokat eszik), utána osan. Csodák csodájára Bab előbb tágra nyílt szemekkel nézelődött, majd egy óvatlan pillanatban elaludt. Kivételesen úgy fizettem, hogy nem ordított, ráadásként pedig mindent megtaláltam, amit meg akartam venni, pedig bevásárlólistát nem is vittem.

Nagyon jó, hogy elaludt, de ilyenkor kérdés, hogy hogyan öltöztessem vissza hazamenetel előtt, anélkül, hogy felébreszteném. A sapka a legmacerásabb, nem is adtam rá, mert nagyon jól működött az új lábzsák, aminek a fej része összehúzható, így a kabátka kapucnijával együtt már elég védelmet nyújtott. A kabátba nem húztam bele a kezét, hanem fölötte összehúztam. Mint kiderült, újra esni kezdett, tehát az egész kocsira ment az esővédő, így legalább meleget tartott odabent. :)

Azt hiszem, nem szeretnek nálam a szobanövények. Mondjuk tény, hogy nem szoktam nagy különbséget tenni a gondozásukban: heti egy locsolással szoktam elintézni. Most úgy tűnik, a kövi rózsát túlöntöztem, mert biztos az utazás előtt jól akartam tartani. Persze kevesebb, mint egy hétre menünk, tehát nyilván semmi szükség nem volt rá, hogy többet kapjon. Mire hazaértünk, kirohadt. Gondolhattam volna, hogy elvan víz nélkül is, ha egyszer a sziklából is kinő... Talán annak a növénykének se tettem jót, akit rajtahagytam a radiátoron, miután bekapcsoltuk azt. Kevesebb mint egy nap alatt kiszáradt... Kíváncsi vagyok, az orchideám mikor mondja fel a  szolgálatot. Persze rég elvirágzott már, és most nem valami nagy látványt nyújt, de legalább még bírja a gyűrődést. Pedig ahogy olvastam, ez is elég kényes, párás környezet kéne neki. Még két növényke tűri szó nélkül egyelőre a "gondoskodásomat". Meglátjuk, meddig... Pedig az a vicc, hogy nyáron két szomszéd bízta rám a növényeit, amíg elmentek nyaralni (haza), mondván, ha én szülök, úgyse megyek sehova. Meg a korábbi apartmanunkban is ápoltam a szobanövényeket: csak kevesebb mint a fele pusztult ki :) Pedig ott is locsoltam hetente lelkiismeretesen :) Ne bízzatok rám ilyeneket! :)

Nem egyszerű ez a hazatérés az utazásból, mert:

• Babnak esze ágában sincs külföldön felvett jó szokását megtartani, mégpedig, hogy hosszan aludjon éjszaka, s csak max. egyszer kelljen etetni,
• továbbá a sok cucc kipakolása, a szennyes kimosása, a rend megteremtése.... hát sok idő. Főleg, hogy napközben leköt a gyerkőc, nem csinálhatom kedvemre a dolgokat.

Babbal ma annyi történt, hogy egyrészt reggel megkóstoltattam vele egy gyümölcspürét, alma-málna ízűt, inkább édes, mint savanyú. Mégis, azt a grimaszt, amit vágott! :) Le kellett volna fényképeznem. Persze nem kapott sokat, épp a nyelve hegyére egy picit, hogy érezze az ízt.

Aztán kimozdultam vele, gondolván, hátha akkor alszik majd jobban éjjel, ha -követvén az utazáson tapasztaltakat- a bejutott sok új infót fel kell dolgoznia. Valahogy az az érzésem, ez nem fog ma bejönni. Még nem alszik...

Igaz, azért sem alszik még, mert az imént sikerült megkarmolnia a szemhéját, a frissen vágott körmével. Ezt kiemelném, mert nem azért karmolta meg magát, mert nagy lenne a körme. Viszont lehet, hogy így élesebb volt. Most kapott 1-1 zoknit a kezére. Ilyen pici kesztyűm nincs. Még az kell, hogy a szemébe kapjon! Különben közel áll hozzá ez a dolog, amikor felébred, rögtön az arcát dörzsöli, pláne, ha éhes is.

Szeretettel gratulálunk Pannának, aki ma világra hozta Julikát! Jó egészséget kívánunk nekik! :)

Ez volt szombaton:

Ma végigjártuk gyalog Grenoble-t. Már azért megérte eljönni ide, mert jó idő van. Ez persze azt is jelenti, hogy nincsenek megfelelő ruháink, mert hidegre számítottam.

Az a jó a kirándulásban babával, hogy sok új hatás éri, amit éjszaka nem győz feldolgozni, ezért sokat alszik :))) Na, inkább ezért érte meg eljönni! Tőlünk viszont sok kreativitást kíván meg a dolog: ne zavarjunk senkit, és a babának is kellemes legyen.

• Reggel fürdetni kellett a Babot. (már tegnap este kellett volna, de olyan jól aludt.) Mi más lenne erre alkalmas, mint a fürdőszobai kagyló. Kicsit lett csak vizes a környéke, de ezen kívül nagyon hatékonyak voltunk.
• Napközben az etetéseket kávézókban lehet intézni (a saját étkezésünkkel együtt). Általában nagyon kedvesek és megértőek velünk az emberek. Persze az étterem, az más tészta. Ott szeretik, ha csendben van az ember (gyereke.)
• A pelenkázás nehezebb dolog egy városban, ha nincs nálunk az autó. Ma egy fedett passzázs félreeső részében oldottuk meg a babakocsiban, így nem volt hideg a babának, és aki arra járt, csak mosolygott. Igaz, erre a mélykocsi jobb volt, mit a hordozó, de ma épp előtte vettünk egy párnát, amivel kiegyenesítettük a baba fekhelyét ideiglenesen. Természetesen mindig azzal kezdődik a dolog, hogy egy vízhatlan nejlont terítünk alá a balesetek elkerülése végett... :) 

Amennyiben rendben van a baba, elég nyugodt, nézelődik, vagy kis sírás után elalszik. Teljes mértékben lehet mellette várost nézni, kirándulni.El is fáradtunk ma, sokat sétáltunk. Grenoble nem túl nagy város, gyalog elérhető távolságra vannak a fő látványosságok, a Notre Dame, a belváros, vagy a Hotel de Ville előtti park. Kedves kis boltok, kávézók, pékségek vannak itt. A város hangulata egész mediterrános, pedig a nagy hegyek miatt alpesi házakra számítottam. A közlekedés is délies, reggel rögtön azzal kezdtük az utunkat, hogy két autó összement előttünk. A parkolást is ebben a szellemben intézik.... Rengeteg az autó.  

Ősz Grenoble-ban: 

Megérkeztünk Grenobleba. Viszonylag későn, csak délután 2-kor indultunk el a 700 km-es útra, ehhez képest egész normális időben megérkeztünk, 10 órára. Csak kétszer kellett kicsit hosszabb időre megállnunk etetni, és pelust cserélni. Egész sokat aludt Bab az úton, csak akkor esett kétségbe, amikor szokásos ébrenléti idejében (mondjuk 6-tól 8-ig) vak sötétben kellett utaznia. De szerencsére nem tartott sokáig a visítása, és újra álomba merült. Igazából most azon aggódom, hogy felborult az alvásrendje, és éjjel nem fog aludni, mert már kialudta magát...

Nem mondom, hogy kevés cuccal érkeztünk volna... Mire mindent végiggondolva elpakoltunk, lett vagy 5 csomag, plusz babakocsi, plusz bőrönd. Egy dolgot hagytunk otthon, azt is direkt: a cumisüveg-fertőtlenítőt, mivel nem gondoltuk, hogy olyan tuti kis szállodába jövünk, ahol lesz mikró a szobában. Az volt a terv, hogy gázfőzőn vizet forralunk és lábasban kifőzzük. Erre mondjuk nem lesz szükség, mert főzőlap is, és vízforraló is van. Csak hát több vele a macera...

Viszont a tuti szállodai szoba előnye, hogy elég nagy, és sok az asztalfelület, így külön pelenkázót tudtunk kialakítani. Persze babaágyat itt is olyat adtak volna, ami az 1 éveseknek lehet jó, de nekem földig kellett volna hajolnom, ha ki-/be akarom tenni a Babót. Egyik nap egy bababoltban láttunk olyan bébi-utazóágyat, ami piciknek jó: magasan fekszik benne a baba. Ezek szerint valaki már megtalálta ezt a piaci rést. Persze borsos áron kínálták... Végülis közöttünk fog feküdni, egy óriáspeluson. Remélem, Apa nem fekszik rá éjjel :))

Összességében könnyebbnek érzem vele most az utazást, mint amikor 6 hetesen Strasbourgba mentünk vele. Igaz,akkor egy nagyon kicsi szobában voltunk, és a baba is sokkal kiszámíthatatlanabb volt. De, hogy közhelyes legyek: nyugtával dícsérd a napot! Remélem, a sok cuccból itt sem felejtünk semmit....