sütik&séták

Kell nekem etetés közben gépezni: kilöki a kezemből a cumisüveget, és a cumi részből csak úgy röpül a tej a laptopra...

Az előbb sokáig beszélgettem Babbal. Elmondta, hogy Áóóó, Hóóó, mire én hasonlóképp reagáltam, ezért folytatta, hogy ÓóóÓóó, meg hogy Háááá. Ezt ismételgettük, csak a bizonyosság kedvéért.

Másik felfedezésem ma, hogy Bab alapból barátságos lény. Persze, eddig is tudtuk, hogy sokat mosolyog, főleg, ha mosolyognak rá. A mai kísérlet az volt, hogy a tükörben nézte magát, és a tükörben lévő babára is elmosolyodott. Ezt azért tartom fontosnak, mert ugye neki kellett itt kezdeményezni, hiszen arra nem várhattunk, hogy a tükör-baba előbb mosolyogja el magát...

Hogy mért ilyen koszos mindig ennek a szegény gyereknek a keze?? :) Persze mert ha éhes, a szájába veszi, és a tejcsis nyálas kezére minden ráragad utána... :) Aztán veszi be újra. Erre Peti csak legyint: "annyi kosz kell neki!"
Rájöttem, márcsak azért is nagyon fontos, hogy rövid legyen a körme, mert miközben a keze a szájában jár, észrevétlen ott is megkarmolja magát. De nem győzöm vágni a körmét....

Ma voltunk vele Homburgban, ahol a doktor néni azzal ijesztgetett minket, hogy figyeljük meg, egy hónap múlva elkezd kinőni a foga az alsó ínyén.... :) 

Különben ma nem volt nagy élmény ez a homburgi látogatás: érkezésünk után 1 órával fogadtak minket, pedig ez nem jellemző rájuk. Ezért nem is tettem tisztába, nem is etettem meg, gondolván, úgyis hamar kint leszünk. Hát nem... Ezn kívül nem találtam parkolóhelyet, így egy erdő széli úton álltam be két ott parkoló autó közé... Ők sem látták a táblát, hogy megállni tilos... 15 E. Hazafelé esett az eső, és már majdnem itthon voltunk, az utolsó 10 km lett volna hátra, de ekkor beálltunk a dugó végére.

Óriási szerencsém, hogy Bab végigaludta oda is és vissza is az utat, és ott sem nagyon türelmetlenkedett a várakozás alatt, egyedül az a fránya csuklás zavarta. Na legalább ezen is túl vagyunk, jövő héten mehetünk vissza ellenőrzésre.

Nagyon vicces, itt a házban van egy nem túl üdvös házasság. Egyik reggel is a veszekedésükre ébredtem, de az előbb is erre értem haza. Általában ordenáré módon üvöltenek (nem tudom, milyen nyelven), a nő fapapucsa csattog a padlón, a végén pedig nagy ajtócsapkodással az egyik fél elhagyja a terepet. Sajna még nem sikerült kilesnem, kik azok. De az egész ház őket hallgatja ilyenkor. Féltem, hogy valami durvább vége lesz, pl pofon csattanás, vagy ilyesmi, de ez nem hallatszott le idáig... Én nem hallgatózok, ők a hangosak... :))))

Tegnap azon gondolkoztam, mit tudnak rosszat álmodni a babák? Mert amikor felsírt szegényke, nem volt éhes, csak meg kellett nyugtatni, és már aludt is tovább. Lehet, hogy még mindig a születés traumája miatt? Vagy szimplán csak volt egy kis hascsikarása?