Átlagos napot zártunk, de voltak jó részek benne. Sajnos szinte egész nap esett, meg szürke idő volt, pedig tudtam, hogy mennünk kell sétálni, nem csak Bab miatt, hanem mert a tegnapi vásárlásból kimaradt pár dolog. Ez van, ha sír a gyerek közben. Meg az is belejátszik, hogy ez az osan feleslegesen nagy, nem lehet végigjárni egy sima bevásárlásnál, és kifelejtek sok dolgot. De most ezt dobta a gép. Meg azt, hogy Bab utálja. DE: ma alvással indítottuk a délutánt, és csak utána mentünk sétálni a gyógyszertárba (tápszer... sokat eszik), utána osan. Csodák csodájára Bab előbb tágra nyílt szemekkel nézelődött, majd egy óvatlan pillanatban elaludt. Kivételesen úgy fizettem, hogy nem ordított, ráadásként pedig mindent megtaláltam, amit meg akartam venni, pedig bevásárlólistát nem is vittem.
Nagyon jó, hogy elaludt, de ilyenkor kérdés, hogy hogyan öltöztessem vissza hazamenetel előtt, anélkül, hogy felébreszteném. A sapka a legmacerásabb, nem is adtam rá, mert nagyon jól működött az új lábzsák, aminek a fej része összehúzható, így a kabátka kapucnijával együtt már elég védelmet nyújtott. A kabátba nem húztam bele a kezét, hanem fölötte összehúztam. Mint kiderült, újra esni kezdett, tehát az egész kocsira ment az esővédő, így legalább meleget tartott odabent. :)
ezt szerettem a hordozós korszakban. most viszont rendes gyerekülésben ül már jó rég óta, úgyhogy öltözni is mindig muszáj és kivételnél is tuti felébred. nem is alszik soha vissza...
VálaszTörlés