Jó pár napja elkezdtem megírni ezt a bejegyzést, de sok oka is van, hogy nem lett befejezve (úgy értem, mindig volt valami egyéb elfoglaltság, intéznivaló, az idegeskednivalókról nem is beszélve, sőt, azokról egyáltalán nem beszélve, mert ezeket is át kell élni, majd inkább utólag elmondjuk a változásokat, amelyek már nem fognak tovább változni :)) Addig is inkább befejezem ezt a posztot:
"Most pedig elkezdem megírni ezt a bejegyzést, mert különben elfelejtődnek azok is, amik mostanság történnek Mackóval.
Újabb tapasztalattal lettünk gazdagabbak, bár ha elolvassátok, mivel, azonnal rá fogjátok vágni, hogy ehhez ugyan nem kell sok ész, mert eléggé triviális. Tételesen az, hogy ne hagyd egyedül a hátsó ülésen a két és fél éves gyereket, ha autómosóba mész (az egyedült úgy kell érteni, hogy mi, szülők, az első ülésen ültük végig a mintegy 3 percnyi "szörnyűséget".) Természetesen megijedt már attól is, hogy habos vízzel le lettünk spriccelve, így egész addig nem láttunk ki, míg meg nem jöttek a piros szőrös és forgó mumusok, ami persze még nagyobb ijedelmet okozott. Ha előre gondolkoztunk volna (és nem került volna ránk túl gyorsan a sor) akkor hátul ülve még viccet is csinálhattunk volna az egészből. De Mackó megnyugodhat: nem járunk két naponta kocsit mosatni....
Amúgy pedig ő sem hagyja ki, hogy rossz élményekkel gazdagodjunk a DAC-korszaka által. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a legváratlanabb pillanatban, a legváratlanabb esemény következtében tud a legváratlanabb fejhangon sikítást produkálni. És ehhez az se számít, ha másik 30 gyanútlan vásárló van körülötte az Aldiban teszem azt. Mert természetesen akkor nincs nálam 1 vagy 2 eurós, amikor kocsit kéne váltanom, amit megígértem Mackónak, hogy mindjárt beleülhet. Az Aldit pedig az okosok úgy tervezték meg, hogy a bejárattól a kasszáig csak a teljes bolt végigmászásával jut el az ember, aki pénzt akar váltani. Értsd: Minden azaz MINDEN vásárló végignézi és -hallgatja a sikítást és az elhagyommmagamat jelenetet, amit ilyenkor anya nem igazán tud kezelni...
A kocsi megváltása után újra leszáll közénk a béke angyala fülig érő szájjal. Mire volt ez jó?
Akkor most néhány pozitív dolgot is kiemelnék.
Ma sós-füstölt mandulát ettünk Mackóval. (Nyamm.) Ez szerintem egész extrém étel az ő repertoárjában, bár a makadámia dió is hasonló eset, azt is szereti, csak épp nem egy mindennapi étel nálunk az ára miatt. De az a meglátásom, hogy újabban hajlamos az új ételek kipróbálására, persze, csak ha átment a külsőségi teszteken, vagyis megfelelően szilárdnak és szaftmentesnek tűnik. Így evett már többször kenyér-/baget-/kiflihéjat, harapott már sül krumpliba többször, a zöldségchips is egész menő. (csak sajnos ezt is elég sósan árulják.)
Ezen kívül ma felismertem egy újabb énekfoszlányt, ami Mac által hangzott el, ez pedig így szólt:
"vis-vis-vis- olldéjlon" (alkar mozgatása jobbra-balra)
Nem más ez, mint a busz ablaktörlője, ami ugye az örökbecsű angolszász nóta szerint egész nap töröl.
(The wheels on the bus go round and round c. nótából a ...swish-swish-swish, all day long részlet)
A számolásunk mindkét nyelven kicsit visszafejlődött, de a maradék az stabilan tartja magát:
- négy, öt, killlenc vagy esetleg: hat, hét, killenc! (ez utóbbit mindig nyomatékosítani kell.)
-one, two, six, seven, nine teeeeen! (ez nagyjából mindig ebben a sorrendben hangzik el, esetleg csak a six-től kezdve.)
Viszont a kezén gyakran akarja demonstrálni a számokat, általában a kettő (Victory-jelként) és a három szokott sikerülni.
Egyre több gyereknek tudja a nevét a bölcsiből, és ami vicces, hogy néha rajzolt meséskönyveiben rámutat 1-2 gyerekre, majd a bölcsiből vett nevekkel ruházza fel őket, nem minden alapot nélkülözve: ma pl. egy Bartos Erika Anna-Petijében talált egy göndör hajú kisfiút, akiről rögtön megtudtuk, hogy ő Markus. :)
Ahogy most gondolkodom, az esik le, hogy lány nevet még nem hallottam tőle. Sokszor előfordul, hogy más gyerekkel egyszerre érünk oda, ha fiú, általában rögtön mondja hozzá a nevét. Vagy, öltözés közben felimeri másik gyerek holmiját, és mondja hozzá a gazdája nevét. Ha fiú. Ha rákérdeztem eddig a kislányok nevére, a válasz: Nemtudom. (Ezt olyan Ádámosan kimondva.)
Ha már a kiejtésnél járunk: elég gyakran kell rejtvényt fejtenünk, hogy most éppen mit is mondott. Néha nagyon tisztán mond ki betűsorokat, akár 5-ször is megismételve, akkor se jövünk rá, mit akarhat. Ma már azt nevettük, talán valamelyik távoli országból érkezett gyerek nyelvét is tanulja (van itt indiai kislány, félvér feketebőrű kisfiú, meg ugye a finn gyerekek :)
Viszont, ha napközben szóba kerül Apa, mindjárt mondja, hogy Dózózik.
Újabban már ragokat is használ, pl Nem kérek, jövök, megyek, vagy tárgyragot néha, stb."
Eddig tartott a régi, és most jönnek a hozzáfűzések:
Update:
Valójában Maci akár 3-4 szavas mondatot is képes magától elmondani, ha akar. Pl, tegnap utaztunk az autópályán, amikor megszólal: "Apa! Láttam markolót!". Így, múltidőben. (Most másik példa nem jut eszembe, de tényleg gyakran előfordul.)
Update 2.: Azóta felismertük a Twinkle-twinkle little star kezdetű nótát is, ami ugye a hull a pelyhes dallamát kölcsönzi, Macinál egészen jól kivehető foszlányokban. Főleg a "like a diamond in the sky" sor megy nála: "jádony-jádony-jádony-ká" fedőnév alatt, erre nem is én jöttem rá, hanem egy angol anyanyelvű indiai anyuka :)
Update 3.: Mondtam ezt a lánynév-dolgot az egyik bölcsis néninek, mármint, hogy nem mondja őket. Ő rögtön meg tudta cáfolni: mikor egy Josephine nevű kislány az úton hagyott egy játékot, Ádám odament hozzá, csípőre tette a kezét, és felszólította: " 'Fin! Tidy up! 'Fin! Tidy up!" ( 'Fin! Csinálj rendet!) (A teljes lánynevek általában túl hosszúak és bonyik, pl van egy Henrietta, Josephine, stb.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése