Höchst - avagy Frankfurt utoljára.

Nem is gondolnátok, hogy csak egy hosszabb hétvégét töltöttünk Frankfurtban, ugye? Sőt, annyira elhúztuk az indulást, hogy csak péntek este értünk oda, és vasárnap délután jöttünk is haza, s közben nagyon lazán szerveztük a programokat, mégis 6 bejegyzés lett belőle :) De ez lesz az utolsó, lennének már itt aktuálisabbak is.

Höchst, mint majd látni fogjátok nagyon szép - volt. Minden adottsága megvan hozzá, hogy Frankfurt "Szentendréje" legyen, mégsem az. Amikor pár hete elkezdtem szállást keresni, (tudjátok: alacsony ár, bájos szobácska, stb), rátaláltam egy nagyon szuper höchst-i apartmanra, nagyon jó áron is kínálták, és megvolt benne a "plusz" meg a "hangulat", amit kerestem: beltérben látható favázszerkezet, kellemes bútorok, gyerekbarát, az utcakép pedig fenomenálisan szép kis fachwerkházikós. Gyorsan lefoglaltuk (hogyhogy két héttel a hosszú hétvége előtt még szabad?) aztán megjött az sms meg az email a szállásadóktól, hogy bocsi-bocsi, de elfelejtették levenni a hirdetést: azon a hétvégén épp Oroszországban lesznek és nem tudják megoldani a szoba kiadását. Hát, lett helyette egy városközpontban fekvő steril hotel (természetesen ez is fájdalomküszöb alatti áron.) De akkor megfogadtam, ez az a hely, amit megnézünk.

A vasárnap délutáni hazaútba iktattuk be. Szegény Mackónak nem volt több mint 20 perce az alvásra a kocsiban, máris megérkeztünk. (Nagyon nehezen bírtam felébreszteni! Márpedig gyorsan sötétedik, s előtte akartuk megnézni.)

A leírás szerint ez az egyik legnagyobb épen megmaradt fachwerk-stílusban épült városközpont. Ez már önmagában elég sokat ígér. Mit vár az ember egy ilyen helytől? Először is: természetesen nem fogják beengedni az autós forgalmat, hiszen minden kis utcácskát sétálóutcává alakítottak. Másodszor, minden második házikó aljában működnie kell egy hangulatos kávézónak, műteremnek, vagy kézművesboltnak. Az egész csalogatja a céltalanul bóklászó turistákat.

Hát nem. Nemhogy autók, buszok is keresztülmennek rajta, s nemhogy keresztül mennek de még le is parkolhatnak. (Nem a buszok, hanem az autók.) De mondjuk nem jön a sok turista, mert ők tudják, hogy annyira nem vonzó hely, mint amilyen lehetne. Nincsenek kellemes boltocskák, viszont vannak hangosan kiabáló kisebbségiek. Sőt, úgy tűnik, ők vannak itt többségben. (Itt a kisebbségiek a Boszporusz partjairól érkeztek, ez azonban a gyerekek bandázásain nem sokat segít.) Ami üzletek/ kirakatok vannak, furcsák, nem lehet eldönteni, mit is árulnak? A legszebb terükre bevittek egy naagy narancssárga szemétkonténert, de amúgy minden kis utcácskán tájidegen táblák, kukák, egyéb elemek nehezítik a fényképezést meg a beleélést...Egy érdekes látnivaló van, a höchsti porcelánmúzeum, na az tényleg óriási, nagyon sok épen megmaradt porcelánt mutatnak be az 1770-es évekből, de soknak van olyan letisztult dizájnja, ami napjainkban is ugyanolyan korszerű! Egyébként van itt egy működő manufaktúra még, erre viszont már nem volt időnk.

Most megmutatom, miért lenne szép ez a hely:

Frankfurt, Palmengarten

Kommentár nélkül... (mert most vagy megvárjuk, hogy legyen időm írni is, vagy megnézzük végre a képeket :) Amúgy meg nem is nagyon igénylik a hozzáfűznivalót, szerintem.)

Gyerekmúzeum és Goethe háza (Frankfurt 4.)

Nem sok "lájkot" kapott a korábbi bejegyzés, én azért csak folytatom a frankfurti utunk bemutatását, mégpedig múzeummal. Be kell vallanom, nem vagyok az a nagy múzeum-rajongó, esetleg novemberi és gyerekmentes városlátogatás során érzek nagyobb hajlandóságot, pedig ezt nem jól teszem, mert vannak jó múzeumok, egész sok helyen. Lehet, nem vagyok ezzel egyedül, mert egy egész jó kezdeményezéssel találkozhattunk Frankfurt belvárosában: a cél a gyűjtőszenvedély (vagyis magasabb körökben múzeum) megismertetése a gyerekekkel. És ha már innen nézzük a dolgot, akkor elmondható, hogy mint legtöbb nőnek, nekem is van gyűjtőszenvedélyem (tudjátok, ez még a bogyókról maradt ránk), s persze, hogy a legtöbb gyerek gyűjt valamit. Régebben képeslapot meg bélyeget, manapság Hupikék Törpikék figurákat (meg ki tudja még milyen Star Wars relikviákat meg mittoménmit). Ha ebből a megközelítésből mutatjuk meg a gyereknek, mi a múzeumok értelme, akkor elkezd érdekessé válni már nekik is! Ha mindezt interaktív módszerekkel teszik, akkor mindenképp. Van tehát ez a bizonyos Kindermuseum, ami meglepő módon nem gyerekeket állít ki, hanem gyerekeknek. Akkor úgy tűnt, nincs igazán tematikája, vezérfonala, szinte minden két méteren mással találkozott az ember gyereke, vagy mást lehetett kipróbálni, utólag azt mondom, megpróbáltak mindefélébe bepillantást engedni :) Belefért ebbe a több 10-100 éves csészegyűjtemény, a konzervdobozból előállítható kezdetleges telefon kipróbálásán át a fonalból készíthető egyszerű díszekig, a mikroszkóppal megvizsgálható apró anyagokig sok minden. És bár inkább nagyobb gyerekeknek ajánlották, már egy Ádám-korúval is el lehet ott tölteni sok időt. (Főleg, ha Anya nekiáll bojtot gyártani.) Tény, hogy a nagyobb gyerek agyacskájáig talán el is jut az üzenet: a múzeum többnyire nem azért jön létre, hogy halálra unjuk magunkat benne. (Nálam ez abban gyökerezhet, hogy az iskolával elvittek minket kötelező túrára a kiskunmajsai helytörténeti múzeumba, ami hát lássuk be, nem túl gyerekbarát és nem túl interaktív hely....-volt-) Ebből következik, hogy továbbra sem azokat a programokat válogatom előre mondjuk egy nyári kirándulás esetén, ahol múzeumot kéne látogatni :) A new yorki Guggenheim Múzeumba is csak az épület kedvéért mentem be anno :) Persze, hogy épp akkor tatarozták a homlokzatát, mikor ott jártam.

Jól elkalandoztam, szerintem idáig már senki nem olvas el :) Pedig most jönnek a képek. (jah, hogy egyből a képekre ugranak? :)
Nagymamák örömére majdnem minden képen lesz egy Ádám. Csak hogy ne hiányolják.

Itt van az a bizonyos konzervdoboz, amiből nem eszik, hanem belebeszél. Mondjuk úgy, Ümmög. (Bár ezt a szót ő elkezdte a büfizésre használni :D) Ha elég feszes a zsinór és nincs nagy lárma, akkor a túlvégen hallani lehet)

Eközben elkészült a bojt, ami azóta labdaként funkcionál.

Németül tudók figyelmébe. (K. Zsuzsi!! - vannak akiknek kötelező :P)

Itt egy olyan falat látunk, amelyen sok rejtett ajtó mögötti kincsét lehet feltárni. Igyekeztek a tárgyakat a különböző muzeális területekről összeszedni, és kézzel foghatóvá tenni.

Hogyan szerettessük meg a természettudományokat a gyerekekkel, ha nem cuki kis állatokkal? Mondjuk jobb idő esetén az állatkertet preferálom, de így sem rossz.

Ádám első találkozása a mikroszkóppal. (Anya a háttérben egy festményt restaurál digitálisan :D)

Idősíkot és helyszínt váltunk: nem hiszem hogy ebből a képből kitalálnátok: épp Goethe házában járunk. Akarom mondani alszunk. Le is maradtam az idegenvezetésről, viszont legalább 30 német időskorú hölgy mondott nekem valami kedveset. Meg az ő idegenvezetőjük is, aki épp ebben a lépcsőfordulóban tartott eligazítást Goethe idevágó életrészleteiből. Amit többször is végighallgattam az az volt, hogy évente nem többször, mint 3-szor mostak, de legalább volt sok ruhájuk, amit a mellettem álló - le nem fényképezett- óriási szekrényekben tartottak. Amúgy jó nagy ez a ház, nem voltak valami szegények ám, mint a Petőfiék. Van még itt egy pár érdekesség, pl. Goethe keresztlevele - azt hitték, babaként meg fog halni -, vagy a 4 éves korában kapott bábszínháza, amely nagy hatással volt rá. Hát Macira nem annyira.

Folytatásban Palmengarten!

Frankfurt harmadszorra: Downtown

...és még nem is utoljára.

Kellett nekem az imént profi fotós profi képeit nézegetni, most aztán a sajátjaim nagyon lámának tűnnek. Lehet, nem csak tűnnek, hanem azok is :P. Vegyük úgy, hogy csak a történéseket illusztrálom velük...

Ahogyan azt már írtam is és valószínűleg sokan tudják is, Frankfurt tele van felhőkarcolókkal. Számomra félelmetes, de lehet, hogy csak azért, mert alföldi gyerek vagyok :). Nem tudom, meg lehet-e szokni egy ilyen közeget.

Egyik este sétáltunk, s egy sarokhoz érkeztünk. Átellenben állt egy "normális" méretű 3-4 emeletes ház, mögötte tornyosult egy kisebb és egy nagyobb felhőkarcoló. Ádám kijelentette, hogy a "kisház" a gyerek, és felette állnak az Anyukája meg az Apukája.

Lehet, aki itt nő fel, annak ez a "természetes".

Az biztos: a nagyvárossal együtt jár a sokféle emberfajta is. Ennek egy különös keresztmetszetét kapjuk, ha ráadásul a pályaudvarhoz közel esik a szállásunk... Persze, Budapesten is volt minden, és akár a luxembourgi pályaudvar környékén is látni cifrákat, de Nittelben egész elszoktunk már a "másoktól". Az egyik legszelídebb "furcsa" ember csak egy majmot vitt ki sétálni vasárnap reggel, aki úgy kapaszkodott a gazdájába, mint egy kisgyerek. Ádám meg csak tudomásul vette, hogy vannak, akik kutyát sétáltatnak, vannak akik meg majmot. Mi sem természetesebb. (Nem is volt ám kicsi, kb akkor volt mint egy hároméves gyerek :) ) Hát, ennek a bizonyos majmócának ilyen betondzsungel jutott:

Az érem másik oldala:

még nincs vége!

Frankfurti részletek2.: Römerberg és Eisnersteg

Általában a szét nem bombázott városoknak van valami régi központja is, még egy olyan modern nagyvárosnak is, mint Frankfurt. (Köln például a Dómján kívül nem sok ilyen tud felmutatni). Hát legyünk őszinték: Frankfurt se sokat. Legalábbis, ami a legszűkebb értelembe vett belvárost jelenti, mert ahogy azt korábban is írtam, több kis központja is van. De itt van a Römerberg nevű tér, amely a középkor óta a város központja, itt található a városháza, és innen 200 m-re található a Dom-sziget, ahol anno a várost megalapították. Wikipedia barátunk azt mondja, már a neolitikumban is lakták ezt a helyet, aztán jöttek a római katonák, akik elfoglalták, majd pedig egy meroving királyi udvar telepedett meg itt. Később a császárokat itt koronázták meg, melyeket nagy népünnepély övezett. Pl Goethe II. József császárrá koronázásáról írta a Dichtung und Wahrheit c. művét (ki tudja a magyar címét?) De 1963-ban Kennedy is beszélt itt vagy 150 000 emberhez. Az biztos, hogy ezt nem ártott volna az előtt elolvasni, hogy ott járunk, lehet másképp vettem volna a levegőt :). (Mégiscsak érdekes egy levegőt szívni a rómaiakkal, még akkor is, ha elég sok helyen lehet ilyet szívni :)

Na inkább nézzünk képeket :) (Kicsit késő van már az íráshoz és egy zumbán is túl vagyok, úgyhogy mindenkinek jobb, ha inkább nem beszélek és főleg nem fordítok wikit németről magyarra. :)

Ezt a címet akkor sem bírom ki szó nélkül: Rácsostartók akkor és most.

Rómaiak vagy Kennedy ide vagy oda, Ádám kedvence akkor is a buborékokat fújó óriás plüssmackó volt

Nekünk meg a közelben található, Majnán átívelő gyalogos híd a rengeteg szerelmet őrző lakatjával. Tudom, számtalan helyen lehet ilyet látni, de mindenhol tetszik, másrészt itt tényleg rengeteg volt!!! (Ennek a hídnak a nevét is csak onnan tudom, hogy most megnéztem a Google-Mapsen: Eisnersteg)

Voltak igazán romantikus lakatok is :)

Ám ezeket a lakatos fényképeket nem én készítettem ám :) Kitalálhatjátok, hogy ki :)

 Ok, most rájöttem, hogy a hídról nem készült kép csak a lakatokról :)

folyt. megint köv, remélhetőleg kisebb szünetekkel

Frankfurti részletek: MyZeil

A hosszú hétvégét Frankfurtban töltöttük. Ahhoz képest, hogy csak kb. 2 órányira van tőlünk ez a nagyváros, még sosem jártunk itt. (Na jó, Apája talán már egyszer igen.) Azt tudtam róla, hogy itt aztán van sok felhőkarcoló,amiket én, mint "faluról jött" mindig csodálva nézek. Nekem 26 évembe telt hogy először ilyet láthassak, Ádámnak már csak 3-ba. (Igaz, hasonlóak az arányok a tengerrel is). Szóval Frankfurt tényleg teljesen más világ, mint ahogyan most élünk, és nem is nagyon vágyom rá, hogy mostanában ez változzon. Kisgyerekkel sokkal biztonságosabb egy falu.

Persze óriási város, biztos van ilyen és olyan környéke is, valójában sok kisebb város összekapaszkodása adja az egészet, épp ezért nagyon szétterülő is, nem csak magasba építkező.

Első esti sétánk alkalmával rátaláltunk a Myzeil plázára. Különös, féreglyukszerű dizájnja miatt amúgy is meg akartam keresni, de erre nem volt szükség, mert szinte szembejött velünk :) 

Mivel rengeteg képet készítettünk a hétvégén, így több bejegyzésre bontva adagolom a látványosságokat, kezdjük tehát ezzel a különleges plázával:

Az utca felől ezt látjuk:

A beltér is hasonlóan érdekes, nekem a korlátok nagyon tetszenek

Itt a földbe fúródik a "féreglyuk", hogy aztán valahol a Ghobi sivatagban újra felszínre jusson :)

A háromszögekkel bármilyen íves formát meg lehet alkotni

Lehet, hogy 5 év múlva unalmas pláza lesz, de addig is szerintem eléggé érdekes hely. Még a helyi fiatalság is itt gyűlt, tehát tényleg menő hely lehet... és inkább itt, mint a híd alatt :)

Mozgólépcsők spagettije. Az viszont értékelendő, hogy úgy vannak eltolva egymás fölé helyezve, hogy nem kell szintenként a fél világot megkerülni, amikor az ember le akar jutni az 5.-ről a földszintre. Van egy olyan is köztük, ami egyszerre hidal át két szintet. Ötletes.

Folyt.köv. hamarosan