Kellett nekem az imént profi fotós profi képeit nézegetni, most aztán a sajátjaim nagyon lámának tűnnek. Lehet, nem csak tűnnek, hanem azok is :P. Vegyük úgy, hogy csak a történéseket illusztrálom velük...
Ahogyan azt már írtam is és valószínűleg sokan tudják is, Frankfurt tele van felhőkarcolókkal. Számomra félelmetes, de lehet, hogy csak azért, mert alföldi gyerek vagyok :). Nem tudom, meg lehet-e szokni egy ilyen közeget.
Egyik este sétáltunk, s egy sarokhoz érkeztünk. Átellenben állt egy "normális" méretű 3-4 emeletes ház, mögötte tornyosult egy kisebb és egy nagyobb felhőkarcoló. Ádám kijelentette, hogy a "kisház" a gyerek, és felette állnak az Anyukája meg az Apukája.
Lehet, aki itt nő fel, annak ez a "természetes".
Az biztos: a nagyvárossal együtt jár a sokféle emberfajta is. Ennek egy különös keresztmetszetét kapjuk, ha ráadásul a pályaudvarhoz közel esik a szállásunk... Persze, Budapesten is volt minden, és akár a luxembourgi pályaudvar környékén is látni cifrákat, de Nittelben egész elszoktunk már a "másoktól". Az egyik legszelídebb "furcsa" ember csak egy majmot vitt ki sétálni vasárnap reggel, aki úgy kapaszkodott a gazdájába, mint egy kisgyerek. Ádám meg csak tudomásul vette, hogy vannak, akik kutyát sétáltatnak, vannak akik meg majmot. Mi sem természetesebb. (Nem is volt ám kicsi, kb akkor volt mint egy hároméves gyerek :) ) Hát, ennek a bizonyos majmócának ilyen betondzsungel jutott:
Az érem másik oldala:
még nincs vége!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése