Nem sok "lájkot" kapott a korábbi bejegyzés, én azért csak folytatom a frankfurti utunk bemutatását, mégpedig múzeummal. Be kell vallanom, nem vagyok az a nagy múzeum-rajongó, esetleg novemberi és gyerekmentes városlátogatás során érzek nagyobb hajlandóságot, pedig ezt nem jól teszem, mert vannak jó múzeumok, egész sok helyen. Lehet, nem vagyok ezzel egyedül, mert egy egész jó kezdeményezéssel találkozhattunk Frankfurt belvárosában: a cél a gyűjtőszenvedély (vagyis magasabb körökben múzeum) megismertetése a gyerekekkel. És ha már innen nézzük a dolgot, akkor elmondható, hogy mint legtöbb nőnek, nekem is van gyűjtőszenvedélyem (tudjátok, ez még a bogyókról maradt ránk), s persze, hogy a legtöbb gyerek gyűjt valamit. Régebben képeslapot meg bélyeget, manapság Hupikék Törpikék figurákat (meg ki tudja még milyen Star Wars relikviákat meg mittoménmit). Ha ebből a megközelítésből mutatjuk meg a gyereknek, mi a múzeumok értelme, akkor elkezd érdekessé válni már nekik is! Ha mindezt interaktív módszerekkel teszik, akkor mindenképp. Van tehát ez a bizonyos Kindermuseum, ami meglepő módon nem gyerekeket állít ki, hanem gyerekeknek. Akkor úgy tűnt, nincs igazán tematikája, vezérfonala, szinte minden két méteren mással találkozott az ember gyereke, vagy mást lehetett kipróbálni, utólag azt mondom, megpróbáltak mindefélébe bepillantást engedni :) Belefért ebbe a több 10-100 éves csészegyűjtemény, a konzervdobozból előállítható kezdetleges telefon kipróbálásán át a fonalból készíthető egyszerű díszekig, a mikroszkóppal megvizsgálható apró anyagokig sok minden. És bár inkább nagyobb gyerekeknek ajánlották, már egy Ádám-korúval is el lehet ott tölteni sok időt. (Főleg, ha Anya nekiáll bojtot gyártani.) Tény, hogy a nagyobb gyerek agyacskájáig talán el is jut az üzenet: a múzeum többnyire nem azért jön létre, hogy halálra unjuk magunkat benne. (Nálam ez abban gyökerezhet, hogy az iskolával elvittek minket kötelező túrára a kiskunmajsai helytörténeti múzeumba, ami hát lássuk be, nem túl gyerekbarát és nem túl interaktív hely....-volt-) Ebből következik, hogy továbbra sem azokat a programokat válogatom előre mondjuk egy nyári kirándulás esetén, ahol múzeumot kéne látogatni :) A new yorki Guggenheim Múzeumba is csak az épület kedvéért mentem be anno :) Persze, hogy épp akkor tatarozták a homlokzatát, mikor ott jártam.
Jól elkalandoztam, szerintem idáig már senki nem olvas el :) Pedig most jönnek a képek. (jah, hogy egyből a képekre ugranak? :)Nagymamák örömére majdnem minden képen lesz egy Ádám. Csak hogy ne hiányolják.
Itt van az a bizonyos konzervdoboz, amiből nem eszik, hanem belebeszél. Mondjuk úgy, Ümmög. (Bár ezt a szót ő elkezdte a büfizésre használni :D) Ha elég feszes a zsinór és nincs nagy lárma, akkor a túlvégen hallani lehet)
Eközben elkészült a bojt, ami azóta labdaként funkcionál.
Németül tudók figyelmébe. (K. Zsuzsi!! - vannak akiknek kötelező :P)
Itt egy olyan falat látunk, amelyen sok rejtett ajtó mögötti kincsét lehet feltárni. Igyekeztek a tárgyakat a különböző muzeális területekről összeszedni, és kézzel foghatóvá tenni.
Hogyan szerettessük meg a természettudományokat a gyerekekkel, ha nem cuki kis állatokkal? Mondjuk jobb idő esetén az állatkertet preferálom, de így sem rossz.
Ádám első találkozása a mikroszkóppal. (Anya a háttérben egy festményt restaurál digitálisan :D)
Idősíkot és helyszínt váltunk: nem hiszem hogy ebből a képből kitalálnátok: épp Goethe házában járunk. Akarom mondani alszunk. Le is maradtam az idegenvezetésről, viszont legalább 30 német időskorú hölgy mondott nekem valami kedveset. Meg az ő idegenvezetőjük is, aki épp ebben a lépcsőfordulóban tartott eligazítást Goethe idevágó életrészleteiből. Amit többször is végighallgattam az az volt, hogy évente nem többször, mint 3-szor mostak, de legalább volt sok ruhájuk, amit a mellettem álló - le nem fényképezett- óriási szekrényekben tartottak. Amúgy jó nagy ez a ház, nem voltak valami szegények ám, mint a Petőfiék. Van még itt egy pár érdekesség, pl. Goethe keresztlevele - azt hitték, babaként meg fog halni -, vagy a 4 éves korában kapott bábszínháza, amely nagy hatással volt rá. Hát Macira nem annyira.
Folytatásban Palmengarten!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése