Húsvét, dekorációban

Nem állítom, hogy mostanában sok időm lett volna hosszas dekorációk előállítására, de az csak természetes, hogy kerül elő a lakás számos pontjára valami tavaszias dísz. Nem tagadom, vannak készen vásároltak is, illetve néhány gyorsan elkészíthető.

1. Vintage-stílusban: cukormázas marcipándesszertek :) (Mindekettő nagy kedvenc nálam, a vintage és a marcipán is)

2. Dekortapaszos fatojáskák. Nagyon gyorsan elkészül, bár meg kell jegyezni, nem mindegyik tapasz akart tojásformát ölteni. A textil alapúakkal volt a legkönnyebb dolgozni.

3. Maci egy kis bőségkosarat hozott haza a bölcsiből. Hogy ez mért nem látszik a képen? Khm. A hazajöveteltől számított 10 percen belül eltüntetett minden csokitojást. Volt még benne nyuszika és őzike formájú saját sütésű keksz is, no de kérem, ennek már 4 napja. Most érjétek be a saját készítésű kosárkával :) (Amit becsomagolva láttok, nem csoki, csak főtt tojás, Maci bánatára.)

4. Ablakdíszek. Egyesével gyűjtöm őket, így nem is feltétlen passzolnak stílusban.

5. Ehhez nem tudok sokat hozzáfűzni, a búra alá évszakonként más kerül :) A porcelán tojások egy német bolhapiacról származnak.

Boldog Húsvétot kívánunk Nektek!

Híradással jelentkezünk (nem hóhelyzetről)

Update: új képek a bejegyzés végén!
Update 2: Aláírtuk! Aláírtuk! Aláírtuk! Juhúúúú! Nitteli lakosok leszünk!
Update 3: lesz bölcsije május 1-től Ádámnak! Felvették teljes időre!

Mielőtt elvesztenék minden Olvasómat, gyorsan bejelentkezek egy kicsit. Az elmúlt hetek eléggé hektikusak voltak, tekintve, hogy áprilisban sok változás elé nézünk.

Lesz ugye 9-én Ádám 3. nagy műtétje Homburgban. 8-ától leszünk bent a kórházban. Ezzel mondjuk nem annyira lehet, és nem is annyira szeretnék előre foglalkozni, de van annyi más dolog is az életünkben, hogy anélkül közelít a dátum, hogy nagyon ráizgulnánk. Majd elég lesz ott és akkor.

Aztán ott van a másik érdekesség, hogy valamiféle munka van számomra kilátásban a közeljövőben, nagyjából a kórház után fog realizálódni, ez is kezd egész biztossá, és egész félelmetessé válni :).

Aztán ott van az is, hogy bizonyos körülmények miatt (és korábbi elhatározásunknak megfelelően), április végét céloztuk be a költözésünkre, és mostanság ez okozta nekem a fejtörést.

Azt tudtuk, hogy nagyobb és egyben olcsóbb lakást szeretnénk, ami valószínűleg országhatáron kívül lehetséges. Mivel eléggé "törjük" a franciát, hogy finoman szóljak, így Belgium és Franciaország elég hamar kiestek, maradt tehát Németország. Következő kötöttséget (az áron kívül) saját magam jelentette, ugyanis a sok piacon lévő kiadó lakás közül órákig vadásztam azokat, amelyekben megláttam a fantáziát. Nem volt annyira egyszerű.... Ezek után, hiába megy el az ember, és személyesen is meggyőződik róla, hogy a lakás tényleg jó, a környék tényleg jó, a luxi összeköttetés tűrhető, az ár rendben lenne, ha a végén kiderül, hogy nem mi vagyunk abban a helyzetben, hogy válogassunk, hanem a tulajdonos. Akár ingatlanirodán keresztül megy a történet, akár közvetlen. Amit még nem kértek, de már komolyan gondoltam rá, az erkölcsi bizonyítvány, esetleg a diplomáink felmutatása, de egyébként simán turkálnak az ember zsebében, hogy mennyire fizetőképes. Egyik oldalról felháborító, másik oldalról érthető. Csak sajnos mi most a felháborító oldalon állunk.

Ennek ellenére, úgy néz ki, megszületett a vége. Csak holnap megyünk aláírni, s csak utána lehetünk mindenben biztosak, de azért ez nagy előrelépés lesz.

Maradt még néhány kérdés, pl., hogy hová fog Ádám bölcsibe/oviba járni, mennyi időre, stb, de majd remélhetőleg ez is valahogy megoldódik.

Most viszont nem is írok mást, hanem képeket mutatok, mégpedig Maci mászási kísérletezéséről. Ez még egész friss, ma esti esemény:

Beülővel:

Kis idő múlva megérkezett a kis barát, Áron is, nagy volt az örömködés :) ahogy ez alant látszik is:

Áron is ráfogott néhány fogásra Apája után:

Jövendőbeli menyünk, Josephine :)

Igen kérem, ma mérföldkő csapódott be életünkbe: kiderült a fiunkról, hogy van kedvenc lánypajtija a bölcsiben, aki "viszontszereti" :) Épp egyszerre értünk oda Josephinnel és anyukájával, akinek éppen azt mesélte Anna, hogy J. mennyire odáig van Ádámért, és fordítva. Hogy ez mennyire így van, Maci rögtön igazolta is, mégpedig úgy, hogy mutatott rá és magára: "Josephin, Ádám. Ádám, Josephin." Anna mondta: persze, hiszen tudja, hogy szereti :)

Ehhez képest akkor kontextusba kerül a múltkori afférja Josephinnel, mikor arra szólította fel, takarítsa el maga után a játékokat... Úgy tűnik, már a házastársi viták is előjöttek :)

Szülinap és Perecvasárnap

Ez a másik szülinapos tortája :)

Maci csokit kapott a Papától, úgyhogy ragyog a feje :)

Délután ismét ellátogattunk a Perecünnep alkalmából Wasserbilligbe, a német-luxi határon álló kis faluba, ahol ismét megrendezték a Cavalcade-ot, vagyis a felvonulást. A lényege, hogy különböző szervezetek, esetleg cégek, zenekarok, sportcsapatok különböző tematika szerint felöltözve táncolnak végig a főutcán, és általában rengeteg édességet szórnak az ott bámészkodók nyakába.

Általában jó a hangulat, viccesek a felvonulók, jók a zenekarok. Élveztük mi is. (Főleg, miután párszor utántöltötték a kis poharkánkat :)) Igen, az előtérben Asterix látható, kis bajuszkával :)

Érdemes megfigyelni a bácsi találékonyságát, ami a dob tolhatóságát oldotta meg

Na ki az, aki felismeri, mit táncolnak a lányok???? (úgy négyszer hallottuk a felvonulás alatt)

Valami bácsi épp valamit oszt Ádámnak

Már ennyi édességet gyűjtöttünk!

És a perecek... Ezek édes, foszlós tésztájúak, nagyon fincsik :)

A hegyitörpe néni a locsolókannájából is bort önt annak, aki kér

Az élet Mackóval manapság...

Jó pár napja elkezdtem megírni ezt a bejegyzést, de sok oka is van, hogy nem lett befejezve (úgy értem, mindig volt valami egyéb elfoglaltság, intéznivaló, az idegeskednivalókról nem is beszélve, sőt, azokról egyáltalán nem beszélve, mert ezeket is át kell élni, majd inkább utólag elmondjuk a változásokat, amelyek már nem fognak tovább változni :)) Addig is inkább befejezem ezt a posztot:

"Most pedig elkezdem megírni ezt a bejegyzést, mert különben elfelejtődnek azok is, amik mostanság történnek Mackóval.

Újabb tapasztalattal lettünk gazdagabbak, bár ha elolvassátok, mivel, azonnal rá fogjátok vágni, hogy ehhez ugyan nem kell sok ész, mert eléggé triviális. Tételesen az, hogy ne hagyd egyedül a hátsó ülésen a két és fél éves gyereket, ha autómosóba mész (az egyedült úgy kell érteni, hogy mi, szülők, az első ülésen ültük végig a mintegy 3 percnyi "szörnyűséget".) Természetesen megijedt már attól is, hogy habos vízzel le lettünk spriccelve, így egész addig nem láttunk ki, míg meg nem jöttek a piros szőrös és forgó mumusok, ami persze még nagyobb ijedelmet okozott. Ha előre gondolkoztunk volna (és nem került volna ránk túl gyorsan a sor) akkor hátul ülve még viccet is csinálhattunk volna az egészből. De Mackó megnyugodhat: nem járunk két naponta kocsit mosatni....

Amúgy pedig ő sem hagyja ki, hogy rossz élményekkel gazdagodjunk a DAC-korszaka által. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a legváratlanabb pillanatban, a legváratlanabb esemény következtében tud a legváratlanabb fejhangon sikítást produkálni. És ehhez az se számít, ha másik 30 gyanútlan vásárló van körülötte az Aldiban teszem azt. Mert természetesen akkor nincs nálam 1 vagy 2 eurós, amikor kocsit kéne váltanom, amit megígértem Mackónak, hogy mindjárt beleülhet. Az Aldit pedig az okosok úgy tervezték meg, hogy a bejárattól a kasszáig csak a teljes bolt végigmászásával jut el az ember, aki pénzt akar váltani. Értsd: Minden azaz MINDEN vásárló végignézi és -hallgatja a sikítást és az elhagyommmagamat jelenetet, amit ilyenkor anya nem igazán tud kezelni...
A kocsi megváltása után újra leszáll közénk a béke angyala fülig érő szájjal. Mire volt ez jó?

Akkor most néhány pozitív dolgot is kiemelnék.
Ma sós-füstölt mandulát ettünk Mackóval. (Nyamm.) Ez szerintem egész extrém étel az ő repertoárjában, bár a makadámia dió is hasonló eset, azt is szereti, csak épp nem egy mindennapi étel nálunk az ára miatt. De az a meglátásom, hogy újabban hajlamos az új ételek kipróbálására, persze, csak ha átment a külsőségi teszteken, vagyis megfelelően szilárdnak és szaftmentesnek tűnik. Így evett már többször kenyér-/baget-/kiflihéjat, harapott már sül krumpliba többször, a zöldségchips is egész menő. (csak sajnos ezt is elég sósan árulják.)

Ezen kívül ma felismertem egy újabb énekfoszlányt, ami Mac által hangzott el, ez pedig így szólt:
"vis-vis-vis- olldéjlon" (alkar mozgatása jobbra-balra)
Nem más ez, mint a busz ablaktörlője, ami ugye az örökbecsű angolszász nóta szerint egész nap töröl.
(The wheels on the bus go round and round c. nótából a ...swish-swish-swish, all day long részlet)

A számolásunk mindkét nyelven kicsit visszafejlődött, de a maradék az stabilan tartja magát:
- négy, öt, killlenc vagy esetleg: hat, hét, killenc! (ez utóbbit mindig nyomatékosítani kell.)
-one, two, six, seven, nine teeeeen! (ez nagyjából mindig ebben a sorrendben hangzik el, esetleg csak a six-től kezdve.)
Viszont a kezén gyakran akarja demonstrálni a számokat, általában a kettő (Victory-jelként) és a három szokott sikerülni.
Egyre több gyereknek tudja a nevét a bölcsiből, és ami vicces, hogy néha rajzolt meséskönyveiben rámutat 1-2 gyerekre, majd a bölcsiből vett nevekkel ruházza fel őket, nem minden alapot nélkülözve: ma pl. egy Bartos Erika Anna-Petijében talált egy göndör hajú kisfiút, akiről rögtön megtudtuk, hogy ő Markus. :)
Ahogy most gondolkodom, az esik le, hogy lány nevet még nem hallottam tőle. Sokszor előfordul, hogy más gyerekkel egyszerre érünk oda, ha fiú, általában rögtön mondja hozzá a nevét. Vagy, öltözés közben felimeri másik gyerek holmiját, és mondja hozzá a gazdája nevét. Ha fiú. Ha rákérdeztem eddig a kislányok nevére, a válasz: Nemtudom. (Ezt olyan Ádámosan kimondva.)

Ha már a kiejtésnél járunk: elég gyakran kell rejtvényt fejtenünk, hogy most éppen mit is mondott. Néha nagyon tisztán mond ki betűsorokat, akár 5-ször is megismételve, akkor se jövünk rá, mit akarhat. Ma már azt nevettük, talán valamelyik távoli országból érkezett gyerek nyelvét is tanulja (van itt indiai kislány, félvér feketebőrű kisfiú, meg ugye a finn gyerekek :)
Viszont, ha napközben szóba kerül Apa, mindjárt mondja, hogy Dózózik.
Újabban már ragokat is használ, pl Nem kérek, jövök, megyek, vagy tárgyragot néha, stb."

Eddig tartott a régi, és most jönnek a hozzáfűzések:

Update:
Valójában Maci akár 3-4 szavas mondatot is képes magától elmondani, ha akar. Pl, tegnap utaztunk az autópályán, amikor megszólal: "Apa! Láttam markolót!". Így, múltidőben. (Most másik példa nem jut eszembe, de tényleg gyakran előfordul.)

Update 2.: Azóta felismertük a Twinkle-twinkle little star kezdetű nótát is, ami ugye a hull a pelyhes dallamát kölcsönzi, Macinál egészen jól kivehető foszlányokban. Főleg a "like a diamond in the sky" sor megy nála: "jádony-jádony-jádony-ká" fedőnév alatt, erre nem is én jöttem rá, hanem egy angol anyanyelvű indiai anyuka :)

Update 3.: Mondtam ezt a lánynév-dolgot az egyik bölcsis néninek, mármint, hogy nem mondja őket. Ő rögtön meg tudta cáfolni: mikor egy Josephine nevű kislány az úton hagyott egy játékot, Ádám odament hozzá, csípőre tette a kezét, és felszólította: " 'Fin! Tidy up! 'Fin! Tidy up!" ( 'Fin! Csinálj rendet!) (A teljes lánynevek általában túl hosszúak és bonyik, pl van egy Henrietta, Josephine, stb.)

Tapasz-Tavasz az előszobában

... avagy napi betevő kreatívkodás.

Még Mikulás előtt készítettem el ezt a dekorációt a tél jegyében, és ma beérett a gondolata, hogy meg kellene ismételni az aktuális tavaszváró tematikában. Ha már az elmúlt időben úgyis sikerült felhalmoznom némi színes dekortapaszt, akkor itt az ideje, hogy készüljön is belőlük valami látványosság. (Ami persze nem több, mint az előszobánk fala úgy gyerekszem-magasságban, de épp emiatt adott is a hálás közönség.)

Délelőtt úgy adódott, hogy egyik kedvenc boltomba terelődtem be (hát el se tudom képzelni, hogyan..), nevezetesen a Hemába, amiről már írtam itt is korábban. (Pedig azóta kétszer is megharagudtam rájuk, de sajnos túl jól ismerik az ízlésemet, és ennek megfelelő cuccokat árulnak.) Most is, pl ráéreztek erre a dekortapasz-őrületre, és az összes tapaszárusító hely közül messze ők a legolcsóbbak, és ráadásul csábítóak is.

Csak nekem kéne több projektet kitalálnom rájuk.

Kerestem néhány hasonló stílusú levelezőlapot is náluk, (igyekeztem költséghatékonyan választani), ők azok, akik most a tavaszt hozzák az életünkbe, de legalábbis az előszobába.

Na jó, nem is szaporítom tovább a szót, nem biztos, hogy sokakat megérintenek a tapaszok :)

Róluk lenne szó, ezek a rizspapír alapúak:

de léteznek szövetalapúak, sőt, horgolás is

illetve műanyagok