Minden évben sor kerül erre a kedves ünnepre itt, Luxembourgban, mégpedig a Nagyböjt közepén, a báli szezon végén.
A hagyomány szerint a fiúk ezen a napon egy szív alakú, mandulás perecet ajándékoznak szívük legkedvesebbének (aki ugye egy lány.) Ha a lány ezt viszonozni szeretné, akkor Húsvétkor csokitojással teheti meg. Kivétel ez alól a szökőév, amikor a lány adja a perecet. ("Hölgyválasz..."). Idén szökőév van!!!
(Az eredeti szokás nem mandulás, hanem sózott perecről szólt, s bármennyire jobban hangzik perec-viszonylatban a sós, azért eléggé nyami ez a mandulás változat is, egyáltalán nem csömör.)
Úgy tűnik, a kis határ-menti faluban, Wasserbilligben egyfajta karnevállal akarják éberen tartani ezt az ünnepet, ugyanis (ha jól láttam), idén 11. alkalommal rendezték meg a saját Bratzelsonndegjüket útlezárásos felvonulás keretében. No, mi ezt céloztuk be a mai borongós délutánunkra, de mivel Maci szokás szerint az autóban aludt el, s az út nem egészen 20 perc lett volna, úgy döntöttünk, az alvásidejét meghosszabbítandó autókázunk még kicsit a környéken. Na ezzel szépen le is késtük a banzájt, de azért ha már ott jártunk, még sétáltunk kicsit a városkában, sőt, még perecet is ettünk, mandulásat. Addigra még a nap is kisütött, s Babfi a kis narancssárga, villogós takarító-autókat is baromi nagy élvezettel nézegette, minek ide kérem Cavalcade? Holmi jelmezbe öltözött emberáradat meg se kottyan. Kék hajú fickó jön szembe? Mellette áll egy sokkal érdekesebb rendőrautó! Sebaj, nekünk se hiányzott most a nagy tömeg, meg aztán felvonulásból is kaptunk már idén eleget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése