3/2. Kerti parti

Második bejegyzésünk a tegnap esténkről szól, ugyanis végre volt olyan jó idő, hogy a teraszon vendégséget rendezhessünk. (És ez egy 5 fős család meghívásánál nem kis előnyt jelent a mi lakásméretünkhöz viszonyítva.)
Sajnos nem fényképeztem le a terített asztalt, csak inkább a gyerekeket:


Szóval mégis meggyújtottuk a gyertyákat, amit a fiúk épp megszakértenek. Maci aztán elleste, hogy kell állni a Nagyfiúknak, s ő is csípőre tette a kezét :)

Ádám: Ott egy macska!
Adél: Nem is tudom, inkább itt maradnék...

Csak hadd gyakoroljon... :)))

3/1. Things I love Thursday

Mai napi első felvonásunk témája a dolgaim lesznek, amikben kedvemet lelem :)


Ez itt a mai reggeliző asztalom, igaz, az üvegek még üresek, ahogyan a bagetem is, tehát nem teljesen ez volt a felállás :)

Újra van levendula a teraszunkon! Mögöttük két óriás gyertyát láthattok, romantikus borozgatós estékre. (Hát a későbbiekben kiderül majd, hogy nem csak arra.) Közöttük pedig a recyclált tejporos doboz, amit már régóta tervezek, hogy kidobás helyett valami érdekeset készítek belőle. Vettem hát egy "megfakult fehér" (=elefántcsont színű) festéksprayt, és ez lett belőle. Na de ez most nem a DIY-rovat.

Ezt talán magyaráznom se kéne, de azért mégis :) Biztos emlékeztek, hogy kedvelem ezeket a csoki-mártogatókat, így aztán múltkor, mikor Nürnbergben lerobbantunk, rátaláltunk a híres nürnbergi mézeskalácsosnál erre a Bourbon-vanília ízű forrócsokira. Eddig tartogattam is, de egyik nap mindenképp kecsketejet szerettem volna inni (pl, hogy kipróbáljam, mit is adok mostanság ÁdáMackónak), és akkor összepárosítottam ezzel.

Végül pedig: tegnap kiolvastam a Szederbort. Annyira fura ez a könyv, végig nem ilyenre számítottam, eleve egész más cselekményt képzeltem el hozzá, és aztán nagyon hirtelen lett vége, még úgy éreztem, maradtak elvarratlan szálak. Ennek ellenére nagyon jó a hangulata, az ember elkezdi nézegetni, hová kén menni nyaralni :) (Villő: múlt héten a Gazdag szegényeket olvastam ki Jókaitól, most pedig az Urban:Eve-en talált ajánlóból Az élet játékát olvasom, no de ennek megvan a külön története.)

Ez itt a reklám helye....

...avagy muszáj megmutatnom a kincseimet, amiket Fércművektől rendeltem. (Következő bejegyzésemet férfi olvasók ugorhatják, hacsak nem akarnak ajándékot rendelni :))

Kezdődött azzal, hogy nem rég Nevenincslánytól kaptam egy kitűzőt ajándékba. Ekkor ő már rajongója volt a Készítőnek, aki rendszerint megjelenik a WAMP-on (Vasárnapi Művész Piac), boltja van a Meskán és az Etsy-n. No és van egy blogja, ahol nyomon lehet követni legújabb műveit. Ezt aztán végeláthatalanul lehet nézegetni, ahogy én is tettem :). Egyébként van vele egy közös szenvedélyünk is, a filcbábuk készítése, tulajdonképp ezt takarja a Fércművek, és az ékszerkészítő bolt neve a GomBolt.

Nem tudom, valahogy pont jókor talált rám ez a blog, ugyanis tökéletesen megegyezik a jelenlegi ízlésemmel minden darab, amit csak készít Judit, így nehéz is volt a választás. Egész biztosan fogok még tőle rendelni, vaaagy végre egyszer (ha majd otthon leszünk és épp lesz Wamp), akkor személyesen is meglátogatom a standjánál, és élőben fogok válogatni. De azt egész biztosan elmondhatom: a netről választott ékszerek egytől egyig tetszenek, pontosan jó a méretük, súlyuk, anyaguk, tehát azok a paraméterek, amiket csak úgy ismer meg az ember, ha megfogja, mielőtt megvenné.

Ez volt az első, ajándékba kapott fácska, ami azért érdekes, mert Nevenincslány nem tudhatta, milyen blézerem van, és mégis épp egyeznek a mintáik!

Ezeket pedig rendeltem. Ez a Hóbagoly egy kitűző, inkább télies időszakra. (A tükör nem új, csak háttérként funkcionál)

Mostanában madár-mániás lettem, és persze fülbevalót is találtam ehhez:

Párizsi romantika 

Másik kedvenc stílusom öltözködésben, lakberendezésben a Hajózás, a tengerparti feeling :)

  Ehhez megfelelő nyári kitűző:

Szombat esti Marathon

Ahogy arról már tavaly is beszámoltam, az évnek ezen időszakában szokás itt megrendezni a Luxembourgi Marathon-i futóversenyt, amely egy eléggé nagyszabású esemény. Jelzi ezt az is, hogy ilyenkor meg se szabad próbálni autóval közlekedni a városban, mert kb minden le van zárva. Nálunk a fő behajtó útvonalra telepítettek pl. egy színpadot. Vagy az is eléggé érdekes számomra, hogy csak a futók kedvéért (na jó csak azért a sacc/kb. 5000 emberért :)) minden olyan helyet, ahol a járdáról, padkáról úttestre kell lépniük, aszfalttal akadálymentesítenek, hogy aztán másnap felszedjék.

Képekben elmesélve:

Ezen a képen ugyan elszakadunk a témánktól, ugyanis bemutatjuk Kismotort, az új favoritot, ezzel kelünk, ezzel fekszünk, lépést se teszünk nélküle. Ó, és naaagyon büszkék is vagyunk rá! Ennél csak az a jobb, ha van még egy kisgyerek a közelben motorral, ahogyan a futóverseny alatt a többi kimerészkedett magyar szomszéd között találtunk is egy kislányt. No, egyikük se szárnyalta túl a fél méter/ 10 másodperces sebességet, Ádi még barátkozott a járgánnyal (pláne lejtőkön), a kislány meg beteges volt. Ők voltak a Szelíd Motorosok.

Visszatérve a versenyhez: ez itt a nagy kereszteződés, ahol hozzánk lehet befordulni. Vagy inkább nem lehet. Mi épp nem bántuk, ugyanis iszonyat jó hangulatot teremtenek mindig ezek a dobosok, szinte kedve támad az embernek táncolni. Gondolom a futókat is jól motiválja, no meg a tapsolókat!

Aki ismeri a híres afrikai futókat, az talán talál magának ismerőst itt: (hát nem nézegettük őket sokáig, mert elhúztak gyorsan. Így volt ez anno a híres bicikliversenynél is: az ember kimegy, hogy várja őket, drukkoljon nekik, aztán olyan gyorsan elhúznak, hogy észre se venni őket.)

No nem úgy, mint a tömeget, akik követték őket:

A versenyre még Apája is "befutott" örömünkre :)

Idén jóval kevesebb jelmezes futott, mint tavaly (hát nem is értem :)) Azért most is volt Kacsa, meg egy-két fura szerzet, de a prímet nálam akkor is a gólyalábas futó vitte, aki kb másfél méterrel magasabban szelte a levegőt. Kíváncsi lennék, meddig jutott.

Mikor a nagyok elvonultak, egy kisebb körön elindultak a gyerekek. Nagyon kicsik is! No hát őket jól megtapsoltuk, mármint a beszélgetni kint maradt magyar kolónia, mert a többiek addigra elpárologtak. No és persze a dobos-banda is biztatta őket! Nem emlékszem, hogy lett volna ilyen tavaly, de lehet, hogy mi is csak gyorsan elhagytuk a terepet. Azért ez aranyos ötlet, hogy már kiskorban elhintik a sportolást.

Néha vannak érdekes egybeesések. Tegnap találtam egy oldalt, ami arról szól, hogy építsünk a gyerekekkel meseházat, vagy tündér-lakot a kertbe! A gyerkőc fantáziájára legyen bízva minden, de azért vannak alapszabályok: természetes anyagokból készülhet, amelyeket mindenfelé lehet gyűjtögetni jártunkban-keltünkben, pl. kavicsok, tobozok, száraz fű, kagyló, termések, gallyak, stb. Természetesen védjük a természetet, vagyis ne tépjünk le virágokat, élő növényeket. A legjobb, ha a kertben (teraszon/erkélyen) egy kis zugot erre a célra feláldozunk, ha van rá lehetőség, akkor egy fatörzs vagy szikla mellé ideális kialakítani. A házikó időről időre gyarapodik, szépül, változik, amelyhez az évszakok változása is hozzájárul. Azt írják, nagyon érdekes figyelni, ahogyan a gyerekek tervezgetik, építgetik ezeket a kis kunyhókat, nagyon leleményesek és kreatívak. Minthogy Amerikából indult az ötlet (bár szerintem nem létezik olyan gyerek, aki maga is ki ne találná ezt), ott egy írónő már könyvet is írt a témában, és rendszeresen tartanak "Fairy Home" találkozókat. Ha jól értem, ez arról szól, hogy mondjuk egy erdőben, vagy valamilyen közös természeti helyen találkoznak a családok, akik talán már otthon megépítették a hordozható alapra a házikójukat, amellyel versenybe szállnak.

Ez a kislány le se tagadhatná, hogy köze van a tündérekhez :) (Forrás: a fent említett oldal)

Íme még néhány mesés házikó:

Itt egy gyönyörű őszi mintapéldány :)

Szóval szerintem nagyon kis aranyos ötlet, már ami az otthoni kertben való közös építkezést illeti. (A közösségi részét sem vetem meg, csak nem értem, hogyan lehet kimozdítani a neki szánt területről az oda épített házikót...) Ez egy olyan ötlet, amit mindenképp elraktározok arra az időre, amikor majd Babbal már meg lehet értetni a lényegét, és ő is élvezni fogja az egészet.

Hogy mi ebben az egybeesés? Hát az, hogy egész véletlenül ma betettem a Walt Disney: Csingiling című meséjét. Ismeritek? Nekem új volt, de azt elmondhatom, hogy a mese alatt visszaváltoztam kislánnyá. Igen, ez nyílvánvalóan lányos, de kétéves kisfiúkkal még nyugodtan nézhető :), ugyanis kis ártatlan mesécske, csodás, már-már giccses képi világgal. (A magyar rajongói oldal fiúknak is ajánlja!)
Ami nagyon tetszett benne, hogy sokszor használtak fel benne szecessziós elemeket, amik tényleg olyan tündéri világot érzékeltetnek. Ha épp tudni szeretnétek, úgy születnek a tündérek, hogy egy kisbaba felkacag, és ebből a kacagásból kelnek életre. Hát nem aranyos?
A kis tündérlány, Csingiling ráadásul közel került a világomhoz azért is, mert ő "Barkácstündér", vagyis ehhez ért a legjobban. A többi természettündér feladata egyébiránt a természet felkészítése a megfelelő évszakra, értsd: be kell festeni a katicákat pirosra,  vagy fodrozni kell a tó vizét, ha már nincs befagyva, fel kell ébreszteni a téli álmot alvó állatokat tavasszal, stb. Flórának, faunának megvannak a saját felelősei. (Azt hiszem, Luxembourgban kicsit el vannak késve...)
Csingilingnek van egy tündérszép háza is - no ez az a pont, amikor összetalálkozik a tegnapi történettel: a gyerekeknek kiváló alapot szolgálhat ez a mese a tündéri lakosztály megépítése felé.

És itt van néhány inspiráló kép a rajzfilmből (vagy animációból):

És itt egy leírás, hogyan készítsünk sajátot (már ha nincs ötletünk rá):

Vagy itt ez a másik "kiviteli terv", amelynek kapcsán rájöttem, fogom én még az építészi hivatást művelni. Legalább ilyen szinten: :)

"Things I love Sunday"

...Urban-Eve után szabadon... (neki asszem Thursday-e van)
Szóval ez most egy új rovat. Nem is biztos, hogy lesz belőle több bejegyzés, de ez most ilyen lesz. (Villő, Neked is volt már ilyen, ugye? :)
A dolog lényege, hogy mutatok pár dolgot, amik (családtól független) kis boldogságot okoztak mostanság. Persze ez nem is a teljes lista (még szerencse!), csak amiknek a fotózásához volt ma érkezésem.


Itt vannak például ezek a cuki madarak, akik borzasztó sokat tartózkodnak a kis kertünkben. Ez már Bogyónak is feltűnt, mindig nagyot "ümmög", mikor meglátja őket.

Na aztán a reggeli csoda-kávénk a csoda-masinánkból a kedvenc rózsaszín csészémbe. (Dolce Gusto: Cortado)

Íme a mai nagy szerelmem, (hát ha egyszer Peti csak az esti géppel érkezett, s akkor is tovább állt mászni??) Szóval ezt a Cipőt még Gyöngyösön láttam (!) futólag egy kirakatban, de gyorsan megjegyeztem a márkáját, s hála a Globalizációnak, itt is kapható. Az érdekes, hogy a neten csak kék színben láttam, másik érdekes: LEÁRAZVA vettem :D. (Egyébiránt Babnak indultunk szandált venni, hiszen Luxiban volt egy nap nyár. Hát ha tudom, hogy elromlik az idő, akkor nem sietek szandált venni neki.) Egyébként erről a cipőről (mármint a sajátomról) az az ábránd kering a fejemben, hogy milyen klassz lehet ebben a tengerpart homokjában baktatni. Ehelyett persze itt ülök az esős és 15 fokos Luxembourgban, és a lakásban hordom.... Hát további gondolatokat is tudnék még e cipővel kapcsolatban megosztani, de most megkíméllek Benneteket :)

No és utolsóként álljon itt ez EPER. Mai vacsorám. Rájöttem, Maci nem komálja az epret pépesítve. Talán a kis magok miatt. No egyszer nekiálltam leszűrni... Hát ez nem embernek való feladat. Úgyhogy inkább megeszem én :). Gonosz anya vagyok.... (Ja, és úgy tűnik, a halért se rajong. Pedig mi Apájával nagyon szeretjük. Ki érti ezt?)

Virágos Anyák napját!

Kedves Nagymamák és Dédnagymamák, Nektek is boldog Anyáknapját kívánunk!

(Ez itt egy saját konstrukció, csak úgy, tavaszi asztaldísznek)

De itt jön a lényeg! Ezt a csokrot Anyák napja alkalmából kaptam a Srácoktól :) (Mármint Apája kicsit besegített)

Együtt:

Ádám és a Lányok

Figyelem! A következő képeknek olyan magas a cukiság-faktora, hogy diabéteszeseknek csak mértékkel ajánljuk!

Egy ismeretlen kislány a Corvin Pláza tetőteraszán lévő játszótéren.

  A kislány ragaszkodó típus :)

Eszterrel közös színezés folyik. (Aki Ádám balkezessége miatt aggódna, az ne tegye.)

S a legjobb képek, amelyekből nem lehetett válogatni... Téten készültek, Julikával, aki 3 hónappal fiatalabb Ádámnál.

Hát nem ennivalóak azok a kis karok??? Ádám már tudja, hogy egy gentleman hátrateszi a kezét!!!

Olyan kis büszkék magukra :)

"Áú! Szojít!"

 hosszú út áll még előttük...

Akkor most nekem adod, vagy nem?