Ahogy arról már tavaly is beszámoltam, az évnek ezen időszakában szokás itt megrendezni a Luxembourgi Marathon-i futóversenyt, amely egy eléggé nagyszabású esemény. Jelzi ezt az is, hogy ilyenkor meg se szabad próbálni autóval közlekedni a városban, mert kb minden le van zárva. Nálunk a fő behajtó útvonalra telepítettek pl. egy színpadot. Vagy az is eléggé érdekes számomra, hogy csak a futók kedvéért (na jó csak azért a sacc/kb. 5000 emberért :)) minden olyan helyet, ahol a járdáról, padkáról úttestre kell lépniük, aszfalttal akadálymentesítenek, hogy aztán másnap felszedjék.
Képekben elmesélve:
Ezen a képen ugyan elszakadunk a témánktól, ugyanis bemutatjuk Kismotort, az új favoritot, ezzel kelünk, ezzel fekszünk, lépést se teszünk nélküle. Ó, és naaagyon büszkék is vagyunk rá! Ennél csak az a jobb, ha van még egy kisgyerek a közelben motorral, ahogyan a futóverseny alatt a többi kimerészkedett magyar szomszéd között találtunk is egy kislányt. No, egyikük se szárnyalta túl a fél méter/ 10 másodperces sebességet, Ádi még barátkozott a járgánnyal (pláne lejtőkön), a kislány meg beteges volt. Ők voltak a Szelíd Motorosok.
Visszatérve a versenyhez: ez itt a nagy kereszteződés, ahol hozzánk lehet befordulni. Vagy inkább nem lehet. Mi épp nem bántuk, ugyanis iszonyat jó hangulatot teremtenek mindig ezek a dobosok, szinte kedve támad az embernek táncolni. Gondolom a futókat is jól motiválja, no meg a tapsolókat!
Aki ismeri a híres afrikai futókat, az talán talál magának ismerőst itt: (hát nem nézegettük őket sokáig, mert elhúztak gyorsan. Így volt ez anno a híres bicikliversenynél is: az ember kimegy, hogy várja őket, drukkoljon nekik, aztán olyan gyorsan elhúznak, hogy észre se venni őket.)
No nem úgy, mint a tömeget, akik követték őket:
A versenyre még Apája is "befutott" örömünkre :)
Idén jóval kevesebb jelmezes futott, mint tavaly (hát nem is értem :)) Azért most is volt Kacsa, meg egy-két fura szerzet, de a prímet nálam akkor is a gólyalábas futó vitte, aki kb másfél méterrel magasabban szelte a levegőt. Kíváncsi lennék, meddig jutott.
Mikor a nagyok elvonultak, egy kisebb körön elindultak a gyerekek. Nagyon kicsik is! No hát őket jól megtapsoltuk, mármint a beszélgetni kint maradt magyar kolónia, mert a többiek addigra elpárologtak. No és persze a dobos-banda is biztatta őket! Nem emlékszem, hogy lett volna ilyen tavaly, de lehet, hogy mi is csak gyorsan elhagytuk a terepet. Azért ez aranyos ötlet, hogy már kiskorban elhintik a sportolást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése