Lassan tényleg újra beindul körülöttünk a luxembourgi élet. A lakásunkon is már csak az a kis különbség látszik, hogy a virágok nem tértek még haza vendégeskedésükből, pedig a véletlen itthon felejtett, de időközben kivirult borostyán, a két nárciszhagyma, és a ma vásárolt új testvér, egy fehér Amaryllis várja már őket haza. Remélem, a hétvégén ez is meg fog történni.

A tegnapi nap viszont egész sok újdonságot hozott. (ápropó: a tegnapelőtti, szerdai is: egy új kávéfőzőt, amit azóta nagy élvezettel kóstolgatunk :P). Szóval csütörtök reggel történt először, hogy Apája megmosta Bogyesz fogacskáit (mind a hm... hányat is? Kb 8-at). Ő pedig egész jól tűrte, bizonyára tetszett neki a gyerekfogkrém íze, olyannyira, hogy kiköpni nem, inkább lenyelni volt hajlandó. No persze nem logikus kiköpni, ami finom! Egyáltalán, a kiköpés fogalmával bajok vannak. Mármint a megértésével. Éppen ezért Apája többször is szemléletesen illusztrálta, persze Bab meg csak rötyögött....

Aztán mentünk Little Gymbe. Ez az alkalom rendhagyó volt, ugyanis Háromkirályokat ünnepeltünk az óra végi 10 percben, helyi szokás szerint sütievéssel: aki a sütijében megtalálja a játékot, az lesz a király. Kap koronát, és felülhet a trónra. Persze, hogy a mellettünk levő kisgyerek találta meg, pedig egyáltalán nem viselte el a fején az amúgy is nehezen összecsukódó papírkoronát, s esze ágában se volt 2 másodpercig nyugodtan megülni a trónon, amíg lefényképeznék. Bezzeg Ádám Pajti, aki amúgy is szívesen pózol bármilyen fényképezőnek, szabad idejében (amíg Anyája feláldozván magát megette helyette a sütit) minden szabad székre felmászott, beleértve a trónt is. És ott jól érezte magát, büszkén ücsörgött - volna. Csak nem lehetett, mert nem ő lett a király....

Kicsivel korábban, még a torna alatt is volt egy vicces jelenete. A szivacsok közül a két lyukas félhenger egymás mellé volt letéve a földre, tehát bele lehetett mászni, és akár hintázni is. Maci úgy gondolta, azért rakták oda, hogy aki kifáradt, az ott kipihenje magát, így aztán belefeküdt, mint aki jól végezte dolgát, keresztbe vetette a lábait, majd a kis mezítelen lábujjai közül elkezdte kibányászni a szöszöket!!!!!! :D Hát akik látták, pusztultak a nevetéstől. Pedig komolyan! Soha, de soha nem látott itthon ilyet!!!! :)))

A csütörtök este tartogatott még egy meglepit a számunkra. 6 órakor ugyanis Kriszti felhívott, hogy van 3 jegye a Csipkerózsika c. balett előadásra a Nagy Színházba, melyet a flandriai királyi balett-társulat ad elő. Így aztán Szilvi nénje Babszi-felvigyázása mellett el tudtunk menni 8-ra a színházba. (3.-ként Lilla csatlakozott, aki hónapok óta vadászta a jegyet erre a darabra, de nem lehetett már kapni! Ez is mutatja, mennyire jelentős színfolt volt ez a luxembourgi kulturális palettán - oh mily költői vagyok, nem? :)) 

Most pedig lett légyen itt néhány kép arról, hogy Bab hogyan vehette végre birtokba karácsonyi ajándékát. (Az időelhúzódást egy engedetlen kerék okozta, amelyet ki kellett előbb cserélni a tökéletes működéshez.)

Őróla van szó (meg a 4. kerékről...)

Ha a szőnyegre nehéz vele felgurulni, akkor inkább az egészet felveszem...

Egy kicsit meg kell birizgálni lábbal a csápját...

Ezt meg csak úgy... mert a fényképezőben találtam ezt a fícsört :D

No, most leírom, hogy is készült az a bizonyos pálcás forró csoki! (Néhányan már ismeritek talán ;)

A történet az, hogy kb. két éve találkoztunk vele először. A pálcás forró csokival. De sajnos boltban nagyon ritka jelenség, még azóta is. Akkor sokat kerestük, ajándéknak szántuk, de nem igazán akadtunk rá. El is felejtődött a dolog.

Aztán jött a csokizó megnyitása a hercegi palotával szemben, amit Tesó fedezett fel közülünk. No, ott aztán van választék!!! Nem egy, nem tíz, de vagy 50 féle íz! Az egyszerűbbektől kezdve a chilisen át az alkoholosakig.... Nehéz a választás. Aztán meg nehéz a fizetés, ui. megkérik az árát. Valószínűleg jól megélnek belőle...

Aztán valami sugallat jött, hogy ezt el kéne/lehetne készíteni házilag is. És, mint kiderült, ezt már réges-rég más is kitalálta, sőt, a recept sokkal egyszerűbb, mint akár egy egyszerű süteményé! Egy két részletre kell csak ügyelni. (Természetesen beírtam a jó öreg gugliba, hogy hot chocolate sticks, és kb az első eredményre rákattintottam. Ez volt az.)

Mi kell hozzá?

Kell egy öntőforma. Ennek tökéletesen megfelel egy szilikon jégkocka-tartó, az ikea telis-tele van változatos formákkal. Érdemes olyat választani (ha még nincs otthon), aminek viszonylag nagy az űrtartalma. Nekem mázlim volt: mivel ikea helyett az osan van közel, s errefelé dívik a bonbon-készítés házilag, sikerült valami ilyen bonbonos formát leakasztanom, ami tényleg pont megfelelő méret!

Aztán kellenek fapálcikák, vagy akinek lehetősége adódik, fa kiskanál, bár ez utóbbinál ügyeljünk, hogy beférjen egyáltalán a formába! Állítólag fapálcikát kreatív boltokban kapni.

Aztán kell a csoki. Nagyjából 200 g-ot használtam fel, ebből lett a képen látható 15 darab. Azt írja az amerikai oldal, ami alapján gyártottam, hogy minél jobb minőségű csokit használjunk, illetve fontos, hogy nagy legyen a kakaóvaj tartalma. Azt is írja, az a csoki, amit szeretünk enni, azt szeretni fogjuk inni is. Holmi tortabevonó nem igazán fogja megnyerni a tetszésünket... Végülis a sütisosztályon találtam meg a számomra megfelelő csokit: olyan tejcsoki (mellesleg nestlé márkájú volt), ami fondüzésre alkalmas.

Ezen kívül kell még nagyon jó minőségű kakaópor, nem cukrozott! A cukrot külön mi tesszük majd bele, épp ezért kiválthatjuk nyírfacukorral is, az csak a fontos, hogy porcukor legyen, különben úgy jártok, mint én: a kristályok szinte egyesével látszanak az elkészült csokik oldalán. 

Az eljárás

Fogjunk egy nagyobb edényt, amiben vizet melegítünk, és egy kisebbet, amelyet rá tudunk tenni, ebben fogjuk olvasztani a csokit. A leglényegesebb (az oldal szerint), hogy a csokiba nem kerülhet egy csepp víz sem.

Az olvasztás közben kevergetjük, s amikor úgy érezzük, már 3/4 részt megolvadt a csoki, levesszük a gőz fölül, s ekkor öntjük hozzá a fél csésze cukrot és a negyed csésze kakaóport. (Ne kérdezzétek, mennyi az a csésze, ő is így adta meg :)) Illetve tegyük hozzá azokat a fűszereket, amelyeket kitaláltunk: pl mézeskalács fűszerkeverék, stb. Bármi, ami nem vizes alapú!

Alaposan átkeverjük, ezalatt észrevétlenül a maradék csoki is felolvad. Egy olyan masszát kapunk, ami szinte gyúrható (nem kell gyúrni, nem kell megijedni :))

Egy nejlonzacskóba töltjük, a végét bekötjük, egyik sarkát kilyukasztjuk (csak kicsit is elég, úgyis nőni fog a lyuk. Érdemes jóféle zacsit választani, hogy ne repedjen szét). Majd pedig a formába töltjük a masszát. Nem könnyű úgy tölteni, hogy ne maradjon levegős, kicsit talán le is kell nyomkodni. A végén beleállítjuk a pálcákat: nem fog eldőlni, annyira sűrű a massza.

Másnapra megszilárdul, kipattinthatjuk a formából.

Ez épp egy bolti darab:

Brrrr-brrrrr

Upszii...

Hihi...

Hahó Mindenki! Boldog új évet!

Ismét Luxiból jelentkezem, visszaértünk szerencsésen.
Bár a karácsony nem volt különösebben kellemes, tekintve, hogy mindenki betegen feküdt, azért akad néhány jó kép, amit most megosztanék. Azóta azért jobban vagyunk, ha nem is 100 %-osan. Nálunk ez már hagyománnyá kezd válni, hogy hazamegyünk betegnek lenni...

A kis csinovnyik :)

Hmm...ka, hm..ka (hinta-hinta)

Folytatódik az aji-bontás:

Óóóóó...

Csajok :)

El vagyunk havazva... :) Na jó, nem annyira a hóval, bár az is van egy kicsi, mint inkább karácsony előtti teendőkkel. Ajándékok beszerezve, becsomagolva (már úgy értem, meghozták az Angyalkák), hókifli süti megsütve (ez elvileg eláll sokáig dobozban. Majd meglátjuk...meddig lesz belőle.)

Most két képet hoztam Maciról:

Egész véletlenül rátaláltunk a tvben a Lassie hazatér c. filmre. Mondanom sem kell, mennyire tetszett neki, nagyon lekötötte az "Uva". (kutya+vau). Tényleg aranyos film, de nem tudtuk végig nézni, épp valahova indultunk. Nem baj, folyt.köv.

Ez pedig a korábban kitervelt felnőtt-cipőben-járkálás folytatása:

Megjelent a forró csokis írásom! Kellemes nasizást! :)

Ma pedig elérkezett a Karácsonyi Parádé ideje! Állítólag a 8. kiadását éltük meg, kár hogy még egyszer se hallottunk róla, pedig ez már a 3. karácsony lesz, mióta itt lakunk. Vagy annyira nem is kár. Ez tényleg az a "móka", ami leginkább a gyerekeket érinti meg, de lehet, hogy még őket se mindig jól.Később részletezem, miért.

Arról szól a dolog, hogy lezárják az autók elől Luxi legforgalmasabb utcáját, s a pályaudvartól indulva (egyik vége) az arany angyal szobráig (mondjuk azt, hogy a másik vége) felvonul egy csomó mindenki. Mint az kiderült, leginkább reklám célzattal jelenik meg egy csomó vállalat, akik aztán a szó szoros értelmében szóróajándékokkal kedveskednek a népnek. Vagy csapják arcon őket. A felvonuló autók között (amiből minden második a híres Coca Cola karácsonyi teherautója kivilágítva) mindenféle karácsonnyal összefüggésbe hozható óriási szőrős medve, rénszarvas, pingvin stb; fúvószenekarok, dobos zenekarok, majorettesek, és társaik szórakoztatják a népet. Vagy inkább a nép gyerekeit. Tehát az autókról két marokkal dobálják az édességeket, meg szórólapokat, de volt, aki pezsgővel kínálta a megfáradt szülőket. Szóval kicsit az az ember érzése, hogy Luxembourg se kivétel a "kenyeret és cirkuszt a népnek" alól. A jól felkészült gyerekek eleve szatyrokkal érkeztek, hogy aztán jól teletömjék édességgel. Persze ezek elég rapszodikusan érkeztek, volt aki egyszerre több marékkal kapott, s a mellette állónak nem jutott. Szóval azért ennek is megvan a maga küzdelmes oldala, itt is akad síró gyerek, akinek kevesebb jut a mellette állónál.

Persze Maci még nem fogyaszt édességet (s ez nem miattunk van hanem miatta! dehát ő tudja. Majd egyszer úgyis elkezdi, ráér még.) Ennek ellenére azért egy ideig lelkesen gyűjtögettük mi is, ami csurrant-cseppent. Ahogy ez a tavaly nyári bicikliverseny fináléjánál is történt: a Luxlait (helyi tejtermelők közös vállalata) ismét bőkezűen osztotta javait, úgyhogy ismét sok kakaóval tértünk haza :)Állítólag Luxembourg idén túltermelt tejből az EU-n belül. Lehet, hogy van összefüggés? :) A kakaóból viszont legalább Maci is profitálhat.

Szóval jöttek ezek a kedves szőrős állatok, mint amilyenek egy-egy Walt Disney felvonuláson is jönnének, s a nagyobb gyerekek örültek nekik, átölelték, fényképezkettek velük. Na, ez az, amitől még elég messze vagyunk. Egy kedves rénszarvas akart Macival szorosabb barátságba kerülni, de Maci annyira megijedt tőle, hogy menten sírva fakadt, a környező 10 méteres sugárban mindenki őt sajnálta (pedig sokan voltak, elhihetitek) :)

A képek minőségéről.... Hát, az csapnivaló lesz, előre szólok. Részint, mert lemerülőfélben lévő fényképezővel sikerült kimennünk (khm...), s így vakuhasználat nélkül próbáltam minél tovább húzni az aksi életét. Ez meg ugye azt jelentette, hogy mindig minden bemozdult. Részint, mert egyre hátrébb sodrótam a tömegben, hiába volt az elején jó helyünk, hirtelen mindenkinek gyereke lett, akit előre kellett tolnia. Mármint elém. Szóval próbáltam a "javát" kiválogatni:

Az utca lezárás után, parádé előtt:

Ez egy előttünk lassan elhaladó kamion nyitott oldala, belül óriás kivetítő

Itt alul egy zenekart kéne látni, de tudom, nem feltűnő... (nem fizetett a Dexia)

...és itt van maga, a Grinch:

Szombat: kirándulás a közeli Roscheid udvarba, ami egy szabadtéri falumúzeum. Decemberben két hétvégére karácsonyi faluvá válik. Ez borzasztó ígéretesnek hangzott, a várakozásainkat kevésbé váltotta be.

DE. Találkoztunk a Mikulással (idén már másodszor, az elsővel a fül-orr-gégész doktorbácsi látogatása után közvetlen, így a negatív emlékeket akkor kivetítette a Mikire is. Azért kaptunk csomagot - milyen jó is ha az embernek gyereke van, amelyik még nem eszik csokit :D - ééés ráadásul: a luxembourgi Miki elég gazdag volt, a csomag teli volt nívós nyalánkságokkal! kéne arra még egy kört menni -hihi) Visszatérve, a roscheidi Miku kicsit pozitívabb élmény volt Babfinak is, bár a csoki-mikit megint nekem kellett elvennem. Hű de nehéz az élet :D

No, néhány kép:

Pikcsörz:

"Nem tudom, hogy tud ebben menni Anya..."
(Szokásos "rend" a háttérben... dehát ugye a zseni átlátja a káoszt...)
((Jobb oldalt a vadi új autósülés látható!!))

Téli dekorésön:

Rendhagyó adventi koszorú:

Ahogy azt korábban is írtam, egyre több aranyos dolga van Őádámságának, egyre többet ért.Vegyünk most sorra néhány  ilyen cukiságot!

• Mostanában pl. elkezdte a klasszikus gyerek-tevékenységet: felvenni a szülők cipőit, és abba sleppegni. Történt ez már Apa félcipőjével, ma reggel pedig, amíg fürödtem, meglovasította a házi mamuszkámat :D Jól állt neki, de sajnos kép nem készült (talán érthető okokból.)
• Másik: Apája ma eldúdolt 3 hangot egymás után, Mackó pedig hajszál pontosan lekövette!
• Aztán, amióta van madáretetőnk (a büszkeségem :)), azóta meg lehet kérdezni tőle, hol vannak a madárkák? Azonnal a terasz felé veti tekintetét. Ha tényleg ott járnak, akkor sokáig el tudja őket nézegetni, s közben mutogatja nekünk őket: "Ka!" (gondolom MadárKA)
• Az ablakon amúgy is jó kinézni, főként, ha a közelben áll valami érdekes autó, daru, ilyesmi.
• Ha a redőny le van húzva, de neki márpedig ki kell néznie, akkor simán lehajol, hogy kilásson alatta. Pl, ha egy repülőt hallottunk. Igaz, hogy esélye sincs látni, mert általában sötétben van lehúzva a redőny, s a repülő is elég gyorsan elhúz.
• Egyre szívesebben iszik pohárból, sokat próbálkozik. Persze fele mindig mellé megy.
• Teljesen tisztában van a távirányító és a tv kapcsolatával: ha megszerzi, s elkezdi nyomogatni, néz a tvre, s várja a hatást. De a táviránytót jó dolog beletenni egy pohár vízbe, esetleg elhajítani, hátha kiesnek belőle az elemek, s akkor darabonként lehet megszopogatni. Mert az olyan egészséges. :)
• Ha valamiről már megjegyezte, hogy azt nem szabadna csinálnia, akkor először is nemlegesen rázza a fejét, rám néz, majd elkezdi mégis végrehajtani. Szerencsére legtöbbször azért el lehet téríteni a szándékától, de ezt most lekopogom, mert biztos eljön majd az idő, amikor ennyire se fogad szót.
• Lehet vele olyan játékot kezdeményezni, hogy pl a szétszórt kockákat gyűjtsük össze a dobozába. Nagy örömmel szedi össze őket :) Még.
• Minden reggel úgy indul, hogy kicsit még közénk rakjuk ébredés után. A múltkor megsimogatta Apája arcát, amit meglepő módon borosta fedett (:D). Aztán ugyanúgy megsimította az én arcomat is :)
• Végül, de nem utolsó sorban: MINDENHOVA FEL KELL MÁSZNI!!!

Hú most látom csak, a tegnap feladott cikkem ma megjelent! Kellemes krémkészítést Mindenkinek! :)

Mindig meglepődök, amikor kiderül, hogy egyre okosabb ez a gyerek:) Mármint persze, hogy okos, (hehehe) de, hogy egyre többet ért a világból.

Ma pl. épp felvettem, mikor az órára mutatott. Ilyenkor az ember ösztönösen mondja a dolgok nevét:

- Óra!

Erre az orrára mutatott :D És ezt akárhányszor megismételhettem vele: mutasd meg az orrodat! :)

Szemezgetés az elmúlt hét eseményeiből (Nagymama és Dédimama látogatása)

Little Gym esete Apával és az ejtőernyővel:

Osanos Látogatás a nagyikkal:

Karácsony Saarburgban:

Karácsony Trierben: