No, most leírom, hogy is készült az a bizonyos pálcás forró csoki! (Néhányan már ismeritek talán ;)
A történet az, hogy kb. két éve találkoztunk vele először. A pálcás forró csokival. De sajnos boltban nagyon ritka jelenség, még azóta is. Akkor sokat kerestük, ajándéknak szántuk, de nem igazán akadtunk rá. El is felejtődött a dolog.
Aztán jött a csokizó megnyitása a hercegi palotával szemben, amit Tesó fedezett fel közülünk. No, ott aztán van választék!!! Nem egy, nem tíz, de vagy 50 féle íz! Az egyszerűbbektől kezdve a chilisen át az alkoholosakig.... Nehéz a választás. Aztán meg nehéz a fizetés, ui. megkérik az árát. Valószínűleg jól megélnek belőle...
Aztán valami sugallat jött, hogy ezt el kéne/lehetne készíteni házilag is. És, mint kiderült, ezt már réges-rég más is kitalálta, sőt, a recept sokkal egyszerűbb, mint akár egy egyszerű süteményé! Egy két részletre kell csak ügyelni. (Természetesen beírtam a jó öreg gugliba, hogy hot chocolate sticks, és kb az első eredményre rákattintottam. Ez volt az.)
Mi kell hozzá?
Kell egy öntőforma. Ennek tökéletesen megfelel egy szilikon jégkocka-tartó, az ikea telis-tele van változatos formákkal. Érdemes olyat választani (ha még nincs otthon), aminek viszonylag nagy az űrtartalma. Nekem mázlim volt: mivel ikea helyett az osan van közel, s errefelé dívik a bonbon-készítés házilag, sikerült valami ilyen bonbonos formát leakasztanom, ami tényleg pont megfelelő méret!
Aztán kellenek fapálcikák, vagy akinek lehetősége adódik, fa kiskanál, bár ez utóbbinál ügyeljünk, hogy beférjen egyáltalán a formába! Állítólag fapálcikát kreatív boltokban kapni.
Aztán kell a csoki. Nagyjából 200 g-ot használtam fel, ebből lett a képen látható 15 darab. Azt írja az amerikai oldal, ami alapján gyártottam, hogy minél jobb minőségű csokit használjunk, illetve fontos, hogy nagy legyen a kakaóvaj tartalma. Azt is írja, az a csoki, amit szeretünk enni, azt szeretni fogjuk inni is. Holmi tortabevonó nem igazán fogja megnyerni a tetszésünket... Végülis a sütisosztályon találtam meg a számomra megfelelő csokit: olyan tejcsoki (mellesleg nestlé márkájú volt), ami fondüzésre alkalmas.
Ezen kívül kell még nagyon jó minőségű kakaópor, nem cukrozott! A cukrot külön mi tesszük majd bele, épp ezért kiválthatjuk nyírfacukorral is, az csak a fontos, hogy porcukor legyen, különben úgy jártok, mint én: a kristályok szinte egyesével látszanak az elkészült csokik oldalán.
Az eljárás
Fogjunk egy nagyobb edényt, amiben vizet melegítünk, és egy kisebbet, amelyet rá tudunk tenni, ebben fogjuk olvasztani a csokit. A leglényegesebb (az oldal szerint), hogy a csokiba nem kerülhet egy csepp víz sem.
Az olvasztás közben kevergetjük, s amikor úgy érezzük, már 3/4 részt megolvadt a csoki, levesszük a gőz fölül, s ekkor öntjük hozzá a fél csésze cukrot és a negyed csésze kakaóport. (Ne kérdezzétek, mennyi az a csésze, ő is így adta meg :)) Illetve tegyük hozzá azokat a fűszereket, amelyeket kitaláltunk: pl mézeskalács fűszerkeverék, stb. Bármi, ami nem vizes alapú!
Alaposan átkeverjük, ezalatt észrevétlenül a maradék csoki is felolvad. Egy olyan masszát kapunk, ami szinte gyúrható (nem kell gyúrni, nem kell megijedni :))
Egy nejlonzacskóba töltjük, a végét bekötjük, egyik sarkát kilyukasztjuk (csak kicsit is elég, úgyis nőni fog a lyuk. Érdemes jóféle zacsit választani, hogy ne repedjen szét). Majd pedig a formába töltjük a masszát. Nem könnyű úgy tölteni, hogy ne maradjon levegős, kicsit talán le is kell nyomkodni. A végén beleállítjuk a pálcákat: nem fog eldőlni, annyira sűrű a massza.
Másnapra megszilárdul, kipattinthatjuk a formából.
Ez épp egy bolti darab:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése