ÁDÁMKA  1.  SZÜLETÉSNAPJA !!!
( szöveg is került a képek végére)

Nagyon szép napunk volt ma (kivéve, hogy ezt a bejegyzést egyszer már megírtam és elszállt, na ilyenkor nem látom annyira szépnek a világot.) Lényeg, hogy még a Nap is kisütött, ma volt a luxembourgi nyár, Bogyó tiszteletére. Sőt, még meleg is volt. Így aztán időnk nagy részét a teraszon töltöttük, csak a tortakészítés idejére húzódtam be a konyhába.

A torta pedig úgy készült, hogy kitaláltam, mi is lenne az a torta, amit az 1 éves Bab is értékelne: túrótorta! Na, nem csak én találtam ezt ki, az internetes anyukák is ezt ajánlották, volt is egy jó kis recept. Vagyis jónak tűnő, de később megbánós. Ugyanis a recept szerint egy egész citrom reszelt héjának és kifacsart levének is bele kellett kerülnie a masszába. Sikerült viszont egy lédús darabot választanom, gondolhatjátok, az eredmény jó savanyú lett. Felnőtt szájnak még csak-csak finom, de babaszájnak: hm... úgy tűnt, nem annyira.

De a fényképek nem ezt a fanyalgást ábrázolják, mint inkább a tortától való megijedést. Először is minden szülő és nagynéni furcsa készülődésben van, és különben is Bab már igen éhes, nem is érti, hol marad a szokásos délutáni uzsonna. Na de amikor kihozzák azt a nagy fura valamit, aminek a közepén egy korábban nem látott fényes valami ficánkol, azt igencsak meg kéne fogni, akkor azonban Anya jól rákiabál, amitől illik jól megijedni. Na ennyit az idilli szülinapi ünneplésről, fotózásról. Inkább vigyék onnan jó messzire. Ja, hogy ezt meg lehet enni? Hm, meggondolandó. De akkor meg kiderül, hogy ez az izé még fanyar is. Inkább kiköpöm.... Helyette mégis az osanos kekszes puding csúszott.

Még jókor történt ez az akció, mielőtt a szomszéd Nathalie tiszteletét tette volna nálunk. Egy szelet tortáért cserébe hozott nekünk egy buborékfújót. Az a vicces ebben, hogy a jó időre való tekintettel nekem is ma jutott eszembe, hogy bubit kéne fújni, tűvé is tettem érte a lakást. (Na erről később.) De meglett. Szóval Babbal délután buborékot fújtunk. Persze mindig meg akarta fogni azokat is.

Torta után pedig felpakoltuk a gyereket a babakocsira, és irány az osan. Régóta dédelgetett álmom volt, hogy Babot az első szülinapján befizetjük néhány kör ringlispílre. Ahogy azt gondoltam is, ez az a kor már, amikor érdeklődve nézi, tetszik neki. Mivel 4 kört mentünk, én már eléggé szédültem a végén, remélem, ő azért nem. Minden körben másra ült fel, más emberrel. Gondolom majd eljön hamar az az idő is, amikor ő ott fog vonyítani, hogy fel akar ülni, nekem meg majd az idegeimre megy, mert mennék haza :) Most még nem így történt.

Szóval a keresgélésről. (Az egyik dolog, amit a legjobban utálok. Tiszta időrablás. Mért nincs mindig minden a helyén??)

Egészen bizonyos, hogy létezik a fekete lyuk. Mégpedig a lakásunkban található. Másik teória szerint léteznek a gonosz házimanók. Még nem eldöntött, melyik az igaz. Tény, hogy a lakás egy nagy vesztő-hely... Mindennek lába tud kelni, mégpedig abban a pillanatban, amikor megszületik a gondolat: szükség van rá. Így volt ez ma a bubifújóval, tegnap a telefontöltőmmel, múlt héten pedig a pendriveommal. No, az első kettő már megvan, és a házimanót Ádámnak hívták. A telefontöltőért is tűvé tettem mindent, este Apája is. Furcsa, de nem volt biztonságos érzés egész nap telefon nélkül lenni. Mi van, ha történik valami a gyerekkel? Este végül számítógépes úton feltöltöttük, majd másnap Szilvi nénje megjelent a töltővel. Valószínűleg Valaki becsempészte a bőröndjébe... A pendrive azóta sincs meg: utoljára Bab szájából vettem ki, hogy "Anyának erre még szüksége lesz"...

Visszatérve Bab születésnapjára egy másik bebizonyosodott igazsággal zárom soraimat: tényleg csuklik az, akit sokat emlegetnek... Kedves Ismerősök, Rokonok, Jóakaróink, akik ma becses szátokra vettétek Ádám nevét: a gyerek ma négyszer csuklott, alkalmanként 1 órán át...

No szóval, a múlt hét úgy volt, hogy még nálunk lakott Szilvi nénje, vele töltöttük a napokat, kerestünk neki szállást, bevásároltunk vele, stb. Mindig volt valami tennivaló.

Aztán szombaton voltunk az amneville-i állatkertben. Mondanom se kell, nem mi voltunk a legkisebb gyerekkel, sőt, valahogy az volt az érzésem, Észak-Franciaország összes 1 évesével ide jöttek azon a napon. Nem mondom, hogy akár Bab különösebben felborzolt kedéllyel fordult volna az állatok felé, na de az állatokon se láttuk az óriási érdeklődés jelét irányunkba :D. Sőt, meglehetős nyugalommal szemlélték a sok bamba kétlábút a ketrec túloldaláról... Na de azért jó volt, sok állatot láttunk, és Bogyesz is sokat nézelődött. A legviccesebb az volt, mikor Apájával a kecskéket etették kézből, és Bogyó kezéből is kiette a kecske az állatoknak szánt édes pattogatott kukoricát. (nem mi találtuk ki, ezt lehet nekik adni.) Na, akkor szegényke megijedt... Az állatkert "highlightja" a néhány óránként kezdődő állati bemutatók, amik közül mi a fókashow-n vettünk részt. Még úgysem voltunk korábban ilyenen. Nagyon ügyesek a fókák és rozmárok, igazán cukik. Az idomárok is jó hangulatot varázsoltak (igaz, minden franciául ment, de a látvány is elég élvezetes volt). Hogy ebből a mi gyerekünk mennyit fogott, az rejtély, általában a zenés részeket végig ugrálta a kezemben. Nem ültünk nagyon messze a medencétől, de nem tudom, rájött-e, hogy az állatok bemutatója miatt ülünk ott, és azokat kéne nézni... :) Nem baj, ha csak a jó érzés maradt is meg, az is elég.

Az állatkerti emberi étkeztetés hagy némi kívánnivalót maga után, eléggé sajátságosan szegényes... De azért túléltünk.

Azért majd jövőre is ellátogatunk egy állatkertbe, talán már jobban fogja Bab is élvezni.

Ma pedig igazi vasárnapot tartottunk. Ahogy annak lennie kell. Reggeli futásom után nekiálltam rákot sütni - nagyon jutányosan szereztünk két kilót. Nem csak az a jó benne, hogy finom, hanem, hogy egyszerűen és gyorsan készíthető el.

Délután megnéztük a Van, aki forrón szeretit, mert már annyira rég láttuk, hogy nem is nagyon emlékeztünk rá. Utána Szilvi nénje volt olyan aranyos, hogy elvitte Babot sétálni, amíg mi tudtunk aludni egy jót. A nap java viszont csak eztán kezdődött. Sajnos nem tudtuk, hogy erre mindenképp rá kéne beszélnünk Szilvi nénjét, így hagytuk hazamenni (az új szállására), de majd legközelebb vele is pótoljuk: elmentünk biciklizni. Ezt úgy kell érteni, hogy nekünk van 1 db, amin a gyerekülés is van, és kellett egyet bérelni a városi hálózatból, a Velo'h-ból. MÁr majdnem két éve lakunk itt, de ez volt az első eset, hogy ezt kipróbáltuk. Eléggé masszív, de jó minőségűek ezek a biciklik, kivéve talán a féket, az nem volt a legtökéletesebb. De használható annyira, hogy bejártuk vele két és fél óra alatt a várost. A másik, amit már terveztünk, mióta itt lakunk, lemenni a Petruss folyó (haha- inkább csermely vagy ér) völgyébe, a parkba. Na ezt most megtettük a biciklivel, mondjuk szigorúan ahhoz a feltételhez kötve, hogy a kb 100 m-es szintkülönbséget felfelé az ingyenes városi lifttel tesszük meg: így is volt elég sok emelkedő az utunkban... Nagyon szép az a rész, kár, hogy nem vittünk fényképezőt. Mondjuk ma megint volt vagy 15 fok, folyamatosan felhős ég, szóval tipikusan az az idő, amikor az ember csak aludna... Nem biztos, hogy szép képek készültek volna. Talán csak a kis Babszemről, aki fogta magát, és bealudt a bicikliülésben. Na ez nem valami kényelmes póz, úgyhogy siettünk, hogy olyan helyre jussunk, ahol ki tudjuk venni: a Grundon lévő kedvenc helyünkre ültünk be forrócsokizni, amíg Bogyeszka kialudta magát. Mikor felébredt, ő is kapott belőle :) De még hátravolt a hazaút, ami ugyancsak nem volt rövidebb, mint az odaút, bár a lift tényleg sokat javít a helyzeten.

Úgyhogy most jó fáradtak vagyunk... :) De jó dolog a várost biciklivel felfedezni.

Most csak a képekre van megint időm... később lesz szöveg is :) Meg esetleg több kép.

Állítólag az embernek arra van ideje, amire akarja. Szerintem nem. Még így is, hogy elvileg nem dolgozok, hanem "csak itthon vagyok a gyerekkel", nem jutok oda, hogy írjak. Pedig a szándék megvan. Mért nem találták még ki a "Blogbamondó készüléket"? Napközben ugyanis megy a fejemben a szöveg, mit kéne leírni, sőt, egész jól jönnek a szavak, meg a gondolatok, amiket jó lenne egy diktafonba bemondani, ami rögtön fel is tenné ide, mert mire odajutok, hogy írjak, a gondolat is elszáll, s a kerek mondatoknak is uzsgyi. 

Mivel Babszinak kedden lesz az első születésnapja, így kitaláltuk, hogy nem veszünk neki még egy játékot a századik mellé, hanem elvisszük állatkertbe. Talán már felismeri, hogy  az állat másfajta élőlény, mint az ember, már nézi is őket érdeklődve. Ja, hogy nem fog rá emlékezni? De mi, a szülei igen... Van itt nem messze egy sokat dicsért állatkert, s amíg itt vagyunk, (ugye ki tudja még meddig), mi is meg szeretnénk nézni.

Bővebb beszámoló visszatértünk után...

Két vicces kép lesz a mai bejegyzésem:

Bogyesz már nagyon tudja produkálni magát, ahogy azt a mellékelt ábra is mutatja. Pedig a kép 5ször készült el Nagynéni különböző arctartásai miatt (khm...) :) A vicc az, hogy mind az 5-ször újraprodukálta magát Babesz...

Ez a kép már pár napja készült (pontosan aznap, mikor Apája a csípésekkel vitte Bogyit a doktorhoz). Furcsa módon ez volt az első eset, amikor nem akart megszabadulni a bukósisaktól.... De mért van az, ha fényképezem, rögtön előveszi a bájos vigyort? Mintha értené.....

Szombaton elmentünk az Ikeába. Az apropónk az volt, hogy mint ahogy azt korábban írtam, széles a babakocsink, de a gyári szűkítő nem ér bele semmit. Anyája erre kitalálta, hogy kéne venni egy pelenkázószivacsot, egy nem túl drágát, amit aztán bele lehetne alakítani. Láss csodát, az ötlet Apájánál sem talált süket fülekre, így a kicssalád felkerekedett. Ikea áruházában pedig meg is találta az alkalmasnak ígérkező darabot - a kiállítottak között. Vagyis: csak ott, mert általában elfogyott :(. Projekt elnapolva....

Aztán rátaláltunk egy érdekes dizájn-boltra, ahonnan alig bírtunk a végén kiszabadulni, pedig megígértük Szilvi nénjének, hogy itthon várjuk megérkeztét. Csak 5 percet késtünk :) Ő meg szerencsésen megérkezett.

Vasárnapról az egyetlen értelmes bejegyezni valóm, hogy épp az összes nagyszülő volt vonalban szkájpon, mikor Babfi megtette az ő szemük láttára első támasz nélküli lépését. :) Szóval, globalizált világunk egyik csodájának köszönhetően legalább ők sem maradtak le erről a fontos momentumról :) Igyekszünk videón is megörökíteni majd.

Éjjel aztán volt nagy rivalgás, ez már 3 hete tart: Bogyesz 2-3 óránként felébred, és 1 óra sírás után alszik vissza. (Azt hiszem, ezt már írtam korábban is. A probléma még mindig fennáll. És nem tudom, miben gyökerezhet. Fogjuk a fogakra...) Persze nem hagyom órákig sírni, adok neki vizet, vagy tejet, attól függően, épp mennyire vagyunk közel a reggelhez. Igen ám, de az ivás közben majd' bealszik, mikor leteszem, kezdi elölről..... Ötlet???

Miután végre kialudtuk magunkat, megebédeltünk Szilvi nénjével, majd útra keltünk. Felfedeztük a Corát (nagyon tuti táskát vettünk féláron - többek között), majd pedig szállásnézőbe mentünk. (Ugyanis nagynéni most egy darabig itt fog lakni, velünk egy városban.) Közben anyája sokat vezetett idegen helyeken, úgyhogy most büszke magára :). Este pedig mindannyian élvezhettük a Nénje által sütött halacskát, Apája is megnyalta mind a 10 ujját utána :)

Mai nap képekben

Ma délután vendégül láthattuk a Kicsi Áront Anyukájával. Áronka, (alias Morzsi), 4 hónappal idősebb Ádámkánál, (alias Babfi ). Így aztán a maguk módján játszottak hol egymás mellett, hol egymás hajával. Egymással is egész ritkán :) Kamalikának még egyszer köszönjük a szép délutánt!

A képen Babfi megtestesíti a kerekszeműség fogalmát:

 Itt az egyetlen kép, ahol mindkét gyerek egyszerre belefért a lencsébe, és még bele is néz!!! (természetesen zokni lehúzva, szépen láb elé lehelyezve. Ahogy annak lennie kell.)

Na erről döntse el valaki, hogy milyen színű a gyerek szeme? Nekem még nem sikerült....

A jóság..... :D

A csípések történetéről: valószínű, hogy nincs még egy olyan gyerek, akit 3 csípés miatt kétszer vittek volna orvoshoz. Tegnap este Apája elvitte, a doki megszakértette, és felírt antibiotikumot, 1 hétig napi 3-szori szedéssel. Apája elment, hogy kiváltsa, ahol is a patikus az agyához kapott, hogy mekkora dózist írtak fel annak a szegény 10 kilós gyereknek, s kimérte a szerinte maximálisan adható adagot.

Hogy ezek után biztosak legyünk, mennyi antibiotikumot is nyomjunk a gyerekbe 3 csípés miatt, reggel ismét megnéztük a kirchbergi pediátriát, ahol nagy nehezen végül a saját gyerekorvosunkhoz jutottunk be. Szerinte eleve felesleges az egész AB-kúra, és felírt egy kenőcsöt.

1. Nem vagyok híve, hogy a gyerekbe 2 havonta 1 hétig AB-t nyomjunk (nem rég a fülére kapott), de most akkor ki az a független szakértő, aki megmondja, kell, vagy nem? Mert ha valaki megmagyarázza nekem, hogy különben vérfertőzést kap, vagy mittomén mekkora baja lesz, ok, beadom.

2. Hogy lehet egy bébi-adagot lórúgásnyira előírni? Hol szerezte a diplomáját a doki?

3. Hol élünk? Mi okozhat ekkora csípést egy olyan lakókörnyezetben, aminél sterilebbet nehezen tudnék elképzelni. Mintha legalábbis valami civilizálatlan afrikai bózotban laknánk...

Na azért nem drasztikus a helyzet, szerintem múlóban van már, senki ne pánikoljon emiatt :)

A nap fő eseménye, hogy elkísértük Apáját az igeli kültéri mászóhelyre. Mi ugyan nem vittünk fényképezőgépet, de Zoli mászótárs igen, majd elkérjük a képeit. Személy szerint én nagyon kifáradtam, pedig nem is másztam falat. Csak a gyerek után. Az viszont sokat ment volna két lábon. Ha két kézzel fogódzkodhat belém, akkor szinte rohan, a köves, lejtős terepen. Ha 1 kézzel foghat csak, azt kihívásnak veszi, és lassan, szabad kezével egyensúlyozva és hadonászva óvatosan halad előre. Mígnem két vadidegen, félmeztelen mászófickóba akadunk, akik hirtelen valamiért baromi szimpatikusak lesznek az amúgy mostanság szeparációs szorongásokkal küzdő gyerekünknek, és el nem lehet cibálni tőlük. Ki érti ezt?

Azt hittem, a sok járkálás a nem épp egyenes talajon majd jól kiüti a gyereket, és könnyű lesz az esti altatás. Persze, az autóban azonnal el is aludt, de az altatás (értsd a korábbi módszer szerinti tejcsiivás utáni mély beszunyálás ma megint elmaradt. Új stratégiánk: ha nem alszik, kihozzuk a nappaliba, beszijjazzuk a jól hátradönthető székébe, és ügyet se vetünk rá. Általában ilyenkor nézi, ahogy teszünk-veszünk, aztán egyszer csak azt látjuk, hogy alszik.

Egyébként a tegnapi napunk is kellemes volt. Este elmentünk egyet plázázni. Na ez nem olyan triviális ám itt, mint otthon: egyrészt, mert nincsenek úgy elterjedve a plázák, másrészt, ami van, abban sincsenek általában használható boltok. Viszont itt is tovább vannak nyitva a pláza-üzletek, mint az utcaiak, így a fél 7-es indulással is volt még némi esélyünk. Apájának akartunk nadrágot, meg a babakocsiba szűkítőt nézni. Ahogy beléptünk az ajtón, ott volt mindkét idevágó bolt. Apjának vettünk is nadrágot, viszont szűkítőt nem. Bár lett is volna a Quinny Speedihez alkalmas, ami eléggé meglepett minket, de kipróbálás után úgy döntöttünk: ez mégsem alkalmas. A problémánk, hogy túl széles helye van a babának a kocsiban, így elferdül oldalra. A szűkítő ezen semmit se változtat... Kéne két hosszúkás párna a két oldalra. Nincs valakinek ötlete?

Ezen kívül találtam egy irtó cuki hózentróglit (mindenki értse úgy, ahogy szeretné) Bogyesznak, azt a régivágású nagypapás stílusút, 1 azaz egy euróért. Szerintem nagy üzletet csináltam :)

Nagy vonalakban ennyi a törtnés körülöttünk. Ja, Bogyikának kb 2 nap óta nagyon ronda csípései vannak. Szerintem eleve nem szúnyog volt, de akkor MI? El se akarom képzelni. (Az ágya környékét jól átnéztem és kitakarítottam, de semmi gyanúsat, pókot vagy   ilyesmit nem találtam. Lehet, hogy légy volt?) Már az elején is ronda nagy vörös bumszlik voltak (kettő a kezén, egy a homlokán), de azóta, hogy piszkálja is, csak rontott a helyzeten. Lehet, hogy a vége orvos lesz... Nem akartam fenistillel bekenni, mert gondolom az csak tünetmentesít, de nem tudom, hogy gyógyít-e. Lehet, csak elzárná a levegő elől... Úgy általában nem látom, hogy viszketne neki, inkább csak azért piszkálja, mert kéznél van...  Azon gondolkoztam, nincs-e valami természetes házilag elérhető anyag, amit ha rákenünk, javítaná? Annyi ilyen továbbküldős okosság van, hogy mire jó a citrom, meg a natúr joghurt, erre nem tud valaki valamit? Egyelőre fertőtlenítettük, és gézzel bekötöttük...

Kedves Olvasók!

A Vidéki Élet ma megjelent cikkét megint én írtam. Szerintem érdekes a téma, de győződjetek meg róla Ti is!
Az ötletért köszönet Zsuzsinak és Barbinak! :)

Puszi!

No, haladunk, képet már tudok felrakni, de szerkesztőprogramom még nincs, úgyhogy a maga valóságában és eredeti méretében kerülnek fel a korábban ígért képek.

Előtte azonban elmondanám, Nektek, kiknek az őshazában olyan nagyon melegetek van (igen, irigykedek :), hogy tegnap úgy indultunk sétálni, hogy a gyereken négy réteg hosszúujjú ruha plusz sapka, rajtam szőrmebéléses télre vásárolt pulóver sállal..... Ma kicsit jobb a helyzet, kb fele ilyen vastag is elég. Július közepén.......... ááááááá......

Az indiai kislány, Abhipoorna szülinapi partijáról:

Tudom, volt már kisautós kép, de szerintem annyira cuki: (ez a kép már tényleg régen készült, amikor még jobb idő volt)

Micimackó nézi a Muzsika hangjait:

(mielőtt bárki frászt kapna, hogy ül az a gyerek a tv előtt, elmondom: 1.: nagyon ritkán nézünk tvt, akkor is megválogatjuk, mit nézünk;. 2.: a gyereket legalább 3 percig lekötötte a film, utána ment játszani; 3.: mindig egyenes háttal szokott ülni, csak itt kicsit elengedte magát.... :)

Továbbá két szerzeményünk a lakásunkba:

A korábban említett fehérre festett fogas (made in Bulgaria!), ami a kábelkereső megvétele után felkerülhetett a konyhafalra végre:

Végül pedig a gonderange-i szomszéd által szemétbe szánt, de általunk megmentett demizson esete a pelenkázóról lekerült, így ideiglenesen funkcióját vesztett ledes égősorral: (valójában terasz-dísznek szántuk a nyári estékre. Ha lennének ilyenek.)

Egyelőre nem lesznek képek, mert az újratelepített gépem még nem áll készen rá.

Addig is elmesélem, hogy tegnap a 3 éves indiai kislány, Abhipoorna szülinapi vacsoráján vettünk részt egy nepáli-tibeti étteremben. Szülei szerint a kislány többre értékelte az oviban tartott tortaevő zsúrt, de ez nem is csoda: jobb sok ismerős gyerekkel ünnepelni, mint sok ismeretlen felnőttel, nem? :) Azért az ajándékoknak nagyon örült, mégha a hely szűkössége miatt az azonnali kibontásról le is kellett mondania: azért én elkaptam a pillanatot, amikor odasomfordál az ajándékhalmokhoz, átölelte és egyesével megpuszilta őket :)

A vacsorát büféasztalról lehetett választani, vegetáriánus menü volt, de egész sokféle. Nekem a legjobban a lángosunkra emlékeztető kenyér jött be, rögtön a Petiét is elloptam :).

Babfül nem viselkedett túl jól, valahogy kevés volt neki a délutáni alvás, így 8 óra magasságában úgy döntött, nem vesz részt a továbbiakban az eseményen, legalábbis aktívan, inkább kidőlt a kezemben és durmolt egy háromnegyed órát. Pont jókor ébredt fel, a tortára :) Nem mintha ő evett volna belőle :) Utána azért jobb kedve lett, főleg, mert ő is kapott ajándékot: sok-sok színes és illatos(!) építőkockát, amik gumiból készültek, tehát igazán csócsálnivalók. Meg földre ledobnivalók. Gondolkodom is azon, hogy a kölcsönkapott játékkockát visszavisszük, mert a lakás nem nő a gyerekjátékok mennyiségével.

Az éjszakánk viszont szuper volt: egyszer sem ébredt fel fél 8-ig! Akkor evett és még visszaaludt egy órát! Egy szavam sem lehet.

Ma Apája elvitte Nyuszót kirándulni, amíg Anyája feltakarított, kimosott, megfőzött és kivasalt. (Hogy csak a fontosabbakat említse.) Ettetek már rókagombát? A ma esti vacsoránknak ez volt az alapja: mondhatom elég fincsi!!

Először is: heti történések, problémák és megoldáskeresések pontokban:

• Elmúlt a láz, ez jó. (Köszi a lázas-hozzászólásokat! :) Viszont kis csomót észleltünk hátul a kis fején, ami persze nagyon megijesztett minket. De hogy más ne ijedjen meg, elöljáróban elmondom: nincs jelentősége. Szóval a jobb fülecskéje mögött van egy kis borsó-szerű duzzanat, de látszani nem látszik. A gyerekorvos szerint két oka lehet, és talán az első a valószínűbb: egy nyirokcsomó az, ami az immunvédekezésben játszik szerepet. A babáknak a fejükön is lehet akár, van, akinek az arcán jön ki, az zavaróbb. Minthogy most volt az oltás, és szokása ellenére lázzal is reagált, lehet, hogy ez is amiatt alakult ki. Idővel elmúlik. A másik lehetséges ok egy kis ciszta, ami ugyancsak nem káros (no nem is hasznos), az tovább megmaradhat, de akár az is eltűnhet egyszer. Mivel olyan helyen van, ahol nem  látszik, nem kell a kivételével törődni.
• Azért nem mondanám, hogy a láz elmúltával a gyerek is megjavult volna: egész héten nagyon anyás volt. Ez különösen akkor baj, ha az anyja épp fektetés-időben megy el otthonról. (No nem sörözni a haverokkal, hanem kemény pilateszre...) Bár azt hitte, könnyen el fog aludni, lévén egész nap 1 órát aludt, inkább hiszti volt. Persze Apájának is épp akkor volt mászás, tehát szegény Viki próbált dűlőre jutni vele. Annyit sírt, hogy azóta is be van rekedve szegény gyerek... Most legyen lelkifurdalásom?
• Nem alvás. Azt hiszem, jobban ki kell fárasztani, főleg a friss levegő segít. Ja, ha ki lehet menni, mert nem esik... (Igen, itt nem egészen olyan idő van, mint otthon...)
• Éjjeli visszaalvás. Huh, tegnap de mérges voltam! Éjfélkor megvolt a szokásos felsírás. De a vállamon visszaaludt, majd le is tudtam tenni. Mivel a lakásban azért meleg van, nyitva van az ablak. Természetesen pont akkor kellett valakinek az ablak alatt ordítani egyet. Pedig elvileg csendes utca, csendes környék.
• Evészet. Újabban nem eszik annyit, mert unja. Jó, az előkét már hagyom, hogy leszaggassa magáról, de enni azért kéne. Na ilyenkor jönnek a vízálló (és kajaálló) játékok, mint pl. gumikacsa és társai.
• Vannak fűszerek, amiknek már csak baba által elérhető magasságban jutott hely. Ilyen pl. a fokhagymapor. Mivel műanyag dobozban vannak, hát nem féltem őket. De hogy ma milyen fokhagymaszagú volt a kis Medve! :) A fokhagymapor meg nyálas.... Megvolt az összefüggés...

No, lassan készülünk egy 3 éves kislány szülinapi zsúrjára. Nagyon vicces játékot sikerült beszerezni: egy elefánt pillangókat fúj ki az ormányával, amiket el kell kapdosni... Majd beszámolok, hogy sikerült. Mint ahogy a köv. bejegyzés szól majd az új kreációkról is. :)

Nincs valakinek ötlete, hogyan lehet babáknál kúp nélkül lázat csillapítani? Mondjuk valami humánusabb módon, mind babának, mind az anyjának.

Szegény Medvebocs az éjjel lázas lett, de mielőtt bárki megijedne, elmondom, ez a múlt heti oltás velejárója. Csak mi sem számítottunk rá, mert az eddigieknél soha nem jelentkezett ez a tünet, most meg ugye egy héttel később. Pedig fel is hívta rá a figyelmemet a doktornéni, arra is, hogy nem azonnal jelentkezik, hanem 6-8 nappal később. Mi meg csodálkoztunk, már megint mért nem alszik 4 órakor szegény gyerek. (Meg így mi se.)

Mert ugyanis már nem csak éjjel nem alvó gyerekünk van, hanem este nehezen elalvó is. Persze általában mindennek oka van. A kicsi szobában gyorsan elhasználódó levegőt az ablaknyitás megoldja, a levegőszárazságot a párásító (ezek mind pozitívan befolyásolják az átaludt idő hosszát). Ahogyan a napközben szorgosan gyerekbe diktált folyadékmennyiség is, hiszen így nem ébred fel szomjúságra. Ugyanez igaz az ételmennyiségre is, de általában 6 körül követeli a fejadagját. Szóval hosszas kísérletezésekkel javítjuk az átlagot, de pl. a külön szoba is szerepelne a listán, ha lenne. Ugyanis, mikor elalszik, elég mély álomba süllyed, viszont mikor pár órával később követjük, már minden neszre felébred... De ezt azt hiszem, hallottam már másoktól is, igaz Anikó és Nóri? :)

Visszatérve a láz témára: (mivel ma más nem sok minden történt velünk) Babafül egész nap nyűgös volt, meg nagyon komoly, bár azért én meg tudtam nevettetni. Az evés is kicsit háttérbe szorult, meg minden, amit más napon el tudnék intézni, hiszen Bogyeszka egyfolytában ölben akart lenni.

Egy idő után aztán elszántam magam, és nem tudom, büszkén-e, de jelenthetem, túl vagyok az első kúp-adáson. Pedig nem ez az első kúpja, de eddig mindig volt más, aki megcsinálja. Túl empatikus vagyok, na. Legalábbis vele biztosan :).

Közben viszont örömmel jelenthetjük, hogy Apáját egyre több neve újságíró keresi meg nem rég publikált cikke kapcsán, s egyre nagyobb hírnévre tesz szert. Apájáról még annyit, hogy épp a Bűn és bűnhődést olvassa, és tetszik neki, illetve üzeni, hogy kimászott ma egy nehéz boulder-utat! Szerintem többszörös dicséret illeti :)!

Hétvége. Péntek délután grilleztünk az új kis grillezőnkkel. Fincsi tenger gyümölcseit.

Szombat reggel elmentünk megnézni egy moving-sale-t. Az illető család az USA-ba költözik ki épp, és kiárusítja a cuccait. Leginkább az anyuka által évek alatt összegyűjtött ház- és kertdekorációs kellékek voltak ott doboz-számra. Hihetetlen mennyiségben!!! Végül -hely hiányában- csak 1-2 kisebb dologgal tértünk haza. Aminek nagyon megörültem, egy régi kacat fa falifogas: szerintem ők nem hitték, hogy ezt valaki elviszi. Az én tervem ugyanis az vele, hogy lefestem fehérre (ez még aznap este megtörtént), és a konyhába feltesszük: 6 csupor, bögre és csésze fog rajta új otthonra lelni. Na ez megint egy Bab elleni óvintézkedés: már tört össze bögrét... Meg aztán kicsi a hely, nem árt újabb és újabb rafinált (ugyanakkor szép) tároló ötletekkel előállni...

Szombat délben aztán kikísértük Szilvit a Flibco buszhoz, ami a hazarepülésében segítette elő. Délután pedig kicsit bementünk a városba sétálni. Babfejet jól meghintáztattuk az egyik játszótéren, meg lejártuk a lábunkat.

Vasárnap, vagyis ma, miután felkeltünk, elugrottunk az osanba. Jah, csak másfél év itt lakás után se tudjuk még, hogy nem, az osan nincs nyitva vasárnap délelőtt... Úgyhogy improvizálnom kellett az ebédet illetően, de végülis ilyenkor sikerülnek a legjobban a kombinációim :) Főzés alatt Bogyikának megvolt első biciklis élménye! Kép alant látható :) Délutáni szunyó után összedobtam egy lendületes-asszony-sütit, majd mentünk luxi fogadott családunkhoz vasárnapi szokásos látogatásunkra :). Na az idő nem kedvezett az eredeti elgondolásnak, miszerint ott is grilleztünk volna, így a sok bepácolt husi racletten és sütőben sült meg. Hát igen: igaz Kriszti mondása: "emlékszem a luxembourgi nyára.... egy keddi napra esett..." és ez már elmúlt....  Elvileg itt ez a normális (mármint, hogy nincs értelmes meleg idő nyáron), ami azért elég rosszul tud esni. Már nincsenek illúzióim, hogy idén még itt lesz igazi nyári idő.... :( Küldjetek otthonról 10 fokot léccci!!!

Szombat este ( az újabban szokássá vált esti sivítás után) ebben a pózban aludta az igazak (és kifáradtak) álmát:

és íme a biciklis kép: (igen, a szemközti fák tövénél ember magasságú a gaz....) (ja, és igen: még nincs bébi-bukósisakunk. majd lesz.)

Ma megjártuk Homburgot. (Még egyszer hangsúlyoznám, nem Hamburgot, ami Németország másik fertályán leledzik, az kicsit húzós lenne innen Luxiból....) Szóval elmentünk, hogy megmutassuk a szájpit, amire már igencsak idegesek voltunk: Bogyesznak kb 2 hete ismét gyakran felszökik a kaja z orrába, akár már az első falatok között, ami igencsak idegesíti szegénykét, és ezt folyamatos visítással adja tudtára 1 km-es körben mindenkinek. Meg voltunk győződve, hogy kinőtte, meg különben is, lehet, hogy túl rövid, és ezért hátul megy fel a kaja (ahogy azt a kezdetekben is tette). Arra a logikus gondolatra mi nem jöttünk rá, amire a doktornéni: valójában a szájpi előtt szökik fel a kaja, ami azért lett lefaragva épp egy hónapja, hogy legyen hely a fogaknak. A méretével nincs baj, még nem nőtte ki, szóval ma nem kaptunk újat, csak a biztatást: ezt a hónapot már így kell kibírni. Toljam be hátra neki a kanalat. Meglátjuk...

Egyébiránt nincs semmi különös körülöttünk, tegnap is, ma is a délutáni szunyó után következett a nagy séta, aztán itthon házimunka...

Bár de: tegnap ugyanis Szilvi nénje meglepett minket egy grillsütővel, amit az osanból hoztunk haza. Nagyon kis cuki, retró kinézete van, amúgy almazöld és gömb alakú... Na ezt adjátok össze! :D Most különben nagy leárazások vannak osan-ban és azon kívül, érdemes mindenfelé nézelődni.

No szóval. Kezdjük ott, hogy Bogyesz 11 hónapos lett. (Tegyük hozzá, nem sokkal azután, hogy kisunokatesó Attila 1 éves lett, akinek ezúton még egyszer gratulálunk! :) ) A héten pedig doktornéninél is jártunk, így friss adatokkal tudok szolgálni a 11 hónapos korra nézve: Babfej 75 cm hosszú és 9.99 kg-ot nyom. Hú, a fejkörfogatra nem emlékszem!! No mindegy, de kapott 2 szurit is a két kis karjába. Az egyiknél csak nézte, hogy mi történik, semennyire nem jutott el a tudatáig a szuri-érzés, a másodiknál már igen, de kb fél percnél nem tartott tovább a sírás! Hát örültem neki... A dokinéni örömmel nyugtázta, hogy már csak reggel 6 körül kel fel enni (én is, de sajnos korábban is gyakran felébred, csak nem éhség miatt...), illetve azt is, hogy járkál a bútorok mentén, ezek szerint ez a korának megfelelő szint.

Időközben Bab megkapta első kis cipőjét, amiben tanulhatja a járást. Igazából kis szandál, ami jól tartja a bokáját. 19-es méretű :)

A hétvégén pedig kapott egy új bab-kocsit, egy sportos kivitelt, amiért egészen Bonnig mentünk. Ezzel kicsit könnyebb fordulni, meg maga a kocsi is könnyebb. Ennek is nagy kerekei vannak, ehhez ragaszkodtam: ha már nem rugós a váza, legalább a kerék kicsit segítsen abban, hogy ne rázzuk szét a gyereket. Hátránya viszont, hogy kisebb a csomagtartója, és nem is annyira terhelhető, mint az előzőnek.

Ha már úgyis Bonnban jártunk, összekötöttük egy kirándulással, városnézéssel. Itt Judittal jártunk már pár éve, de azért nem emlékeztem már a városra teljesen.

Mivel Szilvi nagynénje épp nálunk töltött idő alatt töltötte be a 25. évet, így megleptük egy kalandparkos élménnyel, ugyancsak itt, Bonnban. Hát nem volt egyszerű, 4 pálya volt, fokozatosan nehezedők. Nekem a 4.-be beletört a bicskám, de akik végigmentek (Apája és Szilvi nénje) is megszenvedtek vele.

Tehát a képek, amelyekkel adósotok vagyok, időrendben a következők:

Először is, a virágos terasz-képek:

 A múltkori anglikán vásáron szerzett meglepi-liliom. (Nem tudtuk előre a színét.)

 A kedvencem mind közül: a levendula

 Ezt csak azért, mert a múltkor valaki Babos-virágos teraszképet kért...

Babfi békaperspektívából vihar előtt 

 Anyja az új Bab-kocsival a bonni egyetem előtt

Bonni látkép 1. 

Babfej az új kocsiban és az új cipőben 

Bonni látkép2. 

Bonni látkép3. 

Kalandparkban... 

Kis Vuk a teraszon

Kedves Olvasók, fogok én még blogot írni újra rendszeresen, csak egyszer érjem utol magamat. Merthogy mostanság nincs 10 percem se, hogy gép elé üljek: ha épp semmi sem történik, akkor is ott van még a házimunka. De történnek is a dolgok. Meg aztán ott van Lurkesz (ahogy nagynénje szokta nevezni), aki igencsak igényli a törődést, játékot. Meg aztán megint kéne járni úszni, ami júniusban jól abbamaradt. Szóval ez volt most a bemelegítő, meg az ígéret a folytatásra.... Képekkel!!!

Kedves Olvasók (akik még kitartottatok),

örömmel ajánlom figyelmetekbe ma megjelent újabb cikkemet a Vidéki Életen "Egy faluszéli házikó Luxemburgban" címmel.

Kellemes olvasást kívánok hozzá!

Az örömszerzés biza jó dolog, de a szerzés örömét is nagyra tartja kiccsaládunk felnőttebb tagjai. (Ja, igaz, a kevésbé felnőtt tag is szeret megkaparintani, bár a birtoklás nem sokáig tartja őt lázban, legalábbis erre engednek következtetni a lazán váll fölött balra dobálós mozdulatai.) Szóval a hétvége a szerzés örömének hódolt, hiszen ezidőtájt Luxiföld legalább 3 érdekes vásárnak is helyt adott. De -tegyük hozzá- kiccsaládunk csak kettőn képviseltette magát, és abból is csak az egyiken "szerzett". De azon aztán igazán jutányosan! Igen, talán a múltkori merschi játékvásár jutányosságát is felülmúlta ez az anglikán jótékonysági vásár, ahol ugyancsak volt játékstand, régiségárus, használt könyves, ééés: társasjátékos! A nagy fogás tudniillik ez utóbbinál adatott meg, ahol minden társasjáték 2 azaz kettő E-ért cserélhetett gazdát, sőt, a kisebbek, mint pl kártyajátékok akár 1-ért is! A jó minőségben, egészben megmaradt játékokból legalább 3 vándorolt a birtokunkba, plusz két franciakártya, amit anyája szeretett volna már régen megkapni, majdani nagy römi-partik reményében.

De könyvekből, albumokból sem szenvedünk már hiányt, mint inkább olyasfajta polcokból, amikre ezek felvándorolhatnának, vagy polcnak való helyből, azaz lassacskán rászolgálunk egy nagyobb lakásra is.... Addig is az általában itthon lévő, s ezért leginkább rendre törekvő családtag, azaz szerény magam, magas tornyot épít a szekrény tetején a sokasodó játékokból, de ez a hely is véges... Ez az érv azonban nem hatja meg sem anyát, sem apát, akik látván a vásár olcsóságát, inkább szavaznak a megvételre, mint az otthagyásra: szinte ingyen dobják utánunk! Így volt ez a vásár vége előtti órában a régiségesnél, ahol ekkor minden 1 E-ba került, de igazából maga az eladó alkudta le kevesebbre a megvételi árat... Az itt megvásárolt kaspóhoz a virágos standnál lehetett ugyancsak nagyon olcsón muskátlit és liliomot beszerezni, a petúniáról nem is beszélve... A teraszunk tényleg fel lett virágoztatva. És még jótékonysági célokat is szolgáltunk ezzel :D. A helyszín is nagyon kellemes volt, egy faluban, egy szép régi nagy udvarház hátsó kertjét ajánlotta fel a tulaja. Már csak azért is érdemes ilyeneken részt venni, mert szép helyekre eljut az ember: a szombati vásár is ezért volt érdekes Bourglinsterben, amelyen a helyi kézművesek árulták portékáikat: a falu önmagában is nagyon szép macskaköves girbegurba utcáival, és kecses várával. Viszont itt tényleg nem nagyon költöttünk pénzt ennivalón kívül: meglehetősen kitartják az áraikat ezek a kofák....

A hétvégén tartották itt a muzsika ünnepét is. Biztos sok szép koncert várta volna az érdeklődőket, dehát szabadtéri mind...

Ezek miatt a vásárok miatt jó dolog itt lakni, de a teljesség kedvéért tegyük hozzá, hogy egész júniusban novemberi időjárásunk van, a folyamatos, vagy szakaszosan eleredő záporok eléggé elvesznek élvezeti értékükből, az alacsony hőmérsékletről nem is beszélve.... Lesz itt még nyár?

A gyerek esik-kel. Napjában többször, és általában nem is kicsit. Tegnap nem láttam, csak az esés végét (tudjátok, ilyenkor lelassul az idő, és órákig tart az a pillanat, így van neki eleje, közepe, meg vége, szóval simán le lehet maradni valamelyik részről...) Addigra már átesett a járássegítő játékon, épp a szekrénybe ütötte bele az arcát, majd pedig beesett a játék és a szekrény közé. Mondanom se kell, volt nagy sírás, csak ezzel is az a baj, mint a kisfiúval, aki mindig farkast kiált, és a végén már senki nem hisz neki: jójó, semmi baj, biztos csak megijedtél, majd elmúlik, stb. Aztán kicsit később már feltűnt, hogy az orrán nagy lila (na jó, abban a periódusban még csak vörös) folt éktelenkedik, de az nem jutott eszembe, hogy más baja is lehetne.

Csak reggel, mikor Apája észrevette, hogy valamikor vérzett a füle. Na de akkor most hova vigyük? Csak a fül-orr-gégészhez kéne, de ahhoz elég nehéz időpontot kapni aznapra. Mégis felhívtam, s a nő azt mondta: azonnal vigyük, nem kell ilyenkor bejelentkezni, fél óra múlva már ott leszünk? Hát pizsamában csak annyit mondtam, ok de lehet, hogy 3/4 óra is lesz...

Ehhez képest azért jó sokat ültünk a váróban, mert a doktorbácsinak át kellett szaladnia a klinikára, ahol ugyancsak dolgozik. Közben Bab ott is felfedezőútnak indult, s kitalált egy nagyon jó játékot: a váróban fellelhető gyerekszéket tolta maga előtt a padlón, s ment utána. Ezeket a dolgokat nagyon élvezi, a kismotort a kertben is így használja. Ügyes is általában, de van, hogy megunja, és más oldalát is meg akarja nézni, na ilyenkor jönnek a megbillenések. Rövidre zárva: a váróban is úgy elzúgott, hogy ott meg a száját verte be, kb a forradás helyén... Ettől aztán volt megint nagy sírás, majd pedig anya kezében bealvás. Már épp ránk került volna a sor, mire a kiscsaj mondja: ha még úgyis alszik, akkor hadd menjen be előttünk a következő... ÁÁÁ, szerintem ez tök fölösleges volt, ugyanis épp hogy az lett volna a jó, ha nyugton van a vizsgálat alatt, ehelyett szegénykém végigordította, amíg 3-an fogtuk le,hogy a doki be tudjon nézni a fülébe.

Még a kollégáját is áthívta, az is alaposan megvizsgálta, úgyhogy tényleg meg vagyok velük elégedve, konzultáltak fölötte, szóval úgy jártak el, ahogy az elvárható.

Végül csak arra jutottak, hogy nincs nagy baj, nem tört el semmi, a csövecske sem mozdult el, de vigyázni kell, nehogy begyulladjon... Két hét múlva meg kontroll... Utólag visszagondolva tegnap este elég nyűgös volt és nem nagyon evett... Lehet, hogy van összefüggés?

Nem tudom, ki próbált már meg egy 10 hónapos polipról öö akarom mondani babáról útlevélképet készíteni egy aprócska fotóautomatában, ami azzal is fűszerezi még az ember életét, hogy csak franciául tud.

Szóval, a dolog ott kezdődik, hogy Anyája úgy tudja, a gyerek útlevéligényléséhez vinni kell 3 db 35x45 mm-es szabvány fényképet a gyerekről. El is ballag hát a legközelebbi automatáig, ahol megpróbálja kifürkészni, mit is kéne ahhoz megnyomni, hogy a kívánt arányban fotózzák le majd a gyereket. Anyja francia-tudása nagyjából a kötőszavakig terjed, meg azokig, amelyeket az angol nyelvtudásból fel lehet ismerni. Azért így is elboldogul, a kérdés leginkább az, hogy a kinyújtva mintegy 76 cm-s gyerek hogyan fog beülni arra a kis gombszékre, természetesen csakis úgy, hogy az ölemben tartom. Az automata viszont figyelmeztet, hogy az anya ne legyen rajta a fényképen, tehát fogom a gyereket, és közben kievickélek a sarokba. De a jószándékú masina egy piros karikával jelzi, hová kéne kerülnie az arcocskának, tehát megemelem a kölyköt, vagyis a polipot, akit ebben a pillanatban minden nagyon hevesen érdekel, amit maga körül lát. Igen, körül, s nem előtt: nem épp azon az egy ponton, ahol a lencse van, ahová nézni kéne a sikeres kép érdekében. Tehát itt jön be anyapolip 3. karja, aki odacsettint kezével a feltételezett fényképező elé, hátha csemete odatekint. S lám, odatekint, ezért bejön a képbe a 4. anyakar, aki megnyomja a zöld gombot! De a zöld gomb léte is borzasztó érdekes, ezért az első kép mégis úgy készül el, hogy gyerek lesütött szemmel néz, így a produkció kézdődik elölről  Szerencsére a masina van olyan rendes ugyanis, hogy nem nyomtatja ki azonnal a képet, hanem lehetőséget ad a javításra. A fülkében persze 100 fok van, épp ezért nagy hálát érzek a 2. sikeres képnél, ahol Bab csak csodálkozva néz, de a hivatalos szerveknek ez is megteszi.

Másnap polipcsalád elindul a messzi Brüsszelbe (igen, másik ország, gyerek papírok nélkül, ki tudja, hogy képzelték el ez a hivatalnokok?), hogy Babnak útlevelet igényeljenek. Kiderül, nem kellett volna előre képet készíteni, hiszen az új biometrikus leolvasó azt is tud készíteni. De ez a ketyere elég zavaró, főleg egy 10 hónapos gyereknek, ugyanis a kép elkészítése előtt jó 2 másodperccel úgy a szemébe vakuznak, hogy szerintem felnőttről sem fog hunyorgásmentes kép készülni. A 3. próbálkozás után mégis megkérdezik, hol is az a kép.... Csak megérte további karokat növeszteni....

Azért a sarokban csak feltűnik a kezem :) Másik: aznap reggelre sikeresen és alaposan megkarmolta az orra mellett az arcát....

Ma van Luxembourgban a marathoni és a félmarathoni futóverseny. Mivel nem messze a házunktól indul és fejeződik be, csak ki kellett sétálnunk a háztömb sarkára, hogy lássuk az indulást. (Az érkezés éjjel 1-ig tart, arra valahogy nincs kedvünk kimenni, főleg, hogy akkorra az utolsókat várják...) Nagyon jó hangulatot csinált egy dobos zenekar, hihetetlen jó ritmusokat ütnek, még most is, hogy e sorokat írom (22:41). Mondjuk most nem szívesen lennék a szélső ház lakója, mert hozzájuk álltak ugye a legközelebb, és meglehetősen hangosak. Eleve azt gondoltam, 10-kor abbahagyják... A világoskék egyenruhások azok, előttük pedig az élboly fut épp:

Igen, ő tényleg skót szoknyában fut:

Bab tágra nyílt szemekkel figyel egy óriási kék léggömböt:

Sokan öltöztek furcsán... Nem tudom, mennyire "könnyítés" így futni....

Maga, Chaplin is eljött :D 

meg az angyalok...:

Meg a bohócok...: 

A zenekarnak a futók örültek legjobban: 

Azon tűnődtem takarítás közben, hogy ez miért pont este 10 után jön rám... Szinte lelőhetetlenül súroltam kagylót, zuhanyzót, wc-t és tűzhelyet... Persze azért kell ezt este csinálnom, mert napközben van egy kis utánfutóm, aki állandóan a nadrágomba kapaszkodva feláll a lábam mellett, és bármit csinálok, egy helyben kell egyensúlyoznom, nehogy őfelsége eldőljön vagy elessen. Így kicsit nehéz házimunkát végezni, bár az egyszemélyes konyhánknak megvan az az előnye, hogy egy állóhelyből mindent elérek. A konyhában persze van annál jobb is, mint Anya lábába csimpaszkodva ácsorogni, hiszen ott vannak a tuti szekrényajtók, amik ikea-gyerekzár nélkül maradtak. Szóval legjobban tenném kedves gyerekünk szerint, ha egész nap a földön ülve tornyokat építenék neki, amiket aztán ő egy mozdulattal a földre teremt. Szerintem hamarosan földrengést fognak róla elnevezni. Rendben, Anya erre is hajlandó, bőszen rakosgatja egymásra a nagyméretű lego-kockákat, de így nemhogy kitakarítva nem lesz, de babakaja sem! Ennek azért fele se tréfa!

Az a szerencsém, hogy nálunk tartózkodik most Szilvi nénje, aki néha átvállalja a toronyépítést, vagy a hami kanálon történő babaszájba fuvarozást.

Kedves Olvasóim, jelentkezem végre.
Ismét Luxembourgban vagyunk.

Bab időközben átlépte 10. hónapját, s szerencsére ennek megfelelően is viselkedik. Egyre nyílik a kis értelme, nagyon élvezi, ha játszunk vele. Nagyon jókedélyű. Szereti megkóstolni azokat az ételeket, amiket mi eszünk, akkor is, ha azok kemények. Sőt, már maga is eszik kicsit darabosabb ételeket, ami 2 hónapja még teljesen elképzelhetetlen volt számunkra.

Mivel már nem mérjük túl gyakran, csak sejtjük, hogy 10 kg körül lehet.

A bútorok mentén oldalazva járkál, vagy ha a két kezét fogjuk, akkor szívesen megy mindenfelé, nagy felfedező.

A Coque-os úszás nem annyira úgy történt, ahogy én szerettem volna. Kiderült ugyanis, hogy csak egy babatapicskoló van, ami elég meleg is neki, a nagyobb medencék mind hidegek. Illetve van egy melegvizű, amit a kurzusoknak tartanak fenn, halandó embert oda nem engednek. Szóval vagy mégis be kell iratkozni az igazi babaúszásra, vagy másik uszoda után kell nézni, ha rendes vízbe akarom vinni. Ugyanis, bár ő élvezte a baba-úsztatót, én nem annyira: nagyjából a derekáig ér, ami azt jelenti, hogy négykézláb ellepi. Csak két kezénél vezetve tud benne menni, ami hosszú távon nekem fárasztó, neki meg fázik a háta...

Na a laptop nagyon érdekes dolog számára: ezt a bejegyzést alig bírtam megírni, mindig beleírt ő is...

Kicsi kocsi

egy régebbi kép...:

Úgy esett, hogy hirtelen haza kellett jönnünk, ezért nem jelentkeztem a héten, és a továbbiakban is várhatóan kevéssé fogok, de amint visszaáll az életünk a rendes kerékvágásba, folytatom majd az írást.

Addig is ajánlom figyelmetekbe a kedden megjelent 3. cikkemet a Vidéki Életen.

Bogyesszal minden rendben, az utat nehezen viselte, így én is, mivel mozgékonysága nem tűri a leláncolt helyzetet. Ráadásul kicsit fel is fordulhatott a gyomra szegénykének, amit ugye nem tud jelezni máshogy, csak sírással, amit ugye könnyű félreérteni hisztinek... Nem egyszerű...