Azon tűnődtem takarítás közben, hogy ez miért pont este 10 után jön rám... Szinte lelőhetetlenül súroltam kagylót, zuhanyzót, wc-t és tűzhelyet... Persze azért kell ezt este csinálnom, mert napközben van egy kis utánfutóm, aki állandóan a nadrágomba kapaszkodva feláll a lábam mellett, és bármit csinálok, egy helyben kell egyensúlyoznom, nehogy őfelsége eldőljön vagy elessen. Így kicsit nehéz házimunkát végezni, bár az egyszemélyes konyhánknak megvan az az előnye, hogy egy állóhelyből mindent elérek. A konyhában persze van annál jobb is, mint Anya lábába csimpaszkodva ácsorogni, hiszen ott vannak a tuti szekrényajtók, amik ikea-gyerekzár nélkül maradtak. Szóval legjobban tenném kedves gyerekünk szerint, ha egész nap a földön ülve tornyokat építenék neki, amiket aztán ő egy mozdulattal a földre teremt. Szerintem hamarosan földrengést fognak róla elnevezni. Rendben, Anya erre is hajlandó, bőszen rakosgatja egymásra a nagyméretű lego-kockákat, de így nemhogy kitakarítva nem lesz, de babakaja sem! Ennek azért fele se tréfa!
Az a szerencsém, hogy nálunk tartózkodik most Szilvi nénje, aki néha átvállalja a toronyépítést, vagy a hami kanálon történő babaszájba fuvarozást.
Nővéremre éjjel 1-2 között jön rá ugyanez, hasonló okok miatt:). A toronyrombolás meg jó buli:)! -cuki lehet Ádám, látom magam előtt a széles vigyort, amivel mindezt műveli:).
VálaszTörlés