A gyerek esik-kel. Napjában többször, és általában nem is kicsit. Tegnap nem láttam, csak az esés végét (tudjátok, ilyenkor lelassul az idő, és órákig tart az a pillanat, így van neki eleje, közepe, meg vége, szóval simán le lehet maradni valamelyik részről...) Addigra már átesett a járássegítő játékon, épp a szekrénybe ütötte bele az arcát, majd pedig beesett a játék és a szekrény közé. Mondanom se kell, volt nagy sírás, csak ezzel is az a baj, mint a kisfiúval, aki mindig farkast kiált, és a végén már senki nem hisz neki: jójó, semmi baj, biztos csak megijedtél, majd elmúlik, stb. Aztán kicsit később már feltűnt, hogy az orrán nagy lila (na jó, abban a periódusban még csak vörös) folt éktelenkedik, de az nem jutott eszembe, hogy más baja is lehetne.
Csak reggel, mikor Apája észrevette, hogy valamikor vérzett a füle. Na de akkor most hova vigyük? Csak a fül-orr-gégészhez kéne, de ahhoz elég nehéz időpontot kapni aznapra. Mégis felhívtam, s a nő azt mondta: azonnal vigyük, nem kell ilyenkor bejelentkezni, fél óra múlva már ott leszünk? Hát pizsamában csak annyit mondtam, ok de lehet, hogy 3/4 óra is lesz...
Ehhez képest azért jó sokat ültünk a váróban, mert a doktorbácsinak át kellett szaladnia a klinikára, ahol ugyancsak dolgozik. Közben Bab ott is felfedezőútnak indult, s kitalált egy nagyon jó játékot: a váróban fellelhető gyerekszéket tolta maga előtt a padlón, s ment utána. Ezeket a dolgokat nagyon élvezi, a kismotort a kertben is így használja. Ügyes is általában, de van, hogy megunja, és más oldalát is meg akarja nézni, na ilyenkor jönnek a megbillenések. Rövidre zárva: a váróban is úgy elzúgott, hogy ott meg a száját verte be, kb a forradás helyén... Ettől aztán volt megint nagy sírás, majd pedig anya kezében bealvás. Már épp ránk került volna a sor, mire a kiscsaj mondja: ha még úgyis alszik, akkor hadd menjen be előttünk a következő... ÁÁÁ, szerintem ez tök fölösleges volt, ugyanis épp hogy az lett volna a jó, ha nyugton van a vizsgálat alatt, ehelyett szegénykém végigordította, amíg 3-an fogtuk le,hogy a doki be tudjon nézni a fülébe.
Még a kollégáját is áthívta, az is alaposan megvizsgálta, úgyhogy tényleg meg vagyok velük elégedve, konzultáltak fölötte, szóval úgy jártak el, ahogy az elvárható.
Végül csak arra jutottak, hogy nincs nagy baj, nem tört el semmi, a csövecske sem mozdult el, de vigyázni kell, nehogy begyulladjon... Két hét múlva meg kontroll... Utólag visszagondolva tegnap este elég nyűgös volt és nem nagyon evett... Lehet, hogy van összefüggés?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése