Jogos: aki fut, az nem ér rá fényképezni, vagy aki fényképez, az nem fut. Egy kivételt tettem, amikor úgy nézett ki, Napot is látunk, nem csak felhőt. Nem tartott sokáig, nem úgy, mint a fotózással egybekötött futásom, mert azért lefutottam végül a penzumot.
Szóval: nagyon szép dolog szőlőben futni, csak ellentétben az Alfölddel (=származási helyem) itt viszonylag kevés a síkság. Valamiért mindig az az érzésem van, hogy felfelé futok. (Lefelé biztos gyorsabb, meg ugye nem megerőltető annyira és csak a nehezére emlékszem.) Viszont: valaki (lehet, hogy olvas is?) azt mondta, hogy legalább többet használ, mintha csak egyenes talajon futnék. Ámen.
A látvány tényleg megéri, meg persze maga a futásélmény a futás után is jó, közben mondjuk kevésbé.
Most, hogy fényképezővel a zsebemben futottam, folyamatosan a témákra koncentráltam, mindenben fotóalanyt láttam. Még csigát is fényképeztem, de aztán nem találtam szalonképesnek a blog felületére, így inkább érjétek be a táj florájával....
Kezdjük is rögtön szőlővel (Elbling?)
A szőlők között néhol gyümölcsöskertet is találunk. Bár nem vagyok híve a műanyag székeknek, itt volt némi hangulatuk
Mondom én, hogy sok lesz a növény...:)
Kivételes pillanat: Luxembourgra rá süt a Nap! (még rímel is...)
Ezt látom magam előtt futás közben. Innen nézve nem tűnik nehéznek, de ne dőljetek be az álcának!
Csipkebogyesszel is találkoztam
Ez azért szép látvány Nittelről, mert ilyenkor már visszafelé vezet az utam :)
Már vagy 8-szor futottam erre, de komolyan mondom, most láttam először ezt a padot. Néha nyitott szemmel kéne futni... (esőben nem könnyű!)
Ez nagyon idillikus, de itt tényleg sok a pók! (Mármint a környéken, beleértve a lakásunkat is az első emeleten.) És nem is kicsik. Városlakóknak ez kicsit bizarr. (Itt magamat értem, aki nem rég költözött ki onnan.)
St. Rochus kápolna Nittel felett. Nincs ilyen közel, csak jó a zoom a fényképezőn :)
Ez biztos gáz, de nekem csak idén tűnt fel először, hogy a napraforgó, az így szeptember közepén nyílik. Ha agyonütöttek se tudtam volna megmondani. De ilyenkor aztán nagyon szép, rengeteg udvarban díszeleg.
Na jó, a tökökről azért derengett már valami:) Épp ma megjártuk ismét a sütőtök fesztivált, amelyikről tavaly részletesen is beszámoltam. Idén csak Maci kapcsán lesz majd 1-2 kép. Mondjuk holnap. Szóval a szomszéd töke mindig nagyobb vagy mi, még jó, hogy ez az utolsó kép, mert kezdek furcsákat írni. (Ezek tényleg a szomszéd kertjében termettek!!!)
Szóval: csak ne essen, akkor megint futok. Télen nem tudom, hogy lesz, viszont Maci alig várja havat, miután tegnap az egyik gyerekvásárban kapott egy szééép piros (!) szánkót. Mint ahogy már ebben a bejegyzésben is írtam, nem vagyok nagy műanyag párti, viszont ebben a műanyag szánkóban megláttam a fantáziát. Felrémlett ugyanis az egy évvel ezelőtti emlék, amikor több gyereket húztunk a szánkón: nem kis erőlködéssel. Tehát a könnyű szánkónak van nagy előnye. Macinak nagyon tetszik, és khm: szerintem is szép. Képek majd télen..... De addig még úgyis jelentkezek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése