Luxembourgi falvacskák 2.: Ahn

Nem, ez nem ugyanaz a falu, az előző Ehnen volt :), sőt ez még fele akkora sincs, ha állandó lakosainak számát tekintjük (208 a wikipedia szerint). De annyiban egyeznek, hogy ő is a Mosel partján fekszik, s ugyancsak bortermelésből él nagyon régóta. (Ezt érhetjük úgy is, hogy már az ókori rómaiak is lakták ezt a területet, na persze nem csak Ahnt - bár itt találtak fürdőt tőlük-, hanem ezt az egész nagyrégiót is. Nem messze, Nennig nevű német faluban egy mozaik is megmaradt, Temmels felé templom-romokat találhatunk, de nézzük csak meg Triert: a legfőbb látványosságait a rómaiaknak köszönheti (Port Nigra és társai.) Míg Triert Németország legrégebben lakott településének nevezik, addig a kb. 60-70 km-re fekvő Arlont azt egyik legrégebben lakott belga településnek.
De térjünk vissza a Mosel partjaihoz. Itt aztán van egy bizonyos szőlőfajta, amely honosnak nevezhető, ez az Elbling, ha jól gondolom, ez egyfajta rizling-bor. Édesnek nem igazán nevezném, de hogy is lehetne édes ezen az esős vidéken. Esetleg félszáraz. Mindenesetre a helyiek nagyon büszkék rá.
És akkor most Ahn:

A falu folyó felőli arcát egy korábbi bejegyzésben már mutattam, minthogy arrafelé vitt épp a bicikliutunk.

Itt kezdődött a sétánk:

A parkoló mellett egy borkóstoló helyiséget találtam, s mivel olyan szép a cementlapos padlója, meg a berendezése, le kellett fényképeznem :) (sajnos épp hátulról sütött a nap...)

Aztán következik néhány nagyszabású bejárat:

és itt is találtam egy "titkos kertet" :)

Épp a templom mellett áll ez a ház. Azért tetszik nagyon, mert annyira egységben van itt a régi és az új, hogy már szinte észre se vesszük, hogy nem egy kor/stílus. A "régi" csak a középső rész, de mindkét oldalán van hozzáépítés! Lehet, visszamegyek még ide és jobban körbefotózom :) Kellenek a jó példák...

Templom + ház + Maci

Egyéb kedves részletek a faluból:

hát ez nem annyira kedves, mint inkább hangos. Ez a hangzóró ugyanis él, ésképes nagyon hangosan szólni, mégpedig minden hónap legelső hétfőjén déli 10 óra 10 perctól kezdve úgy 5 percen keresztül, egy gyomorbamarkoló légósziréna hangján. Eddig nem sikerült pontosan kiderítenem, de bizonyára valami világháborús emlék. Emlékszem, amikor először szembesültem ezzel, még az első lakásunkban laktunk Gonderange-ban, épp a wc-t húztam le, és közben megszólalt ez a hang, de valami irgalmatlan hangosan, közelről. Azt hittem, eltört valami vezeték a házban, s az sípol.
Aztán mikor a városban laktunk, ott elfelejtődött a dolog, ott ugyanis nincs ez a szignál, csak a falvakban. Amióta itt Németországban élünk, újra része az életünknek :) (hiszen kinézünk, és Luxembourgot látjuk.)
Szerintem ezek a kismadarak olyankor szívrohamot kapva hullanak....

Vissza Ahn utcáira:

Ez az a ház, amit most és így és azonnal elfogadnék. Semmit nem változtatnék rajta (legalábbis kívülről biztos nem.) Azt hiszem, ide visszajövök majd télen és megnézem hóban is magamnak :)

ui: ma keresztül mentem autóval még néhány luxi falun, amerre ritkán járok amúgy. Elhamarkodott dolog olyat kijelenteni, hogy megtaláltam álmaim házát, mert nagy valószínűséggel a következő faluban is lesz egy. Azt hiszem, bármelyik faluból ki tudnám választani :) Majd igyekszek fényképet is hozni róluk.