A tegnapi nap is eljött :) Ádám első napja a bölcsiben! Mégpedig nem is akármilyen! Igazi nagyfiús kezdés volt ez sírás és nyavalygás mentes.
A Caterpillar Haven ("Hernyó-menedék") egy vadiúj épületben indult el Ádámmal egy napon :) (K. Zsuzsi, majdnem a szomszédotokban! :)). Egyelőre 3 kis Hernyó jár oda, de már sokkal több név jelzi, hogy januártól többen is fognak csatlakozni. De ez a családias légkör legalább segíti a gyerkőcöket az új életszakasz megismerésében és megszokásában. Mindhárom fiú, és ha jól sejtjük, a másik kettő finn származású. Ez az Angol csoport :) (Bár szerintem ebben a bölcsiben még nincs is francia.) A 300 négyzetméteres területre mondjuk még férnének gyerkőcök, és azt hiszem, nem a 3 gyerek-3 nevelő arányszámot célozták meg, ami jelenleg fennáll :). Bár kétség kívül nagyon exkluzív érzés, hogy kvázi saját óvónénink van :) (Egy kis ideig.) Szerencsére mindhárman szimpatikusak, kedvesek, és nem úgy néznek ki, mint akik először látnának gyereket :) Eléggé gyakorlatiasnak tűnnek. Az is pozitív, hogy az angoljuk teljesen OK, (főleg az anyanyelvi csajnak :P), szóval semmi kifogásom az ellen, hogy tőlük tanuljon angolul a gyerek.
Ádám első nap 1 órát maradt ott a beszoktatási rendnek megfelelően.Már ebbe az egy órába is belefért egy pelenkacsere, egy kis tízórai (nem, Maci nem evett, de legalább nézte a többieket.) Állítólag gyurmáztak is, de persze a fiunknak ez nem a kedvenc elfoglaltsága még most se. De azért azt a visszajelzést kaptuk, hogy nagyon precíz gyerek, végigviszi a játékokat, a végén visszaviszi a helyükre, és jól tud koncentrálni.
Ma már két és fél órát töltött el nélkülünk. Amikor megérkeztünk, még jó ideig elmélyülten kirakózott a bölcsis nénivel, és amikor észrevett, akkor sem volt semmi sírás, csak tudomásul vette, hogy megjöttünk. A másik bölcsis nénivel is nagy spanok már, számomra egészen hihetetlen, hogy ennyire gyorsan megbarátkozott velük (kb még én se találkoztam mindegyikükkel.). És akkor itt jön be az a fura érzés, hogy olyan dolgok történnek a gyerekemmel, amiknek már nem vagyunk részesei (és amíg nem beszél, addig még csak el se tudja mesélni.) Ma már volt alkotás is: egy hóembert készítettek. Papírból kivágta a néni a formát, ez volt a sablon, s egy másik papírra kellett egy szivaccsal és fehér festék segítségével felvinni az ábrát. Ezután előre kivágott kalapot, orrot és sálat ragasztottak neki. (Igen, ők használták a ragasztót, miután ott megmutatták nekik.) A kész műveket ki is ragasztották a falra, ami miatt persze dagadt a mellünk a büszkeségtől :) (Tényleg nagyon szép volt Ádámé! :))
Holnap már délután 1-ig maradnak, ami azt jelenti, lesz ebéd is. Meglátjuk, hogy alakul majd ez nálunk...
Na majs ird le hogy hogy alakul!
VálaszTörlésNenje