A bölcsiben a második hetet tapossuk. Csak azt nem értem, mért nem mondták, hogy ez a nehezebb. Tegnap, mikor kiléptem az ajtón, hallottam valami hangot, amit nem tudtam beazonosítani, hogy kitől származik, és hogy sírás-e vagy nevetés. Kiderült délután, hogy Ádám került "emocionális hangulatba".
Kedd. Kicsit késve érkezünk, az előtérben az egyik kis finn ül az anyukája ölében, mint kiderült, már 15 perce, de még kabátban. Nem tudom, ez adta-e az ötletet Ádámnak, vagy enélkül is rákezdte volna ő is a nyakamba csimpaszkodást és sírást, de versenyt sírtak a nyakunkba. Végül testületileg bevonultunk a legbelső helyiségbe, ahol kiöntött Anne egy csomó legót. Ez még nem volt annyira vonzó Ádámnak, hogy elengedjen, csak mikor felcsillantottam az autóban maradt kakaó lehetőségét, engedett el. Persze, csak a csajszinak adtam be, már nem találkoztunk Macival, de szerencsére el is felejtett ezalatt, és ment minden rendben a nap folyamán.
Tegnap milánóis tésztát kaptak, amit Maci "megnyalt", illetve játszott vele. Már ez is haladás, nem tolta el maga elől, és nem állt fel. Ma leves volt, értelemszerűen ez jobban "csúszott".
Miután egész vasárnap délután csipszet tömött magába, elszálltak a kétségeink afelől, hogy képes lenne-e enni. Kifejezetten kemény, nagy darabos csipsz volt, amit harapni és rágni kellett... A milánóival pl ott van a hiba, hogy nem csipsz az állaga puha, a felülete meg szószos... Ezt még nem sikerült megértetni vele, hogy ettől csak jobb lesz az étel.
Persze most nem fogjuk krumpliszirommal tömni, mondjuk a sósperec alternatívát gondoltam ki eddig, de valami rostban gazdagabbat kéne kitalálni. Lehet kapni cékla+fehérrépa+répa chipset, lehet, hogy még ezt megpróbálom hátha kis lépésekkel eljutnánk a normális kaják irányába. Egyéb ötlet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése