Koincidenciák

"A koincidencia szó események olyan véletlen egybeesését jelenti, amelyet váratlannak vagy meglepőnek érzünk" (forrás)

No, mostanában történik velünk ilyesmi.

Az egyik, amire nem rég már utaltam is, egy bizonyos könyvhöz kötődik. Az urban:eve blogon többek között klassz könyvajánlókat is találunk. Mivel (Villőnek hála megismertem ezt a hasznos nőcis blogot), a könyvajánlásaira is kíváncsi lettem. Az egyik, Elenor H. Porter: Az élet játéka egészen megtetszett, s el is kezdtem kutatni a neten, hogy lehetne megszerezni. Képzeljétek, nagyon nehéz! Új kiadásként nem árulják, antikváriumban esetleg megtalálható, de a bookline-on még úgy se. Ezidőtájt épp hazalátogattunk. Utolsó este nézegettem a szobámban a polcot, a rég látott holmijaimat.

És egyszer csak szembenézett velem A KÖNYV...

Az első lap bejegyzése szerint tesóm kapta a bérmakeresztanyjától 10 évvel ezelőtt. Épp ezért furcsa, hogy akkor mégis mit keresett az én polcomon? :)

Mindenesetre tényleg aranyos, tanulságos, megható. Nem csoda, hogy Pollyanna neve az angolszász körökben szólássá szellemült át, azaz a sugárzóan kedves, mindenben jót találó embereket hívják így.

Másik történet. Tegnap bábászínházba mentünk. Először szkeptikus voltam, Maci mennyire fogja végigülni, bár a meséket a tvben kitartóan nézi. (Ráadásul odafigyelve, érzelmi reakciókat mutatva közben, esetleg kommentálva!) Meg is kérdeztem a főszervezőt, aki éppenséggel óvónő, mit gondol, két éves gyerekkel érdemes-e megjelenni. Eléggé ellentmondásosan válaszolt: a két éves gyerek figyelmét 20-30 percnél tovább nem fogja lefoglalni, de nagyon fog mindannyiunknak tetszeni. Aztán Apáját egy ismerősünk meggyőzte, hogy mennünk kell, mert nagyon jó lesz.

Écsi Gyöngyi felvidéki ének- és mesegyűjtő jött el Luxembourgba, hogy elmondja az Angyalbárányok című mesét. Nem annyira klasszikus értelembe vett bábszínházat kell elképzelni függönyözött dobozban mozgatott kesztyűbábokkal, inkább egy emberes színpadot betöltő meséről, ahol a hölgy volt a mesélő-főszereplő. Tényleg hihetetlen jó adottsága van a meséléshez, előadáshoz, gyerekekkel való bánáshoz, énekléshez. Felnőtt-gyerek egyaránt élvezte a műsort. Főként az ízes tájszólást, a régies magyar beszédet, amit ritkán hallani már. No igen, Babot tényleg nem kötötte le végig a műsor, fél óra múlva elkezdett izegni mozogni, ami csak azért volt vicces, mert a főszervező óvónéni épp ott ült mellettünk. Hát jól van, igaza lett. De szerintem azért tetszett Macinak, és figyelt ő akkor is, ha épp nem oda nézett :)

Ma pedig elkezdtük nézni a Magyar népmeséket. Alig néztünk néhányat, épp szembejött velünk az Angyalbárányok! Furcsa, hogy eddig nem is ismertük ezt a mesét, most hirtelen két helyről is :).

Sajnos nem vittem tegnap fényképezőt, így most a képek elmaradnak.

Utóirat: Kiderült, hogy Apája kattintott néhány képet