A héten volt a nagy bemutató, amikor lezárják a félévet Gymesék, meg lehet hívni Ipát-Napát, hogy együtt élvezzék a kisgyerekkel a gimnasztika szépségeit. Ilyenkor fényképezni meg kamerázni kell, a Maciknak meg produkciózni. Mondanom se kell, én fényképezőt elfelejtettem vinni (nem úgy, mint az elején, amikor még új volt a csoda, és többször is vittünk), továbbá Babot se hatotta meg a nézőközönség, ő attól ugyanúgy elindult a felfedező útra, s esze ágában se volt beszállni a közös játékokba. Egyébként nem tudom, miért erre a hétre tették ezt a záróórát, amikor még lesz kettő... No mindegy.
Az óra végén egy tornazsámolyokból épített dobogóra felültetik az összes lurkeszt, és érmet osztanak neki. No, ez még nem az a korcsoport, akik értenék, mért is van ez, és végigvárnák szótlanul a 15 átadást. Azt se értik, mért kell ott ülniük, legalábbis az ilyen Ádám-formák, akiknek menőkéjük van a játékok felé. Na de azért csak megkapta ő is, amire 5 perccel később már nagyon büszke volt (s ez ezóta se változott), s jellemzően a szájában találjuk ( hát ugye ellenőrzi, hogy igazi arany-e.)
A csoportban volt két család is, ahol beszéltek magyarul. Az egyik egy szlovák família, ahol bár többször az anyuka jött a kislányával, az apuka jól tudott magyarul. De nem is ez volt a meglepő, hanem amikor egy teljesen feketebőrű hölgy szólt hozzám magyarul. (A képeken mellettem ül). Ugyanis, mint kiderült az ő férje tényleg magyar. Utólag tőlük kaptunk képeket, kivéve az utolsót, amelyet a Little Gym adott ajándékba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése