Lemaradtam, mint a borravaló, netezési időimet inkább böngészéssel töltöttem, mint életünk kitárgyalásával.
Meg aztán betegek is voltunk mindketten, szóval nem volt sok szívderítő történés.
A minap "mondom a Zuramnak: Tibi!" akarommondani Peti! Nagy a fű, le kék nyírni!
Erre nem levágta a gyerek haját?
Hát én nem képletesen gondoltam, a kertben már térdig jártunk a gazban. Ugyanis a "házi kertészeink" (Oh...) nem nyírták le, mialatt beteg voltam, nem álltam ki a borravalóval. (Na mondom én, hogy lemaradt a borravaló.) Persze továbbra se világos még, hogy hivatalosan hogy is kéne fizetni, de az idény elején direkt többet adtam nekik, hogy pluszban legyenek. Ezt szépen elfelejtették. Régebben még felszívtam magamat az ilyeneken, betegen már nem maradt erre energiám.
Inkább elkértem a szomszéd fűnyíróját, aki a kiskutyája miatt körbekerítette az udvarát, s inkább maga nyírja a füvét.
Most aztán rövid a gyerek haja is, meg a fű is :).
Aztán itt volt ez a cudar időjárás. Most ugyan jég nem esett, de hirtelen sok víz igen. (na ettől szép ződ a gyep.) Az esernyőt persze nehéz olyan helyre tenni száradni, ahol Manyi nem érné el....
Képes tudósításunk következik:
Egy csónakban evezünk....
Sziiiinging in dö réin....
Gomba-gomba-gomba.....
Édi!
VálaszTörlésSz.
Ó, hát ezt a netezés-dolgot mostanság megértem:))).
VálaszTörlés